Karácsonyi ajándékok sk

Már említettem, hogy nálunk az idén gazdasági okokból úgy döntöttünk, hogy mindenki sk ajándékot kap. Bevallom, sokkal jobb volt ez az egész, mint gondoltam! Egyrészt nem kellett boltról-boltra rohangálni egy-egy ajándék után, miközben megutálom az emebereket, de főleg a karácsonyi zenéket. Bár így a Papír boltba jártam napi szinten, de az amúgy is útba esik:) Másrészt nagyon jó volt készíteni ezeket. Közben végig arra gondoltam, hogy vajon mit szól majd hozzá, akinek készül és persze arra, hogy mikor fogok mosogatni:) (örök téma nálam:) Jó volt látni az elkészült eredményeket, ahogy arra vártak, hogy otthonra találjanak. Aztán jött a döbbenet, amikor átadtam. Hatalmas sikere volt minden egyes ajándéknak, - Ezt Te csináltad? című felkiáltással kísérve és ettől nagyon jó kedvem lett. Higgyjétek el, tényleg lehet örülni egy sk ajándéknak, főleg, ha érzik, hogy 100 %-ban nekik készült. Azt hiszem, hogy ebben az évben is hasonlóan zajlik majd az ajándékozás, bár nem ígérek, hiszen a Kisebbik addigra elindul és csak remélni tudom, hogy kapok majd levegőt mellette. 

Egy-két dologgal nem lettem kész, sajnos folyamat képeim sincsennek, de azért megmutatom az eredményeket.

Gabi barátnőm kapta ezt a képkeretet és a rendszergazda végzettségű öcsém is ilyet kapott. A billentyűzet gombjait ragasztópisztollyal ragasztottam oda és igyekeztem olyan szöveges képet tenni háttérnek, ami jellemző az ajándékozottra.

 

Ezt a koszorút is Gabi kapta, ami úgy néz ki, hogy egész évben díszítheti majd a konyha ajtaját. Az alap szalma koszorú, amit pöttyös anyaggal betekertem, majd áttekertem egy kis farkas foggal is. A virágok egyszerű vattapamacsok, amelyeket kicsit meggyűrve rögzítettem pici gombostűvel.

 

 

Ezt a papírvárat Máté kapta, a kislányom barátja. Anyukám épp kiakart dobni egy fadobozt, de én a testemmel védtem meg a kínhaláltól. Lilivel együtt lefestettük akrill festékkel, majd gurigákból és dobozokból elkészítettem a várat. Raktam rá számokat is, hogy társasként is lehessen használni.

Ezt a virágcserepet az egyik ismerősünk kapta. A virágot nem én készítettem:) A cserép karimájára horgolt csíkot ragasztottam egyszerű technokollal. nagyon egyszerű és szerintem nagyon mutatós, biztos, hogy lesz folytatása.

Anyósom kapta ezt az asztaldíszt. Ő mindig elmondja, hogy csak a könyveknek tud örülni, de most nem mondta, így úgy gondolom, hogy örült neki. Egy egyszerű szalmakoszorút (230 Ft) áttekertem egy szatén szallaggal, majd ráratam a gyertyákat. Díszítésnek felkerült a narancslekváros történetből származó narancskarika és narancshéj rózsa is, illetve masni gyönggyel, fahéj és pirosra festett toboz.

Anyukám kapta ezt a szép lila koszorút, nagyon örült neki. Itt is szalma az alap, amit betekertem farkasfoggal és horgolt csíkkal. Aztán jöttek a gyertyák, szallagok és a filc csillagok. Egyszerű, de még is szép! Még tartozok neki egy hatalmas Családfás képpel, de sajna arra nem maradt energy....

Ezt a füllbevaló tartót a Hugi kapta. Az alapot lekentem barna akrillal, repesztő lakk, majd bézs akrill. Eztán került rá Audry szalvétán, majd a horgoltcsíkok és a narancsrózsa.

A sógornőm kapta ezt a levendulás dobozt, aminek nagyon örült. Akrillal lekentem az alsó részét, tetejére szalvéta, majd körbe horgoltcsík. Amikor kinyitotta, egy szál levendula is volt benne.

Ezt a Virág Tündért Lili kapta, bár egy szallag még hiányzik róla. Most épp készülök egy kollekció készítésére, amit hamarosan meg is mutatok nektek.

 

És itt a narancs lekvár, amit sokan kaptak. Részletekről korábbi bejegyzésben. Olyan sikere volt, hogy a hétvégén egy óriási adagot kell készítenem rendelésre.

 

 Ami lemaradt:

Apósomnak pogácsát sütöttünk Lilivel, mert Ő inkább ennek örül, meg nekünk. De gondoltam, megtréfálom, ezért beleraktam egy befőttes üvegbe (ők abba tesznek mindent), aminek hatalmas sikere volt, még Anyós is nevetett.
Sógor Albert kekszes sütit kapott, mert az a kedvence, morzsája sem maradt.
Barátnőm, Reni baby egy torta tartót kapott, amiről sajna nincs kép, de az ötlet Levendulalánytól származik. nagyon egyszerű volt. Fogtam egy szép tányért, meg egy fagyis poharat és összeragasztottam, szuper lett!
Kata barátnőm karácsonyi ajtódíszt kap majd, ha átjutok...
Niki főnök, mint már mutattam, Lélek Lekvárt kapott, amit azóta tovább gondoltam, így esküvőre és baba köszöntőre is készítek majd egyet.
 

Tizennyolcadik nap: lélek lekvár

Most az egyik ajándékomat szeretném megosztani veletek, amelyet a főnök asszonyomnak készítettem. Mivel ő több intézmény vezetője és egyéb elfoglaltságai is vannak, ezért úgy gondoltam, hogy valami olyat készítek nek, ami átsegítheti a nehezebb napokon. A Lélek Lekvár lényege nagyon egyszerű: összegyűjteni olyan idézeteket, amelyek a boldogságról, sikerről, motivációról, vagy a családról, szerelemről, barátokról, az életről stb. szólnak. Ezeket kinyomtatni úgy, hogy aztán ki tud vágni. (Én a lapot fekvő helyzetbe állítottam, két hasábra bontottam és nagyjából ugyanannyi helyet hagytam ki köztük.) Érdemes valami szép betűtipust választani. Én különböző színű lapokra nyomtattam pont azért, hogy választhasson kedve szerint, de egyszínű lapokon is szép lehet. Miután kivágtam, feltekertem, szallaggal átkötöttem. A befőttes üveget is érdemes díszíteni, hiszen így a szemet is gyönyörködteti. Az üveg aljára ezt a szép horgolt díszcsíkot ragasztottam technokollal, az üveget lekentem csillámragasztóval, így opálosabb lett. Miután minden megszáradt, a Praktika magazin szülinapi számából kivágtam néhány képet, rá ragasztottam és végül díszitettem a tetejét is.

Niki nagyon örült neki, aminek meg én örültem.

Ha valakinek megtetszett az ötlet, de nincs kedve idézetek után keresgélni, szívesen átküldöm azokat, amelyeket összegyűjtöttem.

Kifli és levendula gasztroajándéka szintén jó ötlet lehet:

http://www.kiflieslevendula.blogspot.hu/search?updated-max=2012-12-12T09:59:00%2B01:00&max-results=7

 

Mai mese:

Mester Györgyi: Az igazi ajándék

Öt karácsony telt el a születésem óta, bár én ebből leginkább csak az utolsó hármat érzékeltem, a megelőző időszakból csupán halvány emlékképeim maradtak. Arra azonban határozottan emlékszem, hogy minden évben lapult valami meglepetés számomra a karácsonyfa alatt: leginkább képeskönyv, egy kisebb vagy nagyobb mackó, édesség, esetleg labda. Baba egyáltalában nem került a fa alá. Hogy miért nem kaptam babát, annak az okát nem igazán tudtam. Csak később derült ki, hogy édesanyám sem nagyon babázott gyermekkorában, ő a hasznosabb, komolyabb játékokat kedvelte.
Ugyanakkor – bármilyen kicsi voltam is –, látnom kellett, hogy a hozzánk látogató leánypajtásaim szinte mindig magukkal hozták kedvenc babájukat, és ha én mentem vendégségbe, büszkén dicsekedtek a játékaikkal, amelyek olykor nemcsak a szemüket tudták nyitni és lehunyni, hanem néha sírtak, gügyögtek, és etetni, tisztába tenni is lehetett őket.
Édesapám ügyes kezű ember volt, ezért karácsonyi ajándékaim gyakran kiegészültek házi készítésű, fából faragott játékokkal. Így lett pici sámlim, apró székem, gurítható talicskám, és ötéves koromban egy valódi, csecsemőre méretezett bölcsőt is kaptam. A bölcsőben a soros ajándék mackó pihent, amit jobb híján a baba helyett szeretgettem.
Gyermekkori emlékeimhez visszatérve, ötéves voltam, amikor első kamaszlázadásom lezajlott azon az ominózus karácsonyon.
– Én mért nem kapok soha igazi ajándékot? – szegeztem a kérdést szüleimnek.
Meghökkenve néztek rám.
– Hát nem örülsz az ajándék mackónak, a szép kis bölcsőnek, a gyönyörű képekkel telerajzolt mesekönyveknek? Hát mit szeretnél, mi neked az igazi ajándék? –kérdezte édesanyám.
– Az igazi ajándék számomra egy hajas baba lenne. Olyan szöszke hajú, mint Nellyé, kék szemű, mint Elisaé, lehetne etetni, és persze sírhatna és pisloghatna is, mint Cathy babája – soroltam az elvárásaimat. Anyám apámra nézett, a tekintetük találkozott, és szinte egyszerre mosolyodtak el. Apám törte meg a csendet:
– Hát, meglátjuk, kislányom, miként szerezhetnénk neked örömet a jövő karácsonyra, egy igazi ajándékkal.
Elmúlt a tél, azután kitavaszodott, majd nyár lett, végül az ősz is beköszöntött. Beírattak az iskolába, de azért csak gyerek voltam még, s ahogy újra közeledett a tél és vele a karácsony, eszembe jutott, mit ígértek a szüleim. Reménykedtem, hogy nem feledkeztek meg róla, és annyi szűk esztendő után végre én is kapok karácsonyra egy igazi ajándékot.
Édesanyám nyár óta gyengélkedett. Egy kissé meg is hízott, de azért ugyanolyan szeretettel gondoskodott rólam, mint korábban, csak az arcán jelent meg valami újszerű, sejtelmes titokzatosság. Karácsony előtt néhány nappal anyát be kellett vinni a kórházba, de apa megígérte, Szentestére együtt lesz a család.
Apa aztán azzal lepett meg, lehet, hogy nálunk az idén előbb lesz Szenteste, mint más családoknál. Az okát nem árulta el, de mivel úgyis olyannyira izgultam a remélt ajándék miatt, nem is bántam. Sőt, egyenesen örültem neki! Azt hittem, mindez csakis az én kedvemért történik.
A Szentestét megelőző négy napon mindig korán keltem, és a reggelemet a fánál kezdtem. Alaposan körbejártam, nincs-e alatta, mellette valamiféle változás, hiszen lehet, hogy ezen a karácsonyon mégis csak megérkezik az én várva várt, igazi ajándékom.
Azon az emlékezetes, nagy napon valahogy mégis elaludtam. Apa ébresztett fel:
– Hétalvó – mondta –, ki az ágyból! Talán ma elmarad a szokásos reggeli vizit a karácsonyfa körül?!
Papucs nélkül, mezítláb rohantam le a hallba. Ami első pillantásra a szemembe ötlött, a már jól ismert, faragott bölcső volt.
Ez nem lehet – gondoltam magamban –, ezt nem tehetik meg velem, hogy új mackót fektetnek a tavalyi bölcsőbe!
Ekkor a beállott csendben valamiféle halk, egyenletes szuszogás hatolt a fülembe. Míg a furcsa nesz okát találgattam, váratlanul harsány oázás hangzott fel. Odaugrottam, és az igazi ajándék utáni hatalmas vágytól dobogó szívvel felhajtottam a bölcsőt takaró vékony batisztkendőt… Egy baba feküdt a bölcsőben. Szöszke hajú, nagy, csodálkozó kék szemekkel, s ahogy meglátott, mintha elmosolyodott volna.
– Az enyém? – kérdeztem.
– Igen – mondta a szobába belépő édesanyám. – A mienk is persze, de egyedül a te kistestvérkéd, akit dajkálhatsz, etethetsz, itathatsz, taníthatod majd járni és beszélni.
Boldog voltam. Olyan boldog, amilyen csak az lehet, akinek nagy sokára valóra válik a legszebb álma, és karácsonyra igazi ajándékot kap: egy élő hajas babát…

Read more: http://www.operencia.com/gyermekoldalak/magyar-irodalom/mesek-toertenetek/uennepek-karacsony/1512-mester-gyoergyi-az-igazi-ajandek#ixzz2DLHhO4Rb

 

Karácsonyi ötletek +

Maszatoló klubbunkban már javában készülünk az ünnepekre, így néhány ötletet ide is felpakolok.

 leírás hamarosan, csak most rohanok az oviba!