Töltött Buci a'la Marcsi

Hú, végre időben alszanak a lányok, így kiélhetem magam:) Nagyon sok mindenről akartam írni mostanában. de ha itthon van a Nagy, nem szeretek sokáig gép előtt ülni, nehogy felnőttként arról meséljen egy pszichológus kanappéján, hogy aznyám állandóan gépezett, én meg dinka lettem miatta:)
Nálunk egész jól telt a Húsvét, leszámítva talán azt a tényt, hogy megint sokat akartam egyszerre, aminek az lett a vége, hogy körülöttem mindenkinek lapulnia kellett, mert cseppet nem voltam normális. Megvettem ugyanis a Húsvéti Parktikát, mert beleszerettem Borbás Marcsi egyik receptjébe, amit természetesen meg is kellett sütnöm! Gondoltam, hogy milyen jó pofa lesz, ha hétfőn sütöm meg és a locsolkodók frissen, melegen ehetik. Azonban a tojásfestést, rendrakást, szendvicskészítést, díszítést stb. is erre a kb. 2 órára akartam bezsúfolni, mindezt megszállt nyugalommal és áhítattal, a család legnagyobb örömére. Ebből persze az lett, hogy mint egy fúria, mindenért ordítottam, kapkodtam és rohantam és még arra sem szántam rendesen időt, hogy együtt megfessük a tojásokat, pedig ez lett volna az első és a legfontosabb. 10-re kész lettem mindennel, addigra le is nyugodtam, de jövőre biztos, hogy vasárnap fogok mindent elkészíteni, hogy ez ne forduljon elő mégegyszer, mert ezt már nem lehet helyrehozni.
A Buci olyan isteni lett, hogy majd megőrültem érte, de kár volt bajlódnom vele, mert összesen 1 vagy 2 db fogyott belőle, mert valahogy már mindenki tele volt... Köszi! Én meg majdnem a pszichiátrián kötöttem ki, de ne is törődjetek velem... :)
Az elkészítése egyszerű és tényleg megéri elkészíteni, mert nagyon finom!!! Én amúgy is rajongok a kenyértásztás dolgokért, így innen küldök egy nagy puszit Marcsinak a receptért! és persze várom a "randit", amire tavaly lehetőséget kaptam, csak még nem jött össze. Hiába, ilyen "arcokkal" nyomom, Kádár Annamária, Borbás Marcsi és  hamarosan Vida Ági, ez van, erre születni kell:) Jaj, nehogy komolyan vegyen bárki is, én egy cseppet dilis vagyok és szeretek mosolyt csalni azon emberek arcára, akik értik a humorom, így remélem senki nem vakargatja az arcomat a monitora előtt:)
A húsvéti nyuszi egyébként plusz kilókkal ajándékozott meg, amiért soha sem fogok megbocsátani neki. Persze, ettem egy kis ezt, meg azt, na meg amazt is, talán valamivel nagyobb adagokban, mint a férjem, vagy az egész család együttvéve, na de akkor is! Hát van szíve ennek a nyuszinak? És amúgy is, mi köze a húsvéthoz? Még csak nem is tud tojást tojni és nem veszem be, hogy ő festi a tojásokat! Az eredménnyel tegnap szembesülhettem a kínaiban, ahol találtam egy Dromedár márka nevű gatyát és viccből felpróbáltam! Ó, te jó ég, mint egy virsli, vagyis inkább, mint egy dromedár visrli!!! Jó, persze nem ennyire drasztikus, de ezek a hülye kínaiak ráébreszettek arra, hogy talán módosítani kellene az adagokat és egy normális nő számára szükséges mennyiségeket fogyasztani... A Picike meg rám hasonlít, 2 óránként eszik, amit borzasztóan élvez, legalábbis folyamatosan azt mondogatja, hogy nyamnyamnyam! Olyan cuki:)
Szóval, itt  a recept és a kép, de az eredetit a márciusi Praktikában keressétek, sok más szuper ötlet között!

H: 0,5 kg liszt, 2 dkg élesztő, kb egy kiskanál só, cukor és víz/tej az élesztőhöz. Az eredeti recept sört ír, de azt nem mertem kipróbálni. A töltelék lehet bármi, itt húsvéti sonka, főtt tojás és tejföl volt.

Az élesztőt felfutattjuk, majd összekeverjük a liszttel és a sóval, némi vízzel, majd kelni hagyjuk 1-2 órát. Ha szépen megkelt, akkor kinyújtjuk, nagyobb kockákra osztjuk és beletesszük a tölteléket. Én megkentem tejföllel, erre raktam egy kis sonkát felcsíkozva és egy darab tojást. Aztán a széleit felhajtottam és a kezembe kis cipókat formáztam belőle, a tetejét becsíkoztam. Aztán beraktam a sütőbe és szép barnára sütöttem. Hú, de ó lett, próbáljátok ki ti is!