Ékszertartó Tőlem-Nekem

Mivel most volt a szülinapom (és mert már 2 éve itthon vagyok, ami jót tesz a vásárlás mániámnak), úgy döntöttem, hogy végre bemegyek az Antikoshoz és szétnézek nála! Hát mit mondjak, csodálatos élmény volt annyi régiség között lenni, főleg, hogy nagyon esztétikusan voltak elhelyezve, ráadásul az udvaron volt két lusta macska, akiktől meg a lányaim estek extázisba! Bevallom, azzal a szándékkal érkeztem, hogy keseressek egy ovális keretet, mert Barbi varr-nál beleszerettem az ékszertartójába és szerettem volna én is készíteni egyet magamnak. A keretet nem adták olcsón, én meg túl béna vagyok az alkudozáshoz, így kicsngettem érte a pénzt, majd nagy büszkén hazahoztam. A Férj, amikor meglátta, azt hitte, hogy ajándékba kaptam, mert szerinte ezeket a régi, kopott és hibás dolgokat (vagyis szarokat, az ő szavaival élve) már úgy kellene adni, így amikor megtudta, hogy valójában én ezért fizettem (ráadásul mindezt az ő pénztárcájából), akkor pár napig nem is tért magához:) Most, látva az eredményt, már nem annyira morcos, de azért jobban örült volna, ha megpróbálom eladni ahelyett, hogy a hálószoba falát díszítem vele. A lányoknak viszont nagyon tetszik, így kicsit aggódom is, hogy hamarosan radikálisan lecsökken majd a füllbevalóim száma, hála az én házi ördögeimnek:)

Az elkészítése nagyon egyszerű volt.
A keretet lefestettem Pentartos alapozóval több rétegben. Amikor megszáradt, rámértem az anyagokat: kartondoboz lett az alap (azért mert újrahasznosított, mert kéznél van, mert így a bedugós fülik is bele mennek és mert egy fa hátlapra várhattam volna ítéletnapig is), erre ment az IKEA-ban vásárolt rózsás anyag (kb. 300 Ft-ból megvolt), erre pedig egy réteg csipke került (turis, én is úgy kaptam Nórikától). A tűzést azuramra bíztam, mert én nem mertem, ő meg örült, hogy végre kipróbálhatja a tűzőgépet, persze csakis a lányok szigorú szakfelügyelete mellett:) Aztán levágtam a felesleget és a maradék anyagokból elkezdtem rózsákat hajtogatni. Nagyon egyszerű és nagyszerű ez a technika, így lesz még rózsa dögivel az AgnesSdesignon:) Aztán már csak ezeket és a gyöngyöket kellett felragasztani ragsztópisztollyal, illetve a keret széleit áthúztam egy kis antikolópasztával, hogy előhozzam a mintát.
Már a falon van és gyönyörű!!! Álomőrzőnek hívom, mert mielőtt elalszom, pont erre látok rá és így egy kicsit csillogósabbak az álmaim:)




A tűzés és a szigorú szakfelügyelet:)








Itt egy másik, szintén egy átalakított képkeretből. Vettem egy műanyag keretet, a hátoldalát dekupázsoltam, majd ragasztottam rá csipkét és kész is lett:) és hát funkcionális!!!



Ilyen lett összességében:) A többi keret is az én művem:)

Alkottam:)

Hát, kicsit eltüntem mostanában, de megvolt rá az okom. Mivel az időjárás mostanában nem volt túl kedves hozzánk, így ismét bezárva a lakásba kicsit kézműveskedtem, amíg aludtak a gyerekek. Hát nem mondom, nem aludtam túl sokat, de látva az eredményt, elégedett vagyok és nem bánom, hogy ma pl.: 3/4 kettőkor feküdtem le, majd keltem hét előtt, hogy fotózhassak. Igen, tudom, nem vagyok százas, de olyan jól esett!!!
Még írk majd, csak most ebéd, majd ha a gyerekek is jóváhagyják, ALVÁS!!!!
Szóval: volt ebéd és némi alvás is, de hamar azt vettem észre, hogy két gyerek ugrál rajtam, így egy nagy össznépi csiklandozás lett a pihenésből. Valami csoda folytán azonban mindkét gyerkőm átaludta az éjszakát, így mondhatom kipihentem magam. Merthogy én agyatlan, nem normális 3 este is éjfél után feküdtem le, a pénteket meg végog dolgoztam, hogy ezek a szépségek megszülethessenek, így szombatra már hulla voltam.. Bugac és Gubanc mentek Debrecenbe a kézműves vásárra és voltak olyan kedvesek, hogy elvitték az én dolgaimat is. Na, a végkimerülés eredménye, 0, azaz nulla eladott termék, így még fáradtabb lettem... De nem keseredtem el, a héten megnyitom a boltom a meskán és reménykedem... Merthogy az hal meg utoljára... Még van egy-két félkész munka, de ha azokkal is végzek, max rendelésre készítek újakat, mert végre úgy kellene csinálnom, mint a legtöbb éppeszű, gyesen lévő anyuka és nem úgy, mint egy munkamániás barom! Az egyesülettel is végezni akartam a nyárra egy kicsit, de már van két rendezvény, ahová mennünk illene és gondolom, nem lesz túljelentkezés a foglalkozás megtartására, így maradok én.. Aztán meg vásározni is kellene a csajokkal, hátha mégis összejönne az a mosogatógép:) Amúgy Tündivel és Gabival nagyon jóban lettünk, inspiráljuk és megnevettetjük egymást, ami nagyon-nagyon jó! Amikor a Naggyal voltam itthon, Anyukámon kívül nem nagyon volt kihez szólni és mondhatom nagyon sz.r volt egy ilyen extravertált embernek, mint én. De most vannak ők, meg még sokan mások, akiknek a nagy részét az egyesületnek köszönhetek, így amíg élek, érezni fogom, hogy mennyire jó a mi kis közösségünk! Persze azért van legalább egy ember, aki azért félévente emlékeztet rá, hogy nem minden ember kedves és jó fej, de miután jól kikáromkodtam magam, rájövök, hogy azért van az életembe akaratomon kívül, hogy lássam, nem minden ember jó, még akkor sem, ha annak látszik elsőre...
Úgy döntöttem, hogy ha lesz időm, tematikusan szétszedem ezeket a képeket, mert így nagyon sok egyszerre, de végre-végre süt a nap és az nálam sok-sok csavargást jelent:)
Meg aztán lassan 1 éves lesz az én angyalkám, arra fogok most ráhangolódni, újraélni az egészet és hálát adni minden nap, hogy Ő és a testvére itt vannak velünk!!!
De ha lesz új munkám, azt mutatom, mert ötlet azért csak akad ebben a keszekusza fejecskémben...

Íme az eddigi eredmény:)

És végül a kupi, amiben alkottam:)