Anya gyurmázott a TV-ben

Olyan szerencsésen alakult az életem, hogy másodjára is meghívtak a Fem3Café műsorában, hogy élő adásban mutassam be, milyen egyszerű is kézműveskedni! Az első felvételnél kavicsokat festettem, most pedig gyurmáztam. Élő adásban gyurmázni? Na, ezt sem gondoltam volna,amikor életem regényét elterveztem, de elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek az élménynek!!!!

valahogy nem az hozott lázban, hogy majd látni fognak az emberek élő adásban, főleg, hogy ismét van rajtam jó néhány plusz kiló, engem az érdekelt igazán, hogy hogyan zajlik, amikor elkészül egy-egy adás blokk. Kik és hogyan dolgoznak a háttérben? Hogyan jut el a páciens az élő adásig és milyen ott lenni?

Ezekre a kérdésekre már másodjára kaphattam választ és hogy őszinte legyek, most sem csalódtam! ismét nagyon kedves emberek vettek körül és megint nagyon segítőkész volt mindenki. Ismét talákozhattam hírességekkel, így például Szandival (aki élőben még szebb, mint a Tv-ben), együtt várakozhattam a Bon-Bon együttessel és ismét meggyőződhettem, hogy Mónika és Joshi mennyire kedvesek! Mielőtt adásba kerültem, még volt időnk beszélgetni egy picit és bevallom, egyáltalán nem éreztem, hogy tévés személyiségekkel beszélgetek, mert tényleg nagyon jó fejek voltak!

Miután egész éjszaka nem aludtam egy percet sem, így azt hiszem volt időm kiizgulni magamat, így a TV2 székházba érve ismét lement rólam az összes izgulás! Amikor a kamera forgott, már nem voltam zavarban egyáltalán és persze ezen ismét sokat segített a két műsorvezető kedvessége!

Most az volt a feladat, hogy készítsek egy adag gyurmát "élőben" és kicsit beszéljek a gyurmázás fejlesztő hatásairól is!

Szombaton kipróbáltam több receptet is és nagyon élveztük a lányokkal ezt a feladatot! Pont esős nap volt így nem is mentünk sehová, szóval pont jól jött a gyurmázgatás.

A recept, amit én mindig használok:

1 bögre liszt

1 bögre só

kb. fél pohár víz

Ezt a receptet azért szeretem, mert ezt nagy gyorsan összetudom gyúrni, akár rendezvényeken is és a gyerekek nagyon szeretik! Szépen szárad és süthető is, illetve ez is színezhető, festhető.

Szoktak ehhez tenni sokszor olajat is, amitől sokkal krémesebb lesz és persze ételfestékkel ez is színezhető. Kipróbáltam, hogy kakaóval színezem és nem csak a színe lett szép barna, de az illata is szuper volt!

Mikrós, illatos gyurma, amit itt találtam: http://www.dekormama.hu/2011/06/mikros-play-doh-gyurma-recept.html?m=1

 1 csésze só,

 2 csésze liszt,

1 csésze víz,

1 ek olaj,

fél zacskó sütőpor,

 1 zacskó üdítőpor.

Az olajat és a vizet 30 másodpercre betettem a mikróba, majd bele a többi, összegyúrtam és kész is volt! Nagyon tetszett az állaga, könnyű volt vele dolgozni, de liszt még kellett bele bőven! két nap múlva is jó volt vele dolgozni.

Készült főzött gyurma is, mert már régen ki akartam próbálni ezt is! Bonyolultnak tűnt, nem is akartam vele foglalkozni, gondoltam egyszerűbb az alap recept! Hát, mit mondjak, kellemesen csalódtam! Oké, főzni kell, de kb. 5 perccel tart tovább az elkészítése és az eredmény tényleg nagyon szuper! Fantasztikus az állaga és tényleg olyan, mint a bolti! Csak ez fillérekből megvan:)

A színezésnél viszont célszerű már a főzésnél beletenni a festéket, mert nekem utólag sajnos nagyon folyós lett, kellett bele még liszt, de még így is ez volt a legragadósabb hétfőn.

Martha Stewart főzött gyurmája (http://szinesotletek.reblog.hu/a-levegon-szarado-csodagyurma-recepte)

• 1 csésze liszt
• 1/2 csésze só
• 1 csésze hideg víz
• 1 teáskanál citromsav vagy borkősav
• 1 teáskanál olaj
• Ételfesték

Az összetevőket összekevered, kis lángon főzni kezded és amikor már összeállt, kész is. Nagyon egyszerű és ha kihűlt, már gyúrható is!

Főzött gyurma (köszi Nóri az ajánlást) http://tortabirodalom.blogspot.hu/2012/01/fozott-gyurma-gyerekeseknek-kotelezo.html:

( 1 kiló 10 dkg kész gyurmához )

40 dkg liszt   ( 50 ft )

20 dkg só ( én az a nagy, durva sót használtam, elvileg aprót írt, de tengeri sót nem akartam beletenni ) ( 20 ft )

2 ek. étolaj ( filléres tétel )

4 kávés kanál citromsav ( vagy borkősav ) ( 49 ft )

6 dl víz ( filléres tétel )

ételfesték vagy tempera ( nagyon kevés gél ételfesték, nekem nem került lényegében semmibe, mert van itthon )

Ha folyékony festéket használtok, akkor azt a vízhez kell adni, de a natúr színe is szép.

A lisztet a sóval és a savval elkeveritek, jöhet hozzá az olaj és a víz. Elég híg massza lesz. Egy nagyobb lábasban közepes lángon elkezditek keverni és mikor már nem tudjátok kavarni, akkor kész is van. Lényegében egyszer csak hopp és össze is áll. :) Nekem 4 perc volt. Hideg helyen 10-15 percet pihentetni kell, mivel forró ugye. Lábast azonnal beáztat, gyurmát ételfestékkel, temperával lehet színezni. A citromsav ( vagy borkősav ) tartósítja és meggátolja a penészedést. Lezárt dobozban 3 hónapig használható hűvös helyen tartva.

Hát ez szuper recept, bár a nem létező izmaim majdnem bedurrantak, mire megfőtt, de megérte:) Viszont színezni utólag rossz ötlet volt, mert ez lett nyúlós.

Nagyon jó volt gyurmázni, a lányokkal még veszekedni is kellett, mert vasárnap este még kilenckor is leültek fürdés helyett, de tényleg jó játék:) 

Sok területet fejleszt, ennek is utána olvastam:  http://www.bien.hu/szerelem-es-csalad/gyermekneveles/a-gyurmazas-pozitiv-hatasai/115355

Arról nem is beszélve, hogy minden évszakban, minden ünnepkörhöz és minden időben használható! Tapasztalatból mondhatom, hogy a legkisebbektől a nagyobb gyerekekig mindenki szívesen ül le az asztalhoz, ha gyurma van rajta!  

Nagy örömömre az oviban, ahová a gyönyörűm jár és nagyon örültek neki! Az egyik anyuka azt mondta, hogy azért nem sírt reggel a gyerek, mert ott volt a gyurma az asztalon! 

Én a műsorba bevitt adagot nem hoztam haza, otthagytam az utánam következő szakértőnek, aki haza vitte a gyermekének! 

Van még rá esély, hogy megyek ismét, ami nagyon szuper lenne, hisz hatalmas élmény ott lenni!!! De most ezerrel dolgozom a Kedves Pöttyös beindításán, gyártom az AgnesSdesign termékeket és ma végre elkezdtem a kézműves mesekönyvön is dolgozni! Szóval nem unatkozom, mondjuk azt nem is szeretek, de mellette igyekszem a családommal is elég időt eltölteni!

A lányok most nagyon jól elvannak, ami nagyon szuper, mert végre kicsit egyszerűbb velük! Lénám ovis lett, fantasztikus óvónénikkel, jó csoporttal és nagyon szívesen is megy, aminek nagyon örülök! Dícsérik, hogy milyen ügyes, én meg büszke vagyok nagyon rá!!! Lilikém 8 éves lett és nagyon sokat komolyodott! Már nem parádézik annyit, sokkal megértőbb és türelmesebb és sokat is segít nekem is! Bár a kabala mániája nem csökkent, de szerencsére a jegyei is csak az ötösre hajaznak:)

Apa végre itthon dolgozik, ami nagyoo jó lesz a bolt nyitás után! 

A boltban végre járt már a vizes és a villanyszerelő is, illetve ma már megvolt a glettelés is és ha minden igaz, akkor a jövő héten végre befejezik nekem azemberek a munkát és végre beköltözhetek!!!

Addig is gyurmázzatok sokat és élvezzétek az ősz csodáit!!!

http://fem3.hu/musoraink/fem3cafe/13298_keszits-szines-gyurmat-otthon.html

BennevoltamaTV-ben:)

Tudom, tudom, a cím alapján úgy tűnhet, hogy dicsekedni akarok, de ne értsetek félre, nem vagyok én olyan, hiszen én most tényleg csak dicsekedni akarok:)

Sok minden történt az utolsó blogbejegyzésem óta, nem volt egyszerű, mondhatni fennt és lennt voltam egyszerre, de az utóbbi hónapokat leginkább a bizonytalanság és a sötétben tapogatózás jellemzi, talán ezért is akarok most dicsekedni, hogy megerősítsem magamban, semmi nem történik hiába...

Történt ugyanis, hogy mire újra megszerettem dolgozó nőnek lenni és újra sikerült lelkesen belevetnem magam a munkába, december 1-jével felmondták a szerződésem, mindenféle konkrét magyarázat nélkül... Először örültem, mert tele voltam karácsonyi megrendelésekkel, amelyekre így kényelmesen maradt időm, de másnap már nem bírtam bemenni a munkahelyemre, csak bőgtem egész nap... Mivel egy-két kisebb időt leszámítva, én mindig is itt dolgoztam, mondhatni két gyereket és egy egyesületet szültem ide, minden ide kötött, olyan érzés volt, mint amikor kiderül, hogy életed szerelme elhagy, minden magyarázat nélkül... A december jól telt, sok munkával, családias karácsonnyal, sok-sok tervvel, de aztán január 1-jén jött a pofon, meghalt imádott keresztanyám, így mondhatni ez az év nem idnult túl vidáman és előrevetítette a rám váró hónapok küzdelmeit.

Egyrészt imádtam itthon lenni, másrészt borzasztóan hiányzott, hogy tartozzak valahová, fontosnak érezzem, amit csinálok és legyen látszata (ne úgy, mint a takarításnak, ami két perc múlva már nem látszik, vagy az ebédfőzésnek, amit végül senki nem akar megenni...)

Sokáig vívódtam, hogy keressek-e munkát vagy az AgnesSdesignba fektessem-e az összes energiámat, de nem tudtam mit akarok, ami számomra borzasztó érzés, mert szeretem tudni a következő lépést és most nem tudtam... Még jósnőnél is jártam, de nem lettem okosabb! Végül hosszas vívódás után úgy döntöttem, hogy nem döntök, inkább várok, lesz-ami lesz! Ettől kicsit boldogabb lettem és jobb híjján, belevetettem magam az AgnesSdesignba. Elkezdtem vásárokon kipróbálni magam, új termékeket készítettem, posztolgattam és valahogy egyre több lett a megrendelés, a dícséret és a bíztatás! Mindig, amikor elbizonytalanodtam, jött valami megerősítés, hogy ezzel kellene kezdenem valamit, állásajánlat viszont egy sem! Bár, bevallom őszintén, én sem törtem magam, mert két gyermek mellett azért már nem lehet csak úgy ugrálni!

Na, a gyerekek... Hát, na ők aztán tornáztatják minden nap az idegeimet! A kicsi alig jár bölcsibe, mert mindig összeszed vmi betegséget, így többet van itthon, mint az intézmény falai között!Mondanom sem kell, így sokra haladtam az elmúlt időszakban... És persze egy imádnivaló kis dacos mackó, akire kb. 3 másodpercig lehet haragudni, mert annyira cuki, hogy egy mosolyával elintéz! A nagyobbik imád suliba járni, de borzasztóan féltékeny, így sokat balhézunk! Nagyon jó tanuló, szeretik a tanítók és a gyerekek is, ráadásul fantasztikusan rajzol, művészetis, nagyon büszkék vagyunk rá!  Imádom őket, de Vekerdynek igaza volt, tényleg lerágják a húst az emberről... Mostanában kicsit könnyebb, mert anyukám és a tesóim sokat segítenek, aminek a hozadéka: nyugodtabb gyermek, nyugodtabb anya:) Innen is puszi Nektek:)

Én is betegeskedem március óta, rossz a gyomrom, így már tükrözésen is voltam, meg neurológushoz is megyek, így igaz a mondás, ha beteg a lelked, beteg lesz a tested is... Alig van már étel, amit megbírok enni, ami elég kellemetlen, főleg egy zabagépnek... DE: legyőzve minden félelmemet, fogorvoshoz járok!!! Korábbi követőim talán még emlékeznek, hogy hamarabb mentem volna önkéntes donornak, mint fogorvoshoz, de találtam egy olyan nyugis dokit, akinek olyan a kisugárzása, meg a lidokainja, hogy már nem félek és nyugodtan megyek hozzá minden hónapban! gyökérkezeléssel kezdtem, majdnem elájultam a székbe, de végül semmit nem éreztem az egészből és megmaradt egy fogam:)

Az egyesületben is csökkent a lelkesedésem, mert vhogy úgy éreztem, hogy hiába dolgoztam annyit, önként és dalolva, ha nem kellek, meg nem is bírok már mindent egyedül, így csak annyit vállalok, ami jól esik

!

Szóval nem volt egyszerű időszak, de azért azt el kell mondanom, hogy egyre több olyan ember vett körül, akiktől rengeteg szeretetet és bíztatást kaptam, ami miatt erős tudtam maradni!

És a sok blabla után jöjjön a cím mögötti story:)

Szilveszterkor Pesten buliztunk és éjfélkor, amikor a tüzijátékok megszínezték az eget, elhatároztam, hogy ebben az évben többet leszek ebben a varázslatos városban és minden lehetőséget elfogadok, ami engem és a karierremet építheti! Így gondolhatjátok mennyire boldog voltam, amikor a Fem3 Cafétól megkerestek, hogy szívesen látnának a műsorban! A blogom alapján találtak rám, így gyorsan fel is írtam magamnak, hogy gyakrabban kellene írnom... :) Én nagyon megörültem, de aztán mégis  nagyon meglepődtem, amikor valóban felhívtak, hogy szerdán ráérek-e?! Én azonnal igent mondtam és belevetettem magam a kavicsfestés művészetében, mert hogy ez volt a téma aznapra! Nem, nem vagyok festőművész, de igyekeztem olyan ötleteket megvalósítani, amit használni tudnak majd a nézők és mivel én a kreativitás osztogatásánál álltam tovább sorban, így gondoltam ezt is megoldom! Kavicsot egy kedves ismerősömtől kértem s.o.s.-ben, amikről kiderült, hogy amúgy ha többen is vannak, egész nehezek tudnak lenni... :)

Hú, én úgy izgultam, ráadásul a gyomrom sem volt túl jól, így szerda reggel inkább hasonlítottam egy szellemre, mint egy kreatív bloggerre!Még enni sem bírtam, ami lássuk be, rám egyáltalán nem jellemző:)

A studióba taxival vittek. Ott egy gyönyörű, szőke lány köszöntött, ő vitt a sminkbe, meg a fodrászhoz (menő, mi? :), aztán meg várakoztam, hogy adásba kerüljek! Nagy szerencsémre ott volt Varga Feri és Balássy Betti is a kislányukkal, akikkel nagyon jól elbeszélgettünk, így a bennen lévő összes feszültség feloldódott! Innen is köszi Nekik, mert számomra szó szerint jókor voltak jó helyen! :) Mire kamera elé kerültem, már ez volt a világ legtermészetesebb dolga, bár azért a kezem remegése csak jelenthetett valamit... Mónika és Joshi nagyon kedvesek és érdeklődőek voltak, nagyon élveztem a velük való beszélgetést! Az egész csak pár percig tartott, de számomra egy hihetetlenül fantasztikus élmény volt, amit azt hiszem, soha sem fogok elfelejteni!!!! A hab a tortán Márk volt, a Spektrum Home és Tv2 lakberendezős, kert átalakítós műsorainak vezetője, akinek azt hiszem minden műsorát nézem, aki közvetlenül utánam következett, így én élőben nézhettem végig, hogyan készti a spagetti palántáját! A végén még beszélgettünk is kicsit, nekem is adta, amit készített, de sajnos a vonatra nem akartam felszállni egy órási, beültetett kaspóval, főleg úgy, hogy már a kavicsaimat is gurulós bőrönben húztam, mert olyan nehezek voltak... 

A Tv2 épületében egyébként mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, így növelve az élményt és sikerült teljesen elvarázsolniuk! 

Ami eztután történt, azt még most sem fogtam fel, ugyanis olyan hihetetlen szeretet hullám indult meg felém, amit nem is értek azóta sem! A telefonom lemerült, mert annyian hívtak és írtak, rengeteg dícséretet és kedvességet kaptam!!! Ha összeadjuk a szereplést, meg ezt, akkor gondolhatják, hogy milyen leírhatatlan érzés volt ez az egész! 

Este, amikor visszanéztem a felvételt, nagyon fura volt látni magam, de mégis jó volt és remélem nem tartotok beképzeltnek, de nem láttam magam bénának, egész jókat mondtam:))))) A gyerekek is csak csodálkoztak, de azt hiszem tetszett nekik és remélem 10-20 év múlva is büszkék lesznek rám, hogy egyszer még egy országos TV-ben is voltam!

Nagy örömömre utána többen mondták, hogy kedvet kaptak a kavicsfestéshez és valóban jó móka, így még boldogabb voltam, hogy hozzájutatthattam őket ehhez az élményhez!

Szeretném megköszönni a Fem3 stábjának, azon belül is Tábori Bettinának a meghívást és reménykedem, hogy találkozunk még és sikerül újra olyan ötletekkel előállnom, ami hasznos lesz a nézők számára!

Szerda este persze már nekem kellett itthon összeszedni a szemetet, bepakolni Rozit és kicserélni a büdi pelust, szóval hamar a földre kellett újra lépnem, de nem bántam, mert újra tele lettem energiával és boldogsággal, mintha feltöltötték volna az aksimat, így most újjult erővel vetem bele magam az alkotásba és a jövőm építgetésébe! Van ugyanis egy álmom, ami úgy néz ki, hogy akár még meg is valósulhat és ami nem csak nekem, de Nektek is jó lesz! Többet nem mondok, de szorítsatok, hogy minden jól alakuljon:)

Itt a videó felvétel rólam:)

 http://fem3.hu/musoraink/fem3cafe/12182_dekoralj_kavicsfestessel.html

És néhány kép, már a helyükön, a teljesség igénye nélkül, ugyanis sajnos a felét elosztogattam a stúdióban, mert olyan happy voltam:)

Amire szükséged lesz:

- szép, formás kavicsok, megtisztítva

- akrill festék

- lakk

- alkoholos filcek és festőfilc

- mozgó szemek

- ecset- és szivaecset

- szalvéta, szalvétatechnika

- képzelőerő

A kavicsokat vedd a kezedbe és nézd meg, van-e köztük olyan, ami hasonlít valamire. Ha igen, használd bátran és kreatívan! Az egyikben én például szív formát láttam, így ezt keretbe foglaltam, mert a falra néha képek helyett ilyen emlékek is kerülhetnek!

Volt, amire autót festettem, mert azt láttam benne, de születtek kavics szörnyek , katicák és egy teljes mese falu is:) Dekupázsoltam is persze, hűen a kedvenc technikámhoz, de készültek játékok is, amikkel a lányaim tök jókat játszanak, főleg a kisebbik!

Kipróbáltam a táblafestéket is, jól mutat rajta, de készültek hűtőmágnesek is, amik meg a hűtőmön mutat jól! Nagy kedvenc volt a kavivs kaktusz, ami nem szúr és a növény gyilkosokat is túl éli:)

Az ötletek jöttem maguktól, de persze sok már amúgy is fenn volt a neten, mert másoknak is eszébe jutott a többsége, de amint az elején említettem, nem vagyok művésznő, használható ötletekkel akartam előállni, amik alkotásra késztetnek!

Jó munkát:)

Újra munka

Hát, visszacseppentem a dolgos hétköznapok világába, bár aki ismer, az tudja, hogy valójában a GYED csodálatos időszaka alatt is végig dolgoztam, csak fizetést nem kaptam...
Nyáron már dolgozgattam a vállalkozásunkban és úgy terveztem, hogy a nagy októberi kezdés előtt még a szeptember csak az enyém lesz, amikor is majd pihenek, olvasgatok, takarítok és dizájnolok! Na, az egész azzal indult, hogy hétfőn elvittem a gyerekeket iskolába(első nap), bölcsikébe, kedden meg már a mentő vitt az egri sürgősségi osztályra... Benyaltam egy kedves kis HF vírust, amitől olyan gyorsan kiszáradtam, hogy a végtagjaim teljesen begörcsöltek, órákig használhatatlanok voltak, de szerencsére néhány infúzió+injekció helyre rakott, így délután már ki is engedtek. Egész héten szarul voltam feküdtem, majd csütörtökön csatlakozott a nagyobbik lányom is (pont a 7. szülinapján), de nála inkább szerintem szorongásos hasfájás volt, meg anyaszerelem a diagnózis. A következő héten azember maradt otthon, mert esett az eső, nem tudott dolgozni. A 3. hétre a Picike lett beteg, köhögés, orrfolyás, ami azért kitartott két hétig... Októberben halál fáradtan, feszülten és erős nemakaromezt érzéssel kezdetem a melót!!! Szerencsére visszavettek a volt munkahelyemre, de hiába alkudoztam a négy óráért, maradt a nyolc, ami két kisgyerek mellett nem legelőnyösebb, hisz szinte semmire nem marad időm! Annyira kivoltam, hogy még sírtam is, jó lett volna otthon még egy kicsit! olyan voltam, mint az ovisok az első hetekben, tudják, hogy jó ott nekik, de mégis nagyon rossz anyától (esetemben az otthontól) elválni! Szerencsére nagyon pöpec kis főnököm van, a kollégák valami szuperek, nagyon jól elvagyunk itt, így már kezdek oldódni és visszatérni... Már szervezem a programokat, december pl. teljesen tele van már, de azért még mindig bennem motoszkál, hogy még kellett volna egy kis idő a magánykodásra és az anyaságra! Most mindig rohanunk, otthon úszik minden, a megrendelésekkel nem haladok, a gyerekekkel alig vagyok, nagyon hiányoznak! Szedem a magneb6-ot gőzerővel, mert az iskola kezdés és ez a sok minden a Nagyobbikat is nagyon megviselte, voltak hatalmas csatáink, amiből asszem mindketten vesztesen kerültünk ki... Küzdünk minden nap és minden nap rájövök, hogy nagyon nehéz a kisgyerekesek élete...
De nem panaszkodom tovább, főleg, hogy már kezdek végre helyrerázódni és tele vagyok ötletekkel!
Nem tudom, hogy írtam-e már róla, de épp egy adventi kézműves mesekönyvön dolgozom:) Kiírtam egy meseíró pályázatot, amire nagyon sok szuper mese érkezett, már csak azokért megérte kitalálni ezt az egészet! Amikor olvasom őket, mindig nagyon meghatódom és beleélem magam, mint egy kisgyerek a történetekbe! A kézműves részével nagyon lassan haladok, ami azt hiszem a bátortalanságomból fakad, mert nagy a kockázat, sok a munka és kérdéses a haszon! Azt hiszem, az ötlet jó, csak attól félek, hogy nem sikerül úgy kiviteleznem, ahogy szeretném, mert nem lesz rá kapacitásom!
Közben elkezdtem WorkShopokat is tartani, ami számomra nem várt sikerekkel működik, jelenleg a 3. és a 4. WSre készülök/készülünk és nagyon szuper kis csapat jött össze, akikkel öröm együtt lenni! Persze azért egy héten egyszer-kétszer azért dizájnolok is gőzerővel, mert ha nem tenném, megbolondulnék, ugyanis még mindig ez a legjobb alternatíva az alkoholizmusra vagy a nyugtatókra:)))))))

Mutatok képeket az elmúlt időszak történéseiről. lesz benne WS, őszi szünetes megbolondulós foglalkozások, új termékek és minden ilyesmi

 
 

Pralinés pite, némi újrahasznosítással

Süti recept - tehát ilyenkor szoktam sírni, hogy de szar mán ezazanyaság!

Na, jó, igaziból nem szoktam sírni, csak elmorzsolok pár könnycseppet, meg persze eszek egy kis sütit! Mert a süti az kell! Mindig, mindenhol! Aztán meg azért sírok, hogy már megint úgy nézek ki, mint egy etióp kismama.... Ördögi kör, de mihez kezdhetnénk a sütik nélkül, mi nők és anyák? Amikor olyan édes és krémes és annyira tudja, hogy hogy kell kényeztetni a lelkünket! Mert arra ám szükség van, nagyon! Csakhogy azember, mint a legtöbb hozzá hasonló hímnemű, egy idő után jól elfelejti, hogyan is kell kényeztetni azasszony lelkét, csak a saját kis lelkivilágát ápolgatja, mert azt gondolja, jól van ez így! Ezért kell a süti, meg a csoki. A férfi, az FÉRFI, kemény legény, virág helyett inkább pizzát rendel, romantikus film helyett inkább horrort nézne, családi kirándulás helyett inkább meccsre vagy sörözni menne! Aztán megy is, mert azasszony jó hozzá, csak az a baj,hogy azasszony gondolkodik is néha és egy idő után rájön, hogy ez így nem frankó ám! Szegény zember aztán haza jön munkából, fáradtan, csak csendre, egy sörre, 45 perc budizásra, egy óra fürcsizésre és persze egy jó kis pornóra vágyik, erre jön azzasszony, aki már megint rinyál, hogy keveset van a gyerökökkel, nem segít semmit, meg amúgy is csak ordibálni tud, ha itthon van, meg amúgy se normális senki ebben a családban! Szegény zember nem érti, hogy mi van, hisz jó volt ez így, mindenkinek, legalábbis neki biztos, akkor most mit raplizik itt azzasszony, hogy változnia kellene? Csak, hogy azasszony okos zasszony... Tudja, hogy ha ordibálással nem ér el semmit, mert azember legyőzi a rutinjával, akkor jön a lelkizés, írásban persze, mert azember aztán nem hallgat végig egy két szóból álló mondatot se anélkül, hogy bele nem szólna, meg nem magyarázná, le nem szarná vagy mind három egyszerre! Így ír, rí azzaszzony, azember gondolkodik, kell neki ez a család és ha három embernek nem jó, ahogy van, akkor még az is lehet, hogy változnia kellene egy picikét! Na, nem nagyon, mert az genetikailag képtelenség, de azért csak jó lenne, ha normális apjuk lehetne a lányainak és talán azasszonyt is jó lenne megtartani, mert hát olyan finom a pogácsája azanyjának, meg jó a segge is! mármint azzasszonynak, nem azanyósnak... Szóval azember fűtfátbokrot ígér, azzasszony meg türelmesen vár továbbra is, mert hát na, mi mást tehetne?! és hogy hogy jutott ideáig azember és azzasszony? Azzasszony észrevette, hogy a nagyobbik gyerök állandóan csak ordít, mindig, mindenért, őrületbe kergetve ezzel azanyját, de tényleg szó szerint, azanyja már nem bírja!!! Már sír, ordít ő is, nem bírja tovább, segítség kell neki! Család támad, szaranya vagy, segítség kell! Beszél a védőnővel, beszél azanyukákkal és szépen lassan rájön, hogy először azemberrel kell tisztázni a dolgait, mert a gyerök tükröt tart a kapcsolatukról. Csúnya tükröt, ordibálós, tiszteletlen tükröt... Azasszony, aki okos zasszony, így nem a gyerököt veszi elő először, hanem azembert és őt kéri, hogy segítsen! Ne kolonc legyen most már, hanem társ és zapa, mert azzasszony nem bír el a gyerökkel egyedül, meg minden mással sem, mert elfáradt, nem akar minden nap harcolni! A gyerök persze tiszta Apja, harcos, önző, akaratos, de nagy a szíve, neki is, meg azapjának is. hat rá a szó, csak néha nagyon hangosan kell hozzá szólni, úgy, hogy már megijedjen, mert más fegyver egyenlőre nincs vele szemben! Nem bántom, még, de kárt okozok benne és ez fáj. Nagyon! És persze azzasszony szomorú, mert amúgy meg annyi mindent megtesz a büdös kölkéért, csak épp nem áll a rendelkezésére minden áldott másodperceben! Merthogy a gyerök, mint azapja, kitüntetett figyelmet követel ám magának, persze mindketten azzasszonytól, nem nézve, hogy azzasszony is ember, esetleg más is érdekli! Mert a "más", nem ordít vele, nem beszél vissza, nem elégedetlenkedik és nem követelőzik! A "másban" azzasszony egyedül van, alkot, mert az jó neki, meg főleg a lelkének! Olyankor a süti se kell, csak az ecset... Meg persze itt van a Picike, aki édesebb bármilyen sütinél a Világon és aki azegyetlen, aki az azzasszonyra oda figyel, de úgy igazából! Ő nem követelőzik és nem ordít, ellenben mindig mosolyog és vicceskedik, mert tudja, hogy azanyja szeret nevetni. Ezért persze azanyja máris szaranya, mert csak a Picikét szereti, pedig azzasszony csak úgy érzi, hogy csak a Picike szereti...

Naívan harmóniáról álmodozik és hisz benne, hogy megtudják csinálni! Együtt. és nem egyedül! Mert azzasszony hiába emancipunci, gyenge és gyámoltalan, férfi kell mellé, nem egy kisfiú! Azember így megígérte , hogy FÉRFI lesz végre, jó apa és hétvégén a borkóstoló helyett, inkább az állatkertbe viszi a családot! nem a haverokat, a családot... 35 éves, nevelni kell, na, újrahasznosítani, ha így jobban tetszik! nem kidobni, mert már nem tetszik, amilyen, kicsit "dekupázsolni", hogy használhatóbb legyen. Így azzasszony most ismét elővette az ecsetet és dekupázsol, egy szép családot, jó családot, ahol jó gyereknek lenni... És talán zasszonynak is, meg zembernek is...

De azért süt tovább és reméli, hogy már nem a lelkének, hanem azembernek, meg a gyeröknek, meg a Picikének, meg persze az úszógumijának... Mer az is van, természetesen... :)

Szóval, itt a recept, innen:  

http://divany.hu/alapkonyha/2014/09/21/dedmamam_receptje_magnas_dios_pite

Hozzávalók egy nagy piteformához:

Omlós tészta:

250 g liszt (nálunk most felesben finomliszt és teljes kiőrlésű tönkölyliszt)
80 g zsír
75 g nádcukor
1 púpos tk. őrölt fahéj
1 tk. sütőpor
egy csipet só
1 tojás
kb. 3 ek. tejföl

Töltelék:

120 g darált dió
80 g nádcukor
1 tojás
kb. 3-4 ek. szilvalekvár

1. Az omlós tésztához a lisztet, a nádcukrot, a fahéjat, a sütőport és a sót összemorzsoljuk a zsírral. Hozzáadjuk a tojást és a tejfölt, és összeállítjuk a tésztát. A tejfölt érdemes fokozatosan, kanalanként hozzágyúrni a tésztához, ugyanis csak annyi kell bele, amennyitől össze fog állni a tészta.

2. A tészta kb. kétharmadát lisztezett felületen jó fél centi vastagra nyújtjuk, majd óvatosan beleigazítjuk a piteformába. A piteforma oldalát nem kell teljesen fednie a tésztának, csak kb. félig. A tésztát megkenjük a lekvárral.

3. A dióhabhoz a darált diót összekeverjük a nádcukorral és a tojás sárgájával. A tojás fehérjét habbá verjük, majd két részletben beleforgatjuk a diós részbe. A diós tölteléket egyenletesen szétterítjük a lekváros rétegen.

4. A tészta maradékát kinyújtjuk, majd csíkokra vágjuk. A tésztacsíkokkal berácsozzuk a pite tetejét.

5. A pitét 175°C-ra előmelegített sütőben kb. 25-30 percig sütjük.

Én a tészta receptet mentettem magamnak, mert olyan nagyon finom, hogy nincsenek rá szavak! Persze jól feltúrbóztam egy kis reszelt citromhéjjal és jó sok fahéjjal, de tökéletesen passzol pl. az almás pitéhez is, így nagy kedvencem lett! Mivel volt otthon akciós darált török mogyoróm, így dió helyett azzal készült, lekvár nélkül, mert hát na, azért én is oda figyelek a kalóriákra:)

Szivárvány udvar projekt- avagy megszépül a suli udvar

Az egész ott kezdődött, hogy a nagyobbik leánykám iskolába készült és szerettem volna olyan helyre vinni, ahol tudtam, hogy jó helyen lesz, ahol szeretik és vigyáznak rá! Egy darabig vacilláltam két iskola között, mert az egyikben a tanári kar volt szuper, meg főleg a várható tanítónéni, de a suli elég lerobbant; a másik viszont egy jól felszerelt iskola, a fél óvodai csoport oda ment, viszont a tanárokat itt nem ismertem. A két bemutató óra, valamint a fogadtatások és szülői ajánlások annyira meggyőztek, hogy végül tanítónénit választottam neki. Ő a barátai után ment volna, szomorú is volt miattuk, de bevallom, egyenlőre nem bántuk meg a döntést, mert látom és tapasztalom, hogy jó helyen van a gyermek!

A legnagyobb probléma az iskolával az udvar volt, ami nagyon hajazott egy börtön udvarra, legalábbis a sivárságot és kopárságot figyelembevéve. Már az első szülői tájékoztatón rákérdeztem, hogy tehetünk-e valamit, amivel színesebbé tehetjük, de amikor először végig sétáltunk, nagyon megijedtem és elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy a lányom egy ilyen környezetben töltse a szüneteket és testnevelés órákat, valamit tenni fogok!!! Az ötlet egyre jobban formálódott, ezért első körben megkerestem egy-két szülőt, hogy segítenek-e nekem a megvalósításban, mert már előre tudtam, hogy erre egyedül édes kevés lennék! Ők azonnal és örömmel mondtak igent az önkéntes munkára, így az iskola vezetőségét kellett megkeresnem, hogy mit szólnak hozzá, ha a szavakat végre tettek is követnék! Az igazgató úr, Lázár Zoltán, az első perctől lelkes támogatónk volt, több feladatot is magára vállalt és azt hiszem az ő támogatása, illetve a vezetőség és a tanári kar támogatása nélkül el sem tudtuk volna kezdeni ezt az egészet! ha azt láttam volna, hogy őket sem érdekli, szerintem júniusban meghal az ötlet, de úgy örültek neki, hogy ez csak tovább szította a lelkesedésünket! A következő megelepetés a történetben a szponzorok aktivitása volt! Mindenki azt mondta, hogy úgy se kapunk pénzt, ne is próbálkozzak! A levél kiküldés után kb. két nappal kaptam egy telefont, amiben a Leox Kft. 50.000 Ft-ot ajánlott fel,a helyi festék bolt kedvezményeket és ingyen festékeket, majd sorra jöttek a további felajánlások is magánszemélyektől, akik szintén nagyon örültek, hogy megszépül az iskola! Az X-Té Kft-től például eredetileg néhány nagyobb virágládát kaptunk volna, de aztán félve hívtak fel, hogy azok sajnos már nincsenek meg, nem-e haragudnánk, ha egy faházat kapnánk tőlük! bevallom, azt hittem elájulok, amikor meghallottam!!! Összesen 130.000 Ft jött össze, ami nem tűnhet soknak, de mi még ezt sem költöttük el, hála a felajánlásoknak! 

A munkákat agusztus 20 után kezdtük el és augusztus 29-re már be is fejeztük.  Először csak hatan voltunk, aztán már annyian, hogy munkát adni is nehéz volt. Első két nap a gazolásról szólt, na, ez nem volt a kedvencem, bár a végeredmény szép lett, de azért az én területem a festés!!!!

Aztán Dudás János festő apukával megvettük (felét kaptuk a Festék Áruháztól) a festékeket, nélküle nem is tudom, hogy hogy lehettünk volna ilyen színesek! Petrán Lajos ültetett rendületlenül, otthonról hozta a fákat, így ő volt a növény felelősünk! A mintákat, színeket többnyire közösen beszéltük meg, együtt rajzoltuk festettük őket a gyerekekkel! Merthogy szerencsére volt belőlük bőven, nagyon lelkesek és izgatottak voltak, alig várták a feladatokat! Két festés között szaladgáltak egyet, majd mentek pingálni tovább! A szülők is nagyon megleptek! Azt gondoltam, hogy lesz egy-két kötelező körös, de a munka majd néhányunkra marad! ezzel ellentétben szinte minden nap gyarapodtunk egy újabb családdal vagy önkéntessel (volt diák, jelenlegi és volt dolgozó), akik aztán jöttek mindig, sőt, azzal fogadtak, hogy jövőre majd ezt+ezt kellene megcsinálni, lefesteni:) nagyon szuper kis csapat lettünk a végén, a hideg, hűvös idő ellenére nagyon jó volt a hangulat! Az anyukám és az Öcsém is szinte minden nap ott voltak, valamint a lánykáim is, bár sajnos ez idő alatt valamelyikük mindig beteg volt! Sokan az egész napos munka után jöttek oda, aztán sötétedésig maradtunk is! Volt, hogy már a tornateremben kapcsolták fel nekünk a lámpákat, hogy lássuk még, mit festünk:)

Mivel az iskolákban csak speciális engedélyekkel lehetnek játékok, erre meg nekünk nem volt pénzünk, ezért inkább a színekkel variálhattunk, de az eredmény még így is elképesztő lett! A börtön udvar suli udvarrá változott, ahol most már jó diáknak lenni! Előtte az egész egy nagy, semmilyen tér volt, néhány rozoga, barna paddal! Most területek vannak, színek és egy csomó lehetőség a játékra! nem véletlenül festettünk fel ugróiskolákat, köröket a szabályjátékokhoz, a nagy gumik a fogócskában segítenek, van felfestve foci kapu, lett homokozó, a táblákra rajzolhatnak kedvükre, a padok ezekkel a színekkel sokkal több lehetőséget kínálnak a  játékra, a falakon a minták fejleszthetik a képzeletet ésatöbbiésatöbbi. 

Nagyon jó látni, amikor a pedagógusok megosztják a képet, hogy a gyerekekkel milyen jókat játszanak itt és persze a lánykámat is jó látni, ahogy szaladgál az udvaron! Szóval összességében elmondható, hogy nagyon megérte a befektetett munka és energia, és a visszajelzések is mind ezt igazolják!

A poszt nem önajnározás végett jött létre... A célom az vele, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy ha valami nincs, nem mindig azt várjuk, hogy Valaki majd megcsinálja, mert a titok az, hogy mi magunk is lehetünk a Valaki!!! Mi sem azt kérdezgettük, hogy ez kinek a feladata, Xy miért nem csinálta meg, cselekedtünk, mert így láttuk jónak! Itt kellett egy ember, aki összefogja és elindítja a munkát, de egyedül én sem lettem volna Valaki, mert egy csomó mindenhez nem is értettem, így nálunk a Valakiből Valakik lettek, gyerekek, felnőttek, nyugdíjasok egyaránt, önkéntesen, tenni akarásból, csak a jó szándék által vezérelve! Igenis ez egy olyan példa, amit lehet követni, hisz itt is csak színeket használtunk, de teljesen megváltoztattuk az eddigi látványt! Egyszerű, ugye? És nem állt meg a munka, vannak még ötleteink, a lelkesedésből is maradt valamennyi, így a gyerekek/ a gyermekeink egy számukra minden szempontból ideálisabb helyen lehetnek! Értük meg mindent meg kell tenni, ugye?

Előtte fotók:

A koncepció

Ezer ötletünk lett volna, hogy raklapokból, gumikból és egyebekből milyen játékokat készítünk majd, de ez sajnos nem engedélyezett, így az volt a lényeg, hogy még a játékok hiányában is játékos és színes lehessen az udvar. Olyan helyet szerettünk volna, ahol a szabad játéknak, a szabály játéknak,a testnevelés óráknak és egyéb, hasznos időtöltésnek is helye lehet. 

Én készítettem néhány "tervrajzot", ezek nagyjából meg is valósultak, bár tényleg az egész kivitelezés közös megbeszélésen alapult. Itt már látszanak az ugróiskola,a  körök, a falfestések, a táblák stb. vázlatai, amelyek aztán meg is valósultak. A nagy, hosszú falra az iskolára jellemző dolgokat képzeltünk el, majd meglátjátok, milyen szép lett!

 

 Néhány kép a munkavégzésről és persze itt is még egy nagy köszi mindenkinek, aki részt vett benne!!! A kedven mondatom: Apa, a B betűt én festettem ki!!! és amíg isti oda jár az iskolába, ha ránéz a B betűre, eszébe jut majd, hogy azt bizony ő festette ki:) Kis műhelyünk is lett, ugyanis az egyik Apuka a padokat hozta rendbe, a másik pedig raklapokat hozott és a helyszínen ötletes kis ülőkéket fabrikált belőlük! Én lehidaltam az ötlettől, olyan szuper lett!

 

 

Mint látható, sokan és sokat dolgoztunk, de tényleg megérte:) A fotók nem adják jól vissza az eredményt, de azért látható, hogy milyen is lett összességében:) Az egyik falra el is helyeztük a kézlenyomatainkat, hogy a gyerekek láthassák, hogy a társaik is részt vettek a munkában.

Ilyen lett végül... Színes, vidám, olyan igazi iskolás! 

És íme az udvar játék közben:) nagy öröm hallani, hogy milyen jókat játszanak itt! 

 

A legnagyobb probléma továbbra is az árnyék hiány, ugyanis sajnos nincsenek nagy fák az udvaron (bár ültettek a fiúk sokat, de azért kell nekik pár év, mire megnőnek), de kitaláltuk, hogy a meglévő padokra hegesztetünk tetőszerkezetet és az majd ad legalább némi árnyékot! A gond csak az, hogy még a hegeszteni tudó apuka hiányzik a történetből, de mint mást sem, így ezt sem adom fel, találok majd ilyet! Szeretnénk virágokat is ültetni, amiket kapunk is majd a Mezőkövesdi VG Zrt-től.  Az Önkormányzat megígérte, hogy leaszfaltozzák az udvart, így addig nem kezdünk neki az ültetésnek, de utána még sok szép színes árvácskával szeretnénk beteríteni az udvart. Vettem játék kapát, gereblyét és locsoló kannát is, mert az lenne a cél, hogy a későbbiekben ezeket a gyerekek gondozzák! A kerítések mellé ültettünk néhány futó növényt is, mert a fő cél egy "zöld kerítés" lesz, a környezet tudatosság jegyében! A házat még le kell festeni, de szerintem a gyerekek a nagy játékban hamar leamortizálják majd:) A támogatásokból játékokra is futotta, pl.: labdára, ugrókötélre, tollasütőre stb.  Még szerettünk volna az ablakok alá színes girlandokat készíteni, de ez az ötlet valahogy nem került kivitelezésre, de ami késik, nem múlik:)

Szóval megszépült az udvar... Önkéntesek és támogatók egy lelkes kis csapatával... A gyerekek örömére...  És nem kellett hozzá túl sok, csak egy kis összefogás... Ez biztos máshol is menne, lehet utánozni minket:)