Pralinés pite, némi újrahasznosítással

Süti recept - tehát ilyenkor szoktam sírni, hogy de szar mán ezazanyaság!

Na, jó, igaziból nem szoktam sírni, csak elmorzsolok pár könnycseppet, meg persze eszek egy kis sütit! Mert a süti az kell! Mindig, mindenhol! Aztán meg azért sírok, hogy már megint úgy nézek ki, mint egy etióp kismama.... Ördögi kör, de mihez kezdhetnénk a sütik nélkül, mi nők és anyák? Amikor olyan édes és krémes és annyira tudja, hogy hogy kell kényeztetni a lelkünket! Mert arra ám szükség van, nagyon! Csakhogy azember, mint a legtöbb hozzá hasonló hímnemű, egy idő után jól elfelejti, hogyan is kell kényeztetni azasszony lelkét, csak a saját kis lelkivilágát ápolgatja, mert azt gondolja, jól van ez így! Ezért kell a süti, meg a csoki. A férfi, az FÉRFI, kemény legény, virág helyett inkább pizzát rendel, romantikus film helyett inkább horrort nézne, családi kirándulás helyett inkább meccsre vagy sörözni menne! Aztán megy is, mert azasszony jó hozzá, csak az a baj,hogy azasszony gondolkodik is néha és egy idő után rájön, hogy ez így nem frankó ám! Szegény zember aztán haza jön munkából, fáradtan, csak csendre, egy sörre, 45 perc budizásra, egy óra fürcsizésre és persze egy jó kis pornóra vágyik, erre jön azzasszony, aki már megint rinyál, hogy keveset van a gyerökökkel, nem segít semmit, meg amúgy is csak ordibálni tud, ha itthon van, meg amúgy se normális senki ebben a családban! Szegény zember nem érti, hogy mi van, hisz jó volt ez így, mindenkinek, legalábbis neki biztos, akkor most mit raplizik itt azzasszony, hogy változnia kellene? Csak, hogy azasszony okos zasszony... Tudja, hogy ha ordibálással nem ér el semmit, mert azember legyőzi a rutinjával, akkor jön a lelkizés, írásban persze, mert azember aztán nem hallgat végig egy két szóból álló mondatot se anélkül, hogy bele nem szólna, meg nem magyarázná, le nem szarná vagy mind három egyszerre! Így ír, rí azzaszzony, azember gondolkodik, kell neki ez a család és ha három embernek nem jó, ahogy van, akkor még az is lehet, hogy változnia kellene egy picikét! Na, nem nagyon, mert az genetikailag képtelenség, de azért csak jó lenne, ha normális apjuk lehetne a lányainak és talán azasszonyt is jó lenne megtartani, mert hát olyan finom a pogácsája azanyjának, meg jó a segge is! mármint azzasszonynak, nem azanyósnak... Szóval azember fűtfátbokrot ígér, azzasszony meg türelmesen vár továbbra is, mert hát na, mi mást tehetne?! és hogy hogy jutott ideáig azember és azzasszony? Azzasszony észrevette, hogy a nagyobbik gyerök állandóan csak ordít, mindig, mindenért, őrületbe kergetve ezzel azanyját, de tényleg szó szerint, azanyja már nem bírja!!! Már sír, ordít ő is, nem bírja tovább, segítség kell neki! Család támad, szaranya vagy, segítség kell! Beszél a védőnővel, beszél azanyukákkal és szépen lassan rájön, hogy először azemberrel kell tisztázni a dolgait, mert a gyerök tükröt tart a kapcsolatukról. Csúnya tükröt, ordibálós, tiszteletlen tükröt... Azasszony, aki okos zasszony, így nem a gyerököt veszi elő először, hanem azembert és őt kéri, hogy segítsen! Ne kolonc legyen most már, hanem társ és zapa, mert azzasszony nem bír el a gyerökkel egyedül, meg minden mással sem, mert elfáradt, nem akar minden nap harcolni! A gyerök persze tiszta Apja, harcos, önző, akaratos, de nagy a szíve, neki is, meg azapjának is. hat rá a szó, csak néha nagyon hangosan kell hozzá szólni, úgy, hogy már megijedjen, mert más fegyver egyenlőre nincs vele szemben! Nem bántom, még, de kárt okozok benne és ez fáj. Nagyon! És persze azzasszony szomorú, mert amúgy meg annyi mindent megtesz a büdös kölkéért, csak épp nem áll a rendelkezésére minden áldott másodperceben! Merthogy a gyerök, mint azapja, kitüntetett figyelmet követel ám magának, persze mindketten azzasszonytól, nem nézve, hogy azzasszony is ember, esetleg más is érdekli! Mert a "más", nem ordít vele, nem beszél vissza, nem elégedetlenkedik és nem követelőzik! A "másban" azzasszony egyedül van, alkot, mert az jó neki, meg főleg a lelkének! Olyankor a süti se kell, csak az ecset... Meg persze itt van a Picike, aki édesebb bármilyen sütinél a Világon és aki azegyetlen, aki az azzasszonyra oda figyel, de úgy igazából! Ő nem követelőzik és nem ordít, ellenben mindig mosolyog és vicceskedik, mert tudja, hogy azanyja szeret nevetni. Ezért persze azanyja máris szaranya, mert csak a Picikét szereti, pedig azzasszony csak úgy érzi, hogy csak a Picike szereti...

Naívan harmóniáról álmodozik és hisz benne, hogy megtudják csinálni! Együtt. és nem egyedül! Mert azzasszony hiába emancipunci, gyenge és gyámoltalan, férfi kell mellé, nem egy kisfiú! Azember így megígérte , hogy FÉRFI lesz végre, jó apa és hétvégén a borkóstoló helyett, inkább az állatkertbe viszi a családot! nem a haverokat, a családot... 35 éves, nevelni kell, na, újrahasznosítani, ha így jobban tetszik! nem kidobni, mert már nem tetszik, amilyen, kicsit "dekupázsolni", hogy használhatóbb legyen. Így azzasszony most ismét elővette az ecsetet és dekupázsol, egy szép családot, jó családot, ahol jó gyereknek lenni... És talán zasszonynak is, meg zembernek is...

De azért süt tovább és reméli, hogy már nem a lelkének, hanem azembernek, meg a gyeröknek, meg a Picikének, meg persze az úszógumijának... Mer az is van, természetesen... :)

Szóval, itt a recept, innen:  

http://divany.hu/alapkonyha/2014/09/21/dedmamam_receptje_magnas_dios_pite

Hozzávalók egy nagy piteformához:

Omlós tészta:

250 g liszt (nálunk most felesben finomliszt és teljes kiőrlésű tönkölyliszt)
80 g zsír
75 g nádcukor
1 púpos tk. őrölt fahéj
1 tk. sütőpor
egy csipet só
1 tojás
kb. 3 ek. tejföl

Töltelék:

120 g darált dió
80 g nádcukor
1 tojás
kb. 3-4 ek. szilvalekvár

1. Az omlós tésztához a lisztet, a nádcukrot, a fahéjat, a sütőport és a sót összemorzsoljuk a zsírral. Hozzáadjuk a tojást és a tejfölt, és összeállítjuk a tésztát. A tejfölt érdemes fokozatosan, kanalanként hozzágyúrni a tésztához, ugyanis csak annyi kell bele, amennyitől össze fog állni a tészta.

2. A tészta kb. kétharmadát lisztezett felületen jó fél centi vastagra nyújtjuk, majd óvatosan beleigazítjuk a piteformába. A piteforma oldalát nem kell teljesen fednie a tésztának, csak kb. félig. A tésztát megkenjük a lekvárral.

3. A dióhabhoz a darált diót összekeverjük a nádcukorral és a tojás sárgájával. A tojás fehérjét habbá verjük, majd két részletben beleforgatjuk a diós részbe. A diós tölteléket egyenletesen szétterítjük a lekváros rétegen.

4. A tészta maradékát kinyújtjuk, majd csíkokra vágjuk. A tésztacsíkokkal berácsozzuk a pite tetejét.

5. A pitét 175°C-ra előmelegített sütőben kb. 25-30 percig sütjük.

Én a tészta receptet mentettem magamnak, mert olyan nagyon finom, hogy nincsenek rá szavak! Persze jól feltúrbóztam egy kis reszelt citromhéjjal és jó sok fahéjjal, de tökéletesen passzol pl. az almás pitéhez is, így nagy kedvencem lett! Mivel volt otthon akciós darált török mogyoróm, így dió helyett azzal készült, lekvár nélkül, mert hát na, azért én is oda figyelek a kalóriákra:)

Bögrés kedvenc

   A múlt héten volt egy darab tojásom, nulla vaj, émi liszt, cukor és túró. Arra kértem az AgnesSdesig oldalam követőit, hogy küldjenek nekem recepteket, amelyek ezeket az összetevőket tartalmazzák. Kaptam jó sok, finom receptet, de rám tört egy iszonyatos fejfájás, így a legegyszerűbbet kellett kiválasztanom! Nos, olyan jól sikerült a választás, hogy azóta már háromszor megsütöttem a sütit, különböző adalékokkal és ez tényleg egy nekem való gyors és finom recept.
A bögrés süti receptjét Judit küldte nekem, aki három tizenéves nagy srác anyukája, zseniális nyelvtanár és nem mellesleg egy igazi bombázó. Azt írta, hogy számára is hasznos ez a recept, mert amikor a fiai haverjai beállítanak és gyorsan kell valami, akkor ezt veszi elő.
Most jön az a rész, amit ugorjanak át azok, akiket a recept érdekli, nem egy szaranya nyavajgásai!

De mielőtt belekezdek és végre használható információkhoz jutnátok, muszáj csepegtenem életem morzsáiból, mert azt remélem, hogy lesznek egy páran (mondjuk egy millióan), akik felsóhatanak és azt mondják, de így érzek én is!
A a helyzet, hogy ez a nyári szünet szerintem egy hatalmas szívás! Szívás a gyereknek és legfőképpen szívás nekünk, anyukáknak! Hát mondja már meg nekem, hogy mi a franc igazolja, hogy a vakációnak ilyen átkozottul hosszúnak kell lennie? Ez tényleg jó a gyerekeknek? Az ide-oda pakolásuk, az ilyen tábor, meg olyan mama vajon nem zavarja meg a fejlődésüket? miért van az, hogy más (fejlettebb!) országokban ez az időszak 6 azaz hat hétből áll és nem 2,5 azaz kétésfél hónapból?! Persze, élvezem, hogy nem kell korán kelni, de hogy már kilenckor szó szerint rajtam veszekednek és verekednek, pedig lányok és az egyik csak 2 éves, majd mese, játék, újabb verekedés, nemakarokalukálni, nemakaroklemenni, hívdáteztmegazt, ajtócsapkodás és satöbbi! Ha dolgozni megyek, nyígnak, hogy ne már, én meg tele vagyok lelkiismeret fordulással, amiért már megint mamázniuk kell (egy héten ez két alkalmat jelent), amit egyébként utólag mindig nagyon élveznek! A ház romokban, hiába próbálom rendben tartani! Főzök, de minek, alig esznek! Ha itt vannak a barátnők, elvannak, de a Picit kizárják, amiért ordít! Egyébként a Picike lett az árnyékom, minenhová követ, már fogat mosni sem tudok egyedül! Jelenleg kitalálta, hogy altatni kell, amire születése óta nem volt példa, így esténként már fél tizenegy előtt neki se tudok kezdni semminek, utána meg már minek?! Hisztizik, dobál, verekedik, ordít és nem eszik! A Nagy a pofátlanság határait nemhogy súrolja, konkrétan kilométerekre van tőle, kikészít teljesen! Ordít, hisztizik, követelőzik, érzelmileg zsarol! Pffff! Együtt kibírhatatlanok, már az a csoda, ha van egy óra nyugi! Voltunk 3 vagyis inkább 2 napot "nyaralni" is, 2 év kihagyás után, de maga volt a pokol! Vagy a kicsi gyerek hisztizett vagy az Anyjuk! Most egy hétre készülünk a Balcsihoz, de lehet már előző nap lemondjuk... Apa sokat dolgozik, én csak dolgoznék, mert akkor legalább senki nem hív anyának, ami a jelenlegi állapotban kész felüdülés! Jájj, tudom, tudom, az anyák többsége nem nyilatkozik így, de az én lányaim egy ilyen kíméletlenül őszinte nőszemélyt kaptak maguk mellé! Szívás, mi?
Azért persze vannak jó pillanatok is, bár most egy sem jut az eszembe:) Szóval nem egyszerű és tudom, hogy ha jobban rájuk hangolódnék és nem venném magamra az érzelmi zsarolásukat, könnyebb lenne, de egyszerűen most úgy érzem, hogy nincs hozzá energiám! Már lélekben a dolgozó nő szerepére készülök, ott valahogy ügyesebb vagyok!
Na, mivel már látom, hogy az ősanyák közössége hegyezi a vasvilláját, befejezem és legközelebb igyekszem kevésbé kimerült állpotomban nyilatkozni...

Itt a recept:

2 bögre liszt (vagy 1,5 bögre liszt, fél bögre kakó/mák/dió stb.), 1 bögre cukor, 1 bögre tej, 1 tojás, 1 sütőpor, 1 vaniliás cukor, 1 kk szódabikarbóna, 1 csipet só és egy pici vaj vagy olaj.
Az egészet összekevered, ízesíted túróval (a reszelt citromhéjat ki ne hagyd belőle, különben meg sem kóstolom), gyümölcsökkel (mi cukros-fahéjas szilvát és nektarin dobáltunk belőle és valami csúcs lett!), csokival, nutellával, lekvárral ésatöbiésatöbbi... Másnap is finom volt és a lányok ésazember azóta is követelik!
Tényleg nagyon könnyű elkészíteni, tényleg nagyon finom és tényleg egy olyan recept, amit tovább kell adnunk! Jó sütkérezést lányok és remélem, ti nem hegyeztétek a vasvillát:)

Cake Haven

 

A Fonóban volt végre egy olyan foglalkozás, ami az ízlelőbimbóinkat is megmozgatta, nem csak a kezünket! Nóra, aki egyébként két pici gyermek anyukája és banki ügyintéző volt a gyerkők előtt, az internetről tanulta meg a cukrász mesterséget és mondhatom, csodákat művel! Ha meglátjátok a munkáit, ezt nehezen fogjátok elhinni, mármint, hogy z internetről tanulta meg, de azt hiszem, ő egy igazi isten adta tehetség! A tortái nem csak szépek, de még finomak is és elmondása szerint a kedves férje a legfőbb rajongója! Az egyik oldal, ahonnan tanul, az én kedvencem is és a mezeskalacskonya nevet viseli! Ismerős valakinek? :)

 

A Fonóba 16 darab előre megsütött, isteni csokikrémmel megkent mini tortával érkezett Nóra és annyi fondanttal, hogy az egy cukrászdának is elég lett volna! Hát lehet ennél lelkesebb az ember?????Borzasztóan izgult, bár nem kellett volna, hiszen mostanra mi Fonósok egy igazán jó kis csapattá kovácsolódtunk össze, mondhatni barátok lettünk és nagyon jól szórakozunk együtt, na meg nagyon ügyes is volt! Asszem Tündivel mi vagyunk az ügyeletes stand up comedysek, mert valahogy mindenről eszünkbe jut valami hülyeség:) Az elején általam "kőbe vésett" szabály, miszerint nem hozzuk a gyerkőket, mert ez igenis legyen a mi időnk, már az eslő körben megdőlt és azóta olyan Anya-lánya programmá nőtte ki magát nálunk, ami nagyon jó érzés. Főleg most, amikor a Nagyból egyszerre tört ki 1,5 év elnyomott testvér féltékenysége és a szemeit a nagy jelenetek közben már vörösre sírta, az ilyen programok különösen jól jönnek. Szóval Nóra készült nagyon, mi meg figyeltünk és tanultunk és rájöttünk arra, amit eddig is tudtunk, hogy nem egyszerű mesterség ez! Miután kinyújtottuk a fondantot megfelelő nagyságúra, óvatosan a mini tortára helyeztük és jöhetett a díszités, ami már igazán gyerekjáték volt, vagyis annak tűnt... Szintén kinyújtottuk a színes cukorgyúrmákat és kedvünkre válogathattunk a formák között. Voltak ügyesebbek is, akik már elsőre igazi csodákat alkottak (szerintem egész éjszaka készültek vagy ilyesmi, vagy külön órákat vettek:) és voltak gyengébbek is, pl. én, de nem zavart, merthogy én csak kipróbálni akartam ezt is. Összeségében elmondható, hogy nagyon, de nagyon jó foglalkozás volt, jó hangulatban, isteni végeredményekkel! Örömmel hoztuk haza megmutatni a családnak, hogy miket készítettünk és még nagyobb öröm volt, amikor megettük!!!!

Szóval köszi Nóra, nagyon ügyes voltál és nagy örömet okoztál nekünk! Gere máskor is!!!!

Közben volt ám a Fonóban horgolás tanulás is Zsuzsával, aki szintén az internetről tanulta a mesterséget és le a kalappal előtte, mert szuperszónikus, de sajnos 15 perc elég volt arra, hogy ismét rájöjjek, a horgolás jobban felidegesít, mint a gyerekeim vagy az aktuális kormány! Gabi a makramé karkötő rejtelmeibe avatott be bennünket, de mivel itt sem kellett ecsetet használni, nekem ez sem ment igazán! De olyan jó így együtt, hogy egymást tanítgatjuk, közben jókat szórakozunk, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy keressen vagy akár hozzon létre hasonló kis klubbot, mert mindenki csak nyer vele!!!

Hamarosan mutatok új munkákat az AgnesSdesignról, de a héten jelmez varrás és nem megbolondulás a két gyerek mellett lesz a cél, szóval van feladat bőven:)

Köszönöm a játék meghívásokat, hamarosan eleget is teszek ezeknek is, de sajnos ez a testvérféltékenység nem akkora buli, mint reméltük, így az "Anya idő" most majdhogynem nullára csökkent, de igyekszem nagyon!

 

Nóra többek között innen tanult: http://kiskukta.blogspot.hu/2011/06/kedvenc-csokikremem-dobos-torta-krem.html

http://www.youtube.com/watch?v=KuUCtpLQxKA

 

 

 

Lili lányom munkája:)
és az enyém... Na, nem a pöttyös, mert az szép lett, a pillangós, mert az nem annyira szép... :)


És íme Nóra néhány tortája:) Mondom, az internetről tanulta!!!





És ezt én kaptam a névnapomra, meglepinek, örültem:)

3 süti borús napokra

A mai bejegyzést csak erős idegzetűeknek ajánlom! Nem vagyok teljesen százas ugyanis per pillanat... :)

 

Január van.... utálatos egy hónap, mi? Én nem vagyok nagy rajongója és ezen a tényen még az sem javít, hogy ebben a hónapban van a névnapom és a legjobb barinőm születésnapja is... Tehát buli van, de én inkább csak egy pihe-puha takaróra vágyom és egy jó könyvre! Ez a borús, esős, ködös, sötét, nem szeretem idő tökéletes arra, hogy úgy érezzem, elemészt az unalom... Merthogy van ám dolog, tevékenykedem is, de semmi örömöm nem lelem semmiben. Kivéve talán a látványos fetrengésben, az agyatlan TV nézésben és a süti evésben! Tudom, tudom, egy két gyermekes Anyuka nem érezhet így, sőt, mindig mosolyog és boldog, hisz a Világ legcsodáslatosabb kincseit tudhatja magáénak, de én most akudt januártitiszben szenvedek és ez nagyon komoly betegség ám. Hasonlít a lustititiszhez, ami alkalom adtán felül kerekedik rajtam, de ez még komolyabb probléma, ugyanis agyatlansággal is társul... Kicsit olyan, mint amikor Zombie vagy, csak nem Brad Pitt filmjében( forevör láv Brady), hanem a saját kanappédon, az Éjjel-Nappal Budapestet bámulva bambán. Igen, szégyen gyalázat, de nézem... De nem ez a legrosszabb: még élvezem is! Már odaáig sülledtem, hogy várom, hogy este legyen és elterüljek a kanappén és nézzem ezt a szennyet. Mert hát nem túl építő jellegű műsor, de a januártitiszre tökéletes! 

Bár meg kell valljam, ilyen két jópofa gyereket is ritkán látok, mint az enyémek, akiket az élettől kaptam ajándékba! A Picike most már szinte minden szót mond utánunk (kedvencem a : segítség kell!), ami olykor nagyon vicces. Ma mondta pl., hogy -Teát kérek! amitől én azonnal elolvadtam és bár nem szeretném, ha rászokna, egy 1,5 évestől ez nagy teljesítmény, így adtam neki. A következő pillanatban meg is bántam lágyszívűségem, ugyanis ez a kis huncut csak arra volt kíváncsi, hogy hogy tud repülni a pohár, ha tea van benne:) (Nagy boldogság ez, főleg miután a délutáni alvás helyett inkább felmosod az egész házat, pedig inkább bambulnál!) Rendeszeres vetkőzős műsorai vannak és olyan humorérzéke, hogy az nem igaz! A Nagy meg már olyan nagy, hogy rá se lehet ismerni! Még a végén jó gyerek lesz, aztán meg csak kereshetjük, hogy mégis kire ütött?! Bár sosem volt rá panasz az oviban, most még dícsérik is, hogy milyen ügyes, szóval azt hiszem most jön a vihar, vagyis a kamaszkor előtti csend és nyugalom, amit addig élvezek, amíg csak lehet! Azember meg szenved, mert beadadta magának az influenza elleni oltást és persze már másnapra lebetegedett... No comment! 

Nagyon jó velük, olyan sokat nevetünk együtt! Még januárban is...

Szóval csak ennyire súlyos a helyzet nálam így januárban és bár születtek új munkák is, most mégis inkább 3 sütit hoztam, amelyeknek már a készítése is bearanyozza a napomat, az evésről nem is beszélve, a tükröket meg majd letakarjuk.

 

1. Karamellás-grillázsos-zabfalatos-kávés csoda

Ezt a sütit tegnap találtam ki, de a januártitisz megakadályozott benne, hogy azonnal megcsináljam! Szóval: találtam a szekrényben egy csomag Zabfalatokat és gondoltam ez jó kis alap lehetne valami finomságnak. Így hát apró darabokra törtem, felolvasztottam kb. 2 kanálnyi vajat, amihez kb. fél deci kávét öntöttem és az egészet jól összekevertem és egy jénai aljába nyomkodtam kanállal. Közben készítettem 3,5 dl tejből egy karamellás pudingot (3 ek cukorral) és hagytam kihűlni. Ez után jött a grillázs, amihez kb. 2 marék diót és kb. 3-4 ek cukrot használtam. Lábosba tettem, felolvasztottam és alufóliára öntöttem. Ahogy kihűlt, összetörtem apró darabokra és a felét rászórtam a zabfalatos alapra. Erre ment a puding, amit kb. 5 dkg vajjal elkevertem, hogy krémesebb legyen, majd a tetejére a maradék grillázs és irány a hűtő. Bocsánat, hogy nincs rendes recept, de a képzeletemre és a tapasztalataimra támaszkodtam közben. Kezdek rájönni, hogy a sütés-főzés alapja, hogy elképzeljük, milyen íze lehet az adott ételeknek együtt és hagyjuk, hogy a fantáziánk irányítsa a fakanalat.

Hát mit mondjak, isteni lett!!! Eeredetileg egy barátnőmmel akartam elfogyasztani, de mivel ma is lemondta a találkát, így innen üzenem neki, hogyha ismét lemondja, sajnos nem fogunk tudni együtt meghízni, majd fogyózni, majd megint hízni, megint fogyni ésatöbbi, mert kitör rajtam az örihari...

 

 

 

 



2. Almás palacsinta pite

Ezt a receptet Mautner Zsófi műsorában láttam és már másnap el is készítettem, de ha nem január lett volna, hanem vmi tavaszi, napsütéses nap, akkor már reggelire kész lett volna!

Az eredeti recept itt található: http://izeselet.hu/videok/serpenyos-almas-palacsinta/

De én itt is inkább ösztönösen készítettem, nem figyeltem a mennyiségeket. Amit másképp cselekedtem, hogy az almához, amikor pároltam és karamellizáltam, tettem egy kis diót is, illetve a papalcsinta tésztába egy csomag vanilliás cukrot, hogy ízesebb legyen. Viszont legközelebb még több almát használok és a tésztába még teszek cukrot és fahéjat is, mert így nem volt olyan ízletes! Viszont érdemes kipróbálni, mert nagyon finom sütike és nagyon hamar elkészül!

 

 

3. Nutellás muffin:

Hú, ez most nagy kedvencem lett, látszik is úgy deréktájékon:) Karácsony után nem híztam valami csoda folytán, de most már nagy gondban lennék, ha egy feszülős Armaniban kellene végig mennem a vörösszőnyegen!  Merthogy nem beszélek angolul...:)

http://www.nosalty.hu/recept/nutellas-csokis-muffin

Szóval ez az eredeti recept, de a tejnek a fele is elég, mert amúgy beleragad a papírba és nem is olyan ízletes. Próbáltam már az aljára tenni a nutellát ( a Lidlis a legjobb), aztán a tetejére, majd a közepére, de az ideális elhelyezést még nem találtam meg, mert valahogy mindig érdekes lett az eredmény! Finom, annyi biztos:) Édesszájúak fagyival is ehetik! :)

 

 

ui.: tudja valaki Jamie Oliver food stylistjainak az elérhetőségetit? Merthát lássuk be, kívánatosabbak lennének egy szebb fotón:) Bocsika a minőségért, de fogjátok fel chokitoként: ronda, de finom!

meg amúgy is január van... :)

Nagyon sajtos pogácsa Mézeskalácstól

Ilyen barátságtalan időben mindig feltámad a bennem rejlő farkas, vagyis inkább a hideg idő beálltával beköszöntő farkaséhség... Nem tudom, hogy hogy lehet, hogy nyáron vékonyan és csinosan nyomom, ilyenkor meg nem győzöm takargatni a hasam! Ahogy kicsit hűvösebb lesz, máris sütni és főzni akarok, lehetőleg minnél hízlalóbbat... De: kiderült, hogy a párnázott pocakot is lehet szeretni, merthogy az én Picikém nagy örömmel gyűrkölészi és közben jókat kacag! Hát kell-e még nekem ezek után kockás has? Azt mégis hogy lehetene gyűrkölészni????????

Na, a mai sütés tárgyára az egyik kedves ismerősömnél találtam rá és már alig várom, hogy neki essek!!!

Megyek is, aztán jövök az élmény beszámolóval és a nyaminyami elégedettségi vizsgálat eredményével.

Recept:

http://mezeskalacskonyha.blogspot.hu/2013/10/nagyon-sajtos-pogacsa.html

 

Szóval... Megsütöttem... Megkóstoltam...

Mennyei és csodás, főleg még langyosan, mert akkor szinte olvad az ember szájában... Aki szereti a pogácsát, ezt ki ne hagyja!!! Köszi Mézeskalács, most a tiramisu tortád jön:)))))

5 perces süti

Amikor megláttam ezt a receptet, azonnal éreztem, hogy meg kell csinálnom!!! Ma enyhén szólva is bal lábbal ébredtem, vagyis inkább ma is, így délután úgy döntöttem, hogy kevés volt a maradék muffin, jöhet még valami, aminek olyan a hatása, mint a sanaxnak. Szombaton bezárjuk a Bárt, csak májusban nyitjuk újra, így szomorú a szívem, mert hiányozni fog! Mivel a strand közepén van, egy medence előtt, általában ragyogó napsütésben, kellemes zenével, finom italokkal és egy jó csapattal,  így az "általa" adott életérzés össze sem hasonlítható a téli "örömökkel"! Ráadásul pörgött az élet rendesen, még buliztam is, most meg jön majd megint a bezártság... Na, ezeken búslakodtam, szokás szerint magamba zárkózva, amikor jött egy barátnő, meg kettő, meg három, na meg ez a süti és máris szebb minden! Végre el kezdtem tervezgetni, hogy mivel töltöm majd ki az időmet, végre látom magam előtt az egyesületet és az alkotó munkát is és azt, ahogy a Picikét megtanítom beszélni, a Nagyot pedig készítgetem az iskolára!

 A konyhával kezdem az újjászületésem: a rusnya, szürke szekrényt fehérre festem, a még rusnyább eszüt gombokat lecserélem valami rusztikusra, a falat lefestjük, új függöny és szőnyeg vidéki stílusban, illetve egy icipici konyha sziget, a sarokban uralkodó kupi megszüntetésére. Persze azuram már ijesztget, hogy ne tervezgessek, ki tudja, hogy mi lesz, de makacs vagyok, mint egy öszvér, szóval amit elterveztem, azt megcsinálom! Holnap hívom is az ezermester barátomat, a Janit és majd ő segít nekem! Aztán átalakítom a gyerkők alkotó sarkában lévő bútorokat és lehet lesz még egy-két új párna is, hogy feldobjam a lakást! Hiába, ezt teszi az emberrel a Spektrum Home:)

Az egyesületben indítani szeretnénk egy felnőtt kézműves klubbot és egy baba-mama klubbot is, tapicskoló foglalkozásokkal, de egyedül most nem vállalom ezeket, mert szeretnék a gyerkőkre is oda figyelni, amíg itthon vagyok! Amúgy bele gondoltatok már, hogy mekkora szívás, hogy az életünk nagy részét végig dolgozzuk? Most ez normális? Ha még megérné, de örülsz, ha kijössz a hónapban. Szívás ez, nincs mese...

 

Bocs, ezt muszáj elmesélnem, de csak erős idegzetűeknek ajánlom!

A Nagy élete legnagyobb hiszti parádéját produkálta tegnap, már bánom, hogy nem vettem fel! Az apjával vmin össze vitatkoztak, ő meg elkezdte a szokásos sértődős nagy jelenetet, hogy figyeljünk rá! Ajtócsapkodás, ordibálás, játék dobálás, szájalás stb. Bosszúból, amiért ilyen szülei vannak, akik rá mernek szólni, elkezdte összepakolni a legdrágább játékait, hogy kidobja. Én javasoltam neki a kukazsákot, mert több fér bele, aminek még örült is, mert legalább nagyobb lesz a bosszúja! Aztán elkezdte kántálni, hogy dobjam ki, dobjam ki ezeket, neki nem kell. Egy idő után meguntam, megkértem, hogy figyeljen a testvérére, leviszem a kukába a játékokat! Még azt is felajánlotta, hogy segít, de mondtam, hogy majd én megoldom! ahogy becsuktam az ajtót, hatalmas ordításba kezdett, én meg persze előadtam, hogy valóban kidobtam a zsákot. Még az ajtót is kinyitottam a kóddal, hogy elhiggyje, tényleg lent voltam! Úgy összetört, hogy a földszinten hallottam, hogy hogy ordít a másodikon! Amikor feljöttem, cirka 1,5 órás nagy koncert volt, földön fetrengéssel, óriás könnyekkel, ordítással. Én meg még adtam alá a lovat, hogy elviszi a szipus Mari, de jó lesz nekik! Aztán nagy nehezen abba hagyta a hisztit, sértődötten üldögélt, majd az apja megsajnálta, így hamarosan visszakapta a zsákot és önként bocsánatot kért! Tartsatok gonosznak, de én annyit nevettem rajta! Az a fajta gyerek, aki a végsőkig elmegy, hogy a határait próbálgassa és sokszor engedünk is neki, de most nem jött be! sajnos nem vagyunk elég következetesek vele, ő meg elég okos, így szeret játszadozni velünk. Csak Anya néha nehéz ellenfélnek bizonyul:) Néha sajnálom, hogy egy ilyen "olaszos" családba született, de az életben talán majd neki lesz könnyebb!

 

Na, biztos untok már, így itt a recept! Olvassátok el az oldalon lévő kommenteket is, érdemes!

Én némi fahéjjal és csokidarabokkal dobtam fel és amikor elkészült, kiöntöttem egy tányérra és Gabi barátnőmmel eper lekvárral megöntözve puszítottuk el az utolsó morzsáig! Azt hiszem, hogy ez lesz a téli alakformálóm... Csak kár, hogy a körterületem növeli majd:)

Próbljátok ki, megéri!!!!

http://www.nosalty.hu/recept/bogreben-sult-suti-5-perc-alatt

Hozzávalók:

4 ek liszt

1 mk sütőpor

4 ek porcukor

2 ek kakaópor

1 tojás

3 ek tej

3 ek olaj

elkészítés

1. A hozzávalókat egy nagyobb, mikrózható bögrében vagy müzlis tálban a fenti sorrendben jól összekeverjük.
2. Mikróban teljes fokozaton 3 perc alatt megsütjük.
3. Frissen, melegen pl. vaníliasodóval tálaljuk. Itt lennt a hozzászólásokban számtalan remek ötlettel szolgálnak a kedves NoSalty olvasók!:)))

 

A (majdnem) torta

Most nem terveztem blogolást, mert épp be kellene fejeznem vmit, de aztán az ülepem csak itt ragadt a gép előtt, az ujjaim meg maguktól járnak, szóval megosztom a majdnem tortám történetét.

Az egyik kedves barátunk haza látogatott Írországból (alig várom, hogy végre mi látogassuk meg őt és bejárhassam azt a gyönyörű, vadregényes tájat) és amikor hazaindult, összejött a mi "kis" társaságunk egy búcsú estre. Mivel hamarosan lesz a szüli- és a névnapja is, így akartam neki készíteni egy szép tortát! Találtam egy fantasztikus receptet, a fejemben összeállt, hogy milyen csodálatosan szép lesz majd, az íze pedig minimum fenséges! na, neki estem a receptnek, de én a csokis alapokba szeretek beletenni egy kis baracklekvárt, hogy az ízek jobban kijöjjenek, így ebbe is kanalaztam egy keveset. na, de nem számoltam az én páratlan sütőmmel, ami önmagában is egy valódi múzeumi darab, legalábbis ami a tudását illeti! A torta széle már szenes volt, de a közepe még lötyögött, az egész úgy nézett ki, mint egy kitörésre váró vulkán! katasztrófális lett!!! Gondoltam, majd a krémmel megoldom vhogy, de az meg olyan folyékony lett, hogy kb szósz lett és nem krém! Na, de történt már ilyen, sajnos, így nem estem kétségbe! A tortának nevezett vulkánomat feldaraboltam és rétegesen belepakoltam egy szép tálba úgy, hogy közben meggybefőtt darabokat tettem közé és rétegenként locsolgattam a a krémnek nevezett öntettel. Ha lett volna itthon dióm, akkor még azzal is megszórom, illetve kapott volna egy kis tejszínhabot is, de higgyjétek el, így is nagyon finom lett! Legalábbis morzsája sem maradt... :)

Az eredeti recept:
http://olcso-receptek.hu/torta-receptek/meggyes-csokitorta/
Hozzávalók a tésztához:

• 2 pohár liszt
• 1 pohár cukor
• 1 sütőpor
• 3 evőkanál kakaópor
• 2 tojás
• fél pohár étolaj
• kevés tej

Hozzávalók a krémhez:

• meggy
• 1 csomag csokipuding
• fél liter tej
• 1 kis doboz Hulala tejszín
• A torta tetejére 2 tábla torta bevonó

Képfeltöltés

A vitás esetek kiküszöbölése érdekében, kérjük csak saját készítésű fotót tölts fel! Kérünk, csak olyan fotót küldj amelynek a fő témája az adott étel.

• Név*
  
  
  Ez a név fog megjelenni a kép alatt!
• Email*
  
  
  E-mail címed, csak a vitás esetek rendezése során használjuk fel!
• Kép*
  
  
  A félreértések elkerülése végett, az ételről szeretnénk fotót kapni, nem az elkészítőről!
• Email
  
  
  This field is for validation purposes and should be left unchanged.

Jelentés

Észrevételed van a recept forrásával kapcsolatban? Kérlek írd le a problémád és kivizsgáljuk az ügyet!

• Neved*
  
  
• Email címed*
  
  
• Észrevétel leírása*
  
  
• Comments
  
  
  This field is for validation purposes and should be left unchanged.

Elkészítése:
A tészta alapanyagait alaposan összekeverem. Közepes tortaformába öntöm és 180 fokon készre sütöm. Ha kihűlt tetszés szerint ketté,vagy három részre vágom. A krémhez megfőzöm a csoki pudingot a fél liter tejből és kihűtöm.
A tejszínt keverőgéppel kemény habbá verem és a kihült csoki pudinghoz keverem. Megkenem a torta lapjait a krémmel és mindegyik krémes lap tetejére meggyet szórok. Összerakom a tortalapokat,a tetejére olvasztott torta bevonót kenek!
Nagyon finom,jó étvágyat kívánok hozzá mindenkinek!

Ha javasolhatom: a puding legyen étcsokis, mert sokkal finomabb és ne tegyetek fél liter tejet, mert szerintem az enyém azért is lett híg. A tejszínhez meg talán kellene egy kis habfixáló..
Ja, és legyen egy rendes sütőtök!!!!!

 

1 éves lett az én angyalkám

Most ez még nem egy szünidős-túlélős bejegyzés lesz, hanem egy torta, ami a számomra egyik legfontosabb embernek készült.
1 éves lett ugyanis az én kicsi, drága kincsem, aki annyi örömet okoz nekünk, hogy általa szebb lett a Világ! Nincs még egy ilyen élettel teli, kedves, mosolygós, vagány, huncut kislány, mint a mi Léna babánk, aki folyton mosolyra késztet mindenkit! Egyszerűen olyan a kommunikációja, hogy ezt kellene a TVben mutogatni és nem lenne ennyi kretén a Földön! Nem csak a szája jár folyamatosan, hanem mutogat, számon kér, megmagyaráz, elzavar, kér, kérdez, vígasztal, elcsábít és levesz a lábadról! Nem csak gyönyörű, de okos baba is és minden nap meglep valami új dologgal minket! Ma pl. bemutatta, hogyha ő felakar mászni a tesójához a nagy ágyra, akkor fel is mászik! Kitartó és türelmes és tényleg mindig mosolyog!!! Most a legújabb, hogy magában kuncog vmin. Mászik, vagy nyomkodja a nyomtató gombjait és közben kuncog huncutul! Nagyon vicces! A pasik meg már most rettegnek tőle, mert konkrétan átmászik a másik babakocsiban, ha abban egy helyes kis hajas baba fekszik, de simán lefogja a babakocsit is egy másik nagy szemű hajas baba miatt és közben folyamatosan magyaráz valamit! Ha zenét hall, azonnal táncol vagy épp ritmusra rázza a játékokat! Beszélni még nem tud, de a hinta-palintát már énekli. Most tanulna járni, ezért egy édes behízelgő szuperöleléssel kezdi, majd a következő pillanatban már az ujjaimat fogja és indul is! Enni mostanában nem nagyon akar, csak a tápszerért van megveszve, meg a papírért... A nagy tesóval nagyon szeretik egymást, Léna már a Lili látványától kurjongatni és vigyorogni kezd, Lili pedig mindig kapható egy kis csiklandozásra. Bár a kisasszony mostanában egyre többször veszi elő az eddig ismeretlen féltékeny, akarnok énjét, mégis ő a legcukibb baba a Föld kerekén!
Amióta köztünk van, úgy érzem, hogy teljes ember vagyok, de a szívem kettészakadt és már csak ezzel a két résszel vagyok képes együtt élni! Úgy érzem, hogy talán valamivel jobb anya lettem, aki többet törődik a gyermekeivel és aki mindent megtesz értük, amit csak tud! Sajnos soha sem leszek az a türelmes, játékra bármikor kapható anyuka, aki szeretnék lenni és ezért sajnálom is a lányokat, de igyekszem más területeken helyt állni, hátha az is elég lesz... A szülinapjuk környékén mindig újra élem a terhességem, a szülésem és az első időszakokat, ami ilyenkor már nagyon nosztalgikus, kellemes időutazás! Akkor bezzeg...:) Nem egyszerű szülőnek lenni, de nem annak lenni, maga lenne a pokol!

Amikor Lili lett egy éves, kapott egy jó kis családi bulit, tortával, ajándékokkal, vidámsággal. Gondoltam, Lénának is megadom ugyanezt, de sajnos a bulit most apósékhoz szerveztem, ami azért nem volt annyira jó ötlet... Merthogy az én apósom, az a bolhából elefántot (vagy inkább nap méretű bolygót) kreáló tipus, aki bár mindent egy maga akar megoldani, ezt jó sok hisztivel, türelmetlenséggel és morgással teszi meg! Szegény, nem tehet róla, sajnos kb. 40 éve nem volt elég határozott a házasságon belüli szerepeket illetően, így egyhamar ő lett a mindenes a családban! És teszi mindezt úgy, hogy az sohasem lehet elég jó azanyósomnak... na, persze azuramat sem kell félteni, mert a kedvenc mondása, hogy majd Apám elintézi! Ez persze ezen a napon is érvényben volt, asszem ezért is volt morci az após pajtás...Joggal, jegyzem! Én bírom nagyon az öreget, mert van humora és tényleg nagyon segítőkész, de ki nem állhatom, hogy nem bír nem-et mondani! De ha már nem bír, akkor legalább maradna csendben, mert ezek ketten úgysem hallják, ha morg, csak az a lényeg, hogy az legyen, amit ők akarnak! Na, ebben nem merülnék el jobban, holnap lehet törlöm is ezt a részt, mert könyv lenne a vége, meg családi perpatvar, így a lényeg, hogy azzal kezdte a bulit azapós, hogy jó hangosan összevesztek azurammal a nyársalás problémáján.  Mert van akinek ez probléma... Aztán Lilkónak meglett tiltva a homokozás, mert homokos lesz a fű, aki erre kilopott egy adag homokot a homokozóból és a lépcsőn kezdett bele a játékba. Na, erre anyós közölte, hogy ő egész nap a lépcsőt (!) sikálta, így a gyerek abba is hagyta az egészet és letelepedett a pihenőszékre. 7 embernek volt 2 szék és egy mini asztal, mert a garászba nincs vagy 20 db. elfekvőben, majd jó lesz vmire címmel. Aztán az én drága jó anyukám elégedetten számolt be arról, hogy bezzeg náluk mi mindent megcsinálnak az unokák, majd az egész kiteljesedett Léna anya-mániájával, ami főként sok-sok sírásból és nyűglődésből állt. Na, de az áldomás elfogyasztása után enyhült a hangulat és mire Léna végre megkapta az ajándékát, ő is megnyugodott! Egy sütifalót kapott, ami nagyon. de nagyon tetszik neki, csak Lili volt kicsit írigy, mert ő aznap épp nem kapott semmit. Mert amúgy majdnem mindennapra kitalál vmit... A tesókám megcsinálta a kiskonyhát hokedliből, amit majd meg is mutatok nektek, ami szintén nagy öröm volt mindenkinek. Hazafelé Léna kidőlt, aztán persze feléledt, de összességében azért elmondható, hogy nem így képzeltem ezt a napot! Tudom, hogy ő nem így fog emlékezni rá, de én tudom, hogy ez volt az eslő szülinap, soha többé nem lesz ilyen, jó lett volna, ha kicsit több benne a nevetés, mint az idegbaj!
Mindegy, a torta jó lett, így azt megmutatom nektek, hátha valaki szeretne legalább egy emlékezetes tortát az első szülinapra.
A kedvenc vizes piskóta alapomba tettem sok-sok meggyet és megsütöttem. A tetejére túrókrém jutott, amibe tojás helyett natúr joghurtot és citromlevet tettem, ami így is nagyon finom lett. A kerek piskótámat aztán lekentem a krémmel, majd félbevágott piskótákkal körberaktam. A tetejére kész marcipánfigurákat tettem és leszórtam színes cukorkával és végül körbe tekertem egy szép szallaggal. Léna nem evett belőle, szóval jöhetett volna a tojás is, de azért szerintem tetszett neki:)

Boldog szülinapot Angyalkám! Maradj velünk mindig és teljesítsd a küldetésed, hisz céllal jöttél eme Világra, érzem...

ui.: Lili, téged is imádlak:)

Töltött Buci a'la Marcsi

Hú, végre időben alszanak a lányok, így kiélhetem magam:) Nagyon sok mindenről akartam írni mostanában. de ha itthon van a Nagy, nem szeretek sokáig gép előtt ülni, nehogy felnőttként arról meséljen egy pszichológus kanappéján, hogy aznyám állandóan gépezett, én meg dinka lettem miatta:)
Nálunk egész jól telt a Húsvét, leszámítva talán azt a tényt, hogy megint sokat akartam egyszerre, aminek az lett a vége, hogy körülöttem mindenkinek lapulnia kellett, mert cseppet nem voltam normális. Megvettem ugyanis a Húsvéti Parktikát, mert beleszerettem Borbás Marcsi egyik receptjébe, amit természetesen meg is kellett sütnöm! Gondoltam, hogy milyen jó pofa lesz, ha hétfőn sütöm meg és a locsolkodók frissen, melegen ehetik. Azonban a tojásfestést, rendrakást, szendvicskészítést, díszítést stb. is erre a kb. 2 órára akartam bezsúfolni, mindezt megszállt nyugalommal és áhítattal, a család legnagyobb örömére. Ebből persze az lett, hogy mint egy fúria, mindenért ordítottam, kapkodtam és rohantam és még arra sem szántam rendesen időt, hogy együtt megfessük a tojásokat, pedig ez lett volna az első és a legfontosabb. 10-re kész lettem mindennel, addigra le is nyugodtam, de jövőre biztos, hogy vasárnap fogok mindent elkészíteni, hogy ez ne forduljon elő mégegyszer, mert ezt már nem lehet helyrehozni.
A Buci olyan isteni lett, hogy majd megőrültem érte, de kár volt bajlódnom vele, mert összesen 1 vagy 2 db fogyott belőle, mert valahogy már mindenki tele volt... Köszi! Én meg majdnem a pszichiátrián kötöttem ki, de ne is törődjetek velem... :)
Az elkészítése egyszerű és tényleg megéri elkészíteni, mert nagyon finom!!! Én amúgy is rajongok a kenyértásztás dolgokért, így innen küldök egy nagy puszit Marcsinak a receptért! és persze várom a "randit", amire tavaly lehetőséget kaptam, csak még nem jött össze. Hiába, ilyen "arcokkal" nyomom, Kádár Annamária, Borbás Marcsi és  hamarosan Vida Ági, ez van, erre születni kell:) Jaj, nehogy komolyan vegyen bárki is, én egy cseppet dilis vagyok és szeretek mosolyt csalni azon emberek arcára, akik értik a humorom, így remélem senki nem vakargatja az arcomat a monitora előtt:)
A húsvéti nyuszi egyébként plusz kilókkal ajándékozott meg, amiért soha sem fogok megbocsátani neki. Persze, ettem egy kis ezt, meg azt, na meg amazt is, talán valamivel nagyobb adagokban, mint a férjem, vagy az egész család együttvéve, na de akkor is! Hát van szíve ennek a nyuszinak? És amúgy is, mi köze a húsvéthoz? Még csak nem is tud tojást tojni és nem veszem be, hogy ő festi a tojásokat! Az eredménnyel tegnap szembesülhettem a kínaiban, ahol találtam egy Dromedár márka nevű gatyát és viccből felpróbáltam! Ó, te jó ég, mint egy virsli, vagyis inkább, mint egy dromedár visrli!!! Jó, persze nem ennyire drasztikus, de ezek a hülye kínaiak ráébreszettek arra, hogy talán módosítani kellene az adagokat és egy normális nő számára szükséges mennyiségeket fogyasztani... A Picike meg rám hasonlít, 2 óránként eszik, amit borzasztóan élvez, legalábbis folyamatosan azt mondogatja, hogy nyamnyamnyam! Olyan cuki:)
Szóval, itt  a recept és a kép, de az eredetit a márciusi Praktikában keressétek, sok más szuper ötlet között!

H: 0,5 kg liszt, 2 dkg élesztő, kb egy kiskanál só, cukor és víz/tej az élesztőhöz. Az eredeti recept sört ír, de azt nem mertem kipróbálni. A töltelék lehet bármi, itt húsvéti sonka, főtt tojás és tejföl volt.

Az élesztőt felfutattjuk, majd összekeverjük a liszttel és a sóval, némi vízzel, majd kelni hagyjuk 1-2 órát. Ha szépen megkelt, akkor kinyújtjuk, nagyobb kockákra osztjuk és beletesszük a tölteléket. Én megkentem tejföllel, erre raktam egy kis sonkát felcsíkozva és egy darab tojást. Aztán a széleit felhajtottam és a kezembe kis cipókat formáztam belőle, a tetejét becsíkoztam. Aztán beraktam a sütőbe és szép barnára sütöttem. Hú, de ó lett, próbáljátok ki ti is!

Túrós Buga

Tegnap megnéztem a Gasztroangyalt, ami nálam annyit jelent, hogy másnap sütnöm kell, lehetőleg olyat, amilyet előtte még soha. Mivel hétvégén sikerült 10 db kiflit megvenni akarva-akaratlanul, nem állt szándékomban kidobni, ha megszárad, így jutottam oda, hogy guba lesz belőle. Bár imádom a mákos dolgokat, most nem volt kedvem hozzá, a túró krémes süteményért viszont majd meg vesztem. Így feldaraboltam  a kifliket(4db), a jénai alját telepakoltam vele és leöntöttem vanilliás tejjel. Ez úgy készült, hogy kb. fél liter tejhez raktam két tojássárgáját, egy vaniliás cukrot és kb. 2-3 kanál cukrot, amit jól elkevertem. Erre jött a túrókrém, amihez fél kg túrót használtam, egy tojást, kb. 3-4 kanál cukrot, mazsolát és reszelt citromhéjjat. Tudom, tudom, mérges gázok meg minden, de én úgy imádom a reszelt citromhéjjat, hogy ki nem hagynám a túróból! Ha esteleg többet nem jelentkeznék be, akkor ti ne rakjatok bele reszelt citromhéjjat...

A túrókrémes réteg után újabb kifli, majd a maradék vaniliás tej és fedővel együtt be a sütőbe. Hú, de nagyon finom lett!!!!!! A teteje ropogós, az alja omlós, a túrókrém meg egyenesen megszólal a közepén! Azt mondja: - hízlalok, hízlalok, de ki a francot érdekel????????

Ha még lesz mit lefotózni, teszek fel képet, bár a látvány azért nem egy habos torta:)

A hétvégén "bandáztunk" ami azt jelenti, hogy itthon voltak a barátaink nagy többséggel, ami nálunk kimeríthetelen hülyeséggel jár. Annyit nevettem, hogy már sírtam és éreztem, hogy ez is egy olyan emlék lesz, amit elővehetek fázós napokon. Azurammal rájöttünk, hogy két gyerekkel nem igazán lehet élvezni egy Pálinka fesztivált, de a napirendre fittyethányva, este egy darabig nálunk volt Pálinka party, ami a másnap napszemüvegben megjelenő haverunk láttán, nyílván jól sikerült:) Én nem iszom alkoholt, de legalább olyan jól elvagyok, mint az, aki igen...

A Picikét mindenki haza akarta vinni, a Nagyot meg hiába kínáltuk..:) Úgy fel pörgött, hogy komolyan elgondolkodtam azon, hogy ő is kap egy borostyán nyakláncot. Az igaz, hogy fogzásra való és jó is rá, de hátha nyugtat is egy kicsit:)

Közben befejeztem az Anne Shirly regényeket. Gondoltam megnézem a filmet, de hatalmas csalódás volt! Olyan szinten eltér a könyvtől, hogy szinte köszönő viszonyba sincsennek egymással. Bevallom, ha olvasok, kicsit belekerülök abba a Világba, ahol játszódik. Ebben a Világban viszont olyan jól éreztem magam, hogy nem sok kedvem van kilépni a valóságba... Tiszta, kedves, mulatságos történet, ami az ember szívéig hatol! Bár ebben is vannak pletykás, rosszindulatú emberek, de Anne kedvessége rájuk is hatással lesz és megváltoztatja az életüket. Ha mostantól azt mondom valakinek, hogy rokon lelkek vagyunk, az tudja, hogy ez Annes Shilys volt:) Aki tudja, olvassa el, mert fantasztikus történet!

És hogy két gyerek mellett mikor van időm olvasni? Amikor mások TV-t néznek... És azóta boldogabb vagyok:)
Ha valaki keresné a könyveket, itt vannak a címek:
L.M. Montgomery
Anne otthonra talál
Anne az élet iskolájában
Anne válaszúton
Anne új vizekre evez
Anne férjhez megy
Anne családja körében
Anne és a Szivárvány-völgy
Anne gyermekei a háborúban
 

 

Mackó lesen

Kedves barátnőnk, "Edó néni" hívta fel a figyelmemet, hogy február 2-án bújik elő a medve a barlangjából, hogy megjósolja nekünk, messze van-e még a tavasz. Edó egyébként az egyesületünkben a Mazsola Muzsikát vezeti, szuper óvónéni és mega kedves foglalkozásvezető, így Ő is egyike azoknak, akiket ajándékba kaptam a sorstól.
Ma néztem a híreket és ahogy láttam, az egyik Állatkertben nem igazán volt más választása a medvének, mint kibújni, mert érdekes módon az udvaruk tele volt almákkal és nem láttam menekülési útvonalat. Azt sajnos nem hallottam, hogy mit jósoltak, de én azt mondom, hogy a tavasz így is-úgy is áprilisba kezdődik, arra meg még várni kell.
Ma egész nap szakadt az eső és általában utálom az ilyen napokat, de a mai egész jó volt, leszámítva, hogy sajnos nem jutottunk el Bogácsra a Kamramustrára. Hihetetlen jó rendezvény, és lehet kóstolgatni, ott a múlt egy darabja és a házi termékek mennyeiek és szívetmelengetőek.
Tegnap a Játszóházban is Mackó lesen voltunk és már megint nagyon kellemes volt a hangulat. Eleinte úgy tűnt, hogy magamra maradok a mackó varrással, de aztán valahogy megtetszett a gyerekeknek az ötlet, így az Anyukák is kénytelenek voltak becsatlakozni. Bár az is igaz, hogy sokáig ment a találgatózás, hogy mackó-e vagy macsaka, amit készítettem, de egy hajszállal a mackó győzött. Mivel sok a lyukas harisnya itthon, ezt használtuk alapként. A szárából levágtunk egy kb. 20 cm-es darabot, kifordítottuk és a tetejét egyenesen levarrtuk. Aztán visszafordítottuk és kitömtük vattával, majd az alját összevarrtuk. Na, meg ne halljam, hogy valaki nyávogni mer a varrás miatt, mert elárulom, hogy Tündike, aki 5 éves, egyedül készítette el a sajátját, na meg nekem is sikerült, szóval ez nektek is menni fog. A füleit és a többi alkotórészt filcből vágtuk ki és ragasztottuk ragasztóval, mert hát varrni...! :) A kisebbeknek volt mackós színező is, amit már korábban felraktam a blogra (mozgatható figuráknál), de volt még egy kis meglepetés is a gyerkőknek, hogy teljesebb legyen a mackó várás. Írtam ugyanis egy mesét, kifejezetten erre az alkalmra, aminek Kabóca és Manócska voltak a főszereplői. Mielőtt felolvastam, olyan ideges voltam, hogy 3 kg-mal máris könyebbnek képzeltem magam, akkora volt a gyomrom (nem jött be, még mindig rajtam vannak). Aztán amikor leültem, ezek a gyönyörűségek meg körbeültek, elmúlt minden, olyan csodálatosak voltak a kíváncsi szemeik. A mese úgy gondolom, hogy tetszett nekik, legalábbis azt mondták és mivel ének is volt benne, amit velem énekeltek, így még talán élménnyé is válhatott számukra. Lilinek is ez a rész tetszett benne, bár könnyekre, imádlak Anya, te vagy a legjobb stb. kitörésekre számítottam, hiába... A mesét egyszer megosztom majd itt is, csak még dédelgetem egy kicsit! A meséhez születtek a képek és a sütike is. A recept a Dr. Ottker sütőpor hátoldalán, vanilliás kifli álnév alatt szerepel, csak én dió helyett most kókuszt és csokireszeléket használtam. Leírom majd, de vár a "türelem szobra", azötéves, nála nincs 5 perc, csak ha rá kell várni!
Közben elárulom, hogy a pici már feláll, 7 hónaposan, ami nem lenne gond, ha le tudna ülni, de nem tud, így rendszeresen eldől, aminek nagy sírás a vége. A nagy meg lecserélt Apára, most ő a kedvenc, én meg magamban zokogok, de ne is törődjetek velem! A férjem viszont valószínűleg válni akar, mert egész nap idétlenebbnél idétlenebb filmekkel és zenékkel terrorizál, így kezdem érteni a célzást. Közölte, ha vége a Füné (hogy írják?) filmeknek, jön a Bud Spencer kollekció! MEGŐRÜLÖK!!!! Szóval elvagyunk....
De jöjjenek a képek:

Húdenagyonberúgtam hóemberek

Ma ismét Maszatoló klub volt a kis egyesületünkben és szintén nagyon jó volt!

Ma hóemberes sütit készítettünk, amit persze meg is ettünk, mert NAGYON FINOM VOLT!!!!!!!!!! Eredetileg egy túrós recept lett volna Mónika Anyukánk kútfőjéből, de azt nagyon ragacsosnak ítéltük olyan gyerekeknek, akik előszeretettel törlik a koszos kezüket a tiszta ruhájukba, így ki kísérleteztünk egyet, ami hát lássunk be, sokunk  fogyokúráját zavarta meg! Nem baj, majd hétfőn elkezdjük, aztán majd azt is kitaláljuk, hogy melyik hétfőn...:)

A gyerkők nagyon cukik voltak, ahogy gyúrták a tésztát és ők is jókat virultak az eredményen!

Hóemberünk receptje:

1 cs darált keksz

1 db natúr joghurt

1 fél csomag tejpor

kb. 10 dkg kókuszreszelék

kb. 10-20 dkg margarin (ízlés szerint)

20 dkg baracklekvár

kb. 10 dkg porcukor

díszítésnek: csokidara, gumicukor, franciadrazsé

Azért van ennyi kb, mert mi mindent ízlés szerint pakoltunk. Én több lekvárt tettem volna, más több vajat, mert úgy szeretjük, ezért ez egy elég ösztönös recept...

A hozzávalókat összegyúrjuk, majd golyókat formázunk belőle. Ha kész vannak a hóember alkatrészei, porcukorba vagy tejporba forgatjuk, csokireszelékkel és gumicukorral díszítjük. A mi hóembereink egy kicsit szánalmasak lettek, mert kevés margarint raktam bele, így száraz lett, de annál mulatságosabb! Mindenki frontos, ezagyereknemnormális,fejfájós, rekedtreordítós kedve pillanatok alatt elszállt, ahogy ezek a drága jó jószágok estek szét, gurultak jobbra-balra és produkálták magukat. A maradék tészta így kapott egy kis margarint még, na az már kezelhetőbb volt, na de fele ilyen mulatságos! Szóval ismét megállapítottam, hogy szeretek ide járni és szörnyen büszke vagyok, hogy ezt a kis klubbot mi hoztuk létre!

A fotózáshoz használt háttérképet Karácsonyi Juditkánk festette és úgy megtetszett ez a kompozíció, hogy valószínűleg ez lesz az ez évi karácsonyi képeslapunk háttere:)

Képek itt, de kóstolót csak virtuálisan adhatok!

Azt hiszem, így nézhetnek ki a húdenagyonberúgtam hóemberek... :))))))))))))