Újabb "szemét styling"

Azt hittem, hogy lesz végre 5 perc csend a lakásban és nyugodtan megírhatok egy bejegyzéset, de tévedtem! Néha nehezen hiszem el, hogy csak négyen lakunk együtt, mert sokszor olyan érzetem van, hogy egy koedukált koli buli semmi ahhoz képest, ami nálunk zajlik! Legkisebbik gyermekünknek most már kifejezetten alakul a beszéde, az -Jajjajj, csegítcség! a kedvencem, amit olyan édesen mond, hogy menten elolvadok a közelében! Továbbra is egész nap énekel és mondókázik, játszik és persze követ mindenhová! Már lassan a gondolataimban sem lehetek egyedül annélkül, hogy valaki ne mondaná, hogy -Anya, ami azért nem mindig olyan nagy happy, mondhatni egyre többször gurul el a gyógyszerem... Persze, édes dolog, meg minden, amikor a gyerek(ek) az árnyékoddá válik, de azért nem akkora buli, mint amilyennek elsőre tűnik! Főleg, hogy én kifejezetten szeretek néha egyedül, csendben molyolni vagy legalább egyedül kezet mosni annélkül, hogy az "árnyékom" ne pocsolná tele vízzel a fürdőszobát és önmagát! Ma már azuram is megjegyezte, hogy -ezektől egy perc nyugta sincs az embernek! én meg megértően bólogattam és kértem, hogy nézzen szét a lakásban és nyugtázza, hogy egy pár évig még ezt a kupit kell néznie, mert ezektől tényleg nincs egy perc nyugta sem az embernek! A Nagy meg válságban volt, merthogy itthon maradhatott két napra és az úgy megtetszett neki, hogy gondolta ő már nem menne többet óvodába! Ez eszébe jutott 6,5 évesen!!! Így volt sírás este, reggel, egész nap az oviban, míg úgy meg nem ijesztett mindenkit, hogy már a lázát mérték és a pszichológust emlegettük! Végül kialkudott heti 3 nap délbe hazajövetelt, vagyis ebből kettő mamázósat, de mint telheteten gyerek, neki ez kevés! Aztán haza hoztam és olyan "kedves" volt Velem, hogy megbeszéltük, ennek így nem sok értelme van, mert én csak berekedem, ő meg megsüketül, így úgy tűnik, most már kezd bele nyugodni, hogy még egy pár hónapig oviba kell járnia! Bár már suliba sem menne, szóval mondtam neki, hogy akkor gazdag férjet kell találnia, mert a közmunka nem opció! Azuram meg vicceskedik, gondolta felhívja a telefonján saját magát és ezt mondja bele: - szia Helga, még ne gyere, még itthon vannak! Na, nem mondom, kikerekedett a szemem, de ahogy ránéztem, röhögő görcsöt kaptam, mert pont úgy nézett ki, mint amikor egy kisfiú megtréfálja az anyukáját és várja a reakciót! Azóta "Helga" az életünk része lett, napi szinten poénkodunk vele, bár mosogatni még egyszer sem sikerült neki:) A két gyerek szó szerint darabokra szed, teljességemben akarnak, így egyre kevesebb idő jut a munkára, főleg a házi fajtára! A múltkor volt is nagy döbbenet, mert gondoltam alszom én vagy 20 percet, amíg a gyerekek szétszedik a házat és majd megmutatjuk apának, hogy 20 perc alatt mekkora kupit lehet csinálni! Pechemre csöngettek és a Sárkány, akarom mondani a kedves Anyós állított be váratlanul megnézni az onokákat! Hát na, ha rend lett volna se jött volna jókor, de ez így azért kicsit ciki volt! De rendrakásban Világbajnok vagyok, így 10 perc múlva már voltak közlekedésre alkalmas járatok  a lakásban:) Viszont az kicsit zavar, hogy nem haladok a munkával, semmivel nem készülök el akkora, ahogy elterveztem és persze ahonnan csak lehet, elkésem továbbra is! Szétszórt és feledékeny vagyok és ha nem süt a nap, kedvetlen is... Szóval nagyon várom  a tavaszt, mert akkor talán használható leszek valamire... :)

Nagyobb ház kellene, meg egy bejárónő, meg belőlem vagy kettő-három és akkor mindenki nyugodt lenne:) Na, de nem rabolom tovább az időt, meg legalább 5 perce nem hangzott el az Anya!!!, így mutatom, hogy miket stylingoltam át mostanában.

 

Az elsőt Kovács Annamáriának készítettem, ő volt a múltkori szép fotóim készítője, modhatni ez volt a "fizetése". Adott egy régi fekete papírdobozt, hogy csináljak belőle spagettitartót. Szokás szerint lealapoztam fehérre a Pentartos alapozóval, majd jöhettek a minták. Ilyenkor örülök, hogy nem dobom ki a szalvétadarabokat, mert most nagyon jól jöttek. Kiszabtam, felkentem, egy kis farkasfog és kész is lett!

A másik, a whiskys csak úgy készült itthonra, szintén hasonló eljárással és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel! De az igazi kedvenceim a konzervdobozból készült kaspók lettek, mert annyira egyszerűek és mégis olyan jól mutatnak, hogy csak ajánlani tudom, hogy ne a kukába dobjátok a fémdobozokat, hanem vonjátok be valamivel és legyen a lakás dísze a "szemét". Itt elég volt egy rétegben alapozni (szivaccsal kell felvinni a festéket), aztán már jöhetett is a minta! Még majd kerül rá egy kis csipke, meg gombok, de én már befogtam őket, mert kellett a tavasz érzet!!!

Íme az eredmények:

Koszorú sok rózsával

Úgy örültem, amikor a barátnőm névnapjára kézzel készült ajándékot kért, mert az az igazság, hogy már nem okoz akkora örömet a vásárlás, mint régen, amihez gondolom nagyban hozzájárul, hogy a pénztárcám egyre soványabb. Gondolom drasztikus fogyókúrába kezdett, hogy beleférjen a kis piros táskámba:) Szóval most nem jándékok után kajtatok boltról-boltra, csupán a Papírboltba kell elmennem az alapanyagokért. Reni egy őszi ajtódíszt kért, amit ugyebár már készítettem nem is olyan rég, így gondoltam, hogy megy majd, mint a karikacsapás! Szerdáig elment a hét a festés utáni takarítással, amivel persze közel sem vagyok még kész, de gondoltam, hogy majd csütörtökön ripsz-ropsz összedobom a koszorút és még a szekrények belsejében is elmerülhetek. Kitaláltam, hogy lesz rajta filcrózsa, meg vmi természetes, egy kis masni és kész is. Eredetileg türkiz-barna párosítás lett volna, de nem találtam türkiz filcet, így maradtam az ősz színeinél. Jó szokásomhoz híven bebugyoláltam vászonnal a szalmakoszorút, rögzítettem pici gombostűvel, majd kezdtem a filcrózsákkal. Ez kb. egy-másfél órát vett igénybe, mondom még belefér legalább egy szekrény. De aztán jött az alkotói válság. Pakoltam így, pakoltam úgy, de sehogy sem tetszett az eredmény. Mire észbe kaptam, már az esti színházra(!) kellett volna már készülődnöm és ez a drága koszorú még sehol nem tartott... Sajnos az ihlet a darab alatt sem jött meg, gondolom azért is, mert ezer éve nem voltunk kettesben azurammal:) meg még kb. 500 emberrel...

Éjszaka megint alig aludtam, mert ezek a jányok vmiért úgy gondolják, hogy én oda vagyok a kialavatlanságért, de most nem panaszkodhatom, mert csak háromszor kellett kelnem... Délelőtt Baba-mama klub volt, de még előtte próbálkoztam a oszorúval, persze el is késtem innen is, megint. Mind hiába, ez a drága koszorú csak nem akart összeállni!!!! Ebéd után a délutáni foglalkozásra kellett volna készülnöm, ehelyett a koszorún dolgoztam, így nem győztem szégyenkezni, hogy mivel mertem ma kiállni az anyukák elé... Ráadásul annyira fáradt voltam, hogy arra szavak nincsennek. Picike közben gondolta, hogy feldobja a napomat és cirka 15-20 perc alatt (persze indulás előtt, már így is késésben) letekerte az összes WC papírt, kivette a fogkeféket, szétkente a tápit a frissen felmosott (na jó, amjdnem frissen) padlón, jóízűen rágcsázta a WC papírt galacsint a szájában és még pakolni is elkezdett... Hát, nem voltam ideges, de tényleg nem... A játszóházba késve érkeztem, teljesen szétesve és ott sem voltam a toppon, főleg, hogy a Picike az oldalamra nőtt és nem hagyott dolgozni! Nem haragszom én rá emiatt, csak rosszul érzem magam a családok előtt, akiknek jó programot ígértem, erre csak egy szétesett, gondolkozni sem képes nőszemélyt láthattak. Aztán történt valami, ami nagyon, de nagyon jól esett! Az egyik anyuka a foglalkozás végén a porszívót kérte, a másik az asztalokat rakta rendbe, egy harmadik sepregetett vagy pakolt és azuram is megjelent azzal a hírrel, hogy elmosogatott és a pizza az asztalon! Tudjátok ez milyen volt? Mint amikor a hideg, szürke, esős napok után egyszercsak kisüt a nap és egy csodás szivárvány jelenik meg az égen csak is kizárólag neked! Én sok mindent elbírok és megcsinálok, de ha elfáradok, akkor sajnos nagyon elfáradok, szinte elhagyom magam! És az, hogy ezek a drága emberek (mellesleg ha mégegyszer szidom azuramat, emlékeztessetek erre a posztra. Tehát kb. holnap reggel 10-kor:) minden kérés nélkül a segítségemre siettek és nem azt várták, hogy majd ezt is én oldom meg, na ez nekem mindennél többet ért ma!!!! nem is tudom, hogy pl. azuram és az Anyukám nélkül hogy tudnék létezni, ennyi mindent csinálni és hogy hogy érdemeltem meg az ő feltétlen elfogadásukat, amikor néha én vagyok a hétfejű sárkány?! Hogy hogy lehetne megköszönni, hogy minden rendezvényemen ott vannak és mindent megtesznek azért, hogy az én munkámat megkönnyítsék? Nagyon szerencsés vagyok, mert olyan családom és barátaim vannak, akik miatt örökké hálás leszek a sorsnak!!! Ettől boldogabb már csak akkor lehetnék, ha ma végre átaludhatnám az éjszakát... De ne álmodozzunk, inkább mutogatok nektek és nem csak a koszorút:)

 

Készült ugyanis egy-két új dolog is az AgnesS Design termékpalettájára, de sajnos még annyi, de annyi minden van bennem, amit meg akarok valósítani, hogy a végén azt veszem észre, hogy nem mosogatok minden nap... jajj, hogy tudnám én azt elviselni? :))))))))))))

Ilyen lett...

de volt egy ilyen terv is

Az első pirografos felíratom erre a csodás névtáblára

és az első karkötőm...

na, meg az eslő kulcstartóim...

És persze volt megint doboz is, tele sütivel

és egy táblácska egy igazi kisangyalnak

Mostanában készültek

Mivel a két gyerek óriási nyúzásban van, az apjuk "szigorú" felügyelete/aktív részvétele mellett, így most gyorsan megmutatom nektek, hogy mostanában mik is készültek! A konyháról külön bejegyzést szeretnék, mert lehet másonak nem is lesz nagy szám, de én már most imádom és még az annyira "imádott" mosogatás is jobban esik benne:)

Ezek a munkák általában megrendelésre készültek, mert magamnak mostanában nem gyártok semmit, mert kezd már úgy kinézni a lakás, mint egy dekor bolt és már tényleg nincs üres falfelületem... Vagyis: a fürdőszobában még mintha lenne... :) Na jó, az IKEA-s kaspó csak itthon maradt, mert hát olyan jól mutat a konyhámba! A szokásos dekupázs technikát használtam, amit szeretnék majd továbbfejleszteni és új technikákat megtanulni hozzá és erre Egerben a kedvenc Hobby boltomba lesz is lehetőség.
Most van egy új megrendelőm, az Anyukám, aminek nagyon örültem, mert ő ritkán kér vmit, adni bezzeg!, így nagy örömmel vágok neki a munkának. Egy rég nem látott barátnőjét fogja meglátogatni, a tesóm titokban szervezte meg a "randit", így most Anyu nagyon izgatott és persze mi is, hisz mi örülünk az örömének. A legújabb munkám egy leendő három évesnek készült, amihez ő választotta a szalvétát! Hát mit mondjak, nagyon jó érzés volt készíteni a dobozkáját, hisz olyan aranyos, hogy ilyet kér a szülinapjára:)

Közben nálunk továbbra is zajlik az olaszok élete. A Picike elég határozottan közli, hogy Nem! ha nem akar vmit és mostanában a falusi vérvonala is kezd megnyilatkozni, ugyanis úgy is tudja, hogy Neám:) A Nagy közben alkudozik itt mellettem, hogy szeretne egy szőlőcukrot, nagy nehezen belemegyek, majd közli, hogy akkor kettőt... Mindig ezt játszuk. Én mondok valamit, ő ellenáll, majd heves alkudozásba kezd és végül az lesz, amit ő akar...  Új szokása is van: éjjel kettő körül megjelenik az ágyunknál, hogy velünk akar aludni. Mi visszavisszük, majd megint jön, mi megint visszük, majd... szóval jó játék ez biztos, csak mi nem élvezzük! A reggeleket már kifejezetten utálom, hisz a Picike is legalább kétszer kel, így ha véletlenül alszom pár órát egy huzamba, már magamtól felkelek, hogy mi ez a luxus?! Ha meg véletlenül kimennénk azurammal mondjuk éjfélig, ezek ketten esküszöm összefognak és az aktuális "baby sitterünknek" olyan éjszakát okoznak, hogy amíg él, megemlegeti! Mondjuk előnye is van ennek: Anyukámék már értik, hogy miért vagyok néha idegbeteg a fáradtságtól! Ez a bejegyzés amúgy csak kb. az első mondatig volt zökkenőmentes, azóta eltelt egy óra is, hisz Anya kell, mégha csak dísznek is, de kell.. De jó is ez!!! :) Úgy imádom őket, annyira teljes velük minden, még így szétesve is, mert ők a minden!!!
Na, csatolom a képeket és megyek, mert még vár rám egy összebújós meseolvasás...
Ha valamit már megosztottam, bocsi, de már magam sem tudom követni magamat...

A lányka ajándéka, remélem tetszik majd neki:)

Sütisdobozok sütivel ajándékba...

Az IKEA-s kaspó... Csak megtűröm valahogy! Dekupázsolni amúgy nem egyszerű, jó alapozás kell, mert csúszik a felület és könnyen elszakad a szalvéta.

Ez a doboz a Tesókámnak készült, bár a képen nem látszik, hogy milyen szép lett..

Menő ez a kaspó, mi? Én imádom és remélem a barátnőm is:)

Azt mondta a férjem, hogy tegyem már be valamibe a csokrot, mielőtt oda adjuk. Hát én beletettem...

Ez volt az első Pachwork dekupázsom, ami nem olyan egyszerű, de aztán végülis tetszett a barátosnémnak.

A kedvenceim:) Egy testvérpárnak készült ajándékba

Az első "férfi ajándék", amihez egy könnyen szakadó szalvétát sikerült választani, illetve mágneses táblafestéket, ami ezen a felületen nem mutat olyan jól...

Vajas dobozból maradék csomagolóból krétatartó, hogy a játszón is stílusosak legyünk

Varrónőnek készült

Anyósom kapta ezt a dobozt és kivételesen még örült is neki

Nyeremény volt az AgnesS Design oldalamon, bár a lánc nem az én művem volt!

Baglyos egy bagoly mániásnak:)

Itt felújítani kellett, imádtam!!!