2013. május 29., szerda

My Garden

Hú, rákattantam a Spektrum Home-ra, ami nálam egyenes arányossággal átalakításhoz vezet. Ezen a csatornán reggeltől-estig nekem kedveskednek a jobbnál jobb lakberendezős, átrendezős, kertészkedős, kreatívoskodós stb. műsoraikkal, úgyhogy ha nagy ritkán nézek valamit, na az pont valami ezek közül. Este csak ezt a csatornát vagyok hajlandó nézni elalvás előtt, mert olyan megnyugtató és pozitív az egész! Nem ölnek benne, nincsennek perverzek, se politikusok, csak egy csomó kreatív, segítőkész ember, akik miatt szebbek az álmaim és kézműveskedésre ösztönöznek!
Mint tudjátok, nekem sajnos nincs kertem, viszont van egy szép erkélyem és egy nyitott folyosó, amit most úgy döntöttem, hogy rendesen belakunk! Eddig is sok virágom volt, de most aztán túllőttem a célon igazán! Sőt! belekóstolok a növénytermesztésbe is, ugyanis van egy eper palántám, két paradicsom, egy erős paprika, kettő paprika és egy nagy csokornyi menta. Még a végén én leszek a River Cottage a II. emeleten:) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan vizsgázom növénytermesztésből és vajon túlélik-e az ittlétet, mindenesetre ha nem próbálkozom, nem is lesz eredmény! Ez lett a mottóm: ha valami érdekel, kipróbálom, hátha... Így vagyok a meséimmel is: írogatom, írogatom, aztán egyszer hátha megtetszik valakinek. Tegnap az egyiket elmeséltem a Nagynak és nagyon megőrültem, hogy mennyire tetszett neki! Kétfajta vonalon indultam el, de az egyiket én magam is gyengének érzem, ez a másik viszont nem olyan rossz! megfogadtam, hogy ez az év a próbálozásé és ha nem találok kiadót, amire nagyon hangya kaki az esély, akkor felteszem őket a blogra és ti majd eldöntitek, hogy jók-e valamire.
Közben a Picike már önállóan áll, sőt, táncol! És egyre huncutabb és akaratosabb, így már látom, hogy valóban a mi gyerekünk, mégsem cseréltük el a kórházban. Eddig ugyanis minta baba volt, ami kicsit fura volt a genetikai állományát tekintve, na de most már kezdi ecsetelni, hogy azért ő sem lesz az a béke galamb, mint ahogy indult:) A Nagy meg egyre aranyosabb, mostanában többször játszik inkább angyalt, mint ördögöt (köztes nincs!), így kellemesen elvagyunk itthon!
Bár egy tisztaságfelelős (tudjátok, az az anyós fajta) valószínűleg már az ajtó előtt hanyat vágná magát a lakásban uralkodó káosz miatt. Elkezdtem én becsülettel a nagytakarítást, de valahogy mindig találtam érdekesebbet...:) Nem élünk mocsokba, de nem ennék a padlóról, viszont jól érezzük magunkat és szerintem ez a lényeg, nem a múzeumi hangulat.. Azért az én utánozhatatlan anyósom az egyik délelőtt egy ilyen kupi közepette jött a gyerekért (kértem, hogy vigye el, hogy végre ne este 10-kor mossak fel), majd délután beállított két prospektussal, ami a takarítás alapszabályait foglalta össze. Többet nem is mondanék róla...
Szóval: a kertem:) Lili segített az ültetésben egy kicsit és néhány kaspóm is gazdagabb lett egy-egy virággal vagy palántával. Azonban még korántsem vagyok kész! Szeretném átfesteni az ezer éves kertibútort (tudja valaki, hogy mivel kell a rattant bútort fehérre pingálni?), készítek egy játszószőnyeget a lányoknak és vmi kis játszósarkot is kialakítok, és körbe kerítjük a rácsokat, nehogy a Picike kidugja a fejét! Szóval lesznek még képek és beszámolók, ha nem baj...


Eper pöttyösben:)

 
Újabb kaspók:) Ezek hangulathoz igazodnak, mert ha akarom elegánsak, ha akarom vagányak!





Kár, hogy épp nem virágzik, mert csodálatos rózsák nyílnak rajta, igazodva a képhez

2013. május 27., hétfő

Álomőrző CD-lemezből

Na, nincs kedvem mosogatni, Léna meg épp egyedül akarja szétszedni a házat, így ma írok még egy bejegyzést.
Sok rendezvényünk volt mostanában, így ki is purcantam rendesen, mire a végére értünk!
Egyesületünk első alkalommal szervezhette meg az I. Regionális Családháló Találkozót kezdőknek és haladóknak a www.csaladhalo.hu munkatársával, Gesztes Olympiával. Az egész szervezés on-line és telefonon zajlott, így a helyszínen találkoztunk először. A rendezvény lényege az volt, hogy a hozzánk hasonló, családokért tevékenykedő szervezetekkel megismerkedjünk és segítsük egymás munkáját. Közel harmincan voltunk, Szegedtől- Miskolcig és sok jó ötletet gyűjtöttünk be a jövőt tekintve. Még előadást is tartottam, kivételesen izgulás nélkül, hisz arról beszéltem, amit imádok, a kézműves foglalkozások szervezéséről. Volt Mazsola Muzsika bemutató is és nagy öröm volt, hogy pár hét múlva kaptam a hírt, hogy a lányok már használják, amit nálunk tanultak. Délután Vida Ági, a www.gazdagmami.hu szakértője volt a vendégünk, aki nagyon jó kis előadást tartott nekünk. Ezen sajnos elég kevesen voltak, pedig nagyon sok hasznos tanácsa volt. Gabival és Tündivel nagyon figyeltünk, hisz beindítottuk a kis kézműves bizniszünket, így ittuk a tanácsokat.
Május 15-én második alkalommal szerveztük meg a Családok Napját, ahol nagyon sok program várta a gyerkőket és szüleiket és ami nagyon sok munkával járt... De megérte! Volt Mazsola Muzsika, Mini Marathon, Mini Motocross, futóbringás és kerékpáros verseny, feleségcipelő verseny (6 pár indult!!!), piknik, táncház, aszfalt rajzverseny, sütisütő verseny és persze kézműves foglalkozás. Az ügyes anyukáim rengeteg ajándékot gyűjtöttek be, így senki nem távozott üres kézzel vagy korgó gyomorral a helyszínről. Legalább 100 fő vett részt, de talán többen is voltunk! Nagyon jó hangulata volt, mindenki jól érezte magát! Mivel külső helyszínen volt, nehezebb volt megszervezni, így az elején még elgondolkodtam azon, hogy lesz-e jövőre is, de a végén látva a sikerét, persze szervezünk még egy párat. Azért nehezebb, mert nincs alkalmazottunk, csak az önkéntes munkára számíthatok, aminek sokszor az a vége, hogy egy csomó minden rám marad, hisz gyerekek és a munka mellett nem mindenki akar még ingyen dolgozni is. Szerencsére azért voltak most is segítőim, akiknek itt is küldenék egy nagy puszit:) Szerveztünk Bolhapiacot is, ahol bár viszonylag kevesen voltak, azért jó volt a fogadtatás.
Mutatnám, hogy mi készült a Családok Napján. Mivel rengeteg CD lemezünk és tokunk van még mindig, így kitaláltam, hogy lehetne egy-egy forgót készíteni. Csak színes karton és madzag kellett hozzá és már kész is volt. Az egyetlen nehézsége, hogy a ragasztásnál összekellett erősen fogni a két anyagot, mert nehezen ragadt. Nagyon sok készült, így Zsiviczáné Zsuzsának, aki önként jött segíteni nekünk, volt dolga rendesen! Mondhatni, megmentett minket!!! Aztán készült még újabb kép is CD-tokból. Sajnos nem volt időm több fotóra, de azért az eredmény talán kivehető és követhető.










 Én a vásárban:)

Tápszeres dobozok új köntösben

Szombat este azt mondja azuram: - Jó lenne, ha végre eltüntetnéd ezt a sok tápszeres dobozt, mert nem férünk tőlük! Hát, gondoltam, kivételesen szót fogadok és kezdek velük valamit. Elég későn, 21 óra után kezdtem neki, amikor a csajok már kidőltek és eredetileg csak két kaspót akartam megcsinálni a virágjaimnak, mert nagyon fáradt voltam, de aztán elkapott a "gép", így hajnal egyig meg sem álltam.... Beteges, tudom, de olyan jól esett!!! Az igaz, hogy másnap olyan voltam, mint aki éjszaka bulizott, ráadásul azember hajnal egykor közölte, hogy másnap meglátogatnak bennünket az Amerikában élő unkatestvéréék, ami azonnali pánikrohamot eredményezett nálam! A lakás ugyanis mostanában elég gázos, mert már értem, hogy gyerekek mellett elég nehéz a múzeumi rendet tartani. Így élünk boldogan, csak épp vendégeket nem látunk szívesen:)))))))) Na, csak viccelek, bárki jöhet, aki hoz egy kis sütit:) Ráadásul füllgyulladás miatt a héten betegek voltak a lányok, így nem is csináltunk túl sok mindent, de azért sikerült elfogadható állapotba hozni a kéglit. Próbálkoztam az angollal, ment is egy-két szó, a mondatokhoz nem volt elég bátorságom, pedig egész délelőtt gyakoroltam magamban, de a lányom csillogó szemekkel nézett fel rám, hogy - Anya, én nem is tudtam, hogy te tudsz angolul! Még jó, hogy ő még nem, így dagadt a mellem a büszkeségtől! Nekem egyébként nagy vágyam felfedezni Amerikát és talán laknék is ott egy kicsit, de mivel egy hetes balatoni nyaralás után is honvágyam volt, így valószínűleg a közeljövőben még nem fogok kiköltözni.. Mivel beszélgetni nem nagyon sikerült a Jessicával, ezért mutogattam neki mindent, amit csináltam, így jó beképzeltnek nézhetett, hogy dicsekszem a munkáimmal, pedig csak zavarban voltam. Miután elmentek, Anyuéknál ettünk, sütöttem birthday cake-et (na, ez már majdnem mondat:) és Lilivel kimentünk a Városi Gyermeknapra. Nagyon hideg volt és szakadt az eső, így nem élveztük annyira, bár a programok jók voltak. Lili imádja a Mizu-t, ezért azt hittem, hogy ha meglátja a Partyállat fiút, majd kiugrik a bőréből. Hát tévedtem... Mivel nem tudott ugrálóvárazni az eső miatt, közölte, hogy nagyon unatkozik, így a kb. egy órát ült az ölembe. Persze, lehet, hogy az is közrejátszott, hogy a Picike Anyuéknál maradt, így csak ketten voltunk, mint régen:)
Szóval: a tápszeres dobozokkal nem volt olyan könnyű dolgom, mint ahogy elképzeltem. Az akrill festéket ugyanis ledobta, így több rétegben kellett felvinni, egy csomó ideig száradt és volt, hogy még így lepattogott! Kezdetben csak az Anyukám cukor és liszt-tartóit akartam befejezni, amiknél egyébként repesztőlakkot is használtam, de aztán 6 db lett belőle és még van egy csomó ötletem!
Miután lealapoztam őket, jött a szalvéta. A festésnél egyébként jobban működött a szivacsos ecset, mint a normál, jobban fedett és hamarabb is kész lett. Anyunak a két egyedi szalvéta mellett még két fa cica is felkerült és valószínűleg még csipke is fog, csak az már elfogyott, így még ha teljesen kész, teszek fel új képet is!
Készült a lányoknak is. A Lilié már nagylányosabb, szép szalvétákkal és selyem szallaggal, míg a Lénáé játékosabb. Ez utóbbinál filc és dekorgumi csíkokat használtam (5x17,5 cm, 8 db), hogy amikor megfogja, érezze az anyagok különbözőségét. nagyon nem díszítettem, csak tele raktam mindenféle kupakokkal, kisebb játékokkal. Nagyon meglepődtem az eredményen. Lilinek tetszett, de nem nyúlt hozzá különösebben. Léna viszont minden egyes darabot külön megmutogatott, görgette a dobozt, kipakolta, én bepakoltam stb. Szóval el mondhatom, hogy a kézzel készült ajándék már a 11 hónaposoknak is bejön:)
A fekete pillangós egy barátnőm szülinapi ajándéka. Ő énekes és azt hiszem, hogy ezen a dobozon minden rajta van, ami ő... A lila virágos az egyik kedvencem lett! A lila alapot csak annyira pamacsoltam össze a fehér festékkel, hogy a szalvéta mintája jól látszódjon, de szerintem marha jól sikerült! Azért tettem bele virágot, hogy megmutassam, hogy akár kaspó is lehet belőle, nem csak tároló doboz.
Hamarosan új darabok is érkeznek, mert sajnos nem tudok lenyugodni...:)










2013. május 22., szerda

Kaspóim

Elvileg itt a nyár a nyakunkon, de mivel most is pulcsiban és zokniban ülök a gép előtt, kételkedem abban, hogy valaha ezek is lekerülnek rólam. Na, ne legyen piszkos a fantáziátok, nem tervezek nudizást, max nudlizást sok-sok baracklekvárral. Szóval nagyon nem vagyok kibékülve az időjárással, ráadásul a hangulatom is borongós ilyenkor, bár nevezhetjük akár lustának is. Most beteg a két gyerkő, de szerencsére nem nagyon, így szépen csendesen, nyugodtan telnek a napjaink. Anyukám főz nekünk, Apósom is segít, ahol tud, mert Apa nincs itthon és nagyon aggódnak az unokákért, meg értem, hogy mi lesz velünk. Én jól bírom, csak az orrszívás ér fel egy kisebb csatajelenettel, mert a Picike olyan ügyesen hárít és taszít, mint 3 tengeralattjáró. Bár néha nincs is szükség erre a drasztikus beavatkozásra, elég egy hapci és máris zöldben úszik minden. A takarítási mániám épp lappangó időszakát éli, már várom, hogy mikor tör elő dühöngő őrült képében, de most tök jól elvagyok a kiflimorzsák és a tengernyi játék fogságában. Bár, ha már úgy is elő kell venni az orrszívót... Amúgy a két csaj folyamatosan rajtam csücsül, vagy követ mindenhová, amivel nem is lenne gond, ha a konyhám nem 3x3 cm-es lenne. Ha már én bennt vagyok, az is elég, de ha még jön a két gyerek, néhány játék és az a sok minden, amit Léna szétdobál, hát akkor kellene valami repülőcipő, hogy ne törjem ki a nyakam. Tegnap délután így próbáltunk mézesakácsot sütni (nálunk nincs a karácsonyhoz kötve, mert annyira imádjuk!) és leszűrni a bodza szörpöt. Nem volt egyszerű, de sikerült!!!
Tegnap elkövettem valamit, ami már régóta motoszkál bennem, de úgy éreztem, hogy most jött el az ideje. A löketet Anya Spórol adta meg, aki épp arról írt, hogy akkora boldogság volt neki a 2000 követő a facebook-on, hogy még pezsgőt is bontott. Így tegnap útnak indult az AgnesS Desing, ahol az általam készített tárgyak mellett, mások ötleteit is szeretném bemutatni majd. A név értelemszerűen az enyém, míg a desing ezer helyen megtalálható és egyébként tök nehéz leírni:) Célom az, hogy felhívjam a figyelmet a kézműves munkák értékére, továbbá, hogy ötleteket adjak másoknak is a megvalósításhoz. Van több ötletem is, lesz majd játék és pályázat is, pont úgy, mint a nagyoknál, de azt tudom, hogy nem akarok mindenáron a középpontban lenni. Ha nem lesz több ezer követőm, az sem nagy baj, hisz én annak is nagyon tudok örülni, ami van, számomra bármekkora szám megtiszteltető. Sajnos nem fogok tudni mindennap új ötleteket bemutatni, hisz ezer dolog van még az életemben, de ahogy tudom, gondozom majd az én kis oldalamat. Aztán ha véletlenül valakinek eszébe jutna rendelni tőlem valamit, na akkor aztán tök happy leszek!
Na, mivel ez a nyúlfarknyi blogbejegyzés is két órámba került, hála az én életem értelmeinek, így jöjjenek a képek és ha alszanak, remélem folytathatom majd az írást...
Alszanak, így leírom, hogyan készültek, bár szerintem különösebben nem kell kommentálni. Ezek a cserepek még korábban készültek, de olyan félkésznek éreztem őket, hogy muszáj volt kezdeni velük valamit. A pillangós egyszerűen sötét lila volt, így fel kellett dobni valahogy. Mivel vettem most egy szivacsos ecsetet, így fehér akrillal körmepöttyöztem, amitől kicsit régiesebb lett a hatása. Aztán rádekupázsoltam egy levendulás szalvétadarabot, majd a lefestett hugarocell pillangót (10 db volt 440 Ft) ráragasztottam az előzőleg felragasztott csipkére.
A pöttyösöknél az akrillal lefestett alapra egy radíros ceruzavéggel egyesével tettem fel a számomra oly kedves pöttyöket, majd persze jött a többi: a csipke és a dekupázs. Hiába, beleszerettem a Vintage világába, így mostanában lesznek hasonló megmozdulásaim:) Nagy kedvencem lett a Home-os cserép, mert az olyan kedves kis darab lett szerintem. Persze a fekete pillangós is tetszik, ami szintén dekupázs és amit nagyon különlegessé tesz ez a fekete csipke. A maradék kettőt azért tettem fel, hogy egy csipke darabkával vagy egy szallaggal is elég feldobni a cserepeinket, amelyek így azonnal különlegesebbé válnak.
Kivittem őket az aktuális Bolhapiacunkra, de nem kelt el egy sem, így most próbálkozom a Virágvásárral, amit a Kertbarátok szerveznek. Hátha... Viszont két képen, maximálisan áron alul gazdára talált, aminek most nem tudom eldönteni, hogy örüljek vagy nem... Mert hogy az egyikbe nagyon beleszerettem, később meg is mutatom nektek, így most készíthetek újat magamnak:) csak tudnám, hogy hová teszem????????
 





 
 

2013. május 13., hétfő

Óra bakelitből

Kint szakad az eső, így Léna babával nem tudunk elindulni, pedig nagyon sok mindent el kellene ma intézni. Szerdán ugyanis az egyesületünk egyik legnagyobb rendezvényét, a Családok Napját fogjuk megszervezni, amivel kapcsolatban még bőven akad tennivaló! Ilyenkor sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon normális vagyok-e, hogy gügyögés és babázás helyett én állandóan szervezek valamit, de a munka nálam annyira az Én-nem része, hogy nem is én lennék, ha ki tudnék kapcsolni és huzamosabb ideig nem csinálni semmit. Nekem az nem megy, max egy-két napig, de akkor nagyon jól esik... A hétvége pl. pont ilyen volt, még főznöm sem kellett, csak csavarogtunk és élveztük, hogy család vagyunk! Na, meg volt alkotás is bőven, így most meg is mutatok még egyet:)
Az egyik barátunk DJ és most volt a szülinapja. Kicsit unjuk már a bonbon+bor párosítást, ezért ebben az évben eléggé ráálltunk a kézműves tárgyakra. Ez csak azért nehéz, mert felnőtteknek készül és nem biztos, hogy örül neki annyira, mint amekkora szeretettel készült. Most a férjemmel együtt találtuk ki, hogy mi legyen, ami nagyon ritka alkalom, mert ő nem túl kreatív, főleg, ha ajándékokról van szó! Egyszer hagytam, hogy ő döntse el, hogy mit kapjak karácsonyra (utálom a meglepit!), de azért tettem célzásokat az elektromos grillsütőre és a kenyérsütőgépre. Erre tudjátok, hogy mit vett? Ágynaműt, feketét, KARÁCSONYRA!!!! Ő neki tetszett, én meg azóta inkább megveszem magamnak az ajándékomat! Tudom, nem túl romantikus, de legalább praktikus:) Szóval azemberrel azt találtuk ki, hogy készítünk neki egy órát. Én eredetileg olyat akartam, ahol a számokat különböző italos kupakok jelzik, de aztán jött az ötlet, hogy legyen bakelitlemezből! (Persze az a verzíió is hamarosan elkészül és a Sunset Terrace Koktél Bárunk életét színesíti majd.) Hát mondanom sem kell, teljesen felvillanyozódtam, kész kihívás, így nem kellett nógatni, hogy elkészítsem. (Bár az én ajándékaimon is gondolkodna sikeresebben...:) Az óraszerkezetet Egerben vettük, 1500 FT-ért a Céhmesterek udvarában lévő Hobby Boltban. A képet az ünnepelt profilképe alapán egy ismerősünk beszerkesztette, amit fotópapírra kinyomtattunk és ragsztóval felragasztottuk. A "számok" szintén a fotópapírból lettek kivágva. Hogy pontosak legyenek, egy köralapot négy felé hajtottam és a hajtásoknál tettem egy-egy pöttyöt a lemezre. Az óraszerkezetet azuram rakta rá, mert ami kicsit is műszaki, az számomra fehérfolt.
Az órának nagy sikere volt, így jobb volt, mint a bor vagy a bonbon és kb. annyiba került... Ha sikerül valami olyan bakelitet találnotok, amit esetleg az ajándékozott is szeret, érdemes meghagyni a feliratot, sőt, akár a borítót is mellé tenni a falra, így egy szuper kis kompozíciót hozhattok össze!


2013. május 12., vasárnap

Vinatge konzervdoboz

A múltkor azt írtam, hogy mostanában kevesebb lesz a bejegyzés, mert sok a dolgom, de elkapott az alkotói gépszíj, így most mégis csak lesz egy-két kellemes bejegyzés.
Tegnap este ha nem fogyott volna el a dekupázs ragasztóm, asszem le sem fekszem, mert sikerült Egerbe beszabadulnom a Dobó téren található Kreatív Hobby boltba és olyan, de olyan szalvétákat és alapanyagokat találtam, hogy ha lett volna elég pénzem, most azon gondolkodnék, hogy hol aludjak, mert valószínűleg a házat telepakoltam volna mindenféle kézműves földi jóval. Nagyon jó kis bolt, nem is túl drága, csak ajánlani tudom! Fel is íratkoztam drótgyűrű készítő összejövetelre, aztán csak reménykedem, hogy el is tudok majd menni! Olyan jó volt abban a boltba, olyan mint a süti menyország, csak itt kézműves dolgok között lebegtem boldogan és elmélyülten. Gyorsan ki is találtam, hogy dekupázs nagymester leszek, órákat, dobozokat, lépkereteket gyártok reggeltől estig és a végén külön márkanevem is lesz, meg saját stílus, meg sikeres webáruház, meg egy bili... A boltban látva az alkotásokat, csak szívtam magamba a tudást, mert még nagyon messze vagyok az előbb említett álmaimtól, vagy fellángolástól. Persze olyan eszközökkel dolgoznak, amiről én még nem is hallottam, de remélem bejutok néhány "továbbképzésre" és szépen elmélyedhetek a tudományba.
Tegnap este az egyik kedves ismerősömnek készítettem egy jó kis kaspót vagy ceruzatartót konzervdobozból. Tündi posztolt nekem a múltkor egyet, amire Dóra azt írta, hogy neki kell olyan és én csináltam valami teljesen mást... Ahhoz olyan anyagok kellettek volna, amikről fogalmam sincs, így valami hasonlót hoztam össze. A konzervdobozt körberagasztottam kétoldalú ragasztóval (de a technokol is jó), majd körbetekertem spárgával. Aztán elővettem az egyik legújabb szalvétaszerelmemet, körbevágtam, alatta fehérre festettem a területet és rádekupázsoltam a szalvétát. Aztán, hogy kiéljen magam és kipróbáljam a vadiúj szivacsos pamacsomat, pöttyözgettem rá egy kis fehér akrillt, a vintage hatás kedvéért. A rózsákat sajnos nem én készítettem, készen lehet kapni ilyen virágokat, de vannak tőlem ügyesebbek is, akik valószínűleg tudnak hasonlót fabrikálni. Ragasztópisztollyal tettem fel, majd kész is lett! Szerintem szuper újrahasznosítós ötlet, így valószínűleg lesz még hasonló akcióm:)


 


2013. május 9., csütörtök

Anyák-napja az oviban

Ma volt az Anyák-napi műsor az oviban és olyan megható és szép volt, hogy csak a szipogást és a zsepikeresgélést hallottad mindenhol! Az én kincsem is nagyon ügyes volt, bár látszott rajta, hogy izgul! A legnagyobb félelme az volt, hogy nem bírja majd ki mocorgás nélkül, de jelentem, kibírta!!! A mi családunk hajlamos a zizegésre, ami főleg a gyermekeimnél szembetűnő:) A kicsi már konkrétan úgy eszik, hogy egy perc után ledobja magát a földre, majd feláll, elindul, leül, lefekszik, a lábát emelgeti és még sorolhatnám... Egyszer készítek egy sorozatfotót a kisasszonyról és felteszem, mert nagyon mulatságos! Ma egyébként a pelusos kukából dobált ki mindent és felállta a babakocsiban, így kezdem érezni, hogy egy percre sem hagyhatom magára....
 Lilkó olyan édes és szép volt a műsor alatt, látszott rajta, hogy szívét-lelkét beleadja, ami nagyon megható volt! Bár nem mondott hosszú verset, az a pár sor csak nekem szólt... Itt köszönném meg az óvónők munkáját, mert nagyon szép műsort hoztak össze nekünk!!!! Kaptunk nagyon szép képeslapot és virágot is, de amit egy ideje már igérgetek, most meg is mutatok! Az egyik anyuka kitalálta, hogy mi lenne, ha az idén drága virág helyett valami általunk készült ajándékot kapnánk. Tündivel és Gabival gyorsan meg is egyeztünk abban, hogy legyen nyaklánc sk. medállal. Nem nyomtatni vagy ragasztani akartunk, hanem azt szerettük volna, ha a gyerekek rajzolnak valamit, hisz nincs is szebb annál! Gabi a nyakláncosunk, nagyon ügyes üveglencsés medálokat gyárt, így be is szerzett mindent, ami kell. Elsőként kinyomtatott minden gyereknek egy csomó, méretre szabott karikát, amibe aztán ők az óvónénikkel rajzoltak valamit. Amikor kész lett, mi kiválasztottuk a legszebbeket, kivágtuk, beleragasztottuk a medálformába és rátettük a műanyag, öntapadós lencsét. Van neki rendes neve is, de egyszerűen nem bírtam megjegyezni, így majd később pótolom! jaj, nagyon jó volt ezeket készíteni, olyan szívmelengető volt! Az a sok édes kis rajz, aztán látni egyben az egészet, majd az anyukák örömét, szuper érzés volt! Ha megfigyeltétek, nálunk a Nagyik is ezt kapták és jelentem, Anyukám le sem vette azóta, legalábbis Lili szerint ebben is alszik! Szerintem ez egy igazán kedves és hasznos ajándék, ami 10-20 év múlva is milliókat fog érni:) Ha szeretnétek ti is ilyet, akkor jobb a filc, mint a ceruza és a gyerekek jelét tegyétek rá a rajzos papírra és a nyakláncra is, hogy meg lehessen különböztetni!
A műsor után egyébként meglátogattuk az új cukrászdát (így az update körünk:) és egyben elfogyasztottuk a napi kalória mennyiésgünket! Sajnos nagyon finom a fagyi és a süti is, ami nagyon utálatos, hisz végre beleférek a gatyóimba, már nem kívántam az édességet, de már látom, ahogy kitalálok indokokat, hogy végig kóstoljam az összes sütit! Ennyit az elvonómról...:)

Hát szóval, ilyenek lettek:




 
És ezt a csodálatos képeslapot kaptuk még, amire rárajzolták Anyát! Olyan cuki lett! Az elején a képet egyébként majd megkeresem nektek, így ti is készíthettek majd ilyet!

Ugye milyen szép vagyok? :)

Ezt a nagyik kapták:)
 
 

2013. május 8., szerda

Anyák Napja nálunk

Az oviban holnap lesz az Anyák-napi ünnepség, amit már borzasztóan várunk! Lili este külön szólt, hogy hajat kel mosni, kikészítjük majd a szép ruhát és már most tudjuk, hogy a műsor után meglátogatjuk az újonnan megnyílt cukrászdát, hogy megünnepeljük Lili ügyességét. Egyébként vasárnap már kaptam belőle egy darabot, ami nagyon kedves volt. Leültetett minket az apjával egy-egy székre és előadta a dalokat és verseket. Nagyon édes volt!!!
Nekünk a vasárnap nem úgy telt, ahogy elterveztem, mert kirándulás és étterem helyett a vállalkozásban segítettem be, a párom meg itthon maradt a gyerekekkel, de közben belázasodott, és tudjátok milyen egy beteg férfi.... Hétfőn viszont pom-pom-pom-pompododom volt, "23" lettem és kitaláltam, hogy a Nagy kap egy szabadnapot az oviból és elmegyünk Egerbe kirándulni. Ebéd után felszálltunk egy buszra, bementünk a Ligetbe játszózni, meg enni a Mekiben, mert az olyan egészséges és tápláló. Aztán jött a nagy zuhé és hogyhogy nem, épp egy cukrászdába kergetett be minket, így sajnos kénytelen voltam elfogyazstani egy epres-krémes csodát, ami nyílván tiszta update volt! Anyu pénzt adott, mert én nem szeretem a meglepetés ajándékokat (itt jegyezném meg az illetékeseknek, hogy Anne könyveket kérek:), de sajnos volt annyi esze, hogy mindezt már a szakadó esőben tette, mert különben elvertem volna az egészet az első boltba, ahová betérek! Lilkó viszont az összes összegyűjtött pénzét elköltötte egy Barbiera, amire kb. 4 hónapja gyűjti az aprót és este közölte, hogy ha én már nem kaptam "semmit" a születésnapomon, játszhatok a babájával. Hát nem mondom, jó kis baba, meg színváltós, meg szép a haja, meg jól úszik... Az az igazság, hogy volt már sok jó szülinapom, de mind közül ez volt a legjobb, hisz a szívem közepeivel tölthettem! Csodálatos kis kirándulás volt, még a szakadó esőt is élveztük és azt hiszem, hogy a későbbiekben nagyon jó lesz elővenni ezt az élményt az emlékdobozomból. Lili amúgy készített nekem egy babát teljesen egyedül, majd holnap fel is teszem, mert nagyon kreatív lett!
Közben ismét volt szerencsém találkozni Kádár Annamáriával, aki a férjével érkezett hozzánk pihenni egy kicsit és hogy őszinte legyek, Ede ugyanolyan jó fej, mint Anna, így a velük töltött idő is tiramisu volt a lelkemnek. Na, meg közben hírem is van, vagyis inkább dicsekszem egy kicsit! Anyák-Napján az egom is kapott ajándékot, merthogy ráálltam a mérlegre és kiderült, hogy visszanyertem a szülés előtti testsúlyomat (Tündi csak annyit mondott, hogy neki ennyi volt a születési súlya:)!!! Olyan hiperszuperboldog voltam, főleg, hogy rámjöttek a ruháim, hogy azóta minimum én vagyok az Angelina Jolie, csak kár, hogy az én Brad Pittem papírból van.. :) Nem tettem különösebben semmit, csak csökkentettem a bevitt ételmennyiséget (férfi adagról nőire válltottam), minimalizáltam az édességet és igyekszem könnyű ételeket fogyasztani, főleg vacsorára. Nem éhezem, nem szenvedek és már nem is kívánom annyira az édeset, szóval azt hiszem, jó elvonókúra alany lennék!

Na, de elég a hablatyból, mutatom, hogy nálunk mit kaptak a nagyik Anyák-Napjára. A dobozt én készítettem, a medált Lilkó és mondhatom nagy-nagy szeretettel és hálával adtuk, hisz mi nagyon szerencsések vagyunk velük. Imádják a lányokat, mindig számíthatunk rájuk és marha jól főznek! A medálkészítésről később írnék, mert az egy nagyobb durranás része volt, a dobozt meg dekupázsoltam ismét. Léna is készített valamit, de azt inkább nem részletezném...:) Mivel azuramban annyi a romantika és a figyelmesség, mint egy döglött béka lábujjában, így vettem magamnak egy hortenziát, majd szóltam, hogy adja oda a lányokkal. Ő próbált meglepni egy orchideával, amivel csak az volt a baj, hogy kb. 3 volt már belőle itthon, így becseréltettem egy olyanra, amilyen legalább még nincs. Tudom, más örült volna ennek is, de én ilyenkor mindig kiakadok, hogy 12 év után még mindig nem tudja, hogy mi kell nekem! Hát Ő Pasi a javából és szerintem már lassan meg kellene ezt szoknom...
Egyébként  a kis Drága megtanult fel és lemászni (mármint Léna baba), mindent kiborít, megkóstol és szétpakol. Szombaton fél kilencig kétszer mostam fel a nappalit, ma meg először beesik az ágy és a fal közé, majd kanalazza az epres joghurtot, aztán beveri a fejét, míg végül kiönti a gyümölcslevet. Mindezt 10 perc alatt. De hogy őszinte legyek, olyan vicces tud lenni! Tök jól elmolyol magának, nem szereti, ha pesztráljuk, mert neki sok dolga van ebben a világban. Olyan, mint én...:) Lilit mindig fogni kellett, de azért volt előnye is, nem kellett naponta porszívózni és felmosni utána!
A dobozokból egyébként egyet meg is tartottam magamnak, mert annyira beleszerettem!  Szóval ha még nem unjátok, lesz még egy bejegyzés a témában, de szerintem tetszeni fog nektek!
Köszönöm, hogy velem vagytok, üdvözlöm az új követőimet és köszönöm a megjegyzéseket! Ahogy egy barátom mondta, lassan eljön az a kor, amikor minden nap ajándék, de veletek kellemesebb "megöregedni"... :)



My favorite...



Ezt Kerianyu kapta


Ezt az Anyukám...


És ezt az Anyósom...


Ezzel pedig másoknak okoztam örömet...