Kaspóim

Elvileg itt a nyár a nyakunkon, de mivel most is pulcsiban és zokniban ülök a gép előtt, kételkedem abban, hogy valaha ezek is lekerülnek rólam. Na, ne legyen piszkos a fantáziátok, nem tervezek nudizást, max nudlizást sok-sok baracklekvárral. Szóval nagyon nem vagyok kibékülve az időjárással, ráadásul a hangulatom is borongós ilyenkor, bár nevezhetjük akár lustának is. Most beteg a két gyerkő, de szerencsére nem nagyon, így szépen csendesen, nyugodtan telnek a napjaink. Anyukám főz nekünk, Apósom is segít, ahol tud, mert Apa nincs itthon és nagyon aggódnak az unokákért, meg értem, hogy mi lesz velünk. Én jól bírom, csak az orrszívás ér fel egy kisebb csatajelenettel, mert a Picike olyan ügyesen hárít és taszít, mint 3 tengeralattjáró. Bár néha nincs is szükség erre a drasztikus beavatkozásra, elég egy hapci és máris zöldben úszik minden. A takarítási mániám épp lappangó időszakát éli, már várom, hogy mikor tör elő dühöngő őrült képében, de most tök jól elvagyok a kiflimorzsák és a tengernyi játék fogságában. Bár, ha már úgy is elő kell venni az orrszívót... Amúgy a két csaj folyamatosan rajtam csücsül, vagy követ mindenhová, amivel nem is lenne gond, ha a konyhám nem 3x3 cm-es lenne. Ha már én bennt vagyok, az is elég, de ha még jön a két gyerek, néhány játék és az a sok minden, amit Léna szétdobál, hát akkor kellene valami repülőcipő, hogy ne törjem ki a nyakam. Tegnap délután így próbáltunk mézesakácsot sütni (nálunk nincs a karácsonyhoz kötve, mert annyira imádjuk!) és leszűrni a bodza szörpöt. Nem volt egyszerű, de sikerült!!!

Tegnap elkövettem valamit, ami már régóta motoszkál bennem, de úgy éreztem, hogy most jött el az ideje. A löketet Anya Spórol adta meg, aki épp arról írt, hogy akkora boldogság volt neki a 2000 követő a facebook-on, hogy még pezsgőt is bontott. Így tegnap útnak indult az AgnesS Desing, ahol az általam készített tárgyak mellett, mások ötleteit is szeretném bemutatni majd. A név értelemszerűen az enyém, míg a desing ezer helyen megtalálható és egyébként tök nehéz leírni:) Célom az, hogy felhívjam a figyelmet a kézműves munkák értékére, továbbá, hogy ötleteket adjak másoknak is a megvalósításhoz. Van több ötletem is, lesz majd játék és pályázat is, pont úgy, mint a nagyoknál, de azt tudom, hogy nem akarok mindenáron a középpontban lenni. Ha nem lesz több ezer követőm, az sem nagy baj, hisz én annak is nagyon tudok örülni, ami van, számomra bármekkora szám megtiszteltető. Sajnos nem fogok tudni mindennap új ötleteket bemutatni, hisz ezer dolog van még az életemben, de ahogy tudom, gondozom majd az én kis oldalamat. Aztán ha véletlenül valakinek eszébe jutna rendelni tőlem valamit, na akkor aztán tök happy leszek!

Na, mivel ez a nyúlfarknyi blogbejegyzés is két órámba került, hála az én életem értelmeinek, így jöjjenek a képek és ha alszanak, remélem folytathatom majd az írást...
Alszanak, így leírom, hogyan készültek, bár szerintem különösebben nem kell kommentálni. Ezek a cserepek még korábban készültek, de olyan félkésznek éreztem őket, hogy muszáj volt kezdeni velük valamit. A pillangós egyszerűen sötét lila volt, így fel kellett dobni valahogy. Mivel vettem most egy szivacsos ecsetet, így fehér akrillal körmepöttyöztem, amitől kicsit régiesebb lett a hatása. Aztán rádekupázsoltam egy levendulás szalvétadarabot, majd a lefestett hugarocell pillangót (10 db volt 440 Ft) ráragasztottam az előzőleg felragasztott csipkére.
A pöttyösöknél az akrillal lefestett alapra egy radíros ceruzavéggel egyesével tettem fel a számomra oly kedves pöttyöket, majd persze jött a többi: a csipke és a dekupázs. Hiába, beleszerettem a Vintage világába, így mostanában lesznek hasonló megmozdulásaim:) Nagy kedvencem lett a Home-os cserép, mert az olyan kedves kis darab lett szerintem. Persze a fekete pillangós is tetszik, ami szintén dekupázs és amit nagyon különlegessé tesz ez a fekete csipke. A maradék kettőt azért tettem fel, hogy egy csipke darabkával vagy egy szallaggal is elég feldobni a cserepeinket, amelyek így azonnal különlegesebbé válnak.
Kivittem őket az aktuális Bolhapiacunkra, de nem kelt el egy sem, így most próbálkozom a Virágvásárral, amit a Kertbarátok szerveznek. Hátha... Viszont két képen, maximálisan áron alul gazdára talált, aminek most nem tudom eldönteni, hogy örüljek vagy nem... Mert hogy az egyikbe nagyon beleszerettem, később meg is mutatom nektek, így most készíthetek újat magamnak:) csak tudnám, hogy hová teszem????????

 

 

 

Szélcsengő és hűtőmágnes a tavaszt köszöntve

Pénteken a Játszóházban a tavaszt köszöntöttük. Hatalmas boldogság, hogy végre kisütött a napocska, velem ilyenkor madarat lehetne fogatni. Az egyetlen gondom, hogy nálam a tavaszi fáradtság éjszakai nem alvással párosul, amitől másnap tiszta kóma vagyok és néha még a szavakat is keresnem kell! Pénteken a szélcsengő volt ez a bonyolult szó, legalább 10 perc volt elmagyaráznom, hogy mit is akarok. Olyan jó sokan voltunk, hogy mosolygott a szívem! jelentem, már 4 apukánk is volt, ebből 2 aktívan a kézműves szobában:) Szerintem nagyon jó kapcsolaterősítő tényező lehet egy ilyen élmény, ami tökéletes lelkitáplálék lehet majd a kamaszkor viharaihoz. Az egyik kislány nagyon édes volt: kiabált nekem, hogy- Ágica, szólj már rá az apukámra, hogy ne úgy ragasszon! :) Mondanom sem kell, hogy aztán végig ezen mosolyogtunk. Az apukák amúgy legalább olyan ügyesek, mint az anyukák, vagy a gyerekek, sőt, ők túl is merik gondolni az alapötleteket! A gyerekek mostanában inkább játszani szoktak, mert úgy látom, hogy ők is kikapcsolódni akarnak és számukra ehhez a legjobb eszköz a játék! De aminek külön örülök, hogy a szülők ezalatt az idő alatt szintén kikapcsolhatnak egy kicsit és tök jókat beszélgetünk, miközben kézműveskedünk. Ez volt az alapcél, amikor létrehoztuk az egyesületet, hogy legyen egy hely, ahol a család minden tagja elengedheti magát! Azt hiszem, ez sikerült...

Nos, most a szélcsengő volt az "új" dolog, mert bár már készítetem korábban is, azért kifogott rajtam. A gyerkők lefestették a cserepet és egy díszcsomagolóról levágott mintát dekupázsoltak rá. A szélcsengő fémdarabjait egyesével kötöztük össze, azonban úgy lett volna az igazi, ha belül és a tetején is a cserépnek egy-egy fagolyóval rögzítjük a szálakat, hogy ne csússzanak ki. Azonban nem volt fagolyónk, így a szekrényben talált gyöngyös nyakláncokat használtuk rögzítésre, de nem volt egyszerű! Szó szerint kisérleteztünk, hogy hogy érjük el, hogy ne csússzon szét az egész. De aztán nagyon szép munkák születtek!

A másik asztalnál hűtőmágneseket készítettünk csipeszekkel, ami nagyon egyszerű, mégis jól mutat! Lefestettük a facsipeszt, filcből vagy dekorgumiból tettünk rá pl.: virágot, a hátoldalára pedig öntapadós mágnes került. Ha nincs mágnesetek, akkor sincs baj, mert egy kis kétoldalú ragasztóval vagy apró szögekkel a falra is tehető, ami aztán fényképtartóként vagy a gyermekrajzok tartójaként is funkcionálhat, feldobva ezzel a falat! Szerintem ez egy nagyon egyszerű, de nagyszerű ötlet, agy külön bejegyzést is szentelek majd a csipeszeknek:) A lépeket Mónika Anyuka készítette, köszi neki, de a csipeszes képek még nem értek át, így azok később csatlakoznak!

Az update-tal, vagyis a sajátverziós update-tal egész jól elvagyok, bár lassan ölni tudnék egy sütiért! A hasam már nem 6 hónapos, csak 4 hónapos terhesként mutat, így talán megúszom, hogy a "levetkőzős" időszakban (na, itt a strandra és nem a sztriptíz bárra gondolok!) megkérdezzék, hogy jön-e a harmadik... Végre játszózhatunk a gyerekekkel, meg abalakot pucolhatok, meg takaríthatok, mert tavasszal új élet kezdődik, amiben minden nap ajándék, hiszen SÜT A NAP!!!! Anne Shirlyvel ebben is hasonlítunk, bár ő egy kitalált személy, mégis rajong a tavaszért! Én annyira szeretem a fényt, hogy el sem tudnám képzelni magam pl.: Angliában, mert valószínűleg egy idő után depi lennék a szürkeségtől...

Na, megyek, mert a Picike gondoskodott egy kis "ajándékról" a csomagjában:)

 

Tavaszi készülődés Kabócáéknál

Ma megint egy fanatsztikus foglalkozásunk volt az egyesületbe, ahol ismét csak az idő vetett véget a mókának. Jelentem, van már Apukánk is, aki ma beállt kézműveskedni is és úgy láttam, hogy rendkívül élvezte és persze tovább is gondolta az ötletet.

Ma kipróbáltuk ezt a lufis ötletet, aminek a lényege, hogy egy lufit körbetekerünk tapétaragsztós zsinórral, ami majd megköt és szép lesz! Az első egész jó lett, csak  a lufi nem lett jól megkötve.... Aztán jöttek a csomók, meg a dzsuva, míg a végén a kifüggeszett zsinór úgy nem döntött, hogy az összes száradó gömbőcöt le nem dobja magáról, amiknek egy része így tönre is ment... Nem mondom, jó móka volt, de nem biztos, hogy egyből a játszóházban kellett volna kipróbálni... Mindenesetre még próbálkozom egy darabig, mert nagyon tetszik az ötlet!

Készült néhány ablakdísz is, amik nagyon jól mutatnak és igazán egyszerű volt elkészíteni. A cserépformát még a könyvtárból hoztam, ahol szuper ötletekek vannak mindig, így hamarosan kapnak egy bejegyzést tőlem ajándékba:) Mi papírvirágokat állítottunk a cserepekbe, némelyeket sütipapírból, de a sajátkészítésű rajz is fenomenálisan mutat! Anyák-napjára tehettek bele kézlenyomatot, ami nagyon szép ajándék lehet, főleg, ha sok a gyerkő! Én imádom ezt az ötletet, szerintem nagyon kedves:)

Nekem már nagyon kellett a mai foglalkozás, mert ez a tél felemészti a lelkem! ha nem kapom meg az utolsó Anne könyvet, amit könyvtárközin kértek meg nekem és amiért nem lehetek elég hálás, már nem tudom, hogy hol járnék... A sok gond úgy rámtelepedett, hogy elkezdte felfalni a lelkemet és már nem tudtam örülni... a gyerkők persze minden napomat feldobják, de mostanában sokszor ülök le TV-t nézni és bambulni, ami lássuk be, nem túl elmeépítő tevékenység:) De úgy érzem, hogy az alkotómunka és a jó közösség ismét bebizonyította, hogy jobb aktívnak lenni, mint tunyának, mert ez sokkal mulatságosabb! Nagyon kellene már a napsütés és a nagy séták, amikre minden porcikám ki van éhezve, de erre még mindig várni kell, ami már nem megy olyan könnyen! De kitartunk és aztán vígan ugrunk fejest a csillogó napfürdőbe:)

http://nijuuni-fumie.blogspot.hu/2011/12/fonalgomb.html



A mi munkáink száradás közben:

Fecskék

Pénteken a Mese foglalkozáson Kabóca és Manócska még mindig a tavasz után kutatott, amikor Kabóca érdekes hangzavarra lett figyelmes. Ereszük alá beköltöztek Ficseriék, akik nem rég tértek haza a meleg Afrikából. Aztán, hogy milyen kalandba keveredtek, egyszer reméljük kiderül...
Mert hogy megint mesét írtam a foglalkozásra, ami kb. 5 mp-ig érdekelte is a gyerekeket.... Ugyanis olyan rohangálásba és bújócskába voltak, hogy nem tudtam őket leültetni egy percre sem:) Így fogalmam sincs, hogy hogy sikerült az "alkotás", hisz nem volt közönség, aki visszajelezzen...
A foglalkozásra is fecskékkel készültem, bár igaz, még kicsit korán, hisz ráuk még várni kell egy kicsit! Hogy őszinte legyek, én már oda vagyok, hogy végre itt a tavasz, imádom a napsütést!!!! Ebben az időben szárnyalni tudnék és menni és menni és menni!!! Bár a fagyizók még zárva vannak, én már nyitott vagyok rájuk:)
A repülő fecskénk modelljét itt találtam és külön köszönet érte, hogy leírta az elkészítés módját, mert így nem kellett kísérleteznem a vonalzóval.
http://kreativszakkor.blog.hu/2010/08/22/fecske_13

Na, gondoltam, hogy tovább fejlesztem ezt a modellt és elkészítem a saját fecske fészkünket fiókákkal. Két papírtányért használtam. Az egyiknek a tetejét félkör alakban levágtam, majd megfordítva ráragasztottam. Így lett üreges a fészkünk. A fecske fejekhez 2,5 cm széles, 13 cm hosszú fekete lapokat használtam. Miután kör alakba feltekertem és összeragasztottam, "feldíszítettem", a szeme pl.: lyukasztóval készült. A sárgolyók lejárt szavatosságú kölesgolyók voltak, de használtunk pl.: pattogatott kukoricát is, illetve krepp-papírból készült galacsinokat, amiket aztán fekete vízfestékkel lefestettünk. És már kész is volt, szerintem nagyon cukik:)

Guriga, guriga, de szuper vagy!

Tudom, hogy nem illik idegen tollakkal ékeskedni, de tegnap este wc papír gurigás ötletek után nyomoztam és olyan szuper ötleteket találtam, hogy muszáj volt összegyűjtenem őket! A blogom amúgy is vegyes, mert a legfőbb célom az, hogy ötletekkel segítsek azoknak, akik ötletek után kutatnak és nem csak az, hogy megmutassam, hogy vagyok olyan ügyes, mint egy "óvodás"! A humoromat remélem értitek és nem értitek félre, nem leminősíteni akartam az ovisokat...

A gurigás ötletek amúgy azért szeretem, mert foglalkozás vezetőként és Anyaként is abból kell gazdálkodnom, amit találok, így az olcsó, praktikus és könnyen, gyorsan megvalósítható dolgok kerülhetnek szóba. Híve vagyok az újrahasznosításnak, szerintem pazarlás mindent kidobálni, mert csak újra kell gondolni. Így jöjjenek az újragondolt gurigák, ügyes, okos, kreatív alkotók "tollából".

 

http://csoppkeblog.hu/tag/papirguriga/