BennevoltamaTV-ben:)

Tudom, tudom, a cím alapján úgy tűnhet, hogy dicsekedni akarok, de ne értsetek félre, nem vagyok én olyan, hiszen én most tényleg csak dicsekedni akarok:)

Sok minden történt az utolsó blogbejegyzésem óta, nem volt egyszerű, mondhatni fennt és lennt voltam egyszerre, de az utóbbi hónapokat leginkább a bizonytalanság és a sötétben tapogatózás jellemzi, talán ezért is akarok most dicsekedni, hogy megerősítsem magamban, semmi nem történik hiába...

Történt ugyanis, hogy mire újra megszerettem dolgozó nőnek lenni és újra sikerült lelkesen belevetnem magam a munkába, december 1-jével felmondták a szerződésem, mindenféle konkrét magyarázat nélkül... Először örültem, mert tele voltam karácsonyi megrendelésekkel, amelyekre így kényelmesen maradt időm, de másnap már nem bírtam bemenni a munkahelyemre, csak bőgtem egész nap... Mivel egy-két kisebb időt leszámítva, én mindig is itt dolgoztam, mondhatni két gyereket és egy egyesületet szültem ide, minden ide kötött, olyan érzés volt, mint amikor kiderül, hogy életed szerelme elhagy, minden magyarázat nélkül... A december jól telt, sok munkával, családias karácsonnyal, sok-sok tervvel, de aztán január 1-jén jött a pofon, meghalt imádott keresztanyám, így mondhatni ez az év nem idnult túl vidáman és előrevetítette a rám váró hónapok küzdelmeit.

Egyrészt imádtam itthon lenni, másrészt borzasztóan hiányzott, hogy tartozzak valahová, fontosnak érezzem, amit csinálok és legyen látszata (ne úgy, mint a takarításnak, ami két perc múlva már nem látszik, vagy az ebédfőzésnek, amit végül senki nem akar megenni...)

Sokáig vívódtam, hogy keressek-e munkát vagy az AgnesSdesignba fektessem-e az összes energiámat, de nem tudtam mit akarok, ami számomra borzasztó érzés, mert szeretem tudni a következő lépést és most nem tudtam... Még jósnőnél is jártam, de nem lettem okosabb! Végül hosszas vívódás után úgy döntöttem, hogy nem döntök, inkább várok, lesz-ami lesz! Ettől kicsit boldogabb lettem és jobb híjján, belevetettem magam az AgnesSdesignba. Elkezdtem vásárokon kipróbálni magam, új termékeket készítettem, posztolgattam és valahogy egyre több lett a megrendelés, a dícséret és a bíztatás! Mindig, amikor elbizonytalanodtam, jött valami megerősítés, hogy ezzel kellene kezdenem valamit, állásajánlat viszont egy sem! Bár, bevallom őszintén, én sem törtem magam, mert két gyermek mellett azért már nem lehet csak úgy ugrálni!

Na, a gyerekek... Hát, na ők aztán tornáztatják minden nap az idegeimet! A kicsi alig jár bölcsibe, mert mindig összeszed vmi betegséget, így többet van itthon, mint az intézmény falai között!Mondanom sem kell, így sokra haladtam az elmúlt időszakban... És persze egy imádnivaló kis dacos mackó, akire kb. 3 másodpercig lehet haragudni, mert annyira cuki, hogy egy mosolyával elintéz! A nagyobbik imád suliba járni, de borzasztóan féltékeny, így sokat balhézunk! Nagyon jó tanuló, szeretik a tanítók és a gyerekek is, ráadásul fantasztikusan rajzol, művészetis, nagyon büszkék vagyunk rá!  Imádom őket, de Vekerdynek igaza volt, tényleg lerágják a húst az emberről... Mostanában kicsit könnyebb, mert anyukám és a tesóim sokat segítenek, aminek a hozadéka: nyugodtabb gyermek, nyugodtabb anya:) Innen is puszi Nektek:)

Én is betegeskedem március óta, rossz a gyomrom, így már tükrözésen is voltam, meg neurológushoz is megyek, így igaz a mondás, ha beteg a lelked, beteg lesz a tested is... Alig van már étel, amit megbírok enni, ami elég kellemetlen, főleg egy zabagépnek... DE: legyőzve minden félelmemet, fogorvoshoz járok!!! Korábbi követőim talán még emlékeznek, hogy hamarabb mentem volna önkéntes donornak, mint fogorvoshoz, de találtam egy olyan nyugis dokit, akinek olyan a kisugárzása, meg a lidokainja, hogy már nem félek és nyugodtan megyek hozzá minden hónapban! gyökérkezeléssel kezdtem, majdnem elájultam a székbe, de végül semmit nem éreztem az egészből és megmaradt egy fogam:)

Az egyesületben is csökkent a lelkesedésem, mert vhogy úgy éreztem, hogy hiába dolgoztam annyit, önként és dalolva, ha nem kellek, meg nem is bírok már mindent egyedül, így csak annyit vállalok, ami jól esik

!

Szóval nem volt egyszerű időszak, de azért azt el kell mondanom, hogy egyre több olyan ember vett körül, akiktől rengeteg szeretetet és bíztatást kaptam, ami miatt erős tudtam maradni!

És a sok blabla után jöjjön a cím mögötti story:)

Szilveszterkor Pesten buliztunk és éjfélkor, amikor a tüzijátékok megszínezték az eget, elhatároztam, hogy ebben az évben többet leszek ebben a varázslatos városban és minden lehetőséget elfogadok, ami engem és a karierremet építheti! Így gondolhatjátok mennyire boldog voltam, amikor a Fem3 Cafétól megkerestek, hogy szívesen látnának a műsorban! A blogom alapján találtak rám, így gyorsan fel is írtam magamnak, hogy gyakrabban kellene írnom... :) Én nagyon megörültem, de aztán mégis  nagyon meglepődtem, amikor valóban felhívtak, hogy szerdán ráérek-e?! Én azonnal igent mondtam és belevetettem magam a kavicsfestés művészetében, mert hogy ez volt a téma aznapra! Nem, nem vagyok festőművész, de igyekeztem olyan ötleteket megvalósítani, amit használni tudnak majd a nézők és mivel én a kreativitás osztogatásánál álltam tovább sorban, így gondoltam ezt is megoldom! Kavicsot egy kedves ismerősömtől kértem s.o.s.-ben, amikről kiderült, hogy amúgy ha többen is vannak, egész nehezek tudnak lenni... :)

Hú, én úgy izgultam, ráadásul a gyomrom sem volt túl jól, így szerda reggel inkább hasonlítottam egy szellemre, mint egy kreatív bloggerre!Még enni sem bírtam, ami lássuk be, rám egyáltalán nem jellemző:)

A studióba taxival vittek. Ott egy gyönyörű, szőke lány köszöntött, ő vitt a sminkbe, meg a fodrászhoz (menő, mi? :), aztán meg várakoztam, hogy adásba kerüljek! Nagy szerencsémre ott volt Varga Feri és Balássy Betti is a kislányukkal, akikkel nagyon jól elbeszélgettünk, így a bennen lévő összes feszültség feloldódott! Innen is köszi Nekik, mert számomra szó szerint jókor voltak jó helyen! :) Mire kamera elé kerültem, már ez volt a világ legtermészetesebb dolga, bár azért a kezem remegése csak jelenthetett valamit... Mónika és Joshi nagyon kedvesek és érdeklődőek voltak, nagyon élveztem a velük való beszélgetést! Az egész csak pár percig tartott, de számomra egy hihetetlenül fantasztikus élmény volt, amit azt hiszem, soha sem fogok elfelejteni!!!! A hab a tortán Márk volt, a Spektrum Home és Tv2 lakberendezős, kert átalakítós műsorainak vezetője, akinek azt hiszem minden műsorát nézem, aki közvetlenül utánam következett, így én élőben nézhettem végig, hogyan készti a spagetti palántáját! A végén még beszélgettünk is kicsit, nekem is adta, amit készített, de sajnos a vonatra nem akartam felszállni egy órási, beültetett kaspóval, főleg úgy, hogy már a kavicsaimat is gurulós bőrönben húztam, mert olyan nehezek voltak... 

A Tv2 épületében egyébként mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, így növelve az élményt és sikerült teljesen elvarázsolniuk! 

Ami eztután történt, azt még most sem fogtam fel, ugyanis olyan hihetetlen szeretet hullám indult meg felém, amit nem is értek azóta sem! A telefonom lemerült, mert annyian hívtak és írtak, rengeteg dícséretet és kedvességet kaptam!!! Ha összeadjuk a szereplést, meg ezt, akkor gondolhatják, hogy milyen leírhatatlan érzés volt ez az egész! 

Este, amikor visszanéztem a felvételt, nagyon fura volt látni magam, de mégis jó volt és remélem nem tartotok beképzeltnek, de nem láttam magam bénának, egész jókat mondtam:))))) A gyerekek is csak csodálkoztak, de azt hiszem tetszett nekik és remélem 10-20 év múlva is büszkék lesznek rám, hogy egyszer még egy országos TV-ben is voltam!

Nagy örömömre utána többen mondták, hogy kedvet kaptak a kavicsfestéshez és valóban jó móka, így még boldogabb voltam, hogy hozzájutatthattam őket ehhez az élményhez!

Szeretném megköszönni a Fem3 stábjának, azon belül is Tábori Bettinának a meghívást és reménykedem, hogy találkozunk még és sikerül újra olyan ötletekkel előállnom, ami hasznos lesz a nézők számára!

Szerda este persze már nekem kellett itthon összeszedni a szemetet, bepakolni Rozit és kicserélni a büdi pelust, szóval hamar a földre kellett újra lépnem, de nem bántam, mert újra tele lettem energiával és boldogsággal, mintha feltöltötték volna az aksimat, így most újjult erővel vetem bele magam az alkotásba és a jövőm építgetésébe! Van ugyanis egy álmom, ami úgy néz ki, hogy akár még meg is valósulhat és ami nem csak nekem, de Nektek is jó lesz! Többet nem mondok, de szorítsatok, hogy minden jól alakuljon:)

Itt a videó felvétel rólam:)

 http://fem3.hu/musoraink/fem3cafe/12182_dekoralj_kavicsfestessel.html

És néhány kép, már a helyükön, a teljesség igénye nélkül, ugyanis sajnos a felét elosztogattam a stúdióban, mert olyan happy voltam:)

Amire szükséged lesz:

- szép, formás kavicsok, megtisztítva

- akrill festék

- lakk

- alkoholos filcek és festőfilc

- mozgó szemek

- ecset- és szivaecset

- szalvéta, szalvétatechnika

- képzelőerő

A kavicsokat vedd a kezedbe és nézd meg, van-e köztük olyan, ami hasonlít valamire. Ha igen, használd bátran és kreatívan! Az egyikben én például szív formát láttam, így ezt keretbe foglaltam, mert a falra néha képek helyett ilyen emlékek is kerülhetnek!

Volt, amire autót festettem, mert azt láttam benne, de születtek kavics szörnyek , katicák és egy teljes mese falu is:) Dekupázsoltam is persze, hűen a kedvenc technikámhoz, de készültek játékok is, amikkel a lányaim tök jókat játszanak, főleg a kisebbik!

Kipróbáltam a táblafestéket is, jól mutat rajta, de készültek hűtőmágnesek is, amik meg a hűtőmön mutat jól! Nagy kedvenc volt a kavivs kaktusz, ami nem szúr és a növény gyilkosokat is túl éli:)

Az ötletek jöttem maguktól, de persze sok már amúgy is fenn volt a neten, mert másoknak is eszébe jutott a többsége, de amint az elején említettem, nem vagyok művésznő, használható ötletekkel akartam előállni, amik alkotásra késztetnek!

Jó munkát:)

Újra munka

Hát, visszacseppentem a dolgos hétköznapok világába, bár aki ismer, az tudja, hogy valójában a GYED csodálatos időszaka alatt is végig dolgoztam, csak fizetést nem kaptam...
Nyáron már dolgozgattam a vállalkozásunkban és úgy terveztem, hogy a nagy októberi kezdés előtt még a szeptember csak az enyém lesz, amikor is majd pihenek, olvasgatok, takarítok és dizájnolok! Na, az egész azzal indult, hogy hétfőn elvittem a gyerekeket iskolába(első nap), bölcsikébe, kedden meg már a mentő vitt az egri sürgősségi osztályra... Benyaltam egy kedves kis HF vírust, amitől olyan gyorsan kiszáradtam, hogy a végtagjaim teljesen begörcsöltek, órákig használhatatlanok voltak, de szerencsére néhány infúzió+injekció helyre rakott, így délután már ki is engedtek. Egész héten szarul voltam feküdtem, majd csütörtökön csatlakozott a nagyobbik lányom is (pont a 7. szülinapján), de nála inkább szerintem szorongásos hasfájás volt, meg anyaszerelem a diagnózis. A következő héten azember maradt otthon, mert esett az eső, nem tudott dolgozni. A 3. hétre a Picike lett beteg, köhögés, orrfolyás, ami azért kitartott két hétig... Októberben halál fáradtan, feszülten és erős nemakaromezt érzéssel kezdetem a melót!!! Szerencsére visszavettek a volt munkahelyemre, de hiába alkudoztam a négy óráért, maradt a nyolc, ami két kisgyerek mellett nem legelőnyösebb, hisz szinte semmire nem marad időm! Annyira kivoltam, hogy még sírtam is, jó lett volna otthon még egy kicsit! olyan voltam, mint az ovisok az első hetekben, tudják, hogy jó ott nekik, de mégis nagyon rossz anyától (esetemben az otthontól) elválni! Szerencsére nagyon pöpec kis főnököm van, a kollégák valami szuperek, nagyon jól elvagyunk itt, így már kezdek oldódni és visszatérni... Már szervezem a programokat, december pl. teljesen tele van már, de azért még mindig bennem motoszkál, hogy még kellett volna egy kis idő a magánykodásra és az anyaságra! Most mindig rohanunk, otthon úszik minden, a megrendelésekkel nem haladok, a gyerekekkel alig vagyok, nagyon hiányoznak! Szedem a magneb6-ot gőzerővel, mert az iskola kezdés és ez a sok minden a Nagyobbikat is nagyon megviselte, voltak hatalmas csatáink, amiből asszem mindketten vesztesen kerültünk ki... Küzdünk minden nap és minden nap rájövök, hogy nagyon nehéz a kisgyerekesek élete...
De nem panaszkodom tovább, főleg, hogy már kezdek végre helyrerázódni és tele vagyok ötletekkel!
Nem tudom, hogy írtam-e már róla, de épp egy adventi kézműves mesekönyvön dolgozom:) Kiírtam egy meseíró pályázatot, amire nagyon sok szuper mese érkezett, már csak azokért megérte kitalálni ezt az egészet! Amikor olvasom őket, mindig nagyon meghatódom és beleélem magam, mint egy kisgyerek a történetekbe! A kézműves részével nagyon lassan haladok, ami azt hiszem a bátortalanságomból fakad, mert nagy a kockázat, sok a munka és kérdéses a haszon! Azt hiszem, az ötlet jó, csak attól félek, hogy nem sikerül úgy kiviteleznem, ahogy szeretném, mert nem lesz rá kapacitásom!
Közben elkezdtem WorkShopokat is tartani, ami számomra nem várt sikerekkel működik, jelenleg a 3. és a 4. WSre készülök/készülünk és nagyon szuper kis csapat jött össze, akikkel öröm együtt lenni! Persze azért egy héten egyszer-kétszer azért dizájnolok is gőzerővel, mert ha nem tenném, megbolondulnék, ugyanis még mindig ez a legjobb alternatíva az alkoholizmusra vagy a nyugtatókra:)))))))

Mutatok képeket az elmúlt időszak történéseiről. lesz benne WS, őszi szünetes megbolondulós foglalkozások, új termékek és minden ilyesmi

 
 

Az erkélyem, a büszkségem

Szeretném megmutatni Nektek az erkélyemet, ami valahol már a reménybeli kertem előfutára:) Továbbra is nagyon szeretnénk kertes házba költözni, de amíg ez nem megoldható, addig marad ez a néhány négyzetméteres, főutcára néző erkély, amit kedvemre csinosítgathatok. Nincs sok pénzem, inkább kreatívan oldom meg amit szeretnék, mint mindig:)

Fontos szempont volt, hogy egy olyan helyet alakítsak ki, ahol a két lánykám (és néha a kis barátaik) is jól érzik magukat, mert ők is nagyon szeretnek a szabadban lenni, de azt nem tudom megoldani, hogy mindig a játszón üljünk vagy csatangoljunk, így ki kellett találnom, hogy ha kedvük tarja, kimehessenek játszani. A hokedli konyha már tavaly kikerült, de az idén az erkély ajtó mellé tettem, hogy mindig rájuk lássak és kaptt egy kis enetriőrt. Jelenleg nagyon büszke vagyok rá, hisz megnyertem vele a Spektrum Home nyereményjátékát és úgy néz ki, hogy egy igen zuper kis magazinba is bekerül majd, de erről majd később írok:)

A régi, rossz szőnyegre felfestettem egy ugróisolát, de lehet rajzolni a virágtatókra, vettem nekik egy dobálós játékot, készült egy kis tündérkert is és persze van sok-sok virág, amit gondozhatnak, na meg a paradicsom, amit a kislányom vett 150 Ft-ért a picon (akkor ennyi pénze volt összesen és azt palántára akarta költeni, bár azt nem tudta pontosan, hogy mi az a palánta:) A madárkáink jönnek minden nap többször is, de nagyon redetlenek, szétdobálják a magokat, aztán meg reklmálnak, ha nincs a tálkában! Nagyon szeretem, amikor megjelennek, mert azt mindig hangos énekléssel jelzik és a gyerekek gyorsan az ablakhoz rohannak. A madáretetőről már írtam, azóta is imádom, de rendmániásoknak nem ajánlom:)

A nagy kedvenceim a hortenziáim <3 Egész egyszerűen csodálatosak!!! A nyár elején kettő még rózsaszín volt, egy meg kék, most meg már az összes bezöldült, de az egyik már a bordó színnel kacérkodik! Naponta többször is megcsodálom őket és már most azon aggódom, hogy vajon kibíríják-e majd a telet! A falra is tettem egy-két dolgot, mert szerettem volna megteremteni egy kis romantikus hangulatot.

A rattanszékek, na, azokat a kidobástól sikerült megmentenem! Még a férjem nagymamája készítette őket, de már elég kopottak voltak és ő le akarta cserélni őket. Szinte könyörögtem neki, hogy had próbáljam meg átfesteni, hátha szebb lesz, de ő valami műanyagot akart. Aztán átfestettem és maradtak:) Ezt nem ajánlom kezdknek, én sem voltam boldog, amikor elkészült, azonban nagyon boldog voltam:) A festő barátom azt tanácsolta, hogy fújjam le festékkel, egy alapos tisztítás után, de én vagány vagyok és neki estem ecsettel! Nagyon nehéz volt így festeni, szívta be a festéket, nehezen haladtam vele, az asztalra kellene még egy réteg, de jó ez így, leglábbis nekem megfelel! Természetesen piros pöttyös terítő került rá, mert nálam mást el sem lehetne képzelni! Valaki a múltkor meg is jegyezte, hogy gondolta, hogy mi launk itt, mert látta a terítőt!

Az idén megfogadtam, hogy nem lesz petúnia az erkélyen, de megláttam ezeket a gyönyörűségeket és persze ezek kerültek ismét a ládámba! A kövirózsám egyre szebb, már ültetgetek belőle mindenfelé, de az a nagy terv, hogy ha egyszer elmegyünk innen, jönnek ők is velem! Van borostyán is, aminek az az érdekessége, hogy tavaly teljesen kiszáradt, Anyukám visszavágta, Lili locsolgatta és meghálálta, egyre szebb! Szeretem a virágokat, talán sok is van belőle, de számomra csodálatos élmény esténként kimenni locsolni és gyönyörködni bennük! Szeretnék majd fapadlót és a falakat lefesteni, meg sok-sok kavicsot, esetleg egy kis csobogót, de egyenlőre ennyit sikerült kihoznom belőle! A lányok is sokat vannak kint, de azt tudnotok kell, hogy ők itt is képesek 3 másodperc alatt összeveszni és egymás hajának esni, ami persze "jót" tesz az idegeimnek... De akkor is, csodás érzés azon dolgozni, hogy szebb legyen a környezetünk és megéri a munka és az energia, mert így olyan helyen pihenhetünk, ami pont olyan lett, amilyet elképzeltünk!

 

Lesznek szép fotók (Gál Péter fotós) és nem szép fotók (Ágica, telefonos fotós)

 

Ez az egyik vége:

 

 

 

 

Ilyen középről:

 

És ilyen a másik vége:

 

Kövirózsák:

 

(ezeket Lili ültette, titokban, egy konzervesdobozba, amit harisnyával vont be és farkasfoggal kötözött meg)

 

 

A Tündérkert:

 

A madáretető:

 

Egy AgnesSdesign tábla a falon:

 

Az ugróiskola (akrill festékkel festetem):

 

Lehet rajzolni is:

 

 

 

 

A kedvenc bútoraim:

 

A hokedli konyha:

 

 

 

 

 

 

 

Az isteni paradicsomunk:)

 

Szép fotók Gál Pétertől valók:)

 

 

He tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is és kövess engem a facebookon is!

https://www.facebook.com/agnessdesing