AgnesS Design

Sajnos még mindig nem a konyhás, pedig tudom, hogy már a tíz körmötök lerágva, meg nem alszotok hetek óta, de sajnos még mindig nincs függönyöm, addig meg nincs kellemes összhatás és igazán nem akarnám megzavarni a lelkisvilágotokat egy nem teljesen kész konyha mutogatásával!

Most csak mutogatok, mert szerencsére beindult a kis "vállalkozásom" és rajtam kívül egyre többen látnak fantáziát az újrahasznosított sütisdobozaimban. Egy hete már abba akartam hagyni az egészet, most meg nem győzöm számolgatni, hogy mit mikor oldjak meg. Csodás érzés bevallom, hogy az én termékeimet válasszák a megrendelők és az a tudat, hogy Karácsonykor ismerősök és ismeretlenek AgnesS design termékeknek örülhetnek, nagyon boldoggá tesz!!! Itt nem a pénz a lényeg, bár nagyon jól jön, hanem az érzés, amikor meglátják és megköszönik, az valami fantasztikus!! Már egyre több mindent pakolok a termékekre, igyekszem egyre pontosabban és szebben dolgozni és valami egyedit alkotni! Bevallom, én még nem találkoztam előtte ilyen dobozokkal, ezért azt hiszem nem vagyok nagyképű, amikor azt mondom, hogy ezeket én készítettem először, mondhatni a védjegyemmé válltak! Persze egyre többen mondogatják körülöttem, hogy ők is készítenek majd ilyet ajándékba, de én nem bánom, mert örülök, hogy alkotásra ösztönöztem őket a munkáimmal. Persze ha vki elkezd ugyanilyenekt árulni, arra ráuszítom a háromfejű kutyát a Harry Potterből vagy legalábbis ferde szemmel nézek majd rá:)
Így dolgozom, dolgozom és dolgozom, de persze csak ha alszik a gyerek, mert amúgy meg a Léna hurrikán nyomait próbálom eltüntetni! Merthogy ez a kis vadorzó szétszedi a házat nekem és olyan gyorsan csinál mindent, hogy időm sincs kapcsolni, csak végig nézem, ahogy pl. a játék a WC-be esik. Mindez közvetlenül pisilés után... reggeli előtt... és nem olyan, amit le lehetne húzni... A kukát ellenőriznem kell, mert mindig kidob valamit, a szájába minden van, csak rendes kaja nem, az új tapétámat és asztalkámat már összefirkálta, a telefonom a pleusos kukába és még sorolhatnám... Kivagyok... Aztán rám néz, dob egy mosolyt és minden el van intézve... De legfőképpen én... Merthogy annyira, de annyira aranyos, hogy nem lehet rá haragudni!!! Az éjszakák sajnos még mindig nem az igaziak, kétszer kel, a Nagy egyszer, Apa meg korán megy dolgozni:( Ma már délelőtt kávét ittam, ami azért fura, mert én nem szoktam kávét inni, pláne nem délelőtt!!!) Persze a Picike azt is kilöttyintette, amíg én a fél másodpercel azelőtt szétkent joghurtját próbáltam feltörölni... Fáradt vagyok, nagyon és közben próbálok jó háziasszony, klubvezető is lenni, ami nagyon nehéz agy egyszerre... de annyira élvezem a munkát, olyan, mint ha szárnyalnék!!! Közben Kabócázunk is, ahol mindig egyre csak jobb és a gyerekeim is annyira szeretnek ott lenni, hogy ilyenkor mindig azt gondolom, hogy nem is vagyok olyan rossz Anyuka, hogy ezt öszehoztam nekik:) Nem babázok velük órákig, de miattuk egész évben gyermek programokat szervezek, hogy jól érezzék magukat és ez talán ér annyit, mint ha én lennék Ken a játékban:) Vagy nem? nem tudom, majd pár év múlva biztosan kiderül:)
Na, megyek aludni, bár dolgoznom kellene, de nem bírok... Jó éjt Nektek:)

 A noteszom a kedvenc mintámmal

 

Régi kávésdoboz új köntösben

 Ezek már a szomszédos Pékség kirakatát dísztik! Úgy örülök nekik!!!!

Menők a baglyok, nagyon...:)

Mézeskalácsos doboz

 Mondom, hogy menők

Kaspóba süti? Márhogynemá'

Karácsonyi előkészületek

Lehet kérni Mikulásos dobozt, Mikulástól kapott levéllel is

Egy 30 évesnek készült

 Ő a legmenőbb!!!

 Ő az én kedvencem

És egyre csak többen lesznek...

Tesókámnak készült

Ilyen volt.... Konyha felújítás I. rész

2005. decemberében költöztünk be kis lakásunkba és kezdtük meg közös életünket a Párommal. A lakás nagyon jó választás volt és igazából ha lenne hozzá még 1,5 szoba (a fél szoba lenne az én kis barkács kuckóm) és egy kert, akkor el sem mennénk innen. Na, jó, meg nagyobb konyha, meg ...

 A konyhabútort az előző család hagyta itt nekünk és mi nagyon örültünk, hisz minden pénzünket elvitte a felújítás és a többi bútor megvásárlása, így úgy éreztük, hogy megspórolzunk vagy 400 ezer Ft-ot. Mivel szürke volt a bútor (ismétlem SZÜRKE!!!), így a falat babakékre festettük, mert nagyon jó kis harmóniában voltak egymással így a színek. Sötétkék kockás sötétítőt választottam hozzá, ami elég karakteres volt.  A bútorok jó állapotban voltak, viszonylag megfelelőek is, így el voltunk/voltam vele. Ideáig! Merthogy egyszercsak elkezdett zavarni a szürke szín... Aztán ez a kék, ami az idő alatt vmi hihetetlenül irritáló lett számomra. Utáltam a függönyt is, meg a szőnyeget. 

 Először 9 hónapos terhesen jött rám a hoppáré, hogy átalakítom, de pénzünk akkor sem volt, így kreatívan kellett megoldani, de laglábbis max. 2-3 ezer Ft-ból. A kínaiban találtam nagyon szép rózsaszín hortenziás falimatricát (400 Ft), így megvettem és úgy döntöttem, hogy felragasztom a szekrényajtókra. Tetszett ez a megodás, így úgy döntöttem, hogy veszek hozzáillő anyagot sötétítőnek (kb. 900 Ft volt) és máris lesz egy kis szín ebben a szürke konyhában. Vagy legalábbis valami rózsaszín...Tetszett is egy darabig, de aztán elkezdtek rámzúdulni a facebook-on a szebbnél szebb világos, fehér, egyszerű, de mégis szemetgyönyörködtető konyhás képek és már a rózsaszínt is utáltam benne, meg mindent, ami ott van.

Nos, új bútor szóba sem jöhet (max. - majd ha megélem - egy családi házba, ahová minden vágyam elköltözni), mert nincs rá pénzünk, így ismét kreatívan kellett megoldanom a dolgokat.

Hogy hogyan sikerült? Milyen lett? Mit használtam és mit imádok benne? hamarosan megmutatom nektek.. :)

Új bútor vagy régi bútor?

Az eset így indult:

- Apa, gond lenne, ha antikolnám a vadiúj konyha bútort, amit a házassági évfordulónkra vettél?

- Mi? Aha, ja!

- Komolyan?

- Ja!

Tíz perc múlva, amikor már a bútor fele lekenve rondán barnára, Apa belép a konyhába és dob egy hátast! - Te mit csinálsz? - De hát mondtam, antikolok! - Mikor mondtad? - Az előbb, amikor a gépnél ültél! - Komolyan?

Tanulság: ha akarsz valamit, azt mindig akkor kérdezd meg, amikor azember a gép előtt bambul, mert gondolkodás nélkül igent mond, csak hagyd már békén:)))))

 

Szóval vettünk mi egy kis bútort a kis konyhánkban még szeptemberben. Sokat kerestem, mire a Ysk-ben rá találtam elég kedvező áron. A boltos bácsi azt mondta, hogy 2 éve áll ott, a kutyának se kell, így még kedvezményt is kaptam rá! Rám várt, nincs kétség, bár akkor még nem is sejtette, hogy mi lesz a sorsa. Merthogy én eredetileg fehéret akartam, vagy valami régit, de azok nagyon drágák voltak, így már az első percben sejtettem, hogy át fogom alakítani. Annyit, de annyit nézegettem a facebook-on szebbnél-szebb konyha bútorokat, hogy tudtam, akarok én is ilyet. Így alakult át a konyha és ez a bútor is. A konyhában még hiánycikk a függöny és az egyéb kiegészítők, így arról azért nem teszek még fel képet, de már most teljesen más, mint régen!

 

Tegnap a Nagy barátnőzött, a Picike nagyot aludt, Apa meg foci meccset nézett, így én kicsit beindultam és egy csomót kézműveskedtem. Született jó sok doboz már Mikulásos és karácsonyi hangulatban és ez a bútor... Valószínűleg nem alszom, ha nem fogy el a festékem és a dekupázs ragasztóm, de szerencsére elfogyott és holnapig nem is lesz, így ma még pihenni is tudtam délután egy kicsit! 

 

A bútort először lekentem barna akrill festékkel. Aki ért hozzá, most fogja a fejét, hogy miért ilyen festéket használok, de szerintem ez is fed úgy, mintha a festékboltban vettem volna és tartós is, na meg ismerem már, így bátran neki estem. Ahogy a barna réteg megszáradt, rákentem egy réteg egykomponensű repesztőlakkot, ami kb. 1-2 órát száradt. Aztán ecsettel elkezdtem felvinni a fehér festéket. Olyan volt, mint egy varázslat, a repedések azonnal kijöttek és csodás antik hatást adtak a bútornak. Mivel a festékem elfogyott, még nincs teljesen kész és a hozzávaló dekorációt sem találtam még ki, de már most nagyon szép!!! Persze azember kiakadt, mint a Taxi óra és én is vívódom még önmagammal, hogy jó döntés volt-e, de aztán eszembe jut, hogy pont ilyet akartam, így meg is nyugszom. És mögötte az álomtapéta.... na, abba konkrétan beleszerettem, esténként megsimogatom, csodálom, lassan meg is csókolom:)))) Úgy gondolom, hogy a bútor és a tapéta tökéletes összhangban vannak egymással, ami csodás harmóniát áraszt. Szerintetek is?

Most már csak azt kell kitalálni, hogy hol legyen az óra éd milyen legyen a függöny???????

Filc bagoly és béna szőlők

Mivel hulla fáradt vagyok, így ma a lányok korábban fürödtek és korábban is kerültek ágyba, így valami csoda folytán tudok egy kicsit csendben internezetni... Csodás érzés!!! Bár már húz az ágy, így csak röviden

 

A Modern Női Fonóban a héten Bugac/Tündi barátném tartott foglalkozást, ahol filcbaglyot varrtunk. Én persze késve érkeztem, nyakamon a két gyerekkel (még jó, hogy gyerekmentes lenne elvileg a program) és sajnos a mai napig nem sikerült befejeznem a baglyomat. Merthogy a Picike úgy gondolta, hogy jó poén lesz rajtam lógni, így meg azért elég nehéz varrogatni. De a többiek nagyon ügyesek voltak, nagyon szép munkák születtek és legnagyobb örömünkre  már tizenegyen voltunk!!! A foglalkozás már most elérte a célját, amikor két anyuka is megköszönte, hogy kirángattuk otthonról és hogy mennyire jó neki is egy kicsit kikapcsolódni! Én meg örülök, mert én tudom, hogy milyen, amikor úgy érzed be vagy zárva a világodba és milyen jó, amikor onnan kiszabadulhatsz. Szerdán Mazsoláztunk, ami jó volt, mint mindig! Szakadó esőben mentünk át gyalog, de már annyira akartunk menni, hogy ez sem volt akadály. Na, meg annyira meguntam, hogy a Picike folyamatosan szétpakol mindent, hogy kellett egy kis pakolás nélküli kikapcsolódás. A Nagy meg említette, hogy mennyire jó volt neki az esőben szaladgálni, én meg örültem, hogy meglátja a lehetőséget a játékra még ebben a kacifántos időben is. Egyébként is olyan büszke vagyok rá, mert olyan ügyes és okos, meg kreatív, meg máshol mindig olyan jól viselkedik és sorfeladatokat talál ki, meg fantasztikus rajzai vannak és hibátlan feladatai az oviban és olyan ügyesen tud már egyedül is játszani!!!

 

Ma Baba-Mama klub is volt, egy nagyon jó kis előadással, ahol a babák nem igazán voltak formában, mert pl.: hárman akartak felülni egy motorra és mindegyik hangosan ragaszkodott az elképzeléséhez. Persze az egyik az enyém volt... A Picike annyira rafinált lett, hogy ha valami rosszaságot csinál (pl.: nagy hévvel szórja szét a díszítő cukorkákat a frissen porszívózott szőnyegre), azonnal bedob vmi olyan figurát, amitől azonnal nevetnékem támad! Bár most azuram elmegy dógozóba, egy kicsit félek, hogy hogy fogjuk ketten megoldani úgy a napot, hogy minden beleférjen délután fél négyig, mert aztán megyünk az oviba.

 

A Maszatoló klubban Szüretelő játszóházat terveztem népi kézműves foglalkozással és táncházzal, de sajnos a népi kézművesem nem tudott eljönni, így maradtam én, én meg nagyon gyengén teljesítettem ma... Végülis lett egy papírcsíkos szőlőnk, meg egy WC papírgurigás szőlő, amiben apróságokat tarthatnak, meg só-liszt gyurma, de tudnék én ettől jobbat is, csak most nem ment... Elnézést mindenkitől!!!

De végülis sokan voltunk, a táncház nagyon jó volt, még pörgős szoknyát is kértem hozzá az oviból, volt sok szőlő és sok kedves kisgyermek és Anyuka és talán megbocsájtják nekem, hogy ma ilyen bénaságot kínáltam fel nekik. Nekem nagy boldogságot okoztak azzal, hogy ennyit segítettek és ilyen kedvesek voltak!! Azért megmutatom, hogy mi készült, hátha vkit inspirál vmi sokkal jobbra!

és most game over, megyek aludni!!!! De jó lesz!!! legalábbis az első ébresztésig...

 Ezek lennének a szőlők...