Fedőtartó, mint könyves polc?

Jaj, annyi mindent írnék, hisz már olyan rég volt új bejegyzés, de most s már itt kopogtat az álom manó a vállamon, így mennék lassan aludni. Mert hogy fáradt vagyok... Nagyon... Hogy miért? Hát nem azért, mert beleszakadnék a munkába, hanem mert megállíthatatlanul elindult az 1 éves és most nagyon érzem, hogy két gyerekem van! Még a kávéra is rászoktam... meg a magne B6-ra...

nem rosszak ők, csak döntenem kellett, hogy velük vagy mással foglalkozom, mert a kettő most együtt nem megy és én inkább most velük vagyok. A Picike kis husigolyó, be nem áll a szája, minden érdekli és mindent megkóstol, mindenkinek köszön, úgy táncol, hogy a hasamat fogom a nevetéstől és annyira aranyos, hogy megőrülök érte! A Nagy sokat komolyodott, már nem akar állandó figyelmet, türelmesebb, segítőkész és nagyon kedves, olyan "nagylányos" már. Jól megvagyunk együtt. Tegnap épp mesekönyvet írt és rajzolt, így este már abból kellett olvasni neki. Nem volt egyszerű, hisz minden mondatra emlékezett, amit nekem le kellett volna írni, csak épp nem tudtam olyan gyorsan írni... Sokat csavargunk, mint család, de sajnos többre most nem vagyok képes. Ma is bográcsozni voltunk a barátainknál, ami azonban felért egy edzéssel, hisz megállás nélkül mentünk a Picikével, csak épp beszélgetni nem sikerült egy jót senkivel. Most amúgy is megrekedtem egy kicsit, mert egyszerűen nem tudom, hogy mit akarok csinálni. Szerintetek nem lehetnék főállású lustálkodó? Azzal jól lehet keresni? Mert sajnos nem sok kedvem van most a munkához, pedig jövő nyáron már bevetésen leszek... Remélem addig vágyni fogok rá, mert most olyan jól el vagyok itthon:)

 

Az agyam azért elkezdett kattogni és ki is találtam, hogy felújítom a konyhát. Mondhatni ma megtettem az első lépést és végre kinéz valahogy az egyik falam. lesz majd festés, bútor átalakítás, egy-két új dolog és a végére igazán vintage-skandináv konyhám lesz, az unalmas szürke helyett!

 

Szóval: volt nekem vagy 8 éve megvásárolt fedő tartóm, amit azonban semmire sem használtam, sőt tavasszal ki is dobtam. De: a szomszédasszony megőrizte, mert valahol sejthette, hogy kell az még nekem. Az egyik este azon bosszankodtam, hogy hová tegyem a könyveimet, amikor megvilágosodtam: a fedőtartóból legyen könyvtartó!

Az alapot lefestettem fehérre, majd pöttyös és csíkos szallagokkal feldobtam, na meg némi csipkével és kész is lett a konyhám új kedvenc része! A szallagban az a legjobb, hogy drótos, így még varrnom sem kellet:) De persze ha vkinek tetszik ez az ötlet, akkor az adott szoba hangulatához igazíthatja.

Na, jövök még, csak meg kell várnom, hogy levegőt vegyek a gyerekek mellett:)

 

 

Alkottam:)

Hát, kicsit eltüntem mostanában, de megvolt rá az okom. Mivel az időjárás mostanában nem volt túl kedves hozzánk, így ismét bezárva a lakásba kicsit kézműveskedtem, amíg aludtak a gyerekek. Hát nem mondom, nem aludtam túl sokat, de látva az eredményt, elégedett vagyok és nem bánom, hogy ma pl.: 3/4 kettőkor feküdtem le, majd keltem hét előtt, hogy fotózhassak. Igen, tudom, nem vagyok százas, de olyan jól esett!!!
Még írk majd, csak most ebéd, majd ha a gyerekek is jóváhagyják, ALVÁS!!!!
Szóval: volt ebéd és némi alvás is, de hamar azt vettem észre, hogy két gyerek ugrál rajtam, így egy nagy össznépi csiklandozás lett a pihenésből. Valami csoda folytán azonban mindkét gyerkőm átaludta az éjszakát, így mondhatom kipihentem magam. Merthogy én agyatlan, nem normális 3 este is éjfél után feküdtem le, a pénteket meg végog dolgoztam, hogy ezek a szépségek megszülethessenek, így szombatra már hulla voltam.. Bugac és Gubanc mentek Debrecenbe a kézműves vásárra és voltak olyan kedvesek, hogy elvitték az én dolgaimat is. Na, a végkimerülés eredménye, 0, azaz nulla eladott termék, így még fáradtabb lettem... De nem keseredtem el, a héten megnyitom a boltom a meskán és reménykedem... Merthogy az hal meg utoljára... Még van egy-két félkész munka, de ha azokkal is végzek, max rendelésre készítek újakat, mert végre úgy kellene csinálnom, mint a legtöbb éppeszű, gyesen lévő anyuka és nem úgy, mint egy munkamániás barom! Az egyesülettel is végezni akartam a nyárra egy kicsit, de már van két rendezvény, ahová mennünk illene és gondolom, nem lesz túljelentkezés a foglalkozás megtartására, így maradok én.. Aztán meg vásározni is kellene a csajokkal, hátha mégis összejönne az a mosogatógép:) Amúgy Tündivel és Gabival nagyon jóban lettünk, inspiráljuk és megnevettetjük egymást, ami nagyon-nagyon jó! Amikor a Naggyal voltam itthon, Anyukámon kívül nem nagyon volt kihez szólni és mondhatom nagyon sz.r volt egy ilyen extravertált embernek, mint én. De most vannak ők, meg még sokan mások, akiknek a nagy részét az egyesületnek köszönhetek, így amíg élek, érezni fogom, hogy mennyire jó a mi kis közösségünk! Persze azért van legalább egy ember, aki azért félévente emlékeztet rá, hogy nem minden ember kedves és jó fej, de miután jól kikáromkodtam magam, rájövök, hogy azért van az életembe akaratomon kívül, hogy lássam, nem minden ember jó, még akkor sem, ha annak látszik elsőre...
Úgy döntöttem, hogy ha lesz időm, tematikusan szétszedem ezeket a képeket, mert így nagyon sok egyszerre, de végre-végre süt a nap és az nálam sok-sok csavargást jelent:)
Meg aztán lassan 1 éves lesz az én angyalkám, arra fogok most ráhangolódni, újraélni az egészet és hálát adni minden nap, hogy Ő és a testvére itt vannak velünk!!!
De ha lesz új munkám, azt mutatom, mert ötlet azért csak akad ebben a keszekusza fejecskémben...

Íme az eddigi eredmény:)

És végül a kupi, amiben alkottam:)