Tegnap egy kedves barátném, Kata lányának 6. születésnapját ünnepeltük! Azt hiszem, hogy amióta a lányaink megszülettek, minden évben ott vagyunk a szülinapi zsúrokon, mert nem csak mi, de a lányok is nagyon kedvelik egymást. Kata barátném félig lengyel származású, szuper jó tolmács és fordítógép és mindig fogyókúrázik:) Nagyon jól megértjük egymást, mert megbeszéljük, hogyan fogyjunk és aztán eszünk valami finomat. Mondjuk, ha ő feláll a futópadra, egy óráig meg sem áll, én meg 5 perc után gyaloglásra váltok, (persze mindezt múltidőben, csak így szebb volt a mondat, mert az sem tudom, hogy mikor voltam utoljára edzőterembe...)
Málna egy igazi hölgy, aki mindig nagyon csinos és kultúrált, zongorázik és úszik, de az én lányommal persze hajlandó megbolondulni! Egyszer itt játszott nálunk, nagyon jól megvoltak, így egy nálunk járó kellemetlen biztosítós "vendéggel" próbáltam úgy kommunikálni, mintha érdekelne, mit mond. A lányok becsukták az ajtót, de én legalább 10 percenként rájuk néztem, egyszer azonban arra lettem figyelmes, hogy nagy a csend! na és mit jelent, ha egy gyerekszobába nagy a csend? Aki tudja, nyújtsa fel a kezét! Igen, helyes a válasz: valami túrpisságot! Na, ez a két kis drága fodrászosat játszott és az én lányom volt a modell... Elöljáróban annyit, hogy akkor már 3 éve növesztettük a haját és végre foncsikba lehetett fogni. Na, Málna fodrászasszonyság alapos volt, merthogy mindenhonnan vágott egy kicsit... és azt tőből... Mikor megláttam, azt sem tudtam, hogy sírjak-e vagy zokogjak és persze aggódtam, hogy mit szól majd apa... Jól megszídtam őket, hogy ilyet nem szabad, meg mit szólnak majd a szülők stb., erre bejön apa és majd bepisil a röhögéstől! na, ennyit az összehangolt nevelésről.... Másnap fiúsra vágattuk a haját, nem lehetett megmenteni egy tincset sem, mert hát nem krisnás, így lett az egyébként is tejfelszőke lányom szinte kopasz... Szegény Kata azóta is hallgatja, persze tudja, hogy csak viccelek, mert hát ez tényleg nagy story! Nem hibáztatom őket, csak az én hibám és valóban én is jól szórakoztam és el kezdett rémleni, ahogy megnyírtam magam és az öcsémet és azóta is magamba vihogok, ha eszembe jut ez az egész!
Na, szóval tegnap 6 éves lett ez a gyönyörű nagylány és igazi szuper bulit szerveztek neki! Kezdtük gyúrmázással, folytattuk játékok szétpakolásával, majd ött a pizza és az eszméletlenül finom és gyönyörű torta a'la Nagyi, aztán a tombola, egy kis mozgolódós játék és végül diszkófényes táncparty. Annyira jó buli volt, hogy az nem igaz! Végre láthattam diszkófényeket!!!! Már csak rémlik, hogy mit is jelent a BULI szó, amiben nem málnaszörpöt szolgálnak fel...Az igaz, hogy az én nagyszájúm hirtelen szende báránykává változott, konkrétan belémbújt, a kenyér tésztám így kb. 5-6 órát kelt, de hihetetlenül jó buli volt! Nem volt bűvész, sem zenekar és nem volt túlszervezve sem, egyszerűen csak okosan átgondolva, így nem volt megőrülés, se hiszti, csak hamarabb elalvó gyerekek.
Mi természetesen kézműves ajándékkal készültünk. Málna szeretett volna üvegfestő készletet, de azt nem lehetett kapni, így vettem neki néhány darab matrica festéket+kontúrt, kapott hozzá műanyag lefűzőt és nyomtattam ki neki mintákat, amiket elkészíthet. De hogy mutassak is valamit, megmutatom, hogy miben vittük át. Mivel a Picike tápszeres baba, az egyik dobozt díszítettem fel. Dekorgumit használtam és technokolt. Ha ti is kipróbálnátok pl.: egy másik fémdobozon, próbáljatok valami erősebb ragasztót használni, mert a technokolt ledobta volna, ha nem kötözöm körbe, amíg megszárad. Festeni ezt a felületet nem sikerült, mert hiába az akrill erőssége, sajnos nem fedi el a mintát. Nagy bánatomra, mert vettem külön egy kármen piros festéket, hogy majd szép pöttyös dobozaim lesznek... Ezzel a dekorgumis díszítéssel olyan lett, mint egy sütis doboz és kb. annyibe került, mint egy díszcsomagoló lett volna! Málnának nagyon tetszett és persze Lili is rendelt egyet!
De hogy milyen nehéz ebben az időpontban blogolni, a család minden tagja engem piszkál, pedig kb. 15 perce vagyok itt... Erre mondják, hogy Anya csak egy van... Ha pakolni kell, ha szomjas, ha csak úgy, mert miért ne...
Ja, és lett kenyerünk is, ehető!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése