Itt vagyok, ragyogok:)

Húúúú, olyan rég voltam már itt, hogy már lassan el sem hiszitek, hogy újra írok! Azt nem mondom, hogy halomban kaptam a tele sírt zsepiket, amiért régóta nem írtam, de azért volt egy-két jól eső komment, amit külön köszönök! Eltűnésem oka egészen prózai, felzabálnak a hétköznapok és a gyermekeim és egyszerűen nem marad időm semmire (még a tavaszi nagy takarítás is várat magára)! A Picike mellett napi egy órám marad kb. mindenre, vagyis a semmire! Már nem ülhetek le a gép mellé, hogy az egyesületben lévő dolgokat leszervezzem, nem kézműveskedek, mert mindenbe belenyúl és amíg egy helyen összepakolok utána, ő kettőt szétpakol! Most már megtanult csodálatosan hisztizni is, a "nem akajom" minden második mondása, illetve az "anya vájj (várj)", mert nehogymá' nélküle menjek ki a konyhába! Az evéssel még mindig gondok vannak, de legalább már a napi tápi adagon sikerült csökkentenem. Mindezek ellenére még mindig Ő a Világ legédesebb és legdrágább Picikéje és Ő az én örök napsugaram! A Nagy-nál tombol a testvérféltékenység és a nemakarokazovibajárnimertveledjobbitthon, így gyakran csakúgy oda csap a Picikének, ordibál velünk és persze látvány cirkuszokat rendez óráis hisztik közepette... Mondtam is neki, hogy nagyon remélem, hogy elhozza majd az Oscart drámai alakításért, mert hatalmas színésznő! Persze ügyes is és okos, na meg persze iskolaérett erősen, de a fennmaradó energiáimat igazán felemésztik a minden napi csatáink! Az iskolát, vagyis inkább a tanítónénijét végre sikerült kiválasztani, így már izgatottan várjuk a szeptembert. Azember meg egyre többet dolgozik, így itthon egyre kevesebbet tud segíteni! Így a heti hét napból alig marad olyan idő, amit hasznosan tudok eltölteni, de pl. estére általában már olyan fáradt vagyok, hogy olvasni sincs erőm... A takarítás már szinte luxus, meg amúgy sincs semmi értelme, mert kb. fél óráig tart a látszat! Aztán meg persze, ha van lyukas órám, akkor azonnal szedem elő a kézműves készletet és gyártom az újabbnál újabb termékeket, mert az jó nekem és KELL NEKEM!!!!
Nem rég az AgnesSdesign bemutatkozott egy pesti rendezvényen, amire rengeteget készültem, jól el is fáradtam, de jelentem, összesen 4, azaz 4 db terméket sikerült eladnom, abból hármat ismerősnek.... Olyan rosszul esett, hogy legalább egy hétig nem alkottam semmit! De kb. ennyi volt a gyászidő, a kövi héten már neki estem egy teljesen új dolognak! Ma volt egy nagyon kedves vásárlóm, így a nap is kisütött újra, de azt nem mondanám, hogy az AgnesSdesignból fogok meggazadgodni:(
Az egyesületre már szinte semmi energiám nem marad, amit nagyon sajnálok, de ha visszamegyek dolgozni, akkor legalább lesz néhány olyan órám, amit anélkül tölthetek, hogy épp kiszolgálok vkit:)

Azt sem tudom, hogy hol kezdjem, mert annyi minden történt és annyi mindent készítettem, hogy egy nap is kevés lenne mindent megmutatni és elmesélni. Voltam két Pentartos képzésen Hobby Boltokban, ami nagyon, de nagyon jó volt, jót tett a lelkemnek! Résztvettem egy 3 napos Így tedd rá! képzésen is, ahol a néptánccal és a népijátékokkal ismerkedtünk és rengeteget nevettünk! Végre készítettem itthonra is pár szépséget és azembernek annyira megtetszettek a feszített vászonra készült képeim, hogy vett is nekem egy keret készletet a Lidlben, hogy tudjak mire alkotni:)
Ahogy ön a tavasz, egyre jobban hiányzik a kert és egyre inkább azt érzem, hogy költöznék vhová, ahol a gyerekek bogarászhatnak és ültethetnek kedvükre. Lassan a Koktélbárba is menni kell dolgozni, ahol most én leszek az egyik "lány" és már előre félek, hogy hová teszem a lányokat erre az időszakra...
Na, de elég a süket dumából, mutogatok inkább (további munkáim a facebook-on az Agnessdesign oldalon) A képek méretéért bocs, de vmiért nem tudom átméretezni őket... Brrrrrrrrrrr!!!!

Doboz tuning

Végre elkészültem mezeskalacskonyha dobozával, ami hálám jele volt azért a csodás mézeskalácsfüzérért, amit nekem készített karácsonyra. Szeretek Ildinek "dolgozni", mert mindig rám bízza a díszítést és valahogy mindig sikerül eltalálnom az ízlését. Pedig ezer éve nem találkoztunk és bár 6 éves korukban még ő volt a reménybeli sógórnőjelöltünk, ma már nagyon ritkán találkozunk. Ezért is örülök, hogy van az internet és a facebook, mert olyan emberekkel tarthatom így a kapcsolatot, akiktől elsodort az élet! Ha ezek nem lennének, ma nem lenne ilyen csodás mézeskalácsfüzérem az ablakban, Ildinek pedig nem lenne egy szépséges doboza:)

Az eset úgy történt, hogy megláttam ezt a füzért a facebook-on, átposztoltam a képet Ildinek és pár nap múlva már itt illatozott és pompázott a lakásunkban ez a kézzel készült csoda. Na de én nem szeretek csak úgy kapni, így kötelezővé tettem, hogy válasszon valami "fizetséget". Erre ő küldött egy sárga Liptonos dobozt, hogy újítsam fel, ahogy tetszik! Az instrukció csak annyi volt, hogy legyen konyhás.

Így elővettem a dobozt és az alapozó festéket és két rétegben le alapoztam. Amíg száradt, kiválasztottam a mintákat, bár hogy őszinte legyek, ez a legnehezebb része a dolognak és sokszor tovább tart, mint a felvitel... Méretre vágtam a szalvétákat, dekupázs ragasztóval felkentem és ahogy megszáradt, jött valami új, valami izgi! Vettem ugyanis egy csodás mintákkal megáldott sablont (vagy mit), amit így végre kipróbálhattam nagy örömömre! Hú, de jó volt ezzel dolgozni, olyan egyszerű és olyan szép lesz az eredmény. Én most még csak az akrill festékig jutottam, de ki fogom próbálni struktúrpasztával is a következő "áldozatomon". Aztán jött egy kis csipke, némi csillám és egy fa gomb zárásként és kész is lett:) Na, milyen? Megéri átalakítani és nem kidobni vagy hánykódni hagyni egy ilyen dobozt? Így a konyha dísze lett, nem pedig az utolsó szekrény leghátsó sarkában kallódó valami! Ráadásul olyan öröm készíteni ezeket, hogy azt elmondani nem lehet!

 

Ezt a dobozt is ő kapta! Eredetileg Tchibos doboz volt:)

És itt a füzér egy botrányosan rossz minőségű fotón:)

 

 

Pentart

Bocsánat, de ez itt a reklám helye:)

Az az igazság, hogy pár napja Gabi barátnőmnek hála rá akadtam a Pentart oldalára, ahol nagyon jó kis videókat találtam (pl. ezt: http://www.youtube.com/watch?v=_vKW5rD8rKM) és azonnal írtam is nekik, hogy mennyire jók ezek a termékek. Merthogy én ezekkel dolgozom általában, mert: jó az áruk, jó a minőség, azt kapom, amit várok, könnyű használni és széles a választék. Hangsúlyozom, ez nem egy fizetett hírdetés, csak a tapasztalataimat szeretném megosztani Veletek! Amióta elindult az AgnesS Design, azóta különösen rákaptam ezekre a termékekre és decemberben már majdhogynem magamnak adtam vissza a Papírboltba, annyit jártam oda. Na, a lényeg a lényeg, hogy kaptam választ az oldal kezelőjétől, aki nem más, mint  Judit, akit sok helyről lehet már ismerni és akinek nagy csodálója vagyok, mert borzasztóan kreatív. Még az RTL klubbon figyeltem fel rá, amikor reggelent tök jó kis ötleteket osztott meg a nézőkkel, majd a Spektrum Home-on láttam viszont és most ezeken a videókon. Nagyon szeretem a munkáit, mert nagyon kreatívak és nem titkolja, hogyan készültek, így sokat lehet tanulni tőle.

Van neki egy blogja: www.blog.juditu.hu 

és ezért is ő a felelős: http://pentartdekor.blogspot.hu/2014/01/hokedlibol-kiskonyha.html

 

Volt ugyanis oly kedves, hogy a Pentart oldalán megjelentette a hokedlis bejegyzést és még az is lehet, hogy lesz még egy két kreatív ötletbörzés bejegyzés is ezen az oldalon! Nagyon örülök neki, mert ezek számomra mondhatni megerősítő visszajelzések, hogy van értelme annak, amit csinálok, így nagyon hálás vagyok érte:)

 

Hamarosan lesz még egy hasonló bejegyzés, mert kaptam 4 db zseniális filcet kipróbálásra és ahogy megszületett az első remekmű, azokat is bemutatom Nektek!

 

Közben befutottak az első rendelések is, amin én lepődtem meg a legjobban, mert nem számítottam rá, hogy már egyből az első héten többen is megkeresnek majd! Annak örültem a legjobban, hogy vannak olyanok, akik tőlem rendeltek másoknak, de úgymond "megkívánták" a termékeimet és most maguknak rendelnek! Köszi, köszi, köszi:)

 

 

 

 

Neki estem a hála dobozaimnak is, amit majd azok az Anyukák kapják, akik gyűjtögették nekem a dobozokat és azóta is teszik ezt lelkesen és kedvesen. Elkészült mézeskalácskonyha teásdoboza is, egészen új megjelenést kapott, így hamarosan meg is mutatom Nektek, hogy miért ne dobjunk ki ilyen kincseket! Kész van nagyjából a faliórám is, alig várom, hogy megmutassam, de olyan rossz minőségű képek születtek, hogy inkább még nem mutogatok!

 Az az igazság, hogy a nagyszülők egyre gyakrabban nyújtják be az igényt, hogy ugyan adjam már oda a Picikét és egyre később hozzák, így most volt két olyan napom is, amikor nem volt itthon pár hosszú órát. Azt hittem, milyen király lesz és majd ezer dolgot megcsinálok, de az az igazság, hogy borzasztóan hiányzott és nem találtam a helyem. Volt már így, de akkor annyi dolgom volt, hogy jól jött, most viszont január van és szürkeség és hiányzott az én kis napsugaram. Eddig azt hittem, hogy majd ősszel beadom bölcsibe és majd itthon dolgozom pár hónapot, de ha így fogok érezni, mint most, akkor azt hiszem csak jó lesz az a munkába járás...

Holnap IKEÁba megyek, vagyis HAZA, szóval lehet, hogy rábukkanok majd egy-két kincsre, mint mindig! A fedő story az, hogy a gyerek akar menni, de nagyon, de valójában Anya is nagyon vágyik egy kis lakberendezős tébolyra! Hétfőn meg talán eljutok fogorvoshoz, de nagyobb a valószínűsége, hogy úgy megijedek (akudt fogorvostól rettegésben szenvedek), hogy Pestig szaladok és inkább legurulok a Gellért-hegyről... Szóval ha nem jelentkeznék többet....

 

De fogok, hisz még le sem írtam a legújabb sütikéket, így megmánhogymán gurulhatnék? :)

Advent első vasárnapja

December van, végre, vége. végre!!!! Olyan jó ez a hónap, tele izgalommal és várakozással, készülődéssel és ötleteléssel! Imádom a hónap illatait és fényeit és azt, ahogy az emberek ilyenkor viselkednek! Mindenki zizeg, izgul és próbál mindent megoldani, hogy Azon az estén minden egyben legyen, meghittséget, szeretetet sugározva. Én is így vagyok ezzel, bár az igaz, hogy én mindig zizegek:) Ma mi is meggyújtottuk az első gyertyát, rácsodálkoztunk a város fényeire és sütit sütöttünk. Persze a díszítés nem került ki és valójában nem is a koszorún ég a gyertya, mert azt még átakarom szabni, de azért lélekben már készülődünk. Mezeskalacskonyha.blogspot.com-tól kaptam egy csodás és illatos mézeskalács füzért, amit alig várok, hogy végre kitegyek a konyhám ablakába! Teszünk fel új fényeket és most először az ebédlő asztal fölé is kerülnek majd sk. díszek, meg persze a gyerkőkkel is készítünk ezt-azt. Persze az idővel most is versenyt kell futnom és mivel már a suliba is én voltam a legbénább tesiből, így félek, hogy most is egy nagy kapkodás és idegbaj lesz az egész!

Ráadásul az is nagy kérdés, hogy hová tegyük ki a koszorúkat, ahol a 1,5 éves Léna hurrikán nem éri el és szedi szét dirib-barabokra, szigorúan egyenként megkóstolva mindent, ami rajta található. És a fa vajon melyik szekrény tetején fog jól mutatni? Merthogy azzal is kikezd majd, az biztos! Továbbra is rendületlenül pakol és a szájába vesz mindent, viszont most legalább néha étel is kerül a szájába:) A Nagy elég rapszódikus, ugyanis a héten már kétszer is én voltam a Világ legrosszabb anyukája, amiért nem találta a kesztyűjét(amit ő rakott el), illetve rá adtam egy felsőt, ami szerinte pulcsi (és még másnap sem volt hajlandó levenni). Nem mondom, hogy ilyenkor jót kacagok, mert azárt egy-egy ilyen kirohanás eléggé megvisel és sok energiámat leszedi, de aztán olyan édesen kér bocsánatot, hogy sikeresen beindul a töltődés folyamata.

A múltkor említettem, hogy készülőben van egy-két dolog, az egyik ma el is indult, így örömmel írom le, hogy mától a csaladhalo.hu web-oldalon lesznek kreativotletborzés bejegyzések a hónapban és talán utána is:) Nagyon örültem a felkérésnek és remélem sikerül hozzájárulnom a honlap sikeréhez! Izgulok is rendesen és persze megint kérdés, hogy mikor, de már úgy is kezdem megszokni a kávé ízét! Ma megkaptam az első, nem épp kedves hozzászólást is az egyik bejegyzésemhez: nagyon béna! felkiáltással, ami igencsak megmosolyogtatott, mert azért van attól bénább bejegyzés is! Persze Névtelen hozászólóm nem adott meg linket a saját blogjáról egyenlőre, de azért remélem, hogy tanulhatok tőle a jövőben! Én nem vagyok profi blogger, kérem szépen! Egy két gyerekes Anyuka vagyok, aki szereti megosztani a gondolatait és ötleteit a Világgal! Látom, hogy az igazán profik mennyivel jobbak és nem véletlenül van százszor több követőjük, de sajnos én most csak ennyire vagyok képes... Annyi mindent csinálok egyszerre, hogy sajnos nincs időm egy rendes, lépésről-lépésre bejegyzésre, de szeretek itt lenni, így csak reménykedem, hogy azért van, akinek tetszik ez az egész! Amúgy is, amióta rájöttem, hogy csak egy életem van és azt nem a másoknak való megfeleléssel akarom eltölteni, már igyekszem a belső hangom követni és azt tenni, ami nekem jó és nem azt, amit elvárnak tőlem! Ez persze nem a legjobb dolog, mert sokszor nem veszem észre, hogy mennyire megbántok ezzel embereket vagy magam húzom fel a saját hülyeségeimen, de remélem van még sok időm a fejlődésre! Az egyesületben szerencsére nagyon jó emberek vesznek körül, akik inspirálnak és a családom is és a barátaim is csodálatos emberek, akik miatt örökké hálás leszek a sorsnak, hogy mellém rendelte őket! Így nem ígérem, hogy lesz ettől jobb, használhatóbb bejegyzés, de azt igen, hogy ilyen és ehhez hasonló béna igen!

Most mutatom képekben az elmúlt hetet, jó éjt Nektek!

 

 A Fonóban ilyen szép koszorúkat alkottak a Lányok:)

 Ezek az én műveim:)

 A Maszatoló klubban a Város karácsonyfájára készítettünk díszeket. Kevesen voltunk, de nagyon jó volt így együtt! A papír díszeket lamináltuk, hogy bírják majd a kiképzést.

 Még egy koszorú az AgnesS design műhelyéből. Színes, illatos, mégis illik az ünnephez

 Néhány doboz azok közül, akik a Rozmaring Cukrászdában és a miskolci, illetve kecskeméti vásárban keresik szerető gazdijukat!