Az erkélyem, a büszkségem

Szeretném megmutatni Nektek az erkélyemet, ami valahol már a reménybeli kertem előfutára:) Továbbra is nagyon szeretnénk kertes házba költözni, de amíg ez nem megoldható, addig marad ez a néhány négyzetméteres, főutcára néző erkély, amit kedvemre csinosítgathatok. Nincs sok pénzem, inkább kreatívan oldom meg amit szeretnék, mint mindig:)

Fontos szempont volt, hogy egy olyan helyet alakítsak ki, ahol a két lánykám (és néha a kis barátaik) is jól érzik magukat, mert ők is nagyon szeretnek a szabadban lenni, de azt nem tudom megoldani, hogy mindig a játszón üljünk vagy csatangoljunk, így ki kellett találnom, hogy ha kedvük tarja, kimehessenek játszani. A hokedli konyha már tavaly kikerült, de az idén az erkély ajtó mellé tettem, hogy mindig rájuk lássak és kaptt egy kis enetriőrt. Jelenleg nagyon büszke vagyok rá, hisz megnyertem vele a Spektrum Home nyereményjátékát és úgy néz ki, hogy egy igen zuper kis magazinba is bekerül majd, de erről majd később írok:)

A régi, rossz szőnyegre felfestettem egy ugróisolát, de lehet rajzolni a virágtatókra, vettem nekik egy dobálós játékot, készült egy kis tündérkert is és persze van sok-sok virág, amit gondozhatnak, na meg a paradicsom, amit a kislányom vett 150 Ft-ért a picon (akkor ennyi pénze volt összesen és azt palántára akarta költeni, bár azt nem tudta pontosan, hogy mi az a palánta:) A madárkáink jönnek minden nap többször is, de nagyon redetlenek, szétdobálják a magokat, aztán meg reklmálnak, ha nincs a tálkában! Nagyon szeretem, amikor megjelennek, mert azt mindig hangos énekléssel jelzik és a gyerekek gyorsan az ablakhoz rohannak. A madáretetőről már írtam, azóta is imádom, de rendmániásoknak nem ajánlom:)

A nagy kedvenceim a hortenziáim <3 Egész egyszerűen csodálatosak!!! A nyár elején kettő még rózsaszín volt, egy meg kék, most meg már az összes bezöldült, de az egyik már a bordó színnel kacérkodik! Naponta többször is megcsodálom őket és már most azon aggódom, hogy vajon kibíríják-e majd a telet! A falra is tettem egy-két dolgot, mert szerettem volna megteremteni egy kis romantikus hangulatot.

A rattanszékek, na, azokat a kidobástól sikerült megmentenem! Még a férjem nagymamája készítette őket, de már elég kopottak voltak és ő le akarta cserélni őket. Szinte könyörögtem neki, hogy had próbáljam meg átfesteni, hátha szebb lesz, de ő valami műanyagot akart. Aztán átfestettem és maradtak:) Ezt nem ajánlom kezdknek, én sem voltam boldog, amikor elkészült, azonban nagyon boldog voltam:) A festő barátom azt tanácsolta, hogy fújjam le festékkel, egy alapos tisztítás után, de én vagány vagyok és neki estem ecsettel! Nagyon nehéz volt így festeni, szívta be a festéket, nehezen haladtam vele, az asztalra kellene még egy réteg, de jó ez így, leglábbis nekem megfelel! Természetesen piros pöttyös terítő került rá, mert nálam mást el sem lehetne képzelni! Valaki a múltkor meg is jegyezte, hogy gondolta, hogy mi launk itt, mert látta a terítőt!

Az idén megfogadtam, hogy nem lesz petúnia az erkélyen, de megláttam ezeket a gyönyörűségeket és persze ezek kerültek ismét a ládámba! A kövirózsám egyre szebb, már ültetgetek belőle mindenfelé, de az a nagy terv, hogy ha egyszer elmegyünk innen, jönnek ők is velem! Van borostyán is, aminek az az érdekessége, hogy tavaly teljesen kiszáradt, Anyukám visszavágta, Lili locsolgatta és meghálálta, egyre szebb! Szeretem a virágokat, talán sok is van belőle, de számomra csodálatos élmény esténként kimenni locsolni és gyönyörködni bennük! Szeretnék majd fapadlót és a falakat lefesteni, meg sok-sok kavicsot, esetleg egy kis csobogót, de egyenlőre ennyit sikerült kihoznom belőle! A lányok is sokat vannak kint, de azt tudnotok kell, hogy ők itt is képesek 3 másodperc alatt összeveszni és egymás hajának esni, ami persze "jót" tesz az idegeimnek... De akkor is, csodás érzés azon dolgozni, hogy szebb legyen a környezetünk és megéri a munka és az energia, mert így olyan helyen pihenhetünk, ami pont olyan lett, amilyet elképzeltünk!

 

Lesznek szép fotók (Gál Péter fotós) és nem szép fotók (Ágica, telefonos fotós)

 

Ez az egyik vége:

 

 

 

 

Ilyen középről:

 

És ilyen a másik vége:

 

Kövirózsák:

 

(ezeket Lili ültette, titokban, egy konzervesdobozba, amit harisnyával vont be és farkasfoggal kötözött meg)

 

 

A Tündérkert:

 

A madáretető:

 

Egy AgnesSdesign tábla a falon:

 

Az ugróiskola (akrill festékkel festetem):

 

Lehet rajzolni is:

 

 

 

 

A kedvenc bútoraim:

 

A hokedli konyha:

 

 

 

 

 

 

 

Az isteni paradicsomunk:)

 

Szép fotók Gál Pétertől valók:)

 

 

He tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is és kövess engem a facebookon is!

https://www.facebook.com/agnessdesing

 

 

Két torta

Nagyon vártam, hogy végre leülhessek írni egy bejegyzést, de most valahogy nem jön az ihlet... Biztos, mert megint kiújult a lustititiszem és egyszerűen ahhoz is lusta vagyok, hogy lusta legyek... Sok volt a pörgés, meg hát elkezdődött a vakáció is (ezt csak a gyerekek és a pedagógusok írják nagy betűvel), két gyerek szívja itthon a véremet és egyszerűen örülök, ha őket lerendezem, másra már nem marad energia. A kisebbik ráadásul kőkeményen dackorszakol és olyan dolgokat csinál, hogy az Apjával csak mazsolázunk. Szerdán még normális volt, csütörtök óta meg egy kis fúria, aki az egyik pillanatban még ezt akarja, de a következőben már a szöges ellentétét! Ordít, toporzékol, elobja magát, nem fogad szót, kimarja a testvérét, dobál és még sorolhatnám! Bár nem panaszkodom, két évig elkényesztetett minket a jóságával, így már itt volt az ideje egy kis rosszaságnak. Mondjuk, remélem ez nem állandósul, mert azért nem akkora buli ez:) A Nagy, aki ugyebár közben elballagot az oviból, lekopogom, nagyon aranyos és segítőkész, így szerencsés vagyok, hogy egyszerre csak egy gyermekem bolondul meg teljesen! Tavaly ilyenkor emlékszem sokkal nehezebb volt, de azóta én is egy évvel öregebb lettem és bölcsebb is talán és már nem parázom túl a nyári szünetet, inkább csak lustán sodródom az árral! Bár a lustititisznek azért vannak hátrányai is, mert már nagyon nehéz rávenni, hogy két gyerekkel hosszabb távot tegyek meg, így sokat vagyunk itthon és élvezzük a semmit! A Nagy amúgy is azt mondta, hogy azért van a nyári szünet, hogy itthon legyünk, én meg csak szótfogadok:) A jövő héttől reményeim szerint már heti pár napot dolgozni fogok, így ők nagyizhatnak, de valamiért azt érzem, hogy a ngyszülők két hét után már a centiket vágják majd, hogy mikor lesz már szeptember. Külön-külön nincs nagy baj velük, de együtt veszettek, főleg a Picike! Na, de nem "fényezem" már őket tovább, mert ha ezt pár év múlva visszaolvassák, lesz majd durcimurci, meg ajtócsapkodás, meg amúgy is túlságosan lusta vagyok most... :)

Alkotni azért még volt idő eme komoly "betegség" előtt, így mutatok két tortát.

Az egyik szép - de ehetetlen

A másik ronda - de nagyon finom

Na, bár csökkent képességű konyhatündér lettem (nem szeretek mostanában főzni, oda a tűz és a szenvedély), azért ehettelen dolgot nagyon ritkán hozok létre. A torta, amit mutatni akarok, egy doboz torta, esküvőre, dekupázzsal és csipkével. A neten láttam egy hasonló ötletet és azonnal megakartam csinálni! Mivel a legjobb barátosném épp lakodáréra készlült, gyorsan rá is beszéltem, hogy ő ilyet akar vinni ajándékba, csak azért, hogy én elkészíthessem:) A legnagyobb probléma a papírdobozok beszerzése volt, ugyanis itt nem voltak méretek, így beutaztunk busszal Egerbe Lénácskával (olyan cuki volt, mint egy angyal!!), meg ha már ott jártam, csak szembejött egy-két ruhadarab, ami nem volt túl jó hatással a vásárlásmániámra, így mondhatom, ezek a dobozok nagyon sokba kerültek:)

Miután megvolt az 5 darab, akrill festékkel lealapoztam őket, majd száradás után dekupázsragasztóval felvittem a méretre szabott szalvétákat. Ahogy ezek is megszáradtak, arany akrillal és egy füllpiszkálóval bepötyöztem a tetejüket, a szélére pedig puncs színű akrillt kentem szivacsecsetel. Az alját egy kis antikolópasztával átdolgoztam, majd legvégül felragasztottam a csipkét és a gyöngyöket. Aztán csak egymás tetejére raktam őket, átkötöttem és kész is lett életem első dekupázsolt tortája:) A mennyasszonynak tetszett, azt tudom, de innen üzenném a vőlegénynek, hogy azért került a legnagyobb dobozra a sütike, mert azt majd az ő kis felesége telepakolja édességgel és az csak az ő doboza lesz majd:)

Egy lánybúcsúra pedig egy ilyen kis füzetke készült, szintén dekupázs technikával:

Na. és akkor most jöjjön a csúnya, de finom torta. Ez volt az eredeti ötlet:

Az enyém meg ilyen lett... No comment:)

Előljáróban annyit, hogy az AgnesSdesign oldalamon még egy, csodálatosanhosszadalmasmunkávalkészült termékem sem kapott ennyi likeot, commentet vagy oldalmegtekintést, szóval el is gondolkodtam rajta erősen, hogy mostantól csak csúnya dolgokat készítek vagy legalábbis posztolom az összes odaégetett süteményemet:)

 

Egyébként készült egy egyszerű, de nagyon finom meggyes piskótából, amit a minta alapján felvágtam, majd rákentem az előző nap, nyílván kevés vajjal összedolgozott puncspudingot, amibe löttyent egy kis rumaroma is, de már az elején láttam, hogy ezt a tortát bizony erősen kell sminkelni, hogy legyen ember, aki megkóstolja. Így kerültek oda a meggyszemek, a cukorka, a dekortapaszból készült girland, a fagyitölcsér és a marcipánbigyók. De a lényeg: az én drága, imádnivaló, csodálatosan tökéletes kis 2 évesem nagyon örült neki és nekem csak ez számított:) Olyan cuki volt, azt hittem megzabálom hálám jeléül. Amúgy a poén az volt  az egészben, hogy azember áthívta azon kedves barátainkat,akik már húsvét után is hülyére röhögték magukat valamelyik béna sütimen, hogy egyenek ők is belőle, szóval assem ez egy újabb magaslabda volt :)

A Pcike egyébként egy babaházat kapott (mindeféle dizájnolás nélkül) és azóta is valami fantasztikus, ahogy játszik vele! Léteznek nagyon jó kis játékok, hát ez pont ilyen lett:) A Nagy viszont nem ússza meg  dizájnolást, ugyanis vetünk neki egy régi asztalkát íróasztalnak, amit majd azanyja fog neki felújítani, ajándék festékkel:) Na, de mindezt majd a lustititisz után, most megyek, mert már legalább egy fél órája nem lustálkodtam! :)

Ismét IKEA tuning

Elmondhatatlanul hiányzik a rendszeres blogírás, de sajnos a munka és a család mellett erre már olyan kevés időm marad, hogy én is csak hébe-hóba találok ide az oldalamra. Ezzel együtt persze egy kicsit néha hiányzik a nyugalom is, ami kb. egy éve vett körül, amikor a Picike még tényleg Picike volt, a Nagy még rajongott a tesóért és az AgnesSdesign még csak készülőben volt. Nem voltam akkor sem boldogabb, mint most, de nem legalább nem égettem két végén a gyertyát. Hangsúlyozom, NÉHA hiányzik, de az az igazáság, hogy ez vagyok én. Egyszer odaadó háziasszony (na jó, ez elég ritkán), egyszer szerető édesanya, aztán dekoratőr, majd foglalkozásvezető vagy szervező, aztán pultoslány, még aztánabb "főnökasszony", sokszor utálatos házisárkány, néha művésznő és oly sokszor bohóc. Nem tudok egyfajta ember lenni, ahogy nem tudok egyfajtát sem érezni. Egyszer imádok, a következő pillanatban már utálok valakit vagy valamit, de ami biztos, hogy nálam semmi sem állandó. Nap mint nap hatások érnek, amiket aztán felhasználok a munkámban és az életemben, ezer fokon égek, néha meg napokra lefagyok és csak fáradtan nézek ki a fejemből. A munkahelyemen az egyik kolléganő mindig azt mondta, hogy én igazi művészlélek vagyok (talán burkoltan célzott arra, hogy szétszórt és kapkodó is tudok lenni), de azt hiszem igaza volt. Néha, amikor nagyon beképzelt vagyok, úgy érzem, hogy én máshogy látok dolgokat vagyis inkább máshogy élek meg mindent! Nekem minden, ami velem vagy a szeretteimmel történik, az nagy dolog, beleértve akár egy húzósabb munkanapot, egy születésnapot vagy egy elkészült alkotást. Én ilyenor tüzijátékot látok és szivárványt egyszerre és nem értem, hogy ezt mások miért nem érzik?! Másoknak miért olyan természetes és elfogadott minden, amikor egy kis dolog is lehet nagy dolog?! Én például a mai napig képes vagyok az arcom az első tavaszi napsugarakba dugni és percekig csak élvezni vagy gyönyörködni a temészetben, elájulni egy íztől, nevetve szaladni az esőben vagy táncolni egy bolt közepén, mondókázni és énekelni a gyerekkel a főutcán, 25-ször meghallgatni ugyanazt a számot és sírni egy bugyuta reklámon. A mai napig úgy alszom el, hogy álodozom valamiről, elképzelek valamit és akkor is végig olvasom a mesét, ha a gyerek már az elején elaludt. És igen, képes vagyok torkomszkadtából ordítani még akkor is, ha belül tudom, hogy én vagyok a hülye, tudok írigy és önző is lenni és persze néha talán kegyetlenül őszinte is. Azt nem tudom, hogy ezeket miért írtam le nektek, de azt igen, hogy még számtalan tervem van és annyi dolgom, hogy még itt akarok lenni nagyon, de nagyon sokáig!!! Nem baj, ugye? :)

Na, a hosszú önvallmás után, jöjjön végre a lényeg: a kis IKEA-s szekrényke, ami az én legfőbb kreatív tárolóhelyem lett és amit magammal viszek, ha süllyed a hajó:)

A szekrénykét az IKEA-ban vettük, de a dizájn váratott magára, mert sokáig filóztam, hogy mit tegyek rá. Aztán megláttam a szalvetauzlet.hu oldalán ezt a magnóliás mintát és tudtam, hogy nekem ez lesz a főmintám. Nem akartam fehéret, színekre vágytam és akkor jött szembe velem vmi kép, ahol  rózsaszín és a türkíz színek domináltak és akkor döntöttem el, hogy ez lesz ami most nekem kell

Először is Apa és a lányok összerakták nekem a bútort, bepakoltam, majd kipakoltam, gombok le, jött az alapozás. A Pentart barna matt és az alapozó fehér matt színeit felvittem egy vastag ecsettel és száradás után már a szalvéta következett. Kivágtam a megfelelő darabokat, felvittem a dekupázsragasztóval és a minta lényegében kész is volt. Aztán az egészet az oldalára fordítottam és jöhetett a stencilezés. Hópasztám volt itthon, amit menta és türkíz színekkel színeztem, majd egy kis kés segítségével felvittem a stencílre. Száradás után még a két szélére is került a kedvenc stenciles mintámból és mondhatom, hogy csakúgy vibrálnak a színek, csodás a barna és a türkíz együt!!! Aztán, mivel nincs vékony ecsetem, úgy döntöttem, hogy az lesz a legbiztosabb, ha füllpiszkálóval és antikoló pasztával festem meg a fa ágait. Hát, nem egy korszakalkotó ötlet, de így legalább elégedett vagyok az eredménnyel:) Ahogy ez elkészült, felragasztottam a fa kalitkát, meg a madárkát és jöhettek a végső símitások. Ezt a szép türkízes hátteret úgy értem el, hogy egy festőszivacsot először a fehér majd a menta színben tettem bele és elkezdtem összedolgozni a két színt. Végül még egy kis stenciles minta előre is és kész lett és imádom!!! Nem piros-fekete és fehér, amiért szintén rajongok most, hanem egy dinamikus, de ugyanakkor nagyon romantikus kis szekrényke lett belőle. Azt már bánom, hogy az oldalát nem repesztettem meg, de a két gyerek és a dizájnolás mellett inkább nem estem neki:)

Most vannak szép képek is, Gabi barátnémnak hála, mert én egyenlőre csak álmodozom egy jó fényképezőgépről, mint ahogy egy olyan laptopról is, aminek még jó a billyentyűzete és nem ragadnak be rajta a gombok!!!! Na, de a mosogatógépről már csak ne is beszéljünk... !

Tehát Ő volt az alap. IKEA, asszem 7000 Ft volt. Nem túl nagy, de nekem pont megfelelt:)

És kezdődött a munka. Először az alapszínek jöttek:


Aztán a dekupázs:


Ezt követte az oldalra borítás és a stencilezés:


Sajnos ezen a képen nem érvényesül, hogy milyen szép lett a színe...

Ezt követte a kedvenc stencíl mintám, menta színnel:

És igen, itt festek füllpiszkálóval és antikoló pasztával...

A színek összedolgozás igazán jó móka volt:

Itt még gombok és stenciles minta nélkül:


És végül ilyen lett: