2012. december 1., szombat

24 nap, 24 mese, 24 ötlet

Nem emlékszem, hogy gyermekkoromban volt-e ekkora lázban a Világ Karácsony közeledtével. Emlékszem arra, ahogy várom a Mikulást és számon tartom a csomagokat, hogy mennyit kaptam és ebben mennyi van a kedvenc csokimból vagy énekelek az "igazi" Télapónak egy rendezvényen és a Fehér Szakállas megjegyzi, hogy szép hangom van. Emlékszem a Karácsony estékre, arra, hogy Apám mennyire utálta befaragni a fát és hogy én megint nem tudok meglepődni az ajándékok láttán, mert addigra az összes ajándékot már kikutattam! Ettől persze azonnali sírhatnékom támadt, Anyám meg csak bólogat, hogy nem kellett volna kutatni, Tesóm meg örül, mert neki több esze volt és boldogan játszik a meglepetés ajándékával. Nem emlékszem, hogy díszítettük-e a házat vagy egyáltalán volt-e koszorúnk és arra sem, hogy hallattam-e valaha a Jingle Bellst gyermekként. Azt tudom, hogy már akkor is a fehér Karácsonyt szerettem, imádtam a talpam alatt ropogó havat és persze a beijglit, minden mennyiségben, na meg a fa illatát és fényeit!
 
Hogy változott akkorát a Világ, hogy már október végén elkezdik az áruházak a karácsonyi hangulatot megteremteni és már azt sulykoljál beléd, hogy vásárolj? Hová lett a meghittség és a megleptés öröme? És a gyerekeknél hogy van az, hogy látják a töménytelen mennyiségű csoki Mikulást és nem vesznek róla tudomást? Az én Nagyobbikom erre csak ennyit mondott: - ezeket a Tesóm kapja, nekem meg a Mikulás hozza a csomagot! Ennyi kérem szépen, nem kellenek ide reklám pszichológusok!
 
Advent időszaka követlezik, a várakozás, felkészülés időszaka. Úgy döntöttem, hogy ezt a ránk váró 24 csodás napot szebbé teszem Nektek minden nap egy-egy bejegyzéssel, amelyek lépésenként vezetnek el Bennünket az illatozó Szent Estéig. Kitaláltam egy tematikát, - 24 nap, 24 ötlet, 24 mese néven-, amely szerintem a családok számára meghitt perceket, közös emlékeket, kellemes felkészülést tesznek lehetővé. Minden napra kaptok egy-egy ötletet és egy hozzá kapcsolható mesét vagy verset, amelyeket az Adventi naptárak zsebeibe bújtatva nagyobb élményt jelentenek majd, mint a cukorka vagy a csokoládé. Persze tudom, hogy mindenki rohan, így nincs minden nap idő egy kis kézműveskedésre, de ha megoldható és találtok olyan ötletet, amit szívesen megvalósítanátok, akkor ollót, ceruzát elő és kezdődhet a munka. Aztán meg ne halljam, hogy "de nekem nincs kézügyességem!", mert a legtöbb ötlethez nem kell kézműves mesteri kitüntetés, csak egy kis oda figyelés és hajlandóság! Aztán este, egy kis lámpafénynél összebújva olvassátok el a mesét, amit arra a napra szántam és számoljatok együtt vissza Karácsonyig. Beszélgessetek az ünnepről, emlékezzetek, meséljetek, gyújtsatok gyertyát, egyetek narancsot, süssetek süteményt és hallagassátok a Jingle Bellst és 10-15 év múlva kérdezzétek meg a gyermeket, hogy mire emlékszik? Azt hiszem a választ már ti is tudjátok előre:)
 
Én nem vagyok profi blogger, a helyesírással is bajlódom néha, fura a humorom, utálok mosogatni és a két gyermekem, valamint a munka mellett néha úgy érzem magam, mint egy földönkívüli, akit büntetésből küldtek ide, de remélem, hogy adhatok most Nektek valamit! Mert adni jó, én ezt már tudom egy ideje... Mondjuk azóta, hogy Anya lettem!

Kellemes felkészülést, várakozást kívánok Nektek is!


2 megjegyzés:

  1. Biztos vagyok benne, hogy az én napjaimat kellemesebbé teszed majd a meséiddel, ötleteiddel!:) Szedem majd az igét:) Az érzéseidet pedig teljes mértékben a magaménak is mondhatom "így december idején":)
    Az adventi naptáras ötleted nagyon tetszik, csak nálunk a középső csajszit a világ legboldogtalanabb gyerekévé tenném, ha nem találna csokit a naptárban:) Ezért én majd ötvözöm a kettőt:) Mostanában sokat szöszölünk és nagyon élvezik, ahogy én is az együtt eltöltött időt:)

    VálaszTörlés
  2. Köszi, én meg majd bújom a sütireceptjeidet:)

    VálaszTörlés