Itt vagyok, ragyogok:)

Húúúú, olyan rég voltam már itt, hogy már lassan el sem hiszitek, hogy újra írok! Azt nem mondom, hogy halomban kaptam a tele sírt zsepiket, amiért régóta nem írtam, de azért volt egy-két jól eső komment, amit külön köszönök! Eltűnésem oka egészen prózai, felzabálnak a hétköznapok és a gyermekeim és egyszerűen nem marad időm semmire (még a tavaszi nagy takarítás is várat magára)! A Picike mellett napi egy órám marad kb. mindenre, vagyis a semmire! Már nem ülhetek le a gép mellé, hogy az egyesületben lévő dolgokat leszervezzem, nem kézműveskedek, mert mindenbe belenyúl és amíg egy helyen összepakolok utána, ő kettőt szétpakol! Most már megtanult csodálatosan hisztizni is, a "nem akajom" minden második mondása, illetve az "anya vájj (várj)", mert nehogymá' nélküle menjek ki a konyhába! Az evéssel még mindig gondok vannak, de legalább már a napi tápi adagon sikerült csökkentenem. Mindezek ellenére még mindig Ő a Világ legédesebb és legdrágább Picikéje és Ő az én örök napsugaram! A Nagy-nál tombol a testvérféltékenység és a nemakarokazovibajárnimertveledjobbitthon, így gyakran csakúgy oda csap a Picikének, ordibál velünk és persze látvány cirkuszokat rendez óráis hisztik közepette... Mondtam is neki, hogy nagyon remélem, hogy elhozza majd az Oscart drámai alakításért, mert hatalmas színésznő! Persze ügyes is és okos, na meg persze iskolaérett erősen, de a fennmaradó energiáimat igazán felemésztik a minden napi csatáink! Az iskolát, vagyis inkább a tanítónénijét végre sikerült kiválasztani, így már izgatottan várjuk a szeptembert. Azember meg egyre többet dolgozik, így itthon egyre kevesebbet tud segíteni! Így a heti hét napból alig marad olyan idő, amit hasznosan tudok eltölteni, de pl. estére általában már olyan fáradt vagyok, hogy olvasni sincs erőm... A takarítás már szinte luxus, meg amúgy sincs semmi értelme, mert kb. fél óráig tart a látszat! Aztán meg persze, ha van lyukas órám, akkor azonnal szedem elő a kézműves készletet és gyártom az újabbnál újabb termékeket, mert az jó nekem és KELL NEKEM!!!!
Nem rég az AgnesSdesign bemutatkozott egy pesti rendezvényen, amire rengeteget készültem, jól el is fáradtam, de jelentem, összesen 4, azaz 4 db terméket sikerült eladnom, abból hármat ismerősnek.... Olyan rosszul esett, hogy legalább egy hétig nem alkottam semmit! De kb. ennyi volt a gyászidő, a kövi héten már neki estem egy teljesen új dolognak! Ma volt egy nagyon kedves vásárlóm, így a nap is kisütött újra, de azt nem mondanám, hogy az AgnesSdesignból fogok meggazadgodni:(
Az egyesületre már szinte semmi energiám nem marad, amit nagyon sajnálok, de ha visszamegyek dolgozni, akkor legalább lesz néhány olyan órám, amit anélkül tölthetek, hogy épp kiszolgálok vkit:)

Azt sem tudom, hogy hol kezdjem, mert annyi minden történt és annyi mindent készítettem, hogy egy nap is kevés lenne mindent megmutatni és elmesélni. Voltam két Pentartos képzésen Hobby Boltokban, ami nagyon, de nagyon jó volt, jót tett a lelkemnek! Résztvettem egy 3 napos Így tedd rá! képzésen is, ahol a néptánccal és a népijátékokkal ismerkedtünk és rengeteget nevettünk! Végre készítettem itthonra is pár szépséget és azembernek annyira megtetszettek a feszített vászonra készült képeim, hogy vett is nekem egy keret készletet a Lidlben, hogy tudjak mire alkotni:)
Ahogy ön a tavasz, egyre jobban hiányzik a kert és egyre inkább azt érzem, hogy költöznék vhová, ahol a gyerekek bogarászhatnak és ültethetnek kedvükre. Lassan a Koktélbárba is menni kell dolgozni, ahol most én leszek az egyik "lány" és már előre félek, hogy hová teszem a lányokat erre az időszakra...
Na, de elég a süket dumából, mutogatok inkább (további munkáim a facebook-on az Agnessdesign oldalon) A képek méretéért bocs, de vmiért nem tudom átméretezni őket... Brrrrrrrrrrr!!!!

Mostanában készültek

Mivel a két gyerek óriási nyúzásban van, az apjuk "szigorú" felügyelete/aktív részvétele mellett, így most gyorsan megmutatom nektek, hogy mostanában mik is készültek! A konyháról külön bejegyzést szeretnék, mert lehet másonak nem is lesz nagy szám, de én már most imádom és még az annyira "imádott" mosogatás is jobban esik benne:)

Ezek a munkák általában megrendelésre készültek, mert magamnak mostanában nem gyártok semmit, mert kezd már úgy kinézni a lakás, mint egy dekor bolt és már tényleg nincs üres falfelületem... Vagyis: a fürdőszobában még mintha lenne... :) Na jó, az IKEA-s kaspó csak itthon maradt, mert hát olyan jól mutat a konyhámba! A szokásos dekupázs technikát használtam, amit szeretnék majd továbbfejleszteni és új technikákat megtanulni hozzá és erre Egerben a kedvenc Hobby boltomba lesz is lehetőség.
Most van egy új megrendelőm, az Anyukám, aminek nagyon örültem, mert ő ritkán kér vmit, adni bezzeg!, így nagy örömmel vágok neki a munkának. Egy rég nem látott barátnőjét fogja meglátogatni, a tesóm titokban szervezte meg a "randit", így most Anyu nagyon izgatott és persze mi is, hisz mi örülünk az örömének. A legújabb munkám egy leendő három évesnek készült, amihez ő választotta a szalvétát! Hát mit mondjak, nagyon jó érzés volt készíteni a dobozkáját, hisz olyan aranyos, hogy ilyet kér a szülinapjára:)

Közben nálunk továbbra is zajlik az olaszok élete. A Picike elég határozottan közli, hogy Nem! ha nem akar vmit és mostanában a falusi vérvonala is kezd megnyilatkozni, ugyanis úgy is tudja, hogy Neám:) A Nagy közben alkudozik itt mellettem, hogy szeretne egy szőlőcukrot, nagy nehezen belemegyek, majd közli, hogy akkor kettőt... Mindig ezt játszuk. Én mondok valamit, ő ellenáll, majd heves alkudozásba kezd és végül az lesz, amit ő akar...  Új szokása is van: éjjel kettő körül megjelenik az ágyunknál, hogy velünk akar aludni. Mi visszavisszük, majd megint jön, mi megint visszük, majd... szóval jó játék ez biztos, csak mi nem élvezzük! A reggeleket már kifejezetten utálom, hisz a Picike is legalább kétszer kel, így ha véletlenül alszom pár órát egy huzamba, már magamtól felkelek, hogy mi ez a luxus?! Ha meg véletlenül kimennénk azurammal mondjuk éjfélig, ezek ketten esküszöm összefognak és az aktuális "baby sitterünknek" olyan éjszakát okoznak, hogy amíg él, megemlegeti! Mondjuk előnye is van ennek: Anyukámék már értik, hogy miért vagyok néha idegbeteg a fáradtságtól! Ez a bejegyzés amúgy csak kb. az első mondatig volt zökkenőmentes, azóta eltelt egy óra is, hisz Anya kell, mégha csak dísznek is, de kell.. De jó is ez!!! :) Úgy imádom őket, annyira teljes velük minden, még így szétesve is, mert ők a minden!!!
Na, csatolom a képeket és megyek, mert még vár rám egy összebújós meseolvasás...
Ha valamit már megosztottam, bocsi, de már magam sem tudom követni magamat...

A lányka ajándéka, remélem tetszik majd neki:)

Sütisdobozok sütivel ajándékba...

Az IKEA-s kaspó... Csak megtűröm valahogy! Dekupázsolni amúgy nem egyszerű, jó alapozás kell, mert csúszik a felület és könnyen elszakad a szalvéta.

Ez a doboz a Tesókámnak készült, bár a képen nem látszik, hogy milyen szép lett..

Menő ez a kaspó, mi? Én imádom és remélem a barátnőm is:)

Azt mondta a férjem, hogy tegyem már be valamibe a csokrot, mielőtt oda adjuk. Hát én beletettem...

Ez volt az első Pachwork dekupázsom, ami nem olyan egyszerű, de aztán végülis tetszett a barátosnémnak.

A kedvenceim:) Egy testvérpárnak készült ajándékba

Az első "férfi ajándék", amihez egy könnyen szakadó szalvétát sikerült választani, illetve mágneses táblafestéket, ami ezen a felületen nem mutat olyan jól...

Vajas dobozból maradék csomagolóból krétatartó, hogy a játszón is stílusosak legyünk

Varrónőnek készült

Anyósom kapta ezt a dobozt és kivételesen még örült is neki

Nyeremény volt az AgnesS Design oldalamon, bár a lánc nem az én művem volt!

Baglyos egy bagoly mániásnak:)

Itt felújítani kellett, imádtam!!!