Két torta

Nagyon vártam, hogy végre leülhessek írni egy bejegyzést, de most valahogy nem jön az ihlet... Biztos, mert megint kiújult a lustititiszem és egyszerűen ahhoz is lusta vagyok, hogy lusta legyek... Sok volt a pörgés, meg hát elkezdődött a vakáció is (ezt csak a gyerekek és a pedagógusok írják nagy betűvel), két gyerek szívja itthon a véremet és egyszerűen örülök, ha őket lerendezem, másra már nem marad energia. A kisebbik ráadásul kőkeményen dackorszakol és olyan dolgokat csinál, hogy az Apjával csak mazsolázunk. Szerdán még normális volt, csütörtök óta meg egy kis fúria, aki az egyik pillanatban még ezt akarja, de a következőben már a szöges ellentétét! Ordít, toporzékol, elobja magát, nem fogad szót, kimarja a testvérét, dobál és még sorolhatnám! Bár nem panaszkodom, két évig elkényesztetett minket a jóságával, így már itt volt az ideje egy kis rosszaságnak. Mondjuk, remélem ez nem állandósul, mert azért nem akkora buli ez:) A Nagy, aki ugyebár közben elballagot az oviból, lekopogom, nagyon aranyos és segítőkész, így szerencsés vagyok, hogy egyszerre csak egy gyermekem bolondul meg teljesen! Tavaly ilyenkor emlékszem sokkal nehezebb volt, de azóta én is egy évvel öregebb lettem és bölcsebb is talán és már nem parázom túl a nyári szünetet, inkább csak lustán sodródom az árral! Bár a lustititisznek azért vannak hátrányai is, mert már nagyon nehéz rávenni, hogy két gyerekkel hosszabb távot tegyek meg, így sokat vagyunk itthon és élvezzük a semmit! A Nagy amúgy is azt mondta, hogy azért van a nyári szünet, hogy itthon legyünk, én meg csak szótfogadok:) A jövő héttől reményeim szerint már heti pár napot dolgozni fogok, így ők nagyizhatnak, de valamiért azt érzem, hogy a ngyszülők két hét után már a centiket vágják majd, hogy mikor lesz már szeptember. Külön-külön nincs nagy baj velük, de együtt veszettek, főleg a Picike! Na, de nem "fényezem" már őket tovább, mert ha ezt pár év múlva visszaolvassák, lesz majd durcimurci, meg ajtócsapkodás, meg amúgy is túlságosan lusta vagyok most... :)

Alkotni azért még volt idő eme komoly "betegség" előtt, így mutatok két tortát.

Az egyik szép - de ehetetlen

A másik ronda - de nagyon finom

Na, bár csökkent képességű konyhatündér lettem (nem szeretek mostanában főzni, oda a tűz és a szenvedély), azért ehettelen dolgot nagyon ritkán hozok létre. A torta, amit mutatni akarok, egy doboz torta, esküvőre, dekupázzsal és csipkével. A neten láttam egy hasonló ötletet és azonnal megakartam csinálni! Mivel a legjobb barátosném épp lakodáréra készlült, gyorsan rá is beszéltem, hogy ő ilyet akar vinni ajándékba, csak azért, hogy én elkészíthessem:) A legnagyobb probléma a papírdobozok beszerzése volt, ugyanis itt nem voltak méretek, így beutaztunk busszal Egerbe Lénácskával (olyan cuki volt, mint egy angyal!!), meg ha már ott jártam, csak szembejött egy-két ruhadarab, ami nem volt túl jó hatással a vásárlásmániámra, így mondhatom, ezek a dobozok nagyon sokba kerültek:)

Miután megvolt az 5 darab, akrill festékkel lealapoztam őket, majd száradás után dekupázsragasztóval felvittem a méretre szabott szalvétákat. Ahogy ezek is megszáradtak, arany akrillal és egy füllpiszkálóval bepötyöztem a tetejüket, a szélére pedig puncs színű akrillt kentem szivacsecsetel. Az alját egy kis antikolópasztával átdolgoztam, majd legvégül felragasztottam a csipkét és a gyöngyöket. Aztán csak egymás tetejére raktam őket, átkötöttem és kész is lett életem első dekupázsolt tortája:) A mennyasszonynak tetszett, azt tudom, de innen üzenném a vőlegénynek, hogy azért került a legnagyobb dobozra a sütike, mert azt majd az ő kis felesége telepakolja édességgel és az csak az ő doboza lesz majd:)

Egy lánybúcsúra pedig egy ilyen kis füzetke készült, szintén dekupázs technikával:

Na. és akkor most jöjjön a csúnya, de finom torta. Ez volt az eredeti ötlet:

Az enyém meg ilyen lett... No comment:)

Előljáróban annyit, hogy az AgnesSdesign oldalamon még egy, csodálatosanhosszadalmasmunkávalkészült termékem sem kapott ennyi likeot, commentet vagy oldalmegtekintést, szóval el is gondolkodtam rajta erősen, hogy mostantól csak csúnya dolgokat készítek vagy legalábbis posztolom az összes odaégetett süteményemet:)

 

Egyébként készült egy egyszerű, de nagyon finom meggyes piskótából, amit a minta alapján felvágtam, majd rákentem az előző nap, nyílván kevés vajjal összedolgozott puncspudingot, amibe löttyent egy kis rumaroma is, de már az elején láttam, hogy ezt a tortát bizony erősen kell sminkelni, hogy legyen ember, aki megkóstolja. Így kerültek oda a meggyszemek, a cukorka, a dekortapaszból készült girland, a fagyitölcsér és a marcipánbigyók. De a lényeg: az én drága, imádnivaló, csodálatosan tökéletes kis 2 évesem nagyon örült neki és nekem csak ez számított:) Olyan cuki volt, azt hittem megzabálom hálám jeléül. Amúgy a poén az volt  az egészben, hogy azember áthívta azon kedves barátainkat,akik már húsvét után is hülyére röhögték magukat valamelyik béna sütimen, hogy egyenek ők is belőle, szóval assem ez egy újabb magaslabda volt :)

A Pcike egyébként egy babaházat kapott (mindeféle dizájnolás nélkül) és azóta is valami fantasztikus, ahogy játszik vele! Léteznek nagyon jó kis játékok, hát ez pont ilyen lett:) A Nagy viszont nem ússza meg  dizájnolást, ugyanis vetünk neki egy régi asztalkát íróasztalnak, amit majd azanyja fog neki felújítani, ajándék festékkel:) Na, de mindezt majd a lustititisz után, most megyek, mert már legalább egy fél órája nem lustálkodtam! :)

Ismét IKEA tuning

Elmondhatatlanul hiányzik a rendszeres blogírás, de sajnos a munka és a család mellett erre már olyan kevés időm marad, hogy én is csak hébe-hóba találok ide az oldalamra. Ezzel együtt persze egy kicsit néha hiányzik a nyugalom is, ami kb. egy éve vett körül, amikor a Picike még tényleg Picike volt, a Nagy még rajongott a tesóért és az AgnesSdesign még csak készülőben volt. Nem voltam akkor sem boldogabb, mint most, de nem legalább nem égettem két végén a gyertyát. Hangsúlyozom, NÉHA hiányzik, de az az igazáság, hogy ez vagyok én. Egyszer odaadó háziasszony (na jó, ez elég ritkán), egyszer szerető édesanya, aztán dekoratőr, majd foglalkozásvezető vagy szervező, aztán pultoslány, még aztánabb "főnökasszony", sokszor utálatos házisárkány, néha művésznő és oly sokszor bohóc. Nem tudok egyfajta ember lenni, ahogy nem tudok egyfajtát sem érezni. Egyszer imádok, a következő pillanatban már utálok valakit vagy valamit, de ami biztos, hogy nálam semmi sem állandó. Nap mint nap hatások érnek, amiket aztán felhasználok a munkámban és az életemben, ezer fokon égek, néha meg napokra lefagyok és csak fáradtan nézek ki a fejemből. A munkahelyemen az egyik kolléganő mindig azt mondta, hogy én igazi művészlélek vagyok (talán burkoltan célzott arra, hogy szétszórt és kapkodó is tudok lenni), de azt hiszem igaza volt. Néha, amikor nagyon beképzelt vagyok, úgy érzem, hogy én máshogy látok dolgokat vagyis inkább máshogy élek meg mindent! Nekem minden, ami velem vagy a szeretteimmel történik, az nagy dolog, beleértve akár egy húzósabb munkanapot, egy születésnapot vagy egy elkészült alkotást. Én ilyenor tüzijátékot látok és szivárványt egyszerre és nem értem, hogy ezt mások miért nem érzik?! Másoknak miért olyan természetes és elfogadott minden, amikor egy kis dolog is lehet nagy dolog?! Én például a mai napig képes vagyok az arcom az első tavaszi napsugarakba dugni és percekig csak élvezni vagy gyönyörködni a temészetben, elájulni egy íztől, nevetve szaladni az esőben vagy táncolni egy bolt közepén, mondókázni és énekelni a gyerekkel a főutcán, 25-ször meghallgatni ugyanazt a számot és sírni egy bugyuta reklámon. A mai napig úgy alszom el, hogy álodozom valamiről, elképzelek valamit és akkor is végig olvasom a mesét, ha a gyerek már az elején elaludt. És igen, képes vagyok torkomszkadtából ordítani még akkor is, ha belül tudom, hogy én vagyok a hülye, tudok írigy és önző is lenni és persze néha talán kegyetlenül őszinte is. Azt nem tudom, hogy ezeket miért írtam le nektek, de azt igen, hogy még számtalan tervem van és annyi dolgom, hogy még itt akarok lenni nagyon, de nagyon sokáig!!! Nem baj, ugye? :)

Na, a hosszú önvallmás után, jöjjön végre a lényeg: a kis IKEA-s szekrényke, ami az én legfőbb kreatív tárolóhelyem lett és amit magammal viszek, ha süllyed a hajó:)

A szekrénykét az IKEA-ban vettük, de a dizájn váratott magára, mert sokáig filóztam, hogy mit tegyek rá. Aztán megláttam a szalvetauzlet.hu oldalán ezt a magnóliás mintát és tudtam, hogy nekem ez lesz a főmintám. Nem akartam fehéret, színekre vágytam és akkor jött szembe velem vmi kép, ahol  rózsaszín és a türkíz színek domináltak és akkor döntöttem el, hogy ez lesz ami most nekem kell

Először is Apa és a lányok összerakták nekem a bútort, bepakoltam, majd kipakoltam, gombok le, jött az alapozás. A Pentart barna matt és az alapozó fehér matt színeit felvittem egy vastag ecsettel és száradás után már a szalvéta következett. Kivágtam a megfelelő darabokat, felvittem a dekupázsragasztóval és a minta lényegében kész is volt. Aztán az egészet az oldalára fordítottam és jöhetett a stencilezés. Hópasztám volt itthon, amit menta és türkíz színekkel színeztem, majd egy kis kés segítségével felvittem a stencílre. Száradás után még a két szélére is került a kedvenc stenciles mintámból és mondhatom, hogy csakúgy vibrálnak a színek, csodás a barna és a türkíz együt!!! Aztán, mivel nincs vékony ecsetem, úgy döntöttem, hogy az lesz a legbiztosabb, ha füllpiszkálóval és antikoló pasztával festem meg a fa ágait. Hát, nem egy korszakalkotó ötlet, de így legalább elégedett vagyok az eredménnyel:) Ahogy ez elkészült, felragasztottam a fa kalitkát, meg a madárkát és jöhettek a végső símitások. Ezt a szép türkízes hátteret úgy értem el, hogy egy festőszivacsot először a fehér majd a menta színben tettem bele és elkezdtem összedolgozni a két színt. Végül még egy kis stenciles minta előre is és kész lett és imádom!!! Nem piros-fekete és fehér, amiért szintén rajongok most, hanem egy dinamikus, de ugyanakkor nagyon romantikus kis szekrényke lett belőle. Azt már bánom, hogy az oldalát nem repesztettem meg, de a két gyerek és a dizájnolás mellett inkább nem estem neki:)

Most vannak szép képek is, Gabi barátnémnak hála, mert én egyenlőre csak álmodozom egy jó fényképezőgépről, mint ahogy egy olyan laptopról is, aminek még jó a billyentyűzete és nem ragadnak be rajta a gombok!!!! Na, de a mosogatógépről már csak ne is beszéljünk... !

Tehát Ő volt az alap. IKEA, asszem 7000 Ft volt. Nem túl nagy, de nekem pont megfelelt:)

És kezdődött a munka. Először az alapszínek jöttek:


Aztán a dekupázs:


Ezt követte az oldalra borítás és a stencilezés:


Sajnos ezen a képen nem érvényesül, hogy milyen szép lett a színe...

Ezt követte a kedvenc stencíl mintám, menta színnel:

És igen, itt festek füllpiszkálóval és antikoló pasztával...

A színek összedolgozás igazán jó móka volt:

Itt még gombok és stenciles minta nélkül:


És végül ilyen lett:

Megújult IKEA gyerek sarok- csakúgy AgnesSdesignosan

Nos, elkészült végre... És valami csoda folytán, erről végre írni is tudok...

Na, nem valami csoda főzet, amitől ami a derekunkon van az feljebb csúszik és nem is valami nagy házalakítás, csak egy egyszerű kis sarokrész a nappaliban, a lányoknak, színesen, vidáman és romantikusan. Ez most kicsit nagyobb munka volt, tovább is tartott, mint amihez szokva vagyok és talán színesebb is lett, mint képzeltem, de egy biztos, sokkal szebb lett, mint előtte.

Merthogy a nagyobbik gyermekünk két éves korában kapott egy IKEA gyerek asztalt két kis székkel (akkor még 5000 Ft volt), illetve vettem még 2-2 db éjjeliszekrénynek árúsított faelemet (darabja 2500 Ft volt) és egy-egy fadeszkából készült is két darab óriási babaház. Nagyon sajnálom, hogy akkor még nem gondolkodtam folyamatképekben, mert szerintem nagyon egyszerű az elképzelé, mégis nagyon látványos az eredmény.

Az évek alatt ezek kicsit leamortizálódtak, főleg, hogy ezek is olyan mindenes bútorok lettek és így a joghurtfolttól és a filctolltól kezdve talán még kiskutyaszőr is volt rajta, pedig nincs is kutyánk. Itt esznek, rajzolnak, játszanak, ezen kszülnek az apró sütik, apró kezek által.

Nézegettem, nézegettem, mígnem úgy nem döntöttem, hogy végre neki esek, mert már nagyon bántotta a szemet. Nagyon sok minta az eszembe jutott, míg végül egy kicsit romantikusabb irány mellett döntöttem, mert mostanában nagy hatással vannak rám a facebook-on posztolt vintage és shabby stílusú képek.

Festéshez vettem  a Festékboltban egy nagy doboz akrill festéket, de sajnos az olcsóbbik fajtából és valami borzasztó volt vele dolgozni! A bútorokat lecsiszoltam (kézzel), majd vagy 5 (!) rétegben lefestettem, de nem lett olyan tökéletesen fehér, mintahogy elterveztem! Ráadásul a babaház ajtajáról nem tudtam a toll rajzokat lecsiszolni, így azt nem is sikerült 100 %-san lefedni. A végén meg is bántam, hogy nem a jól bevált  Pentartos alapozóval és szivacsecsettel estem neki, mert valószínűleg sokkal szebb lett volna az eredmény. Szóval nem lett tökéletes munka, de nem volt időm, sem energiám újrakezdeni, így maradt ez a majdnem fehér szín.  Persze a legnehezebb része megint az volt, hogy azon röpke idő alatt oldjak meg mindent, amíg a gyerekek nincsennek itthon vagy épp alszanak és mindezt úgy, hogy előtte és utána is mindent rendbe kellett tenni, különben a kisebbik szétszed mindent molekuláira, a Nagy meg mindenből kincset csinál és nem enged semmit sem kidobni. Pedig lassan már Bazárt nyithatnánk, annyi a limlom itthon.

Miután (majdnem) fehér lett, jöhettek a csíkok az ajtóra. A Pentart puncs/matt színe mellett döntöttem, mert épp ebbe a színbe voltam aznap szerelmes.  Vonalzóval megrajzoltam a csíkok helyét, majd ragasztócsíkot is tettem oda, hogy kivételesen pontos legyen a munkám. Ezzel elég gyorsan haladtam és szerintem nagyon jól fedobja az egész eneteriőrt. Ezután következett a minta felvitele stencil segítségével. Ez a szép erős szín Pentart matt piros és matt fekete színekből lett kikeverve, de sajnos a stencilhez nem volt rögzítő spraym, így a minta kicsit elmosódott, de azért vállalható még. A szekrényke tetejére dekorgumit vettem (összesen 6 darabot), ebből lett a tető. Egyszerűen technokollal felragasztottam, nem volt benne nagy kihívás, így ajánlom Nektek is, ha hasonló projekten dolgoztok.

 A csipkemániám itt is megjelent, így kapott a házikó is egy kis csipkét, persze csak a romantika jegyében.

A házikó ezzel el is készült, jöhettek a székek és az asztal. A fehér alapszín már megvolt, így csak egy kis szalvétára volt szükség, na meg a dekupázsragasztómra és máris egyediek és szépek lettek a bútorok. Ez a két kedvenc virágmintám, így van rá némi esély, hogy ezt valójában magamnak díszítettem:)

Az asztalra is került a stenciles mintából, így van némi összhang és kapocs a két bútor között.

Végül a parafatábla maradt, amit egész egyszerűen csak bevontam ezzel a kockás anyaggal, tettem rá egy kis farkasfogat, majd került rá egy írhatótábla, na meg a remekművek. Az írhatótábla alapanyagát egyébént a kuka mellett találtuk és csak egy kis mágnesfestékkel kellett lekenni, szóval ez egy abszolút szuper kis újrahasznosítás volt.

Mivel Léna baba mostanában szeret rajzolgatni, így farkasfoggal és két darab csipesszel a házikó oldalára akasztottam fel nekik lapokat, ami nagyon jó ötletnek bizonyult, ugyanis így szem előtt van és minden nap leülnek rajzolgatni. A ceruzatartók természetesen fémdobozokból készültek,  dekupázzsal és csomagolópapírral lettek bevonva. Legvégül a kis tündérkés kép készült el, mert olyan üres és csúnya volt ott a fal, illetve szerettem volna, ha a mesevilág is bekapcsolódik az elképzelésembe. Nagyon jó érzés volt, amikor a kisebbik (most lesz 2 éves) meglátta és megkérdezte, hogy "Anya csinálta?", mert már ő is tudja, hogy Anya nem bír a kreatív energiáival:)

Sajnos sem a fal színe, sem a falon lévő bútorok nem illenek a felújított kisbútorokhoz, de ősszel festést tervezünk, így majd akkor is teszek fel képeket, amelyek jobban visszaadják az egész hangulatát. A parafatábla is nagy egy kicsit, de abból kellett kihoznom a legtöbbet, ami van, így ilyen lett:) Nem bántam meg, hogy hozzányúltam, mert az biztos, hogy sokkal szebb lett, mint volt és pont ez volt a cél!

Nekünk tetszik, a gyerekek is szívesen molyolnak itt és már azt is többször kipróbáltuk, hogy hogy folyik szét a joghurt vagy a tea a bútorokon:)

Ilyen volt:

Először elpakoltam, csiszoltam és áttöröltem.

Aztán többrétegben lefestettem:

Ezután jöttek a csíkok:

Majd a csipke:

Aztán a dekupázs:)

 

És végül, ilenn lett:)