2013. november 23., szombat

Tű, bohóc, bolhapiac

Hú, mozgalmas hetünk volt most a Kabócákkal, most sem sikerült unatkozni:) Bár a múltkor csak képeket raktam fel, azt hiszem azok is jól mutatják, hogy zajlik nálunk az élet.
A hetet Gabi kezdte a keresztszemessel és büszkén jelenthetem, hogy kész van életem első, majdnem jó keresztszemes mintája, ami azért nagy szám, merthogy ezekhez tű kellett és cérna, ők pedig ősi ellenségeim:) Azt nem mondom, hogy Gabi nélkül is ment volna, mert egy résznél úgy éreztem magam, mint ha matekoznom kellene vagy elmagyarázni a Holdra szállás mechanikáját, de egy edzett keresztszemes átlát már a Gordiuszi csomón és hipp-hopp helyre rakja, amit egyesek (vagyis én) elrontottak.. A Fonó nagyon beindult, a múlt héten már pótszékeket kellett behozni, mert annyian voltunk, hogy nem fértünk el! A Mazsola Muzsikán is ilyesmi a helyzet, egyre többen leszünk, lassan ott is kicsi lesz a terem. A Baba-Mama klubban a védődnő előadásán szintén sokan voltak és azt hiszem, a 7 zoknikukac jelzi, hogy az én foglalkozásomon is voltunk elegen! A Maszatoló klubban elindult a Táncház, így azok, akik már "kijárták" a Mazsola Muzsikát, most ott ropják Gabi bácsival és kedves feleségével Ágival.
Pénteken azonban két rekordot is döntöttünk, egy negatívat és egy pozitívat, így a fene nagy jó kedvem, amiről írtam, estére úgy elszállt, hogy erőm sem maradt! Ismét megpróbálkoztunk ugyanis a Bolhapiaccal, amivel már 2 éve nyűglődünk, de azt hiszem ez volt az egyik legrosszabb! Persze, más időpont kellett volna, de a MűvHázba már csak ez az egy szabad időpont volt az évben, így megpróbáltuk! Még egy óriási molinót is csináltattam, de nem lett nagyobb a vásárló tömeg... Ráadásul ez egy olyan program volt, amit nagyon szerettem volna leadni, mert ennyi mindent már egyszerűen nem bírok csinálni, de megint rám maradt a dolgok nagy része, így asszem be is telt a pohár! Amilyen egyszerűnek tűnik megszervezni, annyi baj volt vele és persze a kritikák meg csak jöttek sorra, hogy így meg úgy kellett volna, de segíteni azért már nem tudtak a kritikusok! A hibákkal én is tisztában vagyok, ez a munkám, látom, hogy mit kellett volna még tenni a siker érdekében, de egyszerűen én már nem bírok többet vállalni egy 1,5 éves gyerek mellett, önkéntes alapon! (bár pénzért sem jelenleg..) Ha Tündi nem vállalta volna legalább az asztalok összeírását, asszem jóval hamarabb befejezzük! Így már ott mondtam, hogy ha valaki nem vállalja A-tól Z-ig a megszervezését, az egyesületünk nem fog több Bolhapiacot szervezni és pont! Sok a munka, néha azt érzem, hogy ezt mások 8 órában, fizetésért, céges telefon+gépről intézik, csendben és nyugalomban, nem két kisgyerek mellől, ingyen, saját telefont és gépet használva... Elfáradtam és betelt a pohár!!!! Így a jövőben ezzel már nem lesz gondom, csak azzal a hülye molinóval nem tudom, hogy most mi a francot kezdjek??????? Molninó? Valakit? 3000-ért? Occsó, fájin:)
Viszont volt egy jó kis Bohóc műsorunk, amit ingyen kaptunk Pepe Bocócéktól és olyan sokan lettünk, hogy ki kellett nyitni egy nagyobb termet nekünk:) A műsor állítólag nagyon jó volt, de sajnos én nem élvezhettem, mert a Picike annyira félt a Bohócoktól, hogy egy másik emeletre kellett kimenekíteni:( Borzasztó volt, még soha sem láttam ennyire riadtnak! Közben meg szegény Nagy nélkülem maradt ott és így lemaradtam a tányérforgatós mutatványáról, ami miatt én majdnem bőgtem, ő meg nagyon haragudott rám! Aztán megjött azember, így ő vigyázott a Picikére, én meg legalább a kacsatáncot elrophattam a Nagyobbikkal! Mire mindennel végeztünk, én olyan fáradt lettem, hogy már csak Zombiként tudtam funkcionálni, Ha Apa nincs, a gyerekek fürdés és vacsora nélkül fekszenek le, mert én használhatatlan lettem... A műsornak azért volt egy nagy előnye: 8 órát aludtam egyhuzamban, mert a Picike csak fél hatkor kelt!!!! Hú, de fura volt és még így is kellett az a fránya kávé, mert még most sem vagyok az igazi:)
Kedden Adventi koszorúkat készítünk majd a vezénylésemmel és már most nagyon izgulok, hogy hányan leszünk és hogy mit tudok addig produkálni nekik mintadarabként! Program lesz még bőven, így jövök majd a képekkel, hátha vki kedvet kap és elindít valami hasonlót a településén! Merthogy ilyenre is van ám példa: az egyik nagyon kedves Anyukánk összefogott egy másikkal és Kreatív Játékkuckó néven kéthetente megmozgatják Egerlövő lakosságát jobbnál jobb programokkal! Olyan ügyesek, még az Észak-Magyarország is írt róluk! csak így tovább csajok:)
Na, megyek aludni, szép estét nektek is!!!
Eladó, ki kéri?:)












A Fonóban már a lánykám is "tart" foglalkozást, merthogy ő elkezdte, majd a végére minden gyerek csinált egy ilyen képeslapot:)

2013. november 22., péntek

Angliába és Erdélybe is került egy kis AgnesS Design

Hú, olyan boldog vagyok, hogy most munka helyett inkább írok egy kicsit:)
 Történt ugyanis, hogy az egyik barátnőm tesója sűrgősséggel vitt el egy dobozt pár hete, majd felhívott utána, hogy majd kellenének koszorúk, átjöhetnek-e? Mondtam, persze, de nem vagyok koszorú készítő, így nagyon megijedtem a feladattól! Ők bíztak bennem, én meg meg akartam próbálkozni vele, így azonnal be is zsebeltem 5 koszorúra megbízást. Beszéltünk színeket, én jártam a boltokat és próbáltam valami olyat összehozni, amit nyugodt szívvel adok tovább. Ráadásul ezek a koszorúk egészen Angliáig repülnek majd, a múltom egy darabjához, így nagyon izgultam, hogy milyen lesz a végeredmény!
Ma vitték el őket, nagy sikere volt mindegyiknek, így most már csak azon kell izgulnom, hogy egyben oda érjenek:)
Szalmakoszorúalapot használtam, mint mindig, ezt tekertem be a különböző anyagokkal. Rögzíteni gombostűvel szoktam és ha jó erősen áttekerjük, ragasztani sem kell, csak pakolni rá, ami tetszik. Na, kb eddig volt könnyű a dolgom, mert ezután jött az ide pakolom-oda pakolom, nem tetszik, ez így szép, nem mégsem, jaj, mi legyen, na ezt már ragaszthatom, vagy mégsem stb.stb.stb. De aztán végülis elkészültek és nagy örömömre, a megrendelőnek is nagyon tetszettek!
Közben volt itt nálam ismét Kádár Annamária, kapott tőlem egy levendulás kaspót, de ahogy beszélgettünk, meglátott egy rénszarvasos dobozt, így ő ment a kis Lilla Mayához Marosvásárhelyre:)
Ma lefotóztam a boltba kirakott tábláimat is, ami szintén dagasztja a mellem(helyét), úgyhogy most nagyon boldog vagyok! Közben kaptam két ajánlatot is, ami nagyon tetszene nekem, de ezekről csak később, ha valóban lesz belőle vmi!
Olyan jó, hogy készítek dolgokat, amivel másoknak örömet okozok, de közben meg én is jól érzem magam, miközben dolgozom! Annyira kikapcsol ez az egész, mindig alig várom, hogy valami újjat hozzak létre és alig várom, hogy átadjam, hogy lássam, valóban tetszik-e nekik is, vagy csak én vagyok elfogult! Most a dobozokat készítem ezerrel, már amikor engedik a kis boszorkányaim, de lassan olyan rutinos leszek, hogy már velük is menni fog:)
Na, megyek, mert a nagyobbik boszim elég nagy a szájaláshoz, de a mandarinpucoláshoz még kicsi, így megyek és betömöm a száját egy kis C-vitaminnal:)

























2013. november 15., péntek

Pörög vagy nem pörög

Mostanában így élem a napjaimat... vagy felvagyok pörögve és egyszerre csinálok három dolgot, vagy le vagyok merülve és konkrétan nem csinálok semmit, maximum fúriaként viselkedem! Néha elgondolkodom azon, hogy miért nem tudok én normális, GYED-en lévő Anyukaként viselkedni, miért kell nekem munkamániásnak lennem? Jó ez a gyermekeimnek? Normális felnőttek lesznek így egyáltalán? Vajon mit kell látnia a mai Világban egy gyermeknek? egy Anyát, aki csak vele és a családdal törődik vagy egy Anyát, aki dolgozik és mellette még próbálkozik a családjában is jól teljesíteni? Ma komolyan elgondolkodtam ezen, ugyanis nagyon húzós napom volt. Minden percem be volt osztva és persze mindenhová cibáltam magammal a gyereket is. Délelőtt és délután is foglalkozásokat tartottam, a köztes időben Bankba mentem, farkasfogat vásároltam, befejeztem néhány dobozt, mosogattam, boltba mentünk stb. A Nagy meg is kérdezte délután, hogy miért dolgozok megint és miért nem vele társasozom? Nagyon fájt a kérdés, de ez a édes kis boszorkány a következő pillanatban oda ült mellém és kért, hogy tanítsam meg őt is dekupázsolni... Azt hittem sírva fakadok, úgy örültem neki! Így ma elkészült élete első dekupázsolt doboza, saját ötlet alapján és még csipkét is kért rá, meg csillámot, szóval holnap be is fejezzük és mutogatjuk a facebook-on:) Nagyon édes volt, koncentrált és figyelt, szépet akart alkotni! Aztán eszembe jutott, hogy lehet, hogy ma két foglalkozást is tartottam, de a Picike végig velem volt és délelőtt például elkészült az első zokni kukaca és megint kifesthette magát filctollal. Sok volt ez a mai nap, de jó volt! Bár a mosógépből a mosott ruhát inkább időben kivettem volna, mert így kicsit érdekesen álott szaga van a ruháknak:)
Az Egyesületben olyan energiákhoz jutok, mint aki bombával issza a whiskyt (értik, akiknek szólt?:) és amikor haza érek, nem zuhanok hullaként a kanappéra és nézem az Édes Élet című intelligencia hányados rohamos csökkenéséhez vezető műsort, hanem leülök pl. blogolni vagy alapozni a következő dobozaimat. Ma volt kellemes kis összebújós mese olvasás is, ami nagyon jó, mert a meséket alapvetően nagyon szeretem és lehet jobban szórakozom ilyenkor, mint a gyerek! A Picike úgy néz ki örökölte a könyvek iránti rajongásomat és néha, amikor csend van (nála ez fokozottan rosszaságot jelent), azt látom, hogy ül a kanappén és nézegeti a könyveit és közben nagyokat kacag! Szuper édes kisördög és egyre több szót tud már, amivel mindenkit nagyon jól elszórakoztat! Azonban a nyafogás-tűrő hányadosom csökkenő tendenciát mutat, mert egy idő után kifejezetten idegesít a megfejthetetlen nyafogás, amivel mindkét gyermekem el van látva rendesen és sajnos nem vagyok olyan jó Anyuka, hogy úgy csináljak, mintha nem lenne semmi baj és megmagyaráznám pszichológiailag ennek fejlődéslélektani hátterét. Nem tudom megjátszani magam, ha ideges vagyok, akkor az vagyok, ha boldog, akkor az, de nem fogok soha úgy csinálni, mintha... ma az óvodában láthatták is egy páran a fúria oldalmat, amit jobb lett volna, ha nem látnak, de sajnos ez is én vagyok! Mire odaértem, már annyira tele volt a puttonyom az ide-oda rohangálással szökésre és pakolásra hajlamos gyermekkel a hátamon, a rengeteg cuccommal, a rám váró feladatokkal és azzal, hogy mindenre egyedül voltam, hogy amikor megláttam még a mosásra váró ovis ágynemű mennyiségét és átgondoltam, hogy hogy a francba megyek haza ennyi táskával, két gyerekkel és egy biciglivel, robbant a bomba és átváltoztam nemnormálisanfunkcionálóidegbetegnőszeméllyé. Aztán az egyik drága Anyuka haza hozta a cókmókot és az egyik gyerököt (mondta, hogy tudja mit érzek, ő is így van ma), ettem, ittam egy finom kávét és lekísértem sütikével, kezembe vettem az ecsetem, a Picike elaludt, a Nagy zenét hallgatott és éreztem, hogy jobban vagyok... A dobozokkal időben elkészültem, a Játszóházba kivételesen elsőként érkeztünk és ott ismét úgy éreztem, jó nekem:) Mert tényleg jó nekem és azt hiszem, sohasem lehetek elég hálás az életemért és azért, amiket kaptam!!!

Na, de elég ebből a sok lelki katyvaszból, jöjjenek az életképek a hétről, merthogy most is volt program bőven! Azt mondtam, hogy egyre többen vagyunk? A Fonóban pl. pótszékek kellettek és a többi foglalkozáson elfoglalták a cipők és csizmák a a folyosó nagy részét:)
A Fonóban Bugacos Tündivel készítettünk ajtódíszt már Karácsonyi hangulatban és a kedvenc beszólásom ez volt: - azt hiszem leszedem a nyuszit az ajtóról! :)))) A Baba-Mama klubban most nem festettünk, mert úgy látom, hogy még nem jött el az ideje, ezért Lilke régi lyukas harisnyáit felhasználva zokni kukacokat készítettünk, szigorúan varrás nélkül:) A Maszatolóban pedig CD tokból készült madáretető és volt ismét Táncház is, amire nagy az érdeklődés, még nagyobb örömömre:) Mi ott vagyunk mindenhol. És hogy honnan tudom, hogy a gyerekeim is szeretik? Talán annyi elég, hogy a Nagy már szombaton azt számolja, hogy mennyit kell még aludni keddig, a Picike meg már messziről mutogat a Művelődési Házra, hogy Oda, Oda:)
Egyszóval: jó nekünk...
na jó, ez két szó volt! :)



























 
ui.: ja, az említettem, hogy úgy néz ki, hogy megjelenik az egyik mesém egy magazinban? :)