Vintage madáretető

Még tavaly ősszel a Praktika Magazin ötlete alapján készítettünk mi az erkélyünkre egy madáretetőt CD tokokból az újrahasznosítás jegyében, jól megtöltöttük magokkal és csak vártunk és vártunk és vártunk, de a madarak nem fedezték fel. A madáretető is megunta a várakozást, ugyanis egyzsercsak helyrehozhatatlanul összerogyott és ki kellett dobni, de azért a helyén a kipotyogott magokból elkezdett egy kisebb mezőgazdasági terület kifejlődni. A csírák mentek, de mi Lilkóval nem engedtünk abból, hogy az erkélyünkön daloló vendégeket fogadjunk, ezért egy kókuszdióból készült ősrégi kaspóba öntöttük a maradékot, hátha észreveszi egy kismadárka. Aztán egyszercsak arra ébredem, hogy Lili rohan be a szobába reggel, hogy valami csipog a szobályában, de hamar kiderült, hogy két csőrös jószág is dalol az erkélyen és boldogan falatozik a magokból.
Én persze nem állhattam, hogy csak ilyen semmilyen kínálótálunk legyen, így elkezdtem kutakodni vmi dizájnosabb iránt, de a boltokban csak drágák lettek (volt pl. 8000 Ft-os is!!!) volna, így maradt az s.k. megvalósítás, mint általában:)

Vettem egy nagyobb méretű cserépalátétet és egy kb. 11 cm-es cserepet a Tescoba (összesen talán 500 Ft volt a kettő) és lealapoztam fehér akrill festékkel (Pentart). Aztán kiválasztottam a mintákat és kivágtam a madárkát, majd a rózsákat és dekupázsragasztóval felvittem a felületre, majd az egészet jól átkentem a ragasztóval, hiszen ez lakk is egyben, így védi a felületet majd reményeim szerint az időjárás viszontagságaitól. Az alátét peremét lehet festeni is(pl.: pöttyös, csíkos, indás, szivárványos vagy csak egyszerűen színes), de ha maradtok a dekupázsnál, érdemes a szalvétát kisebb darabokra felszabdalni, mert könnyebb a felvitele, valamint érdemes fehér hátterűt választani, mert így a minta folytonossága is megmarad. A madárka minta köré gyöngyházfényes kontúrral pöttyöket tettem, illetve glitterpasztával kicsit átkentem, hogy legyen egy kis csillogása.  Amikor mindkettő elkészült, megfordítottam az alátétet, a cserepem alját bekentem ragasztópisztollyal és a közepére nyomtam. Pár perc és vagy 20 telefonos fotó után ki is tettem az erkélyre, a frissen ültetett petóniák közé. Nem kellett sokáig várni, már meg is jelent a kis éhenkórász és boldogan falatozott a dizájnos, vintage madáretetőjéből. Az egyik szolárlámpa szárára a kontúrral ablakokat és ajtót festettem és lassan elkészül a mini cserepekből egy világítótorony is, Lili már lefestette a házikó alakú perselyét, szóval a nyár végére igazi kis mesebirodalom lesz a madaraknak! (remélem cserébe majd máshol helyezik el a pottyantósat)
Bár kicsit talán giccses lett, nekem mégis nagyon tetszik és olyan jó érzés kinézni az erkélyre és látni, illetve tudni, hogy ezt én készítettem:) A gyerekeket is hihetetlenül elvarázsolta, ugyanis azóta állandóan a madárkákat várják, nézik, újongva ordítanak és persze nagyon szeretnék megsimogatni őket. Lili minden nap friss vizet tesz az itatóba, ellenőrzi a magokat és meséli mindenkinek, hogy az egyik madár pont úgy pózolt és úgy is nézett ki, mint a képen a madárka:) És persze, én mint "jó" anya, Lénát is tök jól tudom vele irányítani, mert ha elakarom terelni a figyelmét, akkor azonnal rohani kell madárkát nézni:)))))
Kert híjján (még mindig nagyon, de nagyon vágyunk kertes házba!)  az erkély lett a mi kis udvarunk és igyekszem mindent úgy rendezni, hogy nekik a lehető legjobb legyen. Van kint kréta, amivel pl. a sötétbarna virágtartó ládákra rajzolhatnak, van egy csomó kavics, rengeteg virág, meg borsó, amit locsolni kell, lassan kikerül a kiskonyha, van egy hatalmas (többfunkciós) papírdoboz, amit szintén dekorálunk majd és most tervezek ugróiskolát festeni a bambusz szőnyegre, némi autóúttal megspékelve:) Lesz majd egy pancsoló lavor is és amíg a türelmem engedi (és hat a magneB6), kivihetik a játékokat és szabadon garázdálkodhatnak ezen a pár négyzetméteres kis csodán!
Tudom, hogy nem illik ilyet mondani, de a sok virágot és ezeket a kis apróságokat látva az jutott az eszembe, hogy ha egy erkélyből ezt sikerült kihoznom, akkor vajon hogy nézne ki a kertem???
Remélem, ezt is megtudom majd hamarosan:)













Ilyen a hátoldala vagy majd néha az eleje:




Használható így is, kinek hogy tetszik jobban:)




És íme használat közben:)

És így várják az én kis drágáim a madárkákat, reggel, kócosan, éppen mély egyetértésben:)

Pörög vagy nem pörög

Mostanában így élem a napjaimat... vagy felvagyok pörögve és egyszerre csinálok három dolgot, vagy le vagyok merülve és konkrétan nem csinálok semmit, maximum fúriaként viselkedem! Néha elgondolkodom azon, hogy miért nem tudok én normális, GYED-en lévő Anyukaként viselkedni, miért kell nekem munkamániásnak lennem? Jó ez a gyermekeimnek? Normális felnőttek lesznek így egyáltalán? Vajon mit kell látnia a mai Világban egy gyermeknek? egy Anyát, aki csak vele és a családdal törődik vagy egy Anyát, aki dolgozik és mellette még próbálkozik a családjában is jól teljesíteni? Ma komolyan elgondolkodtam ezen, ugyanis nagyon húzós napom volt. Minden percem be volt osztva és persze mindenhová cibáltam magammal a gyereket is. Délelőtt és délután is foglalkozásokat tartottam, a köztes időben Bankba mentem, farkasfogat vásároltam, befejeztem néhány dobozt, mosogattam, boltba mentünk stb. A Nagy meg is kérdezte délután, hogy miért dolgozok megint és miért nem vele társasozom? Nagyon fájt a kérdés, de ez a édes kis boszorkány a következő pillanatban oda ült mellém és kért, hogy tanítsam meg őt is dekupázsolni... Azt hittem sírva fakadok, úgy örültem neki! Így ma elkészült élete első dekupázsolt doboza, saját ötlet alapján és még csipkét is kért rá, meg csillámot, szóval holnap be is fejezzük és mutogatjuk a facebook-on:) Nagyon édes volt, koncentrált és figyelt, szépet akart alkotni! Aztán eszembe jutott, hogy lehet, hogy ma két foglalkozást is tartottam, de a Picike végig velem volt és délelőtt például elkészült az első zokni kukaca és megint kifesthette magát filctollal. Sok volt ez a mai nap, de jó volt! Bár a mosógépből a mosott ruhát inkább időben kivettem volna, mert így kicsit érdekesen álott szaga van a ruháknak:)
Az Egyesületben olyan energiákhoz jutok, mint aki bombával issza a whiskyt (értik, akiknek szólt?:) és amikor haza érek, nem zuhanok hullaként a kanappéra és nézem az Édes Élet című intelligencia hányados rohamos csökkenéséhez vezető műsort, hanem leülök pl. blogolni vagy alapozni a következő dobozaimat. Ma volt kellemes kis összebújós mese olvasás is, ami nagyon jó, mert a meséket alapvetően nagyon szeretem és lehet jobban szórakozom ilyenkor, mint a gyerek! A Picike úgy néz ki örökölte a könyvek iránti rajongásomat és néha, amikor csend van (nála ez fokozottan rosszaságot jelent), azt látom, hogy ül a kanappén és nézegeti a könyveit és közben nagyokat kacag! Szuper édes kisördög és egyre több szót tud már, amivel mindenkit nagyon jól elszórakoztat! Azonban a nyafogás-tűrő hányadosom csökkenő tendenciát mutat, mert egy idő után kifejezetten idegesít a megfejthetetlen nyafogás, amivel mindkét gyermekem el van látva rendesen és sajnos nem vagyok olyan jó Anyuka, hogy úgy csináljak, mintha nem lenne semmi baj és megmagyaráznám pszichológiailag ennek fejlődéslélektani hátterét. Nem tudom megjátszani magam, ha ideges vagyok, akkor az vagyok, ha boldog, akkor az, de nem fogok soha úgy csinálni, mintha... ma az óvodában láthatták is egy páran a fúria oldalmat, amit jobb lett volna, ha nem látnak, de sajnos ez is én vagyok! Mire odaértem, már annyira tele volt a puttonyom az ide-oda rohangálással szökésre és pakolásra hajlamos gyermekkel a hátamon, a rengeteg cuccommal, a rám váró feladatokkal és azzal, hogy mindenre egyedül voltam, hogy amikor megláttam még a mosásra váró ovis ágynemű mennyiségét és átgondoltam, hogy hogy a francba megyek haza ennyi táskával, két gyerekkel és egy biciglivel, robbant a bomba és átváltoztam nemnormálisanfunkcionálóidegbetegnőszeméllyé. Aztán az egyik drága Anyuka haza hozta a cókmókot és az egyik gyerököt (mondta, hogy tudja mit érzek, ő is így van ma), ettem, ittam egy finom kávét és lekísértem sütikével, kezembe vettem az ecsetem, a Picike elaludt, a Nagy zenét hallgatott és éreztem, hogy jobban vagyok... A dobozokkal időben elkészültem, a Játszóházba kivételesen elsőként érkeztünk és ott ismét úgy éreztem, jó nekem:) Mert tényleg jó nekem és azt hiszem, sohasem lehetek elég hálás az életemért és azért, amiket kaptam!!!

Na, de elég ebből a sok lelki katyvaszból, jöjjenek az életképek a hétről, merthogy most is volt program bőven! Azt mondtam, hogy egyre többen vagyunk? A Fonóban pl. pótszékek kellettek és a többi foglalkozáson elfoglalták a cipők és csizmák a a folyosó nagy részét:)
A Fonóban Bugacos Tündivel készítettünk ajtódíszt már Karácsonyi hangulatban és a kedvenc beszólásom ez volt: - azt hiszem leszedem a nyuszit az ajtóról! :)))) A Baba-Mama klubban most nem festettünk, mert úgy látom, hogy még nem jött el az ideje, ezért Lilke régi lyukas harisnyáit felhasználva zokni kukacokat készítettünk, szigorúan varrás nélkül:) A Maszatolóban pedig CD tokból készült madáretető és volt ismét Táncház is, amire nagy az érdeklődés, még nagyobb örömömre:) Mi ott vagyunk mindenhol. És hogy honnan tudom, hogy a gyerekeim is szeretik? Talán annyi elég, hogy a Nagy már szombaton azt számolja, hogy mennyit kell még aludni keddig, a Picike meg már messziről mutogat a Művelődési Házra, hogy Oda, Oda:)
Egyszóval: jó nekünk...
na jó, ez két szó volt! :)

 

ui.: ja, az említettem, hogy úgy néz ki, hogy megjelenik az egyik mesém egy magazinban? :)

Madáretetőket készítettünk

Minden évben készítek madáretetőt, bár megmondom az őszintét, hogy ezek ritkán keülnek "éles bevetésbe". Az oka ennek az, hogy mi a 2. emeleten lakunk, elég kevés fa van itt nekünk:), a nagyszülők meg nincsennek éppen elragadtatva, ha náluk helyezzük ki. Szóval nem tudom, hogy mennyire tartósak ezek, de az idén keresek vmi kósza fát, aki alig várja, hogy legyen rajta egy madáretető.

Mivel imádok hulladékból aalkotni, most is ezt tettem, tejesdobozokat használtunk fel. Jól kiöblítettük, majd kivágtuk a lyukat. Lefestettük akrill festékkel, majd díszítettük falevelekkel, gesztenyével, termésekkel, fa gyallyakkal stb. Azért beszélek többes számban, mert az egyesületünkben járó gyerekek és anyukák is beszálltak a munkába az őszi szünet keretében. Mindig azon nevetünk, hogy a gyerkők már rég a Játszó szobában játszanak, mi meg még mindig csak ragasztunk, meg vágunk, meg festünk, meg... pletyózunk:) Nagyon jó kis közösségünk van, feltöltődés ott lenni, így mindig hálás vagyok, hogy úgy alakult az életem, hogy ezt létre hozhattuk.

Azért van egy-két gyerkő alkotás is. A kedvencem a 4 éves Kolos munkája, aki kifestette a tökös színezőt (egészen művészi módon), majd az anyukáával, Anikóval ragszgattak rá tökmagot, terméseket. Volt tökmag mozaik is a legkisebbeknek: lerajzoltunk egy falevelet és ők teleragaszgatták tökmagokkal. A cél az lett volna, hogy ki is fessék, de hát nem értek rá:)

Természetesen készültek gesztenyefigurák és tobozbábok is, mert nagyon belendültünk.

Íme a munkák: