kreativ ötletbörze: Tavalyi összegző, idei megfogadós poszt

2016 lett... Mikor múlt el az elmúlt 34 év? Vagyis 22? Gyorsan repül az idő, érzem, tapasztalom, így évről-évre egyre több mindent szeretnék megélni, megvalósítani, mert továbbra is él bennem az a motiváció, hogy csak egy életünk van!

Nekem a tavalyi év, ami amúgy még szó szerint tegnap volt, de több szempontból is eredményesnek mondható szerencsére!

Bár az évet hivatalosan munkanélküliként kezdtem, drága keresztanyámat siratva, de tele célokkal és ambíciókkal! Bár sokat betegeskedtem a lelki terhek miatt, még sem lettem depressziós, hisz január 1-jén már meg érkezett az első rendelésem és ezt még számtalan követte. Már januárban eldöntöttem, hogy nem fogok munkát keresni, hanem inkább megvalósítom egy őrült álmomat és abból fogok megélni, amit szívvel lélekkel tudok végezni, a saját szabályaim szerint! Egy kézműves kávézót álmodtam meg, ahol kedvemre alkothatok, támogathatok más alkotókat és lelkeket ápolhatok friss, finom kávéval, süteményekkel és egy hangulatos kis kuckóval. Az első üzlethelyiséget legalább hatszor megnéztem, tárgyaltam, számoltam, de végül győzött a matek, így más helyiséget kellett találnom! Egészen váratlan intuicióból léptem át egy hűvös reggelen a boltocskám küszöbét és szinte azonnal tudtam, hogy mit is akarok! A tulaj néni nagyon jó fej, így 2-3 alkalom után el is döntöttem, hogy ez a nekem való hely! Közben kétszer is voltam a Fem3 Café műsorában, ami hihetetlen élmény volt és amit soha nem fogok elfelejteni!!! Dekupázsolgattam, tanfolyamra mentem, vásároztam (ezekre szívesen emlékszem, mert Gabival nagyon élveztük), ládikát újítottam egy gyönyörű kislánynak, tervezgettem és gondolatban készültem arra, hogy valami óriási dolog fog velem történni!


Matyó Húsvéton, szinte átfagyva, de boldogan Gubanc Gabival

Az első alkalommal kavicsot festettem a TV-ben, ami óriási élmény volt!!!

Hogy a történetünk ne legyen kerek, miután eladtuk az üzletrészünket a koktél bárból ami a férjem nagy szerelme volt, de a munkája miatt nem tudta folytatni, váratlanul őt is elküldték a munkahelyéről, így mindketten munka és bevétel nélkül maradtunk... Mondanom sem kell, nem voltunk boldogok, de szerencsére egy helyi vállalkozónál gyorsan talált új munkát és így velünk is több időt tölthetett, aminek megnőtt a jelentősége, miután belevágtunk a felújításokba!

Augusztusban festő partyt szerveztem, ahol néhány kedves, lelkes, imádnivaló barinőmmel minden bútort átfestettünk! Aztán megint pingáltam kicsit a lányom iskolájában, de szeptembertől végre megérkeztek a kivitelezők és egyre közelebb kerültem a Kedves Pöttyös megnyitójához! Bár viszonylag hamar, 2 hónap alatt elkészültünk mindennel, de nagyon fárasztó, idegileg, fizikailag és anyagilag is megterhelő időszak volt!!! Sem a kivitelezőkről, sem a hivatalos szervek követelményeiről most nem írnék, de sejthetitek, hogy tudnék mit:)

Október 19-én volt a megnyitó, ami életem egyik legszebb napja volt! Kinyitni egy megvalósult álom ajtaját, hatalmas élmény és egy igazi csoda, amit átélni elmondhatatlan élmény! A mai napig nem hiszem el, hogy ez az én ötletem, az én kávézóm, az általam kitalált világ, mert az egész annyira hihetetlen!

Tudjátok, nekem az élet nem osztott semmit ingyen, mindenért meg kellett dolgoznom és szenvednem, de ahelyett, hogy ebbe belesüppedtem volna, elkezdtem küzdeni egy olyan életért, amit élni szeretnék!!! Szerencsés természetem van, mert nem vagyok hajlandó sokáig szomorkodni, inkább nyelek egy nagyot és tovább lépek! és szerencsém van, mert amióta nem akarok megfelelni mások elvárásainak, egyre több olyan ember vesz körül, akiktől kapok, anélkül, hogy kérnék és így mindig kapok egy-egy megfontolandó mondatot, egy kellemes beszélgetést vagy egy nevetős félórát!

Sohasem éltem a gazdagok életét, nem is vágyom rá, de célom, hogy kertes házban nevelhessem végre a gyermekeimet, így mindent megteszek azért, hogy ez az álmom is megvalósulhasson!

A Kedves Pöttyös Kézműves Kávézó azt hiszem igazi kuriózum lett a környéken, talán még kis túlzással az országban is, ugyanis én azóta sem hallottam hasonló kezdeményezésről! Itt egy helyen van minden, ami szeretettel készül! A saját munkáimon túl még legalább 10 kézműves, termelő portékáit kínálom a kézzel festett, régi bútordarabokon. A kávét a Brando cégtől kapom, amiről csak jót tudok mondani, mert nagyon finom minden, amit csak kínálhatunk általuk! A szentistváni cukrászdával együttműködve házi jellegű kávé süteményeket kínálhatunk, amik nagyon finomak és sokakban elfeledett emlékeket idéznek! Itt van a műhelyem is, ami a legnagyobb áldás ebben a történetben, ugyanis az alkotás még mindig a legcsodálatosabb dolog az életemben a két kislányom mellett!fantasztikus érzés, hogy van egy külön asztalom, ahová akkor ülök le dolgozni, amikor csak akarok és ami mellől közvetlenül tudom felvenni a rendeléseket, miközben fizikailag is jelen vagyok a kávézóban! Már tartottam több foglalkozást is, a második héten például fél táborom volt gyerekeknek az őszi szünetre, ami életem egyik legnehezebb munkája volt...

Igazgatni egy kávézót és egy kézműves boltot, miközben rendeléseket gyártasz, árúkészletről is a két kezeddel gondoskodsz, foglalkozásokat tartasz, hivatalokba rohangálsz, boltba szaladsz, padlót mosol, miközben mindezek mellett még van két örök mozgó gyermeked is, hát mit mondjak, nem könnyű feladat! De őszinte leszek: ez életem legszuperebb állása!!! Van két alkalmazottam, akiket ösztönösen választottam ki és akik a legnagyobb segítőim a vállalkozásomban, de nem érzem, hogy a főnökük lennék, mert inkább olyan, mintha együtt dolgoznánk azon, hogy a Pöttyös sikeres lehessen!

Hiába dolgozom rengeteget, nem vagyok sem fáradt, sem feszült (az olaszos kilengéseimet nem számítva, amiből alig van csak napi 5-10:), imádok ott lenni! Egyszerűen boldoggá tesz a kávé főzés, a kiszolgálás, a rendezgetés, tervezgetés! Fantasztikus élmény, napi szinten figyelni az embereket, beszélgetni idegenekkel, leülni kávézni a barátaimmal, akikkel egyébként így sokkal többet tudunk találkozni és alkotni kedvem szerint! Itt minden az én elképzeléseim szerint alakult ki és látni, hogy ez mennyire boldoggá teszi az embereket, elmondhatatlanul jó érzés!!! Amikor csillogó szemmel belépnek a boltba a romantikus lelkű lányok, asszonyok, vagy itt forró csokiznak a kamasz korba lépő kislányok, az anya-lánya közös programok, a sokadik randik, az örök barátnők közös sütizése vagy az üzleti megbeszélések mind-mind előre visznek engem és megerősítenek, hogy nagy dolog, amit megalkottam! beképzeltnek tűnhetek (épp ma szidtam egy blogger lányt a barátnőmnek, hogy szerintem milyen öntelt, erre itt ömlengek én is), de tudom, hogy aki már volt nálunk, az megérti, hogy miért is vagyunk ilyen büszke! tudom, mert mondják, hogy másokat is inspirálok, hogy a bátorságommal arra ösztökélem őket is, hogy tegyenek az álmaikért és azt hiszem, ez nagyon nagy dolog egy ember életében, hogy másoknak segíthet!

Szóval, bár fizetésem nincs és sokáig még nem is lesz, én mégis elmondhatatlanul boldog és büszke vagyok és minden erőmmel azon fogok dolgozni, hogy a Kedves Pöttyös még sokáig ápolhassa a lelkeket, beleértve az enyémet is:)

A lányaim is imádják, sokat vannak ott velem és már ők is boltosok akarnak lenni! Imádom őket, bár igazi rosszcsontok, de nagyon okosak és elképzelhetetlenül rafináltak:)

Szóval a 2015-ös év nem volt egyszerű, de ha csak ez az egy évem lett volna az életemben, már megérte volna megszületnem...

Viszont az egyesületi elnökségemről le kell mondanom, mert a lelkiismeretem nem engedi, hogy folytassam a munkát, hisz erre már tényleg nem jut egy percem sem:( nagyon sajnálom, hisz 6 évem van benne, sok-sok programmal, rengeteg baráttal és boldog gyerekekkel, de többfelé már én sem szakadhatok... A TV-be is hívtak azóta háromszor is, de lemondtam, mert egyszerűen nem jutott rá időm! Szeretnék blogolni is gyakrabban, meg könyvet írni, meg... de egyenlőre az a legfontosabb, hogy a Pöttyöst sikerre vigyem!!!

Ezért...

Mivel a tavaly megírt céljaim nagy részét sikerült teljesítenem, így megfogadtam, hogy minden évebn fogok magam elé célokat kitűzni, hogy tudatosítsam magamban, mit is akarok elérni!

2016-ban a legfontosabb céljaim:

- egészségesnek lenni és legalább addig élni, hogy az unokáim esküvőjén táncolhassak, ezért el kell kezdenem mozogni valamit és oda kell figyelnem az étkezéseimre

- a gyermekeimnek legalább olyan jó anyukája szeretnék lenni, hogy legalább annyira szeressenek engem, mint én az enyémet és mi lányok, még jó sokáig legyün együtt ebben a 3 generációs történetben

- megőrizni a kedves Pöttyös eddig elért színvonalát és hónapról-hónapra azon dolgozni, hogy a régi és az új betérők is úgy érezzék, különleges helyen járnak

- nem kis célom, hogy országosan is ismerté tegyem a kis csodámat, ezért szeretnék bekerülni egy-két lakber magazinba, tervezek egy honlapot és nyereményjátékokat, hogy minél többen érezzék, szeretnének eljutni ide:)

- olyan programokat szeretnék, ami feltölti az embereket és élményként élik meg minden percét ezeknek

- jó lenne, ha a Pöttyös családi események helyszíne lehetne, mert fanatsztikus lehetne, ha a helyről valakinek eszébe juthatna az eljegyzése, a keresztelő vagy egy jól sikerült ballagás:)

- AgnesSdesign fronton nem szeretnék unatkozni, ezért remélem jó sok munkám lesz majd általatok:)

- remélem, hogy ez az év is megtartja a barátaimat és újakat is hoz, mert nagyon szeretem, hogy ilyen sokan vannak körülöttem:)

- tanulni fogok, elmerülök a dekupázs világában most már teljesen, mert a megszokott munkák mellett szeretnék új dolgokat is alkotni

- megkeresek "kollégákat", hogy még színesebb lehessen a boltom kínálata

- vettem egy laptopot, mert szeretnék több blogbejegyzést és olyan jó lenne végre megvalósítani az adventi kézműves mesekönyvet is!!!!

- és legvégül: időt adni magamnak, hogy éljem az életem és ne csak a munka éltessen...

Mára ennyi, de ígérem, jövök még:)

Itt követhettek még: https://www.facebook.com/agnessdesing/
https://www.facebook.com/kedvespottyos/