Doboz tuning

Végre elkészültem mezeskalacskonyha dobozával, ami hálám jele volt azért a csodás mézeskalácsfüzérért, amit nekem készített karácsonyra. Szeretek Ildinek "dolgozni", mert mindig rám bízza a díszítést és valahogy mindig sikerül eltalálnom az ízlését. Pedig ezer éve nem találkoztunk és bár 6 éves korukban még ő volt a reménybeli sógórnőjelöltünk, ma már nagyon ritkán találkozunk. Ezért is örülök, hogy van az internet és a facebook, mert olyan emberekkel tarthatom így a kapcsolatot, akiktől elsodort az élet! Ha ezek nem lennének, ma nem lenne ilyen csodás mézeskalácsfüzérem az ablakban, Ildinek pedig nem lenne egy szépséges doboza:)

Az eset úgy történt, hogy megláttam ezt a füzért a facebook-on, átposztoltam a képet Ildinek és pár nap múlva már itt illatozott és pompázott a lakásunkban ez a kézzel készült csoda. Na de én nem szeretek csak úgy kapni, így kötelezővé tettem, hogy válasszon valami "fizetséget". Erre ő küldött egy sárga Liptonos dobozt, hogy újítsam fel, ahogy tetszik! Az instrukció csak annyi volt, hogy legyen konyhás.

Így elővettem a dobozt és az alapozó festéket és két rétegben le alapoztam. Amíg száradt, kiválasztottam a mintákat, bár hogy őszinte legyek, ez a legnehezebb része a dolognak és sokszor tovább tart, mint a felvitel... Méretre vágtam a szalvétákat, dekupázs ragasztóval felkentem és ahogy megszáradt, jött valami új, valami izgi! Vettem ugyanis egy csodás mintákkal megáldott sablont (vagy mit), amit így végre kipróbálhattam nagy örömömre! Hú, de jó volt ezzel dolgozni, olyan egyszerű és olyan szép lesz az eredmény. Én most még csak az akrill festékig jutottam, de ki fogom próbálni struktúrpasztával is a következő "áldozatomon". Aztán jött egy kis csipke, némi csillám és egy fa gomb zárásként és kész is lett:) Na, milyen? Megéri átalakítani és nem kidobni vagy hánykódni hagyni egy ilyen dobozt? Így a konyha dísze lett, nem pedig az utolsó szekrény leghátsó sarkában kallódó valami! Ráadásul olyan öröm készíteni ezeket, hogy azt elmondani nem lehet!

 

Ezt a dobozt is ő kapta! Eredetileg Tchibos doboz volt:)

És itt a füzér egy botrányosan rossz minőségű fotón:)

 

 

Új bútor vagy régi bútor?

Az eset így indult:

- Apa, gond lenne, ha antikolnám a vadiúj konyha bútort, amit a házassági évfordulónkra vettél?

- Mi? Aha, ja!

- Komolyan?

- Ja!

Tíz perc múlva, amikor már a bútor fele lekenve rondán barnára, Apa belép a konyhába és dob egy hátast! - Te mit csinálsz? - De hát mondtam, antikolok! - Mikor mondtad? - Az előbb, amikor a gépnél ültél! - Komolyan?

Tanulság: ha akarsz valamit, azt mindig akkor kérdezd meg, amikor azember a gép előtt bambul, mert gondolkodás nélkül igent mond, csak hagyd már békén:)))))

 

Szóval vettünk mi egy kis bútort a kis konyhánkban még szeptemberben. Sokat kerestem, mire a Ysk-ben rá találtam elég kedvező áron. A boltos bácsi azt mondta, hogy 2 éve áll ott, a kutyának se kell, így még kedvezményt is kaptam rá! Rám várt, nincs kétség, bár akkor még nem is sejtette, hogy mi lesz a sorsa. Merthogy én eredetileg fehéret akartam, vagy valami régit, de azok nagyon drágák voltak, így már az első percben sejtettem, hogy át fogom alakítani. Annyit, de annyit nézegettem a facebook-on szebbnél-szebb konyha bútorokat, hogy tudtam, akarok én is ilyet. Így alakult át a konyha és ez a bútor is. A konyhában még hiánycikk a függöny és az egyéb kiegészítők, így arról azért nem teszek még fel képet, de már most teljesen más, mint régen!

 

Tegnap a Nagy barátnőzött, a Picike nagyot aludt, Apa meg foci meccset nézett, így én kicsit beindultam és egy csomót kézműveskedtem. Született jó sok doboz már Mikulásos és karácsonyi hangulatban és ez a bútor... Valószínűleg nem alszom, ha nem fogy el a festékem és a dekupázs ragasztóm, de szerencsére elfogyott és holnapig nem is lesz, így ma még pihenni is tudtam délután egy kicsit! 

 

A bútort először lekentem barna akrill festékkel. Aki ért hozzá, most fogja a fejét, hogy miért ilyen festéket használok, de szerintem ez is fed úgy, mintha a festékboltban vettem volna és tartós is, na meg ismerem már, így bátran neki estem. Ahogy a barna réteg megszáradt, rákentem egy réteg egykomponensű repesztőlakkot, ami kb. 1-2 órát száradt. Aztán ecsettel elkezdtem felvinni a fehér festéket. Olyan volt, mint egy varázslat, a repedések azonnal kijöttek és csodás antik hatást adtak a bútornak. Mivel a festékem elfogyott, még nincs teljesen kész és a hozzávaló dekorációt sem találtam még ki, de már most nagyon szép!!! Persze azember kiakadt, mint a Taxi óra és én is vívódom még önmagammal, hogy jó döntés volt-e, de aztán eszembe jut, hogy pont ilyet akartam, így meg is nyugszom. És mögötte az álomtapéta.... na, abba konkrétan beleszerettem, esténként megsimogatom, csodálom, lassan meg is csókolom:)))) Úgy gondolom, hogy a bútor és a tapéta tökéletes összhangban vannak egymással, ami csodás harmóniát áraszt. Szerintetek is?

Most már csak azt kell kitalálni, hogy hol legyen az óra éd milyen legyen a függöny???????