Anyák Napi készülődés a Manócskáinkkal

Van az a nap, amikor érzed, hogy nem úgy alakul, ahogy eltervezted. na, nekem ma pont ilyen volt!

Mivel ma a Maszatoló klubban is a vasárnapi Anyák Napjára készültünk, kitaláltam, hogy zsugorfóliával készítünk majd medált! Nincs is kedvesebb egy kézzel készült ajándéknál a gyermektől, de milyen jó, ha azt még büszkén hordhatjuk is. Úgy terveztem, hogy a zsugorfóliát feldarabolom, készítek néhány lekicsinyitett színezőt, vagy hagyom őket rajzolni szabadon az anyagra, majd a szendvicssütőmön szépen összezsugorítjuk, láncra fűzzük és kész is a szép ajándék! Azonban ez a tervem már ott megdőlt, hogy sehol nem találtam fóliát, csak feketében, azt azért már mégsem.... Aztán amikor végre indultunk volna a két nyűgös gyerkővel a foglalkozásra, leszakadt az ég és Léna baba is elaludt, így persze késtünk, nem kicsit! Aztán eszembe jutott, hogy a keresztlánymnak még nem vettünk ajándékot a 6. szülinapjára, ezért bementünk a papírboltba, ahol úgy emlékeztem, hogy 650 Ft-ért láttam egy kis kabalát, amiből persze Lilinek is kellett, aki már annyira rákészült, hogy már neve is volt a süninek. Erre kiderült, hogy valójában 1350 Ft volt és a gyerek csak azért kapta meg, mert nem akartam összetörni a szívét! Bár így utólag ismét nem sok értelme volt, hogy új játékot kapott, mert szerintem már most nem tudja, hogy hol van a legújabb kedvence. Kész vagyok a követelőzésétől! Mindig megfogadom, hogy soha többet nem viszem boltba magammal, de aztán csak oda kerül, ami súlyos forintjaimba kerül. Mert nekem egy sz.r póni is drága, mégha 700 Ftba is kerül, mert tudom, hogy valójában csak megszerezni akarja, birtokolni, de hamar ráun mindenre! Szóval nagy nehezen beérünk a Játszóházba, erre kiderül, hogy összesen van 6 gyerek, beleértve Léna babát is, merthogy a többiek már inkább a Játszón nyomják. Mindegy, én soha sem a létszámot nézem, hanem azt, hogy milyen a hangulat és ismét nagyon jó volt a közös alkotás.

Először levegőn száradó gyurmából szaggattunk ki szivecskéket, majd a gyerkők belenyomták az ujjukat, hogy Anyának mindig meglegyen az ujjlenyomatuk. Ez ha kiszárad, akár medál, vagy falikép része is lehet. Aztán jött a klasszikus kézlenyomat, ami szív formára került. A teljesen kész verzióban úgy néz majd ki, hogy egy nagyobb, színes szívre ráragasztjuk és körbeírjuk vagy egy kedves idézettel, vagy a gyerek aranyköpéseivel. Végül készítettem egy képet, szintén ujjlenyomatokkal, amit belehelyeztem egy CD-tokba és feldíszítettem pálcikával és papírvirágokkal. Ezt lehet sokkal szebbre is pl.: saját rajzzal, versikével vagy fényképpel, de nekem csak ennyire tellett... Olyan fáradt lettem, hogy este neki is estem egy óriási, friss és ropogós, update 28-as kiflinek, ami baromi jól esett és amit holnap nagyon fogok utáni, amikor épp "buggyos" felső után kutatok!!!!

Kezdek belefáradni a végetnemérő házimunkába... Tudom,tudom, ezt sokan átérzik, de én már tényleg bedilizek!!! A Kicsi ugyanis mindent, de mindent szétpakol, darabjaira szed, megkóstol, szétszakít és eldobál. A Nagy meg szimplán lusta és valamiért úgy gondolja, hogy neki nem kell összepakolni azt a sok játékot, amit azért hagy szerteszét, mert épp egy 1 cm-es játék után kutatott buzgón, ami 10 percig volt érdekes. Aztán jön a szokásos joghurt és tea kiborogatás, így belőlem csak annyit látni itthon, hogy villogó szemekkel próbálom menteni a menthetőt. Mert engem sajnos zavar, ha járatok vannak a lakásban és az is, ha ragad a padló. Értem én, hogy gyerek, ez a dolga, meg minden, de én olyan hihetetlenül feszült vagyok, ha rendetlenség van, hogy robbani tudnék! Mostanában ráadásul időm sem volt egy rendes takarításra, pedig minden nap porszívózok és felmosok valamit... Nekem olyan hihetetlenül jó érzés, amikor ordít a zene, én meg végre jól  kitakarítom magam! Tök gáz, hogy erre vágyom, de én amúgy sem vagyok teljesen százas:) Szóval kivagyok és imádnék egy hosszú hétvéget egy olyan helyen, ahol senki után nem kell összepakolni, takarítani, senki fenekét nem kell kitörölni és végre úgy ehetek meg egy ebédet, hogy nem kell hatszor felállnom közben, vagy épp egyedül ülhetem végig azt a röpke 2 percet a WC-n....Persze tudom, hogy pár év múlva mindent megadnék, hogy ezeket újra átélhessem és nem is panaszkodnék, ha nem ragadna most is a padló, amit tegnap mostam fel...:)

Szóval Anya fárad, érzi a súlyát a hiperaktív életének, ami most kezd csak felpörögni igazán! Hamarosan lesz egy rendezvényes bejegyzésem, merthogy pörög az élet Kabócáéknál és beindult a Sunset Terrace Koktél Bár is a Zsóry-Fürdőben, amihez szintén van egy kis közöm, csak előtte kitakarítok...:)

 

Jöjjenek a képek, de még lesz hasonló bejegyzés, ami szerintem tetszeni fog nektek:)

 

 

Anyák_Napjára egy-két ötlet

Bocsánat, hogy így eltüntem, de sajnos mostanában ez lesz várható... Eddig csak két végén égettem a gyertyát, most épp vagy százon futnak a szálak és sajna a blogírásra nem nagyon jut időm! De igyekszem, így hétvégén reményeim szerint több bejegyzés is lesz:)
Most is csak egy gyors válogatásra van időm, de holnap a klubban mi is készülünk az év egyik legszebb ünnepére és majd megmutatom, hogy a Manócskáink mivel kedveskednek vasárnap. Annyit elöljáróban, hogy köze lesz a zsugorfóliához...:)

Netes ötletek:

Díjat kaptam:)

Jaj, hogy én hogy örülök!!! Ma láttam, hogy van egy új követőm, ami már boldoggá tett, de aztán láttam, hogy egy megjegyzéssel is megajándékozott! Nagyon ritkán kapok megjegyzéseket, így már ez is öröm volt, de aztán láttam, hogy ez a kedves Belli, az www.ablakom.blogspot.hu írója ajánlott nekem egy díjat! Hú, de boldog lettem!!! Olyan kedves dolog ez így bloggerek között és szerintem szuper, hogy vannak emeberek, akik nem versenytársat, hanem egy kedves "szomszédot" látnak a másikban! Szóval köszönöm, köszönöm, köszönöm és holnap eleget is teszek a kötelességeimnek, csak a Nagy még várja a meséjét, így mennem kell:) Addig dédelgetem magamban ezt a kedves kis képet:)
 puszipsuzipuszi

Szabályok:

1.Megemlítem,hogy kitől kaptam a díjat!
2.Felsorolok 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a rendszeres olvasók száma!
3.Egy-egy kommentet hagyok a kiválasztott blogokon a díjazásról...!

Akiknek ajánlom:
1. Tesómnak, a www.fittesegeszsegesleszek.blogspot.com írójának, aki úgy döntött, hogy blogot kezd írni arról, hogy ő hogyan küzd meg a felesleges kilókkal. Bár ő nagyon csinos, így számomra érthetetlen a "koplalása", az írásai biztosan sokaknak erőt adnak, hogy neki lássanak az alakformálásnak.
2. Kedves barátnőmnek, Gabinak a www.franciacsomo.blogspot.hu írójának, aki gyönyörű keresztszemes hímzéseivel kápráztat el bennünket.
3. Kedves követőmnek, Dórinak, a www.pihepotty.blogspot.hu írójának, akinek zseniálisan kedves munkái vannak és szuper tehetséges!
4. Szintén egy kedves követőm, Ildi, aki valami olyasmivel foglalkozik, ami nálam a "vakfolt", vagyis a varrással, de ahogy elnéztem, ő igencsak ért hozzá! www.imadokvarrni.blogspot.hu

És ajánlanám még az én kedves, "öreg barátnémnak", www.mezeskalacs.blogspot.hu írójának, Ildinek is, aki három gyerkő, munka és egy kisebb állatfarm mellett csodálatos finomságokat készít!

Köszönöm neked Belli, hogy ezt megosztottad velem, mert általad elkezdtem kalandozni a bloggerek világában és hihetetlen, hogy mennyi fantasztikusan ügyes ember él ebben az országban:)

Kézzel festett matyós medálok sk. díszdobozzal

Kaptam felhatalmazást, hogy reklámozzam ezeket a csodálatos medálokat, így aki szeretne ilyet, írjon nyugodtan (sagnes81@gmail.com). 1100 Ft-os áron kaphatóak:) Én meg készítettem hozzájuk néhány díszdobozt, így aki ajándékba szánja pl.: Anyák-napjára vagy ballagásra, így is oda adhatja... (így 1800 Ft-ba kerülnek)
Hát mit mondjak, én imádom őket egytől-egyig:)

Újabb matyós...

Jaj, végre itt a Tavasz!!! Erre több okból is rájöttem: 1. Végre, végre, végre süt a nap és sokat lehetünk a szabad levegőn; 2. túl vagyunk az első bográcsozáson, ami szakadó hóesésében nem lenne akkora buli 3. a szomszéd gyerek ezerrel döngeti a zenét a haverjaival és vadul alapoznak az esti partyra (na, nem mintha télen nem ezt csinálná, de most nyitva az erkélyajtó és így még hangosabbnak tűnnek) 4. egyre többen veszik észre, hogy ne a pulcsi volt vastag, hanem mégis van néhány plusz kiló és bőszen edzeni kezdtek 5. a gimis lányok, akik eddig sem voltak túlöltözve, most már mindennap rövidebb és rövidebb ruhákat vehetnek fel, elfelejtve, hogy a suliba igazából tanulni járnak és nem pasizni 6. aki eddig szimplán lusta volt, most ráfoghatja a tavaszi fáradtságra (na, én persze nem ilyen vagyok:) 7. kibújtak a cserebogarak, hogy rettegésben tartsanak 8. végre dolgozni megy azuram!!!! 9. a játszóterekre lassan ki lehetne tenni, hogy "teltház" 10. olyan hihetelenül csodálatos illatok és színek bombáznak egész nap, hogy úgy érzem, én is újjászületek minden nap!!! Sajnos van rá némi esély, hogy a napsütéses órák számának növekedésével a blogbejegyzéseim is ritkulnak majd, de mivel az oldalmegjelenítéseim száma ma mélypontra jutott, így azt gondolom, hogy az olvasók is aktívabbak a hidegebb időkben:)

Kiderült, hogy az update-eskünk leggyengébb láncszeme valójában én vagyok... Annyira szeretek enni, sütni-főzni, hogy számomra fizikai és lelki megterhelést jelentett lemondani az ételek adta élvezetről. Amióta elkezdtük, lehangoltabb és feszültebb voltam az átlagosnál, amit természetesen a drasztikus cukor megvonással hoztam kapcsolatba... Persze nem mondom, nem lenne rossz pótcselekvésként vásárolgatni járni, de sajnos Chalrles Simonyi még mindig nem jött rá, hogy valójában az elveszett lánya vagyok, akinek sűrgősen dollármilliókat kell adományoznia. Szóval úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom az update sütivel, biztos az is finom! Igaz, még csak egyet készítettem el, de nagyon megrázó volt... Eheteő volt, nem mondom, dehogy boldogabb nem lettem tőle, az tuti! Ilyen zabos-almás "kókuszgolyót" készítettem Schorbert Norbert "receptje" alapján, de ahogy a süti, úgy a Norbi sem került közelebb a szívemhez. Holnap sütök valami finomat, de azt azért eldöntöttem, hogy csak módjával eszegetek belőle és a futásra is megpróbálom rávenni magam, mert van egy pár ruhám, amit szeretnék felvenni a nyáron!

Léna babának már barnult az arcocskája, amitől még szebb és édesebb! Túl vagyunk az első kavics kóstolón, hintázunk ezerrel, ismerkedünk a többi babával és persze rendületlenül pakolunk: ő szét, én össze. Lilkó kezd újra kiszőkülni és esténként már altatni sem kell, ma már pl.: nyolckor az ágyban volt. A Játszótér lett a második otthonunk, így itthon nem haladok úgy, ahogy kellene. Már a tavaszi nagytakarítást elkezdtük (a férjem szokott segíteni, mert azanyós betanította) és vár egy csomó félkész kézművesmunka, félkész vagy meg sem írt mese, és egy jó pár nagyrendezvény! Lassan befejezem az utolsó Anne könyvet, de húzom-halasztom, mert ha elolvastam az összeset, akkor végetér az a világ, amiben addig léteztem. Ezt a mondatot talán csak a megrögzött könyvmolyok értik, a többiek már a neten kutatnak és analizálnak...:) Szóval nem unatkozom továbbra sem és ha tudok, írok ide is, mert azért jól esik a lelkemnek, hogy van, akit ez az oldalam érdekel!

Na, de ma mutatok valamit: az egyik kedves ismerősöm, aki csodálatos példája annak, hogy az időskor új ajtókat nyithat meg az ember életében, csodálatos, kézzel festett matyó mintás medálokat fest. Olyan szépek és nemesek, hogy az én példányomba konkrétan belezúgtam, ezért vettem is egy párat az ismerőseimnek ajándékba. Az egyik barátosném, aki jó példája annak, hogy egy nő lehet egyszerre szép és okos is, mostanában ünnepelte a szülinapját, így ő is kapott egy ilyen nyakláncot. De gondoltam, nem adom oda csak úgy, ezért készítettem hozzá egy díszdobozt. A dobozt a papírboltban vettem, majd kb. egy fél órás válogatás után kiválasztottam ezt a pávás szalvétát, amit rá dekupázsoltam a tetejére. Az alját lekentem metállilával és a névtábláknál említett csillámos festékkel és azt hiszem így sikerült egy mutatósabb darabot összehoznom. Sikere volt mindkettőnek:)

 

Szelektív ötletek a Föld Napjára

A Föld Napja számomra elég fontos "ünnep", mert szerintem soha nem lehetünk elég hálásak azért, amit ettől a bolygótól kapunk! Csodálatos a természet, az évszakok változásai, az erőforrások, a legkisebb bogarak és a legnagyobb állatok, mind-mind csodák, amelyeket tisztelnünk és becsülnünk kell! De a nagy fejlődés valahogy az emberi mohóságot és gyarlóságot csak még inkább felerősíti és azt sem számít, ha közben a Föld, amely az életet adja nekünk, haldoklik... Itt nem csak arról van szó, hogy szelektíven gyűjtsük a szemetet vagy ne szemeteljünk, hanem arról is, hogy egy újabb kozmetikai termék vagy egy gép összeállítása ne a természeti kincseink kárára legyenek kifejlesztve. Túltermelés folyik ebben a Világban, néha teljesen feleslegesen... Én nagy híve vagyok az újrahasznosításnak, de az utóbbi években ez csak erősödött bennem és a játszóházban is igyekszem "szeméttel" dolgozni. A mesék, amiket írok, szintén ezt célozzák meg, mert jó lenne a gyerekeket is megtanítani arra, hogy nem csak a tömeggyártás végeredményei lehetnek érdekesek, hanem az is, amit ők maguk készítenek a körülöttük lévő tárgyakból! Az én nagy lányom még csak 5 éves, de már készített babaházat papírdobozokból vagy épp absztrakt műalkotásokat hulladékokból. Valahogy jó, hogy fejlődik a Világ, mert sok hasznos, sőt, életmentő ötlet született az utóbbi évtizedekben, de valahol az őseink is megvoltak a maguk szerény világában és nem biztos, hogy mi boldogabbak vagyunk most, mint akkoriban ők voltak... De amíg a média uralja az emberi elmét, addig a Világ sem fog változni!

Most olyan ötleteket gyűjtöttem össze a netről, amelyeket gyerekekkel is el tudtok készíteni, de érdemes megnézni a korábbi bejegyzéseimet, hátha találtok számotokra hasznoskat! A "szemét" számtalan dologra használható: lehet dísztárgy, játék vagy ajándék belőle. Ha a gyerekekkel együtt készítetek újrahasznosított dolgokat, akkor tudatosítjátok bennük, hogy egy kis kreativitással bármiből lehet bármi és nem kell mindig új dolgokat venni:) Kellemes újrahasznosítást kívánok mindenkinek!