Újabb "szemét styling"

Azt hittem, hogy lesz végre 5 perc csend a lakásban és nyugodtan megírhatok egy bejegyzéset, de tévedtem! Néha nehezen hiszem el, hogy csak négyen lakunk együtt, mert sokszor olyan érzetem van, hogy egy koedukált koli buli semmi ahhoz képest, ami nálunk zajlik! Legkisebbik gyermekünknek most már kifejezetten alakul a beszéde, az -Jajjajj, csegítcség! a kedvencem, amit olyan édesen mond, hogy menten elolvadok a közelében! Továbbra is egész nap énekel és mondókázik, játszik és persze követ mindenhová! Már lassan a gondolataimban sem lehetek egyedül annélkül, hogy valaki ne mondaná, hogy -Anya, ami azért nem mindig olyan nagy happy, mondhatni egyre többször gurul el a gyógyszerem... Persze, édes dolog, meg minden, amikor a gyerek(ek) az árnyékoddá válik, de azért nem akkora buli, mint amilyennek elsőre tűnik! Főleg, hogy én kifejezetten szeretek néha egyedül, csendben molyolni vagy legalább egyedül kezet mosni annélkül, hogy az "árnyékom" ne pocsolná tele vízzel a fürdőszobát és önmagát! Ma már azuram is megjegyezte, hogy -ezektől egy perc nyugta sincs az embernek! én meg megértően bólogattam és kértem, hogy nézzen szét a lakásban és nyugtázza, hogy egy pár évig még ezt a kupit kell néznie, mert ezektől tényleg nincs egy perc nyugta sem az embernek! A Nagy meg válságban volt, merthogy itthon maradhatott két napra és az úgy megtetszett neki, hogy gondolta ő már nem menne többet óvodába! Ez eszébe jutott 6,5 évesen!!! Így volt sírás este, reggel, egész nap az oviban, míg úgy meg nem ijesztett mindenkit, hogy már a lázát mérték és a pszichológust emlegettük! Végül kialkudott heti 3 nap délbe hazajövetelt, vagyis ebből kettő mamázósat, de mint telheteten gyerek, neki ez kevés! Aztán haza hoztam és olyan "kedves" volt Velem, hogy megbeszéltük, ennek így nem sok értelme van, mert én csak berekedem, ő meg megsüketül, így úgy tűnik, most már kezd bele nyugodni, hogy még egy pár hónapig oviba kell járnia! Bár már suliba sem menne, szóval mondtam neki, hogy akkor gazdag férjet kell találnia, mert a közmunka nem opció! Azuram meg vicceskedik, gondolta felhívja a telefonján saját magát és ezt mondja bele: - szia Helga, még ne gyere, még itthon vannak! Na, nem mondom, kikerekedett a szemem, de ahogy ránéztem, röhögő görcsöt kaptam, mert pont úgy nézett ki, mint amikor egy kisfiú megtréfálja az anyukáját és várja a reakciót! Azóta "Helga" az életünk része lett, napi szinten poénkodunk vele, bár mosogatni még egyszer sem sikerült neki:) A két gyerek szó szerint darabokra szed, teljességemben akarnak, így egyre kevesebb idő jut a munkára, főleg a házi fajtára! A múltkor volt is nagy döbbenet, mert gondoltam alszom én vagy 20 percet, amíg a gyerekek szétszedik a házat és majd megmutatjuk apának, hogy 20 perc alatt mekkora kupit lehet csinálni! Pechemre csöngettek és a Sárkány, akarom mondani a kedves Anyós állított be váratlanul megnézni az onokákat! Hát na, ha rend lett volna se jött volna jókor, de ez így azért kicsit ciki volt! De rendrakásban Világbajnok vagyok, így 10 perc múlva már voltak közlekedésre alkalmas járatok  a lakásban:) Viszont az kicsit zavar, hogy nem haladok a munkával, semmivel nem készülök el akkora, ahogy elterveztem és persze ahonnan csak lehet, elkésem továbbra is! Szétszórt és feledékeny vagyok és ha nem süt a nap, kedvetlen is... Szóval nagyon várom  a tavaszt, mert akkor talán használható leszek valamire... :)

Nagyobb ház kellene, meg egy bejárónő, meg belőlem vagy kettő-három és akkor mindenki nyugodt lenne:) Na, de nem rabolom tovább az időt, meg legalább 5 perce nem hangzott el az Anya!!!, így mutatom, hogy miket stylingoltam át mostanában.

 

Az elsőt Kovács Annamáriának készítettem, ő volt a múltkori szép fotóim készítője, modhatni ez volt a "fizetése". Adott egy régi fekete papírdobozt, hogy csináljak belőle spagettitartót. Szokás szerint lealapoztam fehérre a Pentartos alapozóval, majd jöhettek a minták. Ilyenkor örülök, hogy nem dobom ki a szalvétadarabokat, mert most nagyon jól jöttek. Kiszabtam, felkentem, egy kis farkasfog és kész is lett!

A másik, a whiskys csak úgy készült itthonra, szintén hasonló eljárással és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel! De az igazi kedvenceim a konzervdobozból készült kaspók lettek, mert annyira egyszerűek és mégis olyan jól mutatnak, hogy csak ajánlani tudom, hogy ne a kukába dobjátok a fémdobozokat, hanem vonjátok be valamivel és legyen a lakás dísze a "szemét". Itt elég volt egy rétegben alapozni (szivaccsal kell felvinni a festéket), aztán már jöhetett is a minta! Még majd kerül rá egy kis csipke, meg gombok, de én már befogtam őket, mert kellett a tavasz érzet!!!

Íme az eredmények:

Cake Haven

 

A Fonóban volt végre egy olyan foglalkozás, ami az ízlelőbimbóinkat is megmozgatta, nem csak a kezünket! Nóra, aki egyébként két pici gyermek anyukája és banki ügyintéző volt a gyerkők előtt, az internetről tanulta meg a cukrász mesterséget és mondhatom, csodákat művel! Ha meglátjátok a munkáit, ezt nehezen fogjátok elhinni, mármint, hogy z internetről tanulta meg, de azt hiszem, ő egy igazi isten adta tehetség! A tortái nem csak szépek, de még finomak is és elmondása szerint a kedves férje a legfőbb rajongója! Az egyik oldal, ahonnan tanul, az én kedvencem is és a mezeskalacskonya nevet viseli! Ismerős valakinek? :)

 

A Fonóba 16 darab előre megsütött, isteni csokikrémmel megkent mini tortával érkezett Nóra és annyi fondanttal, hogy az egy cukrászdának is elég lett volna! Hát lehet ennél lelkesebb az ember?????Borzasztóan izgult, bár nem kellett volna, hiszen mostanra mi Fonósok egy igazán jó kis csapattá kovácsolódtunk össze, mondhatni barátok lettünk és nagyon jól szórakozunk együtt, na meg nagyon ügyes is volt! Asszem Tündivel mi vagyunk az ügyeletes stand up comedysek, mert valahogy mindenről eszünkbe jut valami hülyeség:) Az elején általam "kőbe vésett" szabály, miszerint nem hozzuk a gyerkőket, mert ez igenis legyen a mi időnk, már az eslő körben megdőlt és azóta olyan Anya-lánya programmá nőtte ki magát nálunk, ami nagyon jó érzés. Főleg most, amikor a Nagyból egyszerre tört ki 1,5 év elnyomott testvér féltékenysége és a szemeit a nagy jelenetek közben már vörösre sírta, az ilyen programok különösen jól jönnek. Szóval Nóra készült nagyon, mi meg figyeltünk és tanultunk és rájöttünk arra, amit eddig is tudtunk, hogy nem egyszerű mesterség ez! Miután kinyújtottuk a fondantot megfelelő nagyságúra, óvatosan a mini tortára helyeztük és jöhetett a díszités, ami már igazán gyerekjáték volt, vagyis annak tűnt... Szintén kinyújtottuk a színes cukorgyúrmákat és kedvünkre válogathattunk a formák között. Voltak ügyesebbek is, akik már elsőre igazi csodákat alkottak (szerintem egész éjszaka készültek vagy ilyesmi, vagy külön órákat vettek:) és voltak gyengébbek is, pl. én, de nem zavart, merthogy én csak kipróbálni akartam ezt is. Összeségében elmondható, hogy nagyon, de nagyon jó foglalkozás volt, jó hangulatban, isteni végeredményekkel! Örömmel hoztuk haza megmutatni a családnak, hogy miket készítettünk és még nagyobb öröm volt, amikor megettük!!!!

Szóval köszi Nóra, nagyon ügyes voltál és nagy örömet okoztál nekünk! Gere máskor is!!!!

Közben volt ám a Fonóban horgolás tanulás is Zsuzsával, aki szintén az internetről tanulta a mesterséget és le a kalappal előtte, mert szuperszónikus, de sajnos 15 perc elég volt arra, hogy ismét rájöjjek, a horgolás jobban felidegesít, mint a gyerekeim vagy az aktuális kormány! Gabi a makramé karkötő rejtelmeibe avatott be bennünket, de mivel itt sem kellett ecsetet használni, nekem ez sem ment igazán! De olyan jó így együtt, hogy egymást tanítgatjuk, közben jókat szórakozunk, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy keressen vagy akár hozzon létre hasonló kis klubbot, mert mindenki csak nyer vele!!!

Hamarosan mutatok új munkákat az AgnesSdesignról, de a héten jelmez varrás és nem megbolondulás a két gyerek mellett lesz a cél, szóval van feladat bőven:)

Köszönöm a játék meghívásokat, hamarosan eleget is teszek ezeknek is, de sajnos ez a testvérféltékenység nem akkora buli, mint reméltük, így az "Anya idő" most majdhogynem nullára csökkent, de igyekszem nagyon!

 

Nóra többek között innen tanult: http://kiskukta.blogspot.hu/2011/06/kedvenc-csokikremem-dobos-torta-krem.html

http://www.youtube.com/watch?v=KuUCtpLQxKA

 

 

 

Lili lányom munkája:)
és az enyém... Na, nem a pöttyös, mert az szép lett, a pillangós, mert az nem annyira szép... :)


És íme Nóra néhány tortája:) Mondom, az internetről tanulta!!!





És ezt én kaptam a névnapomra, meglepinek, örültem:)

Köszönöm dobozok

Mint tudjátok - ha nem, most megtudjátok - egy ideje már azal foglalaltoskodom két gyerkőm mellett, hogy tápszeres dobozokat  alakítok át, "varászolok" széppé. Az egész úgy kezdődött, hogy a kisebbik lánykám hamar tápszeres lett és egy idő után fémdobozokban kaptuk a számára oly fontos nedűt. Nos, mint sz újrahasznosítás nagy rajongója, nem hagyhattam, hogy ezek az értékes, több mindenre is használható fémdobozok, 800 grammos űrtartalommal a kukában végezzék, így elkezdtem kísérletezni velük. Beletelt egy kis időmbe, mire rájöttem, hogyan lehet úgy befesteni, hogy aztán használható legyen és ne pattanjon le az első ütközéskor a festék és hogyan tehetem őket egyedivé, olyan AgnesSdesignossá! Azt hiszem az első ilyen doboz a nyáron készült el és azóta számtalan követte már és fogja is még egy darabig, mert szeretem készíteni őket és úgy látom, hogy azok is szeretik, akik kapják őket. Számomra ez nem munka, inkább olyan terápia féle. Mint akudt munkamániás, számomra szükséges valami pótcselekvés a gyerkők mellett, mert sajnos számomra a munka is öröm, mondhatni alapvető életbenmaradási feltétel. A főzésmosástakarításpopsitörölgetés jó, meg minden, de nem elég! Kell valami, amitől értékesnek és hasznosnak érzem magam, ami visszaigazol, hogy én még vagyok, létezem, mint ember és nem "csak", mint melegítőben flangáló, kajafoltos, sütizabáló anyuka. Ne értsetek félre, én nem lenézem a "csak" anyákat, inkább csodálom vagy írigylem őket, de én sajnos erre nem vagyok alkalmas! Télen meg aztán főleg nem! A januártitiszemet mostmár se sütivel, se vásárlással nem lehet kezelni és a bölcsőde is egyre vonzóbbá válik az énem egyik felének, a kannappé meg egész egyszerűen a Világ legjobb helye lett, főleg, ha közben még valami jó kis agysorvasztó is megy a TV-ben! Azt hiszem, ha sokáig tart még a tél (ez a ronda, szürke, ködös, búskomor tél), akkor a kannappénk felmond és egy másik bolygóra költözik a Tv-vel együtt! Szóval el kell kezdenem célokat kitűzni és feladatokat teljesíteni, különben hamarosan Zombie Anyuvá vállok és azember, meg a gyerekek kitesznek a ház elé a kannappéval együtt! A Tv-t nem adnák, az kell nekik is:) Így alkotnom kell és fejlődnöm és arra koncentrálni, hogy hamarosan érzem majd a tavasz illatát a levegőben, mert azért hiányozna a Tv!

A munkát ezekkel a "köszönöm dobozokkal" kezdtem, de még egy jó pár követi majd őket, mert annyi kedves anyuka vesz körül, hogy azt már elhinni sem tudom. Ahogy ők mondják, örülnek, hogy nekem adhatják és nem a kukába végzik, én meg örülök, hogy egyrészt újraalkothatom őket, másrészt annak, hogy ezekkel sem szennyezzük a környezetünket!

A képek nagy részét az egyik "megrendelőm" készítette, aki egyszercsak rám írt, hogy a két pici fiacskája mellett a hobbyja a fotózás és szívesen fotózná a dobozaimat is. Így szép ruhát és új frizurát kaptak, kocsi vitte őket a fotózás helyszínére és jelentem, sztáralűröktől mentesen viselkedtek, szép fotókat eredményezve! Köszönöm Kovács Annamáriának és remélem tetszik majd a díjazása:)

3 süti borús napokra

A mai bejegyzést csak erős idegzetűeknek ajánlom! Nem vagyok teljesen százas ugyanis per pillanat... :)

 

Január van.... utálatos egy hónap, mi? Én nem vagyok nagy rajongója és ezen a tényen még az sem javít, hogy ebben a hónapban van a névnapom és a legjobb barinőm születésnapja is... Tehát buli van, de én inkább csak egy pihe-puha takaróra vágyom és egy jó könyvre! Ez a borús, esős, ködös, sötét, nem szeretem idő tökéletes arra, hogy úgy érezzem, elemészt az unalom... Merthogy van ám dolog, tevékenykedem is, de semmi örömöm nem lelem semmiben. Kivéve talán a látványos fetrengésben, az agyatlan TV nézésben és a süti evésben! Tudom, tudom, egy két gyermekes Anyuka nem érezhet így, sőt, mindig mosolyog és boldog, hisz a Világ legcsodáslatosabb kincseit tudhatja magáénak, de én most akudt januártitiszben szenvedek és ez nagyon komoly betegség ám. Hasonlít a lustititiszhez, ami alkalom adtán felül kerekedik rajtam, de ez még komolyabb probléma, ugyanis agyatlansággal is társul... Kicsit olyan, mint amikor Zombie vagy, csak nem Brad Pitt filmjében( forevör láv Brady), hanem a saját kanappédon, az Éjjel-Nappal Budapestet bámulva bambán. Igen, szégyen gyalázat, de nézem... De nem ez a legrosszabb: még élvezem is! Már odaáig sülledtem, hogy várom, hogy este legyen és elterüljek a kanappén és nézzem ezt a szennyet. Mert hát nem túl építő jellegű műsor, de a januártitiszre tökéletes! 

Bár meg kell valljam, ilyen két jópofa gyereket is ritkán látok, mint az enyémek, akiket az élettől kaptam ajándékba! A Picike most már szinte minden szót mond utánunk (kedvencem a : segítség kell!), ami olykor nagyon vicces. Ma mondta pl., hogy -Teát kérek! amitől én azonnal elolvadtam és bár nem szeretném, ha rászokna, egy 1,5 évestől ez nagy teljesítmény, így adtam neki. A következő pillanatban meg is bántam lágyszívűségem, ugyanis ez a kis huncut csak arra volt kíváncsi, hogy hogy tud repülni a pohár, ha tea van benne:) (Nagy boldogság ez, főleg miután a délutáni alvás helyett inkább felmosod az egész házat, pedig inkább bambulnál!) Rendeszeres vetkőzős műsorai vannak és olyan humorérzéke, hogy az nem igaz! A Nagy meg már olyan nagy, hogy rá se lehet ismerni! Még a végén jó gyerek lesz, aztán meg csak kereshetjük, hogy mégis kire ütött?! Bár sosem volt rá panasz az oviban, most még dícsérik is, hogy milyen ügyes, szóval azt hiszem most jön a vihar, vagyis a kamaszkor előtti csend és nyugalom, amit addig élvezek, amíg csak lehet! Azember meg szenved, mert beadadta magának az influenza elleni oltást és persze már másnapra lebetegedett... No comment! 

Nagyon jó velük, olyan sokat nevetünk együtt! Még januárban is...

Szóval csak ennyire súlyos a helyzet nálam így januárban és bár születtek új munkák is, most mégis inkább 3 sütit hoztam, amelyeknek már a készítése is bearanyozza a napomat, az evésről nem is beszélve, a tükröket meg majd letakarjuk.

 

1. Karamellás-grillázsos-zabfalatos-kávés csoda

Ezt a sütit tegnap találtam ki, de a januártitisz megakadályozott benne, hogy azonnal megcsináljam! Szóval: találtam a szekrényben egy csomag Zabfalatokat és gondoltam ez jó kis alap lehetne valami finomságnak. Így hát apró darabokra törtem, felolvasztottam kb. 2 kanálnyi vajat, amihez kb. fél deci kávét öntöttem és az egészet jól összekevertem és egy jénai aljába nyomkodtam kanállal. Közben készítettem 3,5 dl tejből egy karamellás pudingot (3 ek cukorral) és hagytam kihűlni. Ez után jött a grillázs, amihez kb. 2 marék diót és kb. 3-4 ek cukrot használtam. Lábosba tettem, felolvasztottam és alufóliára öntöttem. Ahogy kihűlt, összetörtem apró darabokra és a felét rászórtam a zabfalatos alapra. Erre ment a puding, amit kb. 5 dkg vajjal elkevertem, hogy krémesebb legyen, majd a tetejére a maradék grillázs és irány a hűtő. Bocsánat, hogy nincs rendes recept, de a képzeletemre és a tapasztalataimra támaszkodtam közben. Kezdek rájönni, hogy a sütés-főzés alapja, hogy elképzeljük, milyen íze lehet az adott ételeknek együtt és hagyjuk, hogy a fantáziánk irányítsa a fakanalat.

Hát mit mondjak, isteni lett!!! Eeredetileg egy barátnőmmel akartam elfogyasztani, de mivel ma is lemondta a találkát, így innen üzenem neki, hogyha ismét lemondja, sajnos nem fogunk tudni együtt meghízni, majd fogyózni, majd megint hízni, megint fogyni ésatöbbi, mert kitör rajtam az örihari...

 

 

 

 



2. Almás palacsinta pite

Ezt a receptet Mautner Zsófi műsorában láttam és már másnap el is készítettem, de ha nem január lett volna, hanem vmi tavaszi, napsütéses nap, akkor már reggelire kész lett volna!

Az eredeti recept itt található: http://izeselet.hu/videok/serpenyos-almas-palacsinta/

De én itt is inkább ösztönösen készítettem, nem figyeltem a mennyiségeket. Amit másképp cselekedtem, hogy az almához, amikor pároltam és karamellizáltam, tettem egy kis diót is, illetve a papalcsinta tésztába egy csomag vanilliás cukrot, hogy ízesebb legyen. Viszont legközelebb még több almát használok és a tésztába még teszek cukrot és fahéjat is, mert így nem volt olyan ízletes! Viszont érdemes kipróbálni, mert nagyon finom sütike és nagyon hamar elkészül!

 

 

3. Nutellás muffin:

Hú, ez most nagy kedvencem lett, látszik is úgy deréktájékon:) Karácsony után nem híztam valami csoda folytán, de most már nagy gondban lennék, ha egy feszülős Armaniban kellene végig mennem a vörösszőnyegen!  Merthogy nem beszélek angolul...:)

http://www.nosalty.hu/recept/nutellas-csokis-muffin

Szóval ez az eredeti recept, de a tejnek a fele is elég, mert amúgy beleragad a papírba és nem is olyan ízletes. Próbáltam már az aljára tenni a nutellát ( a Lidlis a legjobb), aztán a tetejére, majd a közepére, de az ideális elhelyezést még nem találtam meg, mert valahogy mindig érdekes lett az eredmény! Finom, annyi biztos:) Édesszájúak fagyival is ehetik! :)

 

 

ui.: tudja valaki Jamie Oliver food stylistjainak az elérhetőségetit? Merthát lássuk be, kívánatosabbak lennének egy szebb fotón:) Bocsika a minőségért, de fogjátok fel chokitoként: ronda, de finom!

meg amúgy is január van... :)