Vinatge konzervdoboz

A múltkor azt írtam, hogy mostanában kevesebb lesz a bejegyzés, mert sok a dolgom, de elkapott az alkotói gépszíj, így most mégis csak lesz egy-két kellemes bejegyzés.

Tegnap este ha nem fogyott volna el a dekupázs ragasztóm, asszem le sem fekszem, mert sikerült Egerbe beszabadulnom a Dobó téren található Kreatív Hobby boltba és olyan, de olyan szalvétákat és alapanyagokat találtam, hogy ha lett volna elég pénzem, most azon gondolkodnék, hogy hol aludjak, mert valószínűleg a házat telepakoltam volna mindenféle kézműves földi jóval. Nagyon jó kis bolt, nem is túl drága, csak ajánlani tudom! Fel is íratkoztam drótgyűrű készítő összejövetelre, aztán csak reménykedem, hogy el is tudok majd menni! Olyan jó volt abban a boltba, olyan mint a süti menyország, csak itt kézműves dolgok között lebegtem boldogan és elmélyülten. Gyorsan ki is találtam, hogy dekupázs nagymester leszek, órákat, dobozokat, lépkereteket gyártok reggeltől estig és a végén külön márkanevem is lesz, meg saját stílus, meg sikeres webáruház, meg egy bili... A boltban látva az alkotásokat, csak szívtam magamba a tudást, mert még nagyon messze vagyok az előbb említett álmaimtól, vagy fellángolástól. Persze olyan eszközökkel dolgoznak, amiről én még nem is hallottam, de remélem bejutok néhány "továbbképzésre" és szépen elmélyedhetek a tudományba.

Tegnap este az egyik kedves ismerősömnek készítettem egy jó kis kaspót vagy ceruzatartót konzervdobozból. Tündi posztolt nekem a múltkor egyet, amire Dóra azt írta, hogy neki kell olyan és én csináltam valami teljesen mást... Ahhoz olyan anyagok kellettek volna, amikről fogalmam sincs, így valami hasonlót hoztam össze. A konzervdobozt körberagasztottam kétoldalú ragasztóval (de a technokol is jó), majd körbetekertem spárgával. Aztán elővettem az egyik legújabb szalvétaszerelmemet, körbevágtam, alatta fehérre festettem a területet és rádekupázsoltam a szalvétát. Aztán, hogy kiéljen magam és kipróbáljam a vadiúj szivacsos pamacsomat, pöttyözgettem rá egy kis fehér akrillt, a vintage hatás kedvéért. A rózsákat sajnos nem én készítettem, készen lehet kapni ilyen virágokat, de vannak tőlem ügyesebbek is, akik valószínűleg tudnak hasonlót fabrikálni. Ragasztópisztollyal tettem fel, majd kész is lett! Szerintem szuper újrahasznosítós ötlet, így valószínűleg lesz még hasonló akcióm:)

 

Anyák-napja az oviban

Ma volt az Anyák-napi műsor az oviban és olyan megható és szép volt, hogy csak a szipogást és a zsepikeresgélést hallottad mindenhol! Az én kincsem is nagyon ügyes volt, bár látszott rajta, hogy izgul! A legnagyobb félelme az volt, hogy nem bírja majd ki mocorgás nélkül, de jelentem, kibírta!!! A mi családunk hajlamos a zizegésre, ami főleg a gyermekeimnél szembetűnő:) A kicsi már konkrétan úgy eszik, hogy egy perc után ledobja magát a földre, majd feláll, elindul, leül, lefekszik, a lábát emelgeti és még sorolhatnám... Egyszer készítek egy sorozatfotót a kisasszonyról és felteszem, mert nagyon mulatságos! Ma egyébként a pelusos kukából dobált ki mindent és felállta a babakocsiban, így kezdem érezni, hogy egy percre sem hagyhatom magára....

 Lilkó olyan édes és szép volt a műsor alatt, látszott rajta, hogy szívét-lelkét beleadja, ami nagyon megható volt! Bár nem mondott hosszú verset, az a pár sor csak nekem szólt... Itt köszönném meg az óvónők munkáját, mert nagyon szép műsort hoztak össze nekünk!!!! Kaptunk nagyon szép képeslapot és virágot is, de amit egy ideje már igérgetek, most meg is mutatok! Az egyik anyuka kitalálta, hogy mi lenne, ha az idén drága virág helyett valami általunk készült ajándékot kapnánk. Tündivel és Gabival gyorsan meg is egyeztünk abban, hogy legyen nyaklánc sk. medállal. Nem nyomtatni vagy ragasztani akartunk, hanem azt szerettük volna, ha a gyerekek rajzolnak valamit, hisz nincs is szebb annál! Gabi a nyakláncosunk, nagyon ügyes üveglencsés medálokat gyárt, így be is szerzett mindent, ami kell. Elsőként kinyomtatott minden gyereknek egy csomó, méretre szabott karikát, amibe aztán ők az óvónénikkel rajzoltak valamit. Amikor kész lett, mi kiválasztottuk a legszebbeket, kivágtuk, beleragasztottuk a medálformába és rátettük a műanyag, öntapadós lencsét. Van neki rendes neve is, de egyszerűen nem bírtam megjegyezni, így majd később pótolom! jaj, nagyon jó volt ezeket készíteni, olyan szívmelengető volt! Az a sok édes kis rajz, aztán látni egyben az egészet, majd az anyukák örömét, szuper érzés volt! Ha megfigyeltétek, nálunk a Nagyik is ezt kapták és jelentem, Anyukám le sem vette azóta, legalábbis Lili szerint ebben is alszik! Szerintem ez egy igazán kedves és hasznos ajándék, ami 10-20 év múlva is milliókat fog érni:) Ha szeretnétek ti is ilyet, akkor jobb a filc, mint a ceruza és a gyerekek jelét tegyétek rá a rajzos papírra és a nyakláncra is, hogy meg lehessen különböztetni!

A műsor után egyébként meglátogattuk az új cukrászdát (így az update körünk:) és egyben elfogyasztottuk a napi kalória mennyiésgünket! Sajnos nagyon finom a fagyi és a süti is, ami nagyon utálatos, hisz végre beleférek a gatyóimba, már nem kívántam az édességet, de már látom, ahogy kitalálok indokokat, hogy végig kóstoljam az összes sütit! Ennyit az elvonómról...:)

Hát szóval, ilyenek lettek:

 

És ezt a csodálatos képeslapot kaptuk még, amire rárajzolták Anyát! Olyan cuki lett! Az elején a képet egyébként majd megkeresem nektek, így ti is készíthettek majd ilyet!

Ugye milyen szép vagyok? :)

Ezt a nagyik kapták:)

 

 

Anyák Napja nálunk

Az oviban holnap lesz az Anyák-napi ünnepség, amit már borzasztóan várunk! Lili este külön szólt, hogy hajat kel mosni, kikészítjük majd a szép ruhát és már most tudjuk, hogy a műsor után meglátogatjuk az újonnan megnyílt cukrászdát, hogy megünnepeljük Lili ügyességét. Egyébként vasárnap már kaptam belőle egy darabot, ami nagyon kedves volt. Leültetett minket az apjával egy-egy székre és előadta a dalokat és verseket. Nagyon édes volt!!!
Nekünk a vasárnap nem úgy telt, ahogy elterveztem, mert kirándulás és étterem helyett a vállalkozásban segítettem be, a párom meg itthon maradt a gyerekekkel, de közben belázasodott, és tudjátok milyen egy beteg férfi.... Hétfőn viszont pom-pom-pom-pompododom volt, "23" lettem és kitaláltam, hogy a Nagy kap egy szabadnapot az oviból és elmegyünk Egerbe kirándulni. Ebéd után felszálltunk egy buszra, bementünk a Ligetbe játszózni, meg enni a Mekiben, mert az olyan egészséges és tápláló. Aztán jött a nagy zuhé és hogyhogy nem, épp egy cukrászdába kergetett be minket, így sajnos kénytelen voltam elfogyazstani egy epres-krémes csodát, ami nyílván tiszta update volt! Anyu pénzt adott, mert én nem szeretem a meglepetés ajándékokat (itt jegyezném meg az illetékeseknek, hogy Anne könyveket kérek:), de sajnos volt annyi esze, hogy mindezt már a szakadó esőben tette, mert különben elvertem volna az egészet az első boltba, ahová betérek! Lilkó viszont az összes összegyűjtött pénzét elköltötte egy Barbiera, amire kb. 4 hónapja gyűjti az aprót és este közölte, hogy ha én már nem kaptam "semmit" a születésnapomon, játszhatok a babájával. Hát nem mondom, jó kis baba, meg színváltós, meg szép a haja, meg jól úszik... Az az igazság, hogy volt már sok jó szülinapom, de mind közül ez volt a legjobb, hisz a szívem közepeivel tölthettem! Csodálatos kis kirándulás volt, még a szakadó esőt is élveztük és azt hiszem, hogy a későbbiekben nagyon jó lesz elővenni ezt az élményt az emlékdobozomból. Lili amúgy készített nekem egy babát teljesen egyedül, majd holnap fel is teszem, mert nagyon kreatív lett!
Közben ismét volt szerencsém találkozni Kádár Annamáriával, aki a férjével érkezett hozzánk pihenni egy kicsit és hogy őszinte legyek, Ede ugyanolyan jó fej, mint Anna, így a velük töltött idő is tiramisu volt a lelkemnek. Na, meg közben hírem is van, vagyis inkább dicsekszem egy kicsit! Anyák-Napján az egom is kapott ajándékot, merthogy ráálltam a mérlegre és kiderült, hogy visszanyertem a szülés előtti testsúlyomat (Tündi csak annyit mondott, hogy neki ennyi volt a születési súlya:)!!! Olyan hiperszuperboldog voltam, főleg, hogy rámjöttek a ruháim, hogy azóta minimum én vagyok az Angelina Jolie, csak kár, hogy az én Brad Pittem papírból van.. :) Nem tettem különösebben semmit, csak csökkentettem a bevitt ételmennyiséget (férfi adagról nőire válltottam), minimalizáltam az édességet és igyekszem könnyű ételeket fogyasztani, főleg vacsorára. Nem éhezem, nem szenvedek és már nem is kívánom annyira az édeset, szóval azt hiszem, jó elvonókúra alany lennék!

Na, de elég a hablatyból, mutatom, hogy nálunk mit kaptak a nagyik Anyák-Napjára. A dobozt én készítettem, a medált Lilkó és mondhatom nagy-nagy szeretettel és hálával adtuk, hisz mi nagyon szerencsések vagyunk velük. Imádják a lányokat, mindig számíthatunk rájuk és marha jól főznek! A medálkészítésről később írnék, mert az egy nagyobb durranás része volt, a dobozt meg dekupázsoltam ismét. Léna is készített valamit, de azt inkább nem részletezném...:) Mivel azuramban annyi a romantika és a figyelmesség, mint egy döglött béka lábujjában, így vettem magamnak egy hortenziát, majd szóltam, hogy adja oda a lányokkal. Ő próbált meglepni egy orchideával, amivel csak az volt a baj, hogy kb. 3 volt már belőle itthon, így becseréltettem egy olyanra, amilyen legalább még nincs. Tudom, más örült volna ennek is, de én ilyenkor mindig kiakadok, hogy 12 év után még mindig nem tudja, hogy mi kell nekem! Hát Ő Pasi a javából és szerintem már lassan meg kellene ezt szoknom...
Egyébként  a kis Drága megtanult fel és lemászni (mármint Léna baba), mindent kiborít, megkóstol és szétpakol. Szombaton fél kilencig kétszer mostam fel a nappalit, ma meg először beesik az ágy és a fal közé, majd kanalazza az epres joghurtot, aztán beveri a fejét, míg végül kiönti a gyümölcslevet. Mindezt 10 perc alatt. De hogy őszinte legyek, olyan vicces tud lenni! Tök jól elmolyol magának, nem szereti, ha pesztráljuk, mert neki sok dolga van ebben a világban. Olyan, mint én...:) Lilit mindig fogni kellett, de azért volt előnye is, nem kellett naponta porszívózni és felmosni utána!
A dobozokból egyébként egyet meg is tartottam magamnak, mert annyira beleszerettem!  Szóval ha még nem unjátok, lesz még egy bejegyzés a témában, de szerintem tetszeni fog nektek!
Köszönöm, hogy velem vagytok, üdvözlöm az új követőimet és köszönöm a megjegyzéseket! Ahogy egy barátom mondta, lassan eljön az a kor, amikor minden nap ajándék, de veletek kellemesebb "megöregedni"... :)

My favorite...

Ezt Kerianyu kapta

Ezt az Anyukám...

És ezt az Anyósom...

Ezzel pedig másoknak okoztam örömet...

Anyák Napi készülődés a Manócskáinkkal

Van az a nap, amikor érzed, hogy nem úgy alakul, ahogy eltervezted. na, nekem ma pont ilyen volt!

Mivel ma a Maszatoló klubban is a vasárnapi Anyák Napjára készültünk, kitaláltam, hogy zsugorfóliával készítünk majd medált! Nincs is kedvesebb egy kézzel készült ajándéknál a gyermektől, de milyen jó, ha azt még büszkén hordhatjuk is. Úgy terveztem, hogy a zsugorfóliát feldarabolom, készítek néhány lekicsinyitett színezőt, vagy hagyom őket rajzolni szabadon az anyagra, majd a szendvicssütőmön szépen összezsugorítjuk, láncra fűzzük és kész is a szép ajándék! Azonban ez a tervem már ott megdőlt, hogy sehol nem találtam fóliát, csak feketében, azt azért már mégsem.... Aztán amikor végre indultunk volna a két nyűgös gyerkővel a foglalkozásra, leszakadt az ég és Léna baba is elaludt, így persze késtünk, nem kicsit! Aztán eszembe jutott, hogy a keresztlánymnak még nem vettünk ajándékot a 6. szülinapjára, ezért bementünk a papírboltba, ahol úgy emlékeztem, hogy 650 Ft-ért láttam egy kis kabalát, amiből persze Lilinek is kellett, aki már annyira rákészült, hogy már neve is volt a süninek. Erre kiderült, hogy valójában 1350 Ft volt és a gyerek csak azért kapta meg, mert nem akartam összetörni a szívét! Bár így utólag ismét nem sok értelme volt, hogy új játékot kapott, mert szerintem már most nem tudja, hogy hol van a legújabb kedvence. Kész vagyok a követelőzésétől! Mindig megfogadom, hogy soha többet nem viszem boltba magammal, de aztán csak oda kerül, ami súlyos forintjaimba kerül. Mert nekem egy sz.r póni is drága, mégha 700 Ftba is kerül, mert tudom, hogy valójában csak megszerezni akarja, birtokolni, de hamar ráun mindenre! Szóval nagy nehezen beérünk a Játszóházba, erre kiderül, hogy összesen van 6 gyerek, beleértve Léna babát is, merthogy a többiek már inkább a Játszón nyomják. Mindegy, én soha sem a létszámot nézem, hanem azt, hogy milyen a hangulat és ismét nagyon jó volt a közös alkotás.

Először levegőn száradó gyurmából szaggattunk ki szivecskéket, majd a gyerkők belenyomták az ujjukat, hogy Anyának mindig meglegyen az ujjlenyomatuk. Ez ha kiszárad, akár medál, vagy falikép része is lehet. Aztán jött a klasszikus kézlenyomat, ami szív formára került. A teljesen kész verzióban úgy néz majd ki, hogy egy nagyobb, színes szívre ráragasztjuk és körbeírjuk vagy egy kedves idézettel, vagy a gyerek aranyköpéseivel. Végül készítettem egy képet, szintén ujjlenyomatokkal, amit belehelyeztem egy CD-tokba és feldíszítettem pálcikával és papírvirágokkal. Ezt lehet sokkal szebbre is pl.: saját rajzzal, versikével vagy fényképpel, de nekem csak ennyire tellett... Olyan fáradt lettem, hogy este neki is estem egy óriási, friss és ropogós, update 28-as kiflinek, ami baromi jól esett és amit holnap nagyon fogok utáni, amikor épp "buggyos" felső után kutatok!!!!

Kezdek belefáradni a végetnemérő házimunkába... Tudom,tudom, ezt sokan átérzik, de én már tényleg bedilizek!!! A Kicsi ugyanis mindent, de mindent szétpakol, darabjaira szed, megkóstol, szétszakít és eldobál. A Nagy meg szimplán lusta és valamiért úgy gondolja, hogy neki nem kell összepakolni azt a sok játékot, amit azért hagy szerteszét, mert épp egy 1 cm-es játék után kutatott buzgón, ami 10 percig volt érdekes. Aztán jön a szokásos joghurt és tea kiborogatás, így belőlem csak annyit látni itthon, hogy villogó szemekkel próbálom menteni a menthetőt. Mert engem sajnos zavar, ha járatok vannak a lakásban és az is, ha ragad a padló. Értem én, hogy gyerek, ez a dolga, meg minden, de én olyan hihetetlenül feszült vagyok, ha rendetlenség van, hogy robbani tudnék! Mostanában ráadásul időm sem volt egy rendes takarításra, pedig minden nap porszívózok és felmosok valamit... Nekem olyan hihetetlenül jó érzés, amikor ordít a zene, én meg végre jól  kitakarítom magam! Tök gáz, hogy erre vágyom, de én amúgy sem vagyok teljesen százas:) Szóval kivagyok és imádnék egy hosszú hétvéget egy olyan helyen, ahol senki után nem kell összepakolni, takarítani, senki fenekét nem kell kitörölni és végre úgy ehetek meg egy ebédet, hogy nem kell hatszor felállnom közben, vagy épp egyedül ülhetem végig azt a röpke 2 percet a WC-n....Persze tudom, hogy pár év múlva mindent megadnék, hogy ezeket újra átélhessem és nem is panaszkodnék, ha nem ragadna most is a padló, amit tegnap mostam fel...:)

Szóval Anya fárad, érzi a súlyát a hiperaktív életének, ami most kezd csak felpörögni igazán! Hamarosan lesz egy rendezvényes bejegyzésem, merthogy pörög az élet Kabócáéknál és beindult a Sunset Terrace Koktél Bár is a Zsóry-Fürdőben, amihez szintén van egy kis közöm, csak előtte kitakarítok...:)

 

Jöjjenek a képek, de még lesz hasonló bejegyzés, ami szerintem tetszeni fog nektek:)

 

 

Anyák_Napjára egy-két ötlet

Bocsánat, hogy így eltüntem, de sajnos mostanában ez lesz várható... Eddig csak két végén égettem a gyertyát, most épp vagy százon futnak a szálak és sajna a blogírásra nem nagyon jut időm! De igyekszem, így hétvégén reményeim szerint több bejegyzés is lesz:)
Most is csak egy gyors válogatásra van időm, de holnap a klubban mi is készülünk az év egyik legszebb ünnepére és majd megmutatom, hogy a Manócskáink mivel kedveskednek vasárnap. Annyit elöljáróban, hogy köze lesz a zsugorfóliához...:)

Netes ötletek: