2013. március 9., szombat

Találkozás Dr. Kádár Annamáriával

Azon a bizonyos éjszakán, amikor fogadalmat szoktak tenni, amit a pezsgő hatására már aznap elfelejtünk, én is tettem egyet. Megfogadtam, hogy a 2013-as évem jobb lesz, mint a 2012-es, mert ez egy igen nehéz, próbákkal teli év volt. Leszámítva persze a kis csodám megszületését, mert ő lett a mi kis Angyalkánk a maga nyugodtságával és kedvességével.
Ez az év már most jobb és szebb, mint az előzőek. Találkozhattam ugyanis a kedvenc írónőmmel, Dr. Kádár Annamáriával, a Mesepszichológia könyv írójával. Ez olyan volt nekem, mint amikor a 12 éves, zselés hajú, foci rajongó kisfiú csillogó szemekkel várja, hogy találkozhasson a pédaképével, én is úgy vártam Annát. A könyvét egy volt csoptársam ajánlotta a figyelmembe és a könyvtárban talán én voltam az első, aki kivette, először olvashatta. Én már sok könyvet olvastam gyermeknevelés témakörében. Olvastam, mint Anya, olvastam, mint hallgató, olvastam, mint az egyesület elnöke. Találtam nagyon jókat és fizettem számomra használhatatlanokért, de ez a könyv lett, A KÖNYV! Bevallom, bár szívesen olvasok pszichológia témakörben, a sok idegen szó miatt nem haladok olyan gyorsan, mint pl.: egy könnyed regénnyel és közben sokszor azt érzem, hogy ezt nem nekem írták. Ennek a könyvnek viszont faltam a betűit. Érdemes már az előszót is elolvasni, már az is ad valami pluszt, de az egész felépítése, stílusa, könnyedsége, mégis fontossága rabul ejtett. Úgy merülhettem el a mesék pszchlógiájában, hogy nem csak hasznos információkat, de mese és vers idézeteket is kaptam, ami annyira személyessé és kedvessé teszi a művet. A végén pedig a 10 mese, egyszerűen varázslatos és hűen alkalmazkodik a könyvben megfogalmazottakhoz. A Nagy sajnos nagyon rászokott a képes mesékre, így Tündérbogyót még nem sikerült közelebb hozni hozzá, de az én szívembe már belopta magát:) Engem ez a könyv elindított az úton. Nem tudom, hogy tapasztalt-e már valaki hasonlót, de én annyi inspirációt és bíztatást olvastam ki a soraiból, hogy azt éreztem, cselekednem kell. Ha a legszegényebb, legkisebb fiúnak sikerül legyőzni a sárkányt és a végén elvenné a királylányt, talán nekem is sikerül majd valami.. Azóta merültem el a blog írásban, a kézműveskedésben és azóta keltek életre Kabóca és Manócska történetei... Bár azt nem érzem, hogy kiemelkedő lennék bármiben is, azt remélem, hogy egyszer majd velem is megtörténik a csoda és valaki felfigyel a munkáimra...
Aztán valahogy úgy alakult, hogy a Nyitott Akadémián keresztül, szinte féláron, dedikálva sikerült meglepnem magam ezzel a könyvvel karácsonyra, közben jött a hír, hogy mehetek a Gasztroangyal forgatásra, így már akkor tudtam, hogy ez az én évem lesz!
Annával a facebook-on ismerkedtünk meg. Elsőre is nagyon kedves és közvetlen volt, de már előtte is ezt hallottam róla. Jöttek a beszélgetések, míg végül oda jutottunk, hogy meghívtam március 6-ra Mezőkövesdre egy előadásra. nagyon izgultam a találkozástól, egész nap készültem, rám nem jellemző módon enni is alig bírtam. De nem kellett volna izgulni. Annamária egy hihetetlenül kedves, közvetlen, nagylelkű, jópofa nőszemély, akinek olyan pozitív a kisugárzása, hogy szerintem bárkit levesz a lábáról! Juditka barátnőmmel tartottunk neki egy kis idegenvezetést, még matyóba is beöltöztettük, ő meg "cserébe" a fél vagyonát nálunk hagyta:), így sanszos, hogy a férje a város közelébe sem engedi többet:))))))) Az előadása lehengerlő és gondolat ébresztő volt, egy kis humorral megfűszerezve. csak azt sajnálom, hogy nem voltak többen, mert ezt mindenkinek hallania kellett volna. Egy olyan előadás volt, ami után elgondolkodsz az életeden és azon, hogy merre indulj tovább. Nagyon tetszett a "mézmocsár" kifejezés, amit itt hallottam először és ami annyit jelent, hogy lépjünk ki a megszokott, kényelmes életünkből és tegyünk magunkért, a családunkért. Sok nőt ismerek, aki "beleragadt" az anya-szerepébe és bár azt mondja, hogy ő menne, valójában mindenkinek kényelmesebb, hogy ő otthon van és megoldja mindenki problémáját, akár a saját maga kárára is. Vannak évek, amikor szinte kötelező a családunknak élni, de egy idő után mindenkinek hasznosabb, ha a Jótündér nem oldja meg a gondokat, hanem megtanít a saját lábunkra állni és közben akár önmegvalósítás révén, még ő is boldogabb.
Az előadás után elmentünk vacsorázni, ami szintén nagyon kellemes volt, bár azt gyanítom, hogy a Pizzériába többet nem engednek be minket. A hatból négy gyermekünk ugyanis úgy felpörgött, hogy inkább 10 részeg foci drukker, mint "ezek". Szegény pincér csaj, szerintem azóta is kezelésekre jár... Mi meg jól bemutatkoztunk a hisztis, nevelnénk, de nem használ tipusú gyerekeinkkel a pszichológus előtt, pedig csak elfáradtak. Kár, hogy nem volt egy kanappé, úgy lefeküdtem volna és mondtam volna, csak mondtam volna....
Összegezve egy csodálatos és felejthetetlen fél napot sikerült eltöltenem Kádár Annamáriával, akit nagy szeretettel várunk majd vissza, mert egy igazán szuper nő!
Persze kapott ám kézműves ajándékot, mert máshogy meg sem hívtuk volna. Én sütöttem és főztem neki, illetve kapott egy szép képkeretet angyalszárnyakkal. A máskos üti receptjét itt találtam, bár én a tetejére csak tejszínes pudingot raktam, meggy darabokkal. Hihetetlenül könnyű és finom a tészta, csak ajánlani tudom! Annamáriának is ízlett, meg a palóc gulyásom is:)http://magyarkonyha.network.hu/kepek/edes_es_sos_sutemenyektesztafelekedittol/kekszesmakos_sutemeny

Az egyik Anyukánk, Gál-Molnár Anikó, aki egyenlőre csak hobby selyemfestő, de remélem elmélyed a művészetében, mert nagyon tehetséges, megfestette Tündérbogyót. Bugac, vagyis Tündi barátném pedig egy nagyon kedves filc képet készített, aminek szintén nagy sikere volt! kapott még mézeskalács szivet, matyós bögrét és egy csomó prospektust, "visszavárunk" felírattal.
Én nagyon élveztem ezt az egészet, újra tanulni támadt kedvem, csak közben úgy elfáradtam a gondjaim terhei alatt, hogy most sok "pizsama napra" lesz szükségem, hogy újra lelkesen küzdjek meg a sárkányaimmal. De megküzdök, mert a sült galambra én nem bírok várni, az nem én lennék:) Hamarosan tehát újabb bejegyzéssel jelentkezem, ha kell-ha nem:)))))))








Fénykép: Nocsak,nocsak...

Fénykép: Tegnap előadást tartott városunkban Kádár Annamária. Ágica ( a szervező) megkért, hogy készítsek neki Tündérbogyós díszt. Egy falra akasztható kis képpel leptem meg, amit hímzőkeretbe varrtam.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése