Újabb "szemét styling"

Azt hittem, hogy lesz végre 5 perc csend a lakásban és nyugodtan megírhatok egy bejegyzéset, de tévedtem! Néha nehezen hiszem el, hogy csak négyen lakunk együtt, mert sokszor olyan érzetem van, hogy egy koedukált koli buli semmi ahhoz képest, ami nálunk zajlik! Legkisebbik gyermekünknek most már kifejezetten alakul a beszéde, az -Jajjajj, csegítcség! a kedvencem, amit olyan édesen mond, hogy menten elolvadok a közelében! Továbbra is egész nap énekel és mondókázik, játszik és persze követ mindenhová! Már lassan a gondolataimban sem lehetek egyedül annélkül, hogy valaki ne mondaná, hogy -Anya, ami azért nem mindig olyan nagy happy, mondhatni egyre többször gurul el a gyógyszerem... Persze, édes dolog, meg minden, amikor a gyerek(ek) az árnyékoddá válik, de azért nem akkora buli, mint amilyennek elsőre tűnik! Főleg, hogy én kifejezetten szeretek néha egyedül, csendben molyolni vagy legalább egyedül kezet mosni annélkül, hogy az "árnyékom" ne pocsolná tele vízzel a fürdőszobát és önmagát! Ma már azuram is megjegyezte, hogy -ezektől egy perc nyugta sincs az embernek! én meg megértően bólogattam és kértem, hogy nézzen szét a lakásban és nyugtázza, hogy egy pár évig még ezt a kupit kell néznie, mert ezektől tényleg nincs egy perc nyugta sem az embernek! A Nagy meg válságban volt, merthogy itthon maradhatott két napra és az úgy megtetszett neki, hogy gondolta ő már nem menne többet óvodába! Ez eszébe jutott 6,5 évesen!!! Így volt sírás este, reggel, egész nap az oviban, míg úgy meg nem ijesztett mindenkit, hogy már a lázát mérték és a pszichológust emlegettük! Végül kialkudott heti 3 nap délbe hazajövetelt, vagyis ebből kettő mamázósat, de mint telheteten gyerek, neki ez kevés! Aztán haza hoztam és olyan "kedves" volt Velem, hogy megbeszéltük, ennek így nem sok értelme van, mert én csak berekedem, ő meg megsüketül, így úgy tűnik, most már kezd bele nyugodni, hogy még egy pár hónapig oviba kell járnia! Bár már suliba sem menne, szóval mondtam neki, hogy akkor gazdag férjet kell találnia, mert a közmunka nem opció! Azuram meg vicceskedik, gondolta felhívja a telefonján saját magát és ezt mondja bele: - szia Helga, még ne gyere, még itthon vannak! Na, nem mondom, kikerekedett a szemem, de ahogy ránéztem, röhögő görcsöt kaptam, mert pont úgy nézett ki, mint amikor egy kisfiú megtréfálja az anyukáját és várja a reakciót! Azóta "Helga" az életünk része lett, napi szinten poénkodunk vele, bár mosogatni még egyszer sem sikerült neki:) A két gyerek szó szerint darabokra szed, teljességemben akarnak, így egyre kevesebb idő jut a munkára, főleg a házi fajtára! A múltkor volt is nagy döbbenet, mert gondoltam alszom én vagy 20 percet, amíg a gyerekek szétszedik a házat és majd megmutatjuk apának, hogy 20 perc alatt mekkora kupit lehet csinálni! Pechemre csöngettek és a Sárkány, akarom mondani a kedves Anyós állított be váratlanul megnézni az onokákat! Hát na, ha rend lett volna se jött volna jókor, de ez így azért kicsit ciki volt! De rendrakásban Világbajnok vagyok, így 10 perc múlva már voltak közlekedésre alkalmas járatok  a lakásban:) Viszont az kicsit zavar, hogy nem haladok a munkával, semmivel nem készülök el akkora, ahogy elterveztem és persze ahonnan csak lehet, elkésem továbbra is! Szétszórt és feledékeny vagyok és ha nem süt a nap, kedvetlen is... Szóval nagyon várom  a tavaszt, mert akkor talán használható leszek valamire... :)

Nagyobb ház kellene, meg egy bejárónő, meg belőlem vagy kettő-három és akkor mindenki nyugodt lenne:) Na, de nem rabolom tovább az időt, meg legalább 5 perce nem hangzott el az Anya!!!, így mutatom, hogy miket stylingoltam át mostanában.

 

Az elsőt Kovács Annamáriának készítettem, ő volt a múltkori szép fotóim készítője, modhatni ez volt a "fizetése". Adott egy régi fekete papírdobozt, hogy csináljak belőle spagettitartót. Szokás szerint lealapoztam fehérre a Pentartos alapozóval, majd jöhettek a minták. Ilyenkor örülök, hogy nem dobom ki a szalvétadarabokat, mert most nagyon jól jöttek. Kiszabtam, felkentem, egy kis farkasfog és kész is lett!

A másik, a whiskys csak úgy készült itthonra, szintén hasonló eljárással és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel! De az igazi kedvenceim a konzervdobozból készült kaspók lettek, mert annyira egyszerűek és mégis olyan jól mutatnak, hogy csak ajánlani tudom, hogy ne a kukába dobjátok a fémdobozokat, hanem vonjátok be valamivel és legyen a lakás dísze a "szemét". Itt elég volt egy rétegben alapozni (szivaccsal kell felvinni a festéket), aztán már jöhetett is a minta! Még majd kerül rá egy kis csipke, meg gombok, de én már befogtam őket, mert kellett a tavasz érzet!!!

Íme az eredmények:

Hokedliből kis konyha:)

Na, ma nagy az öröm, mert végre befejeztem a kis konyhánkat. Hogy miből készült? Anyukám (vagy a nagyanyám) régi hokedlijéből.
Az eredeti ötlet ez volt:

Ezt is egy anyuka készítette, az egyik facebook-os kreatív oldalon találtam és rögtön jól bele is szerettem. Mivel tudom, hogy azénuramat ilyenekre rá nem veszem, az öcsémhez fordultam, aki 2 nap múlva már szabályszerűen tervekkel és ötletekkel állt elő és nem is volt hajlandó engedni belőlük. Én csak egy hasonlót akartam mint ez, tiszta fehérben, piros gombokkal és piros kockás függönnyel az elején, de ő mindenképp akart sütőt is, szóval közösen neki láttunk a munkának. Amíg én lefestettem az alapot, amit ő csiszolt le előtte, addig ő kimérte és lefűrészelte a szükséges oldalakat maradék polcokból. Aztán én eltűntem, mint a kámfor, ő meg befejezte a famunkákat és a festést:) 2 gyerekem van és nincs bejárónőm, szóval ő meg épp ráért, meg aztán anyám oda volt, meg vissza kétszer, hogy az ő informatikus (tudjátok ez mit jelent) fia milyen ügyes! Amúgy tényleg az! Ha lennének minőségi eszközei és anyagai, szerintem egy házat is feltudna húzni! Ügyes fiú és szingli, szóval aki jó férjet akar, csak szóljon bátran:)
Pont a Picike 1. születésnapjára lett kész, de a díszítéssel nagyon lassan haladtam, mert egy csomó variáció megfordult a fejemben. tetszett ezekkel a natúr színekkel is, gondoltam még színesebbre is, de persze a dekupázs is ott volt, de végül ez lett belőle. Került rá csipke, sok-sok pötty, szalvéta, színek, farkasfog és az egész olyan AgnesS design-os lett:) Nekem nagyon tetszik, mondhatni ma nem tudják elvenni a jókedvemet! Igazából a Lénával való fotózás volt nagyon szórakoztató, mert csak 1 éves, de úgy csinált, mint a nagyok! kavargatott, benézett a sütőbe, kipakolt, bepakolt, én meg a hasamat fogtam a nevetéstől! Hihetetelenül cuki baba!!! A konyha amúgy "nyári" konyha lett, mert kiraktam az erkélyre, hisz nekünk ez a kert, így ott tudnak vele jókat játszani! Lesz még pár kép, csak valahol elvesztek a rendszerben:)
Közben Lili és az unokatesója, Nórika boltot nyitottak mamájéknál. Mindent gondosan beáraztak, csak igazi pénzt fogadtak el és az árút a végén visszakérték, de a pénztárcánk üres maradt! Mivel Nórika még csak a 100-ast tudta leírni, így "100 Ft-os" bolt lett belőle. Lili vezette a könyvelést, húzgálta a vonalakat, hogy hány pénzt kaptak.
Szóval azt hiszem túléljük mi ezt a nyarat, vagy még rövid is lesz a végén:)

 

 

Az árúkészlet, gondosan felcímkézve. Egy egész déleltött szántak rá:)

 

Tápszeres dobozok új köntösben

Szombat este azt mondja azuram: - Jó lenne, ha végre eltüntetnéd ezt a sok tápszeres dobozt, mert nem férünk tőlük! Hát, gondoltam, kivételesen szót fogadok és kezdek velük valamit. Elég későn, 21 óra után kezdtem neki, amikor a csajok már kidőltek és eredetileg csak két kaspót akartam megcsinálni a virágjaimnak, mert nagyon fáradt voltam, de aztán elkapott a "gép", így hajnal egyig meg sem álltam.... Beteges, tudom, de olyan jól esett!!! Az igaz, hogy másnap olyan voltam, mint aki éjszaka bulizott, ráadásul azember hajnal egykor közölte, hogy másnap meglátogatnak bennünket az Amerikában élő unkatestvéréék, ami azonnali pánikrohamot eredményezett nálam! A lakás ugyanis mostanában elég gázos, mert már értem, hogy gyerekek mellett elég nehéz a múzeumi rendet tartani. Így élünk boldogan, csak épp vendégeket nem látunk szívesen:)))))))) Na, csak viccelek, bárki jöhet, aki hoz egy kis sütit:) Ráadásul füllgyulladás miatt a héten betegek voltak a lányok, így nem is csináltunk túl sok mindent, de azért sikerült elfogadható állapotba hozni a kéglit. Próbálkoztam az angollal, ment is egy-két szó, a mondatokhoz nem volt elég bátorságom, pedig egész délelőtt gyakoroltam magamban, de a lányom csillogó szemekkel nézett fel rám, hogy - Anya, én nem is tudtam, hogy te tudsz angolul! Még jó, hogy ő még nem, így dagadt a mellem a büszkeségtől! Nekem egyébként nagy vágyam felfedezni Amerikát és talán laknék is ott egy kicsit, de mivel egy hetes balatoni nyaralás után is honvágyam volt, így valószínűleg a közeljövőben még nem fogok kiköltözni.. Mivel beszélgetni nem nagyon sikerült a Jessicával, ezért mutogattam neki mindent, amit csináltam, így jó beképzeltnek nézhetett, hogy dicsekszem a munkáimmal, pedig csak zavarban voltam. Miután elmentek, Anyuéknál ettünk, sütöttem birthday cake-et (na, ez már majdnem mondat:) és Lilivel kimentünk a Városi Gyermeknapra. Nagyon hideg volt és szakadt az eső, így nem élveztük annyira, bár a programok jók voltak. Lili imádja a Mizu-t, ezért azt hittem, hogy ha meglátja a Partyállat fiút, majd kiugrik a bőréből. Hát tévedtem... Mivel nem tudott ugrálóvárazni az eső miatt, közölte, hogy nagyon unatkozik, így a kb. egy órát ült az ölembe. Persze, lehet, hogy az is közrejátszott, hogy a Picike Anyuéknál maradt, így csak ketten voltunk, mint régen:)
Szóval: a tápszeres dobozokkal nem volt olyan könnyű dolgom, mint ahogy elképzeltem. Az akrill festéket ugyanis ledobta, így több rétegben kellett felvinni, egy csomó ideig száradt és volt, hogy még így lepattogott! Kezdetben csak az Anyukám cukor és liszt-tartóit akartam befejezni, amiknél egyébként repesztőlakkot is használtam, de aztán 6 db lett belőle és még van egy csomó ötletem!
Miután lealapoztam őket, jött a szalvéta. A festésnél egyébként jobban működött a szivacsos ecset, mint a normál, jobban fedett és hamarabb is kész lett. Anyunak a két egyedi szalvéta mellett még két fa cica is felkerült és valószínűleg még csipke is fog, csak az már elfogyott, így még ha teljesen kész, teszek fel új képet is!
Készült a lányoknak is. A Lilié már nagylányosabb, szép szalvétákkal és selyem szallaggal, míg a Lénáé játékosabb. Ez utóbbinál filc és dekorgumi csíkokat használtam (5x17,5 cm, 8 db), hogy amikor megfogja, érezze az anyagok különbözőségét. nagyon nem díszítettem, csak tele raktam mindenféle kupakokkal, kisebb játékokkal. Nagyon meglepődtem az eredményen. Lilinek tetszett, de nem nyúlt hozzá különösebben. Léna viszont minden egyes darabot külön megmutogatott, görgette a dobozt, kipakolta, én bepakoltam stb. Szóval el mondhatom, hogy a kézzel készült ajándék már a 11 hónaposoknak is bejön:)
A fekete pillangós egy barátnőm szülinapi ajándéka. Ő énekes és azt hiszem, hogy ezen a dobozon minden rajta van, ami ő... A lila virágos az egyik kedvencem lett! A lila alapot csak annyira pamacsoltam össze a fehér festékkel, hogy a szalvéta mintája jól látszódjon, de szerintem marha jól sikerült! Azért tettem bele virágot, hogy megmutassam, hogy akár kaspó is lehet belőle, nem csak tároló doboz.
Hamarosan új darabok is érkeznek, mert sajnos nem tudok lenyugodni...:)

Óra bakelitből

Kint szakad az eső, így Léna babával nem tudunk elindulni, pedig nagyon sok mindent el kellene ma intézni. Szerdán ugyanis az egyesületünk egyik legnagyobb rendezvényét, a Családok Napját fogjuk megszervezni, amivel kapcsolatban még bőven akad tennivaló! Ilyenkor sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon normális vagyok-e, hogy gügyögés és babázás helyett én állandóan szervezek valamit, de a munka nálam annyira az Én-nem része, hogy nem is én lennék, ha ki tudnék kapcsolni és huzamosabb ideig nem csinálni semmit. Nekem az nem megy, max egy-két napig, de akkor nagyon jól esik... A hétvége pl. pont ilyen volt, még főznöm sem kellett, csak csavarogtunk és élveztük, hogy család vagyunk! Na, meg volt alkotás is bőven, így most meg is mutatok még egyet:)
Az egyik barátunk DJ és most volt a szülinapja. Kicsit unjuk már a bonbon+bor párosítást, ezért ebben az évben eléggé ráálltunk a kézműves tárgyakra. Ez csak azért nehéz, mert felnőtteknek készül és nem biztos, hogy örül neki annyira, mint amekkora szeretettel készült. Most a férjemmel együtt találtuk ki, hogy mi legyen, ami nagyon ritka alkalom, mert ő nem túl kreatív, főleg, ha ajándékokról van szó! Egyszer hagytam, hogy ő döntse el, hogy mit kapjak karácsonyra (utálom a meglepit!), de azért tettem célzásokat az elektromos grillsütőre és a kenyérsütőgépre. Erre tudjátok, hogy mit vett? Ágynaműt, feketét, KARÁCSONYRA!!!! Ő neki tetszett, én meg azóta inkább megveszem magamnak az ajándékomat! Tudom, nem túl romantikus, de legalább praktikus:) Szóval azemberrel azt találtuk ki, hogy készítünk neki egy órát. Én eredetileg olyat akartam, ahol a számokat különböző italos kupakok jelzik, de aztán jött az ötlet, hogy legyen bakelitlemezből! (Persze az a verzíió is hamarosan elkészül és a Sunset Terrace Koktél Bárunk életét színesíti majd.) Hát mondanom sem kell, teljesen felvillanyozódtam, kész kihívás, így nem kellett nógatni, hogy elkészítsem. (Bár az én ajándékaimon is gondolkodna sikeresebben...:) Az óraszerkezetet Egerben vettük, 1500 FT-ért a Céhmesterek udvarában lévő Hobby Boltban. A képet az ünnepelt profilképe alapán egy ismerősünk beszerkesztette, amit fotópapírra kinyomtattunk és ragsztóval felragasztottuk. A "számok" szintén a fotópapírból lettek kivágva. Hogy pontosak legyenek, egy köralapot négy felé hajtottam és a hajtásoknál tettem egy-egy pöttyöt a lemezre. Az óraszerkezetet azuram rakta rá, mert ami kicsit is műszaki, az számomra fehérfolt.
Az órának nagy sikere volt, így jobb volt, mint a bor vagy a bonbon és kb. annyiba került... Ha sikerül valami olyan bakelitet találnotok, amit esetleg az ajándékozott is szeret, érdemes meghagyni a feliratot, sőt, akár a borítót is mellé tenni a falra, így egy szuper kis kompozíciót hozhattok össze!

Vinatge konzervdoboz

A múltkor azt írtam, hogy mostanában kevesebb lesz a bejegyzés, mert sok a dolgom, de elkapott az alkotói gépszíj, így most mégis csak lesz egy-két kellemes bejegyzés.

Tegnap este ha nem fogyott volna el a dekupázs ragasztóm, asszem le sem fekszem, mert sikerült Egerbe beszabadulnom a Dobó téren található Kreatív Hobby boltba és olyan, de olyan szalvétákat és alapanyagokat találtam, hogy ha lett volna elég pénzem, most azon gondolkodnék, hogy hol aludjak, mert valószínűleg a házat telepakoltam volna mindenféle kézműves földi jóval. Nagyon jó kis bolt, nem is túl drága, csak ajánlani tudom! Fel is íratkoztam drótgyűrű készítő összejövetelre, aztán csak reménykedem, hogy el is tudok majd menni! Olyan jó volt abban a boltba, olyan mint a süti menyország, csak itt kézműves dolgok között lebegtem boldogan és elmélyülten. Gyorsan ki is találtam, hogy dekupázs nagymester leszek, órákat, dobozokat, lépkereteket gyártok reggeltől estig és a végén külön márkanevem is lesz, meg saját stílus, meg sikeres webáruház, meg egy bili... A boltban látva az alkotásokat, csak szívtam magamba a tudást, mert még nagyon messze vagyok az előbb említett álmaimtól, vagy fellángolástól. Persze olyan eszközökkel dolgoznak, amiről én még nem is hallottam, de remélem bejutok néhány "továbbképzésre" és szépen elmélyedhetek a tudományba.

Tegnap este az egyik kedves ismerősömnek készítettem egy jó kis kaspót vagy ceruzatartót konzervdobozból. Tündi posztolt nekem a múltkor egyet, amire Dóra azt írta, hogy neki kell olyan és én csináltam valami teljesen mást... Ahhoz olyan anyagok kellettek volna, amikről fogalmam sincs, így valami hasonlót hoztam össze. A konzervdobozt körberagasztottam kétoldalú ragasztóval (de a technokol is jó), majd körbetekertem spárgával. Aztán elővettem az egyik legújabb szalvétaszerelmemet, körbevágtam, alatta fehérre festettem a területet és rádekupázsoltam a szalvétát. Aztán, hogy kiéljen magam és kipróbáljam a vadiúj szivacsos pamacsomat, pöttyözgettem rá egy kis fehér akrillt, a vintage hatás kedvéért. A rózsákat sajnos nem én készítettem, készen lehet kapni ilyen virágokat, de vannak tőlem ügyesebbek is, akik valószínűleg tudnak hasonlót fabrikálni. Ragasztópisztollyal tettem fel, majd kész is lett! Szerintem szuper újrahasznosítós ötlet, így valószínűleg lesz még hasonló akcióm:)

 

Szelektív ötletek a Föld Napjára

A Föld Napja számomra elég fontos "ünnep", mert szerintem soha nem lehetünk elég hálásak azért, amit ettől a bolygótól kapunk! Csodálatos a természet, az évszakok változásai, az erőforrások, a legkisebb bogarak és a legnagyobb állatok, mind-mind csodák, amelyeket tisztelnünk és becsülnünk kell! De a nagy fejlődés valahogy az emberi mohóságot és gyarlóságot csak még inkább felerősíti és azt sem számít, ha közben a Föld, amely az életet adja nekünk, haldoklik... Itt nem csak arról van szó, hogy szelektíven gyűjtsük a szemetet vagy ne szemeteljünk, hanem arról is, hogy egy újabb kozmetikai termék vagy egy gép összeállítása ne a természeti kincseink kárára legyenek kifejlesztve. Túltermelés folyik ebben a Világban, néha teljesen feleslegesen... Én nagy híve vagyok az újrahasznosításnak, de az utóbbi években ez csak erősödött bennem és a játszóházban is igyekszem "szeméttel" dolgozni. A mesék, amiket írok, szintén ezt célozzák meg, mert jó lenne a gyerekeket is megtanítani arra, hogy nem csak a tömeggyártás végeredményei lehetnek érdekesek, hanem az is, amit ők maguk készítenek a körülöttük lévő tárgyakból! Az én nagy lányom még csak 5 éves, de már készített babaházat papírdobozokból vagy épp absztrakt műalkotásokat hulladékokból. Valahogy jó, hogy fejlődik a Világ, mert sok hasznos, sőt, életmentő ötlet született az utóbbi évtizedekben, de valahol az őseink is megvoltak a maguk szerény világában és nem biztos, hogy mi boldogabbak vagyunk most, mint akkoriban ők voltak... De amíg a média uralja az emberi elmét, addig a Világ sem fog változni!

Most olyan ötleteket gyűjtöttem össze a netről, amelyeket gyerekekkel is el tudtok készíteni, de érdemes megnézni a korábbi bejegyzéseimet, hátha találtok számotokra hasznoskat! A "szemét" számtalan dologra használható: lehet dísztárgy, játék vagy ajándék belőle. Ha a gyerekekkel együtt készítetek újrahasznosított dolgokat, akkor tudatosítjátok bennük, hogy egy kis kreativitással bármiből lehet bármi és nem kell mindig új dolgokat venni:) Kellemes újrahasznosítást kívánok mindenkinek!

Mackó lesen

Kedves barátnőnk, "Edó néni" hívta fel a figyelmemet, hogy február 2-án bújik elő a medve a barlangjából, hogy megjósolja nekünk, messze van-e még a tavasz. Edó egyébként az egyesületünkben a Mazsola Muzsikát vezeti, szuper óvónéni és mega kedves foglalkozásvezető, így Ő is egyike azoknak, akiket ajándékba kaptam a sorstól.
Ma néztem a híreket és ahogy láttam, az egyik Állatkertben nem igazán volt más választása a medvének, mint kibújni, mert érdekes módon az udvaruk tele volt almákkal és nem láttam menekülési útvonalat. Azt sajnos nem hallottam, hogy mit jósoltak, de én azt mondom, hogy a tavasz így is-úgy is áprilisba kezdődik, arra meg még várni kell.
Ma egész nap szakadt az eső és általában utálom az ilyen napokat, de a mai egész jó volt, leszámítva, hogy sajnos nem jutottunk el Bogácsra a Kamramustrára. Hihetetlen jó rendezvény, és lehet kóstolgatni, ott a múlt egy darabja és a házi termékek mennyeiek és szívetmelengetőek.
Tegnap a Játszóházban is Mackó lesen voltunk és már megint nagyon kellemes volt a hangulat. Eleinte úgy tűnt, hogy magamra maradok a mackó varrással, de aztán valahogy megtetszett a gyerekeknek az ötlet, így az Anyukák is kénytelenek voltak becsatlakozni. Bár az is igaz, hogy sokáig ment a találgatózás, hogy mackó-e vagy macsaka, amit készítettem, de egy hajszállal a mackó győzött. Mivel sok a lyukas harisnya itthon, ezt használtuk alapként. A szárából levágtunk egy kb. 20 cm-es darabot, kifordítottuk és a tetejét egyenesen levarrtuk. Aztán visszafordítottuk és kitömtük vattával, majd az alját összevarrtuk. Na, meg ne halljam, hogy valaki nyávogni mer a varrás miatt, mert elárulom, hogy Tündike, aki 5 éves, egyedül készítette el a sajátját, na meg nekem is sikerült, szóval ez nektek is menni fog. A füleit és a többi alkotórészt filcből vágtuk ki és ragasztottuk ragasztóval, mert hát varrni...! :) A kisebbeknek volt mackós színező is, amit már korábban felraktam a blogra (mozgatható figuráknál), de volt még egy kis meglepetés is a gyerkőknek, hogy teljesebb legyen a mackó várás. Írtam ugyanis egy mesét, kifejezetten erre az alkalmra, aminek Kabóca és Manócska voltak a főszereplői. Mielőtt felolvastam, olyan ideges voltam, hogy 3 kg-mal máris könyebbnek képzeltem magam, akkora volt a gyomrom (nem jött be, még mindig rajtam vannak). Aztán amikor leültem, ezek a gyönyörűségek meg körbeültek, elmúlt minden, olyan csodálatosak voltak a kíváncsi szemeik. A mese úgy gondolom, hogy tetszett nekik, legalábbis azt mondták és mivel ének is volt benne, amit velem énekeltek, így még talán élménnyé is válhatott számukra. Lilinek is ez a rész tetszett benne, bár könnyekre, imádlak Anya, te vagy a legjobb stb. kitörésekre számítottam, hiába... A mesét egyszer megosztom majd itt is, csak még dédelgetem egy kicsit! A meséhez születtek a képek és a sütike is. A recept a Dr. Ottker sütőpor hátoldalán, vanilliás kifli álnév alatt szerepel, csak én dió helyett most kókuszt és csokireszeléket használtam. Leírom majd, de vár a "türelem szobra", azötéves, nála nincs 5 perc, csak ha rá kell várni!
Közben elárulom, hogy a pici már feláll, 7 hónaposan, ami nem lenne gond, ha le tudna ülni, de nem tud, így rendszeresen eldől, aminek nagy sírás a vége. A nagy meg lecserélt Apára, most ő a kedvenc, én meg magamban zokogok, de ne is törődjetek velem! A férjem viszont valószínűleg válni akar, mert egész nap idétlenebbnél idétlenebb filmekkel és zenékkel terrorizál, így kezdem érteni a célzást. Közölte, ha vége a Füné (hogy írják?) filmeknek, jön a Bud Spencer kollekció! MEGŐRÜLÖK!!!! Szóval elvagyunk....
De jöjjenek a képek: