Túrós Buga

Tegnap megnéztem a Gasztroangyalt, ami nálam annyit jelent, hogy másnap sütnöm kell, lehetőleg olyat, amilyet előtte még soha. Mivel hétvégén sikerült 10 db kiflit megvenni akarva-akaratlanul, nem állt szándékomban kidobni, ha megszárad, így jutottam oda, hogy guba lesz belőle. Bár imádom a mákos dolgokat, most nem volt kedvem hozzá, a túró krémes süteményért viszont majd meg vesztem. Így feldaraboltam  a kifliket(4db), a jénai alját telepakoltam vele és leöntöttem vanilliás tejjel. Ez úgy készült, hogy kb. fél liter tejhez raktam két tojássárgáját, egy vaniliás cukrot és kb. 2-3 kanál cukrot, amit jól elkevertem. Erre jött a túrókrém, amihez fél kg túrót használtam, egy tojást, kb. 3-4 kanál cukrot, mazsolát és reszelt citromhéjjat. Tudom, tudom, mérges gázok meg minden, de én úgy imádom a reszelt citromhéjjat, hogy ki nem hagynám a túróból! Ha esteleg többet nem jelentkeznék be, akkor ti ne rakjatok bele reszelt citromhéjjat...

A túrókrémes réteg után újabb kifli, majd a maradék vaniliás tej és fedővel együtt be a sütőbe. Hú, de nagyon finom lett!!!!!! A teteje ropogós, az alja omlós, a túrókrém meg egyenesen megszólal a közepén! Azt mondja: - hízlalok, hízlalok, de ki a francot érdekel????????

Ha még lesz mit lefotózni, teszek fel képet, bár a látvány azért nem egy habos torta:)

A hétvégén "bandáztunk" ami azt jelenti, hogy itthon voltak a barátaink nagy többséggel, ami nálunk kimeríthetelen hülyeséggel jár. Annyit nevettem, hogy már sírtam és éreztem, hogy ez is egy olyan emlék lesz, amit elővehetek fázós napokon. Azurammal rájöttünk, hogy két gyerekkel nem igazán lehet élvezni egy Pálinka fesztivált, de a napirendre fittyethányva, este egy darabig nálunk volt Pálinka party, ami a másnap napszemüvegben megjelenő haverunk láttán, nyílván jól sikerült:) Én nem iszom alkoholt, de legalább olyan jól elvagyok, mint az, aki igen...

A Picikét mindenki haza akarta vinni, a Nagyot meg hiába kínáltuk..:) Úgy fel pörgött, hogy komolyan elgondolkodtam azon, hogy ő is kap egy borostyán nyakláncot. Az igaz, hogy fogzásra való és jó is rá, de hátha nyugtat is egy kicsit:)

Közben befejeztem az Anne Shirly regényeket. Gondoltam megnézem a filmet, de hatalmas csalódás volt! Olyan szinten eltér a könyvtől, hogy szinte köszönő viszonyba sincsennek egymással. Bevallom, ha olvasok, kicsit belekerülök abba a Világba, ahol játszódik. Ebben a Világban viszont olyan jól éreztem magam, hogy nem sok kedvem van kilépni a valóságba... Tiszta, kedves, mulatságos történet, ami az ember szívéig hatol! Bár ebben is vannak pletykás, rosszindulatú emberek, de Anne kedvessége rájuk is hatással lesz és megváltoztatja az életüket. Ha mostantól azt mondom valakinek, hogy rokon lelkek vagyunk, az tudja, hogy ez Annes Shilys volt:) Aki tudja, olvassa el, mert fantasztikus történet!

És hogy két gyerek mellett mikor van időm olvasni? Amikor mások TV-t néznek... És azóta boldogabb vagyok:)
Ha valaki keresné a könyveket, itt vannak a címek:
L.M. Montgomery
Anne otthonra talál
Anne az élet iskolájában
Anne válaszúton
Anne új vizekre evez
Anne férjhez megy
Anne családja körében
Anne és a Szivárvány-völgy
Anne gyermekei a háborúban
 

 

Megvan a nyertes!!!

Ebben a regényes időben, ahogy Anne Shirly mondaná, megtörtént a sorsolás, egy 5 és fél éves nagylány közreműködésével, aki pár percre legyőzte abbéli aggodalmát, hogy a fákat kicsavarja a szél és kihúzta a szerencsés nevét!

Mielőtt elárulom, köszöntöm az újakat és köszönöm a régieknek, nagyon jól esik, hogy velem vagytok! Számomra ez egy jó visszajelzés, még akkor is, ha végülis nem lettünk 100-an:) Köszönöm a megjegyzéseket is, mindig remegő gyomorral olvasom őket, bár a többség a facebook-on, a saját oldalamra jön, nagyon inspirálóak és igazi hajtóerőként fukcionálnak. Szóval: még, még, még!!!!

De nem húzom tovább, vár még rám egy takaró alatti, elemlámpás mese olvasás.

Kocsik Zsuzsanna, gratulálok, te nyerted az ajtódíszt!!! Kérlek, hogy küld el a címed a sagnes81@gmail.com e-mail címre és a jövő héten már az ajtódon díszeleghet ez a kedves ajándék!

Ha lehetne, mindenkinek küldenék valamit, de ezt nem tudom megtenni. Helyette újabb írások, újabb ötletek jönnek majd és remélem ajándéknak érzitek majd! :)

Szép estét és alkotós hétvégét kívánok mindenkinek!

Papírtányéros ötletek

Jaj, én úgy szeretem az újrahasznosítós, varrás nélküli, olcsó megoldásokat. Persze elfog az irigység egy-egy pachwork munka láttán, de én és a tű hihetetlenül taszítjuk egymást. Vasárnap pl.: két óra volt megvarrni a gyerek babzsákját, így mondtam is neki, hogy ha valaha kételkedne, hogy szeretem, csak nézzen erre a babzsákra és akkor tudni fogja. Erre másnap elém áll és közli, hogy csak akkor hiszi el, hogy szeretem, ha megvarrom a macija sapkáját. Hát, na, nagy a szája, volt kitől örökölnie. És persze itt nem magamra gondolok... :) A Picike meg közben úgy döntött, hogy elnindul, pedig még nincs 9 hónapos. Tolja maga előtt a széket és úgy lépeget, de körbejárta már a nappalit és a fürdőkádat is. Most jön két fogacskája, amit csak úgy vettünk észre, hogy folyt az orra, meg könnyezett a szeme, mert a hangulatán nem látszik. Egész nap pakol, felfedez, kóstolgat, próbálkozik és fejleszti a huncut arcmimikát. Egyre jobb benne, olyan orrfelhúzásai és nyelnyújtogatásai vannak, na meg szégyenlős, habarodj belém pillantásai, hogy egész nap a Föld fölött szárnyalunk az örömtől. Most Anya fogadalmat tett, hogy kevesebbet pörög és többet pihen, mert rájöttem, hogy attól, hogy egész nap le sem ülök, az anorexiás pénztárcám még nem fog dagadni, így elkezdem kiélvezni az itthonlétet. Úgyis dolgozhatok még vagy 30 évig, így most több időt szánok majd a lustálkodásra. Hmmmm, de fincsi!!!
De, térjünk vissza a papírtányérokra. A Játszóházban gyakran nyúlok olyan ötletekhez, amihez a papírtányérokat lehet használni, mert olyan sokoldalú, és olyan olcsó! Guba Viki barátném talált egy oldalt jobbnál-jobb ötletekkel, de én is gyűjtöttem néhányat. Nagyon jól használható koszorú alapként, jó kis játékokat lehet készíteni belőle és nagyon ötletes, "zsebes" dolgokra is alkalmas. Fogyasszátok egészséggel!

http://www.facebook.com/l.php?u=http%3A%2F%2Fpinterest.com%2Fsearch%2Fboards%2F%3Fq%3Dpaper%2Bplate%2Bcraft&h=YAQE1BULC

Nálam ez a béka indította el a papírtányérok iránti vonzalmamat!

Kreatív gyerkőm

Bár ez elvileg egy kézműves blog, mégis a legtöbb visszajelzés azzal kapcsolatos, hogy szeretik, ahogy írok, ezért most nem a saját alkotásaimat mutatnám be, hanem a keratív Nagy munkáit.

Tudni kell róla, hogy tőle rafináltabb és akaratosabb nőszemélyt még nem hordott hátán a Föld, így naponta lehetne posztolni a huncutságait, hogy jobb kedvre derítsük a társadalmat.

Karácsony előtt pl.: mély áhitattal beszélt arról, hogy ő esténként angyalokat lát, nem is egyet, hanem kettőt és beszélget is velük. Mi mély csodálattal áhítattal hallgattuk és közben persze dagadt a mellünk a büszkeségtől, hogy milyen jó is ez a gyerek. Már vagy 10 perce áradozott az ő anygalkáiról, amikor megkérdeztem, hogy mit is mondanak neki. Ő néhány másodperc után rávágta: Hát, azt mondják nekem, hogy vegyetek nekem világítós sellő barbiet, meg pónit, meg.... Na, az apjával dőltünk a röhögéstől és megállapítottuk, hogy ez valóban a mi gyerekünk.

Nem rég rajzolt egy táblát, Babáknak belépni TILOS! elnevezéssel, ami természetesen az ő kíváncsi és pakolós Hugicájának szólt. Ha Léna baba közeledik, becsapja az ajtót és közli, hogy: -Anya, ott a tábla! Hát nem kreatív?

Aztán készített nekem egy feladatlapot is. Rajzolt rá gyümölcsöket, játékokat és az volt az én feladatom, hogy a kosárba húzzam a gyümölcsöket. Leültetett az asztalhoz, amíg készültem, ő fontoskodva pakolászott (mint a felnőttek szokták), majd amikor elkészültem, elvette, egyesével kijavította, kipipálta és a végén adott egy piros pontot és egy mosolykát.

Most újra tombol a Micimackó szerelem, ezért az egyik délután lerajzolta az összes szereplőt. Bevallom, könnyes lett a szemem, amikor megláttam. Mostanában azt játszuk, hogy élnek a játékai. Egyszer, amikor haza jött az oviból, máshol találta a Micimackóját, én meg azt találtam mondani, hogy ő ment arrébb és még a mézet is kinyalta. Láttátok volna, hogy milyen boldog lett! Persze, azért ugrál még a képzelet és a valóság között, ezért néha megjegyzi, hogy biztos én pakolom át, de aztán megbeszéljük, hogy ez nem így van. Tudom, hogy ez nem teljesen korrekt eljárás vele szemben, de így szabadon szárnyalhat a képzelete.

Amúgy nagyon "olaszos" a mi kapcsolatunk. Még csak 5 éves, de úgy felesel, mint egy 15 éves. Sokszor mondom is, hogy egyik nap angyal, a másik nap kisördög, de nincs köztes állapot. Harcolunk mindennap, aztán este békésen összebújunk. Mostanában a fejünkre húzzuk a takarót, bekapcsoljuk az elemlámpát és úgy olvassuk a mesét. Nagyon jó buli!

És itt köszönném meg neki, hogy annyi jó ötletet adott a mesék megírásához. A vasárnapi séta közben ugyanis mondott egy csomó mindent, amiről írhatnék és úgy belelkesedett, hogy azóta újabb és újabb ötletei vannak. Összesen kb. 6-7 ötlet volt, de ő már 25-re emlékszik, így lesz dolgom bőven.

Tudom, hogy nem tisztességes az interneten bemutatni az ember lányát. De én nem írok naplót és azt remélem, hogy pár év múlva örülni fog ennek a bejegyzésnek.

Remélem mindig örömét leli majd az alkotásaiban és ilyen kis kreatív huncutság marad.

Találkozás Dr. Kádár Annamáriával

Azon a bizonyos éjszakán, amikor fogadalmat szoktak tenni, amit a pezsgő hatására már aznap elfelejtünk, én is tettem egyet. Megfogadtam, hogy a 2013-as évem jobb lesz, mint a 2012-es, mert ez egy igen nehéz, próbákkal teli év volt. Leszámítva persze a kis csodám megszületését, mert ő lett a mi kis Angyalkánk a maga nyugodtságával és kedvességével.

Ez az év már most jobb és szebb, mint az előzőek. Találkozhattam ugyanis a kedvenc írónőmmel, Dr. Kádár Annamáriával, a Mesepszichológia könyv írójával. Ez olyan volt nekem, mint amikor a 12 éves, zselés hajú, foci rajongó kisfiú csillogó szemekkel várja, hogy találkozhasson a pédaképével, én is úgy vártam Annát. A könyvét egy volt csoptársam ajánlotta a figyelmembe és a könyvtárban talán én voltam az első, aki kivette, először olvashatta. Én már sok könyvet olvastam gyermeknevelés témakörében. Olvastam, mint Anya, olvastam, mint hallgató, olvastam, mint az egyesület elnöke. Találtam nagyon jókat és fizettem számomra használhatatlanokért, de ez a könyv lett, A KÖNYV! Bevallom, bár szívesen olvasok pszichológia témakörben, a sok idegen szó miatt nem haladok olyan gyorsan, mint pl.: egy könnyed regénnyel és közben sokszor azt érzem, hogy ezt nem nekem írták. Ennek a könyvnek viszont faltam a betűit. Érdemes már az előszót is elolvasni, már az is ad valami pluszt, de az egész felépítése, stílusa, könnyedsége, mégis fontossága rabul ejtett. Úgy merülhettem el a mesék pszchlógiájában, hogy nem csak hasznos információkat, de mese és vers idézeteket is kaptam, ami annyira személyessé és kedvessé teszi a művet. A végén pedig a 10 mese, egyszerűen varázslatos és hűen alkalmazkodik a könyvben megfogalmazottakhoz. A Nagy sajnos nagyon rászokott a képes mesékre, így Tündérbogyót még nem sikerült közelebb hozni hozzá, de az én szívembe már belopta magát:) Engem ez a könyv elindított az úton. Nem tudom, hogy tapasztalt-e már valaki hasonlót, de én annyi inspirációt és bíztatást olvastam ki a soraiból, hogy azt éreztem, cselekednem kell. Ha a legszegényebb, legkisebb fiúnak sikerül legyőzni a sárkányt és a végén elvenné a királylányt, talán nekem is sikerül majd valami.. Azóta merültem el a blog írásban, a kézműveskedésben és azóta keltek életre Kabóca és Manócska történetei... Bár azt nem érzem, hogy kiemelkedő lennék bármiben is, azt remélem, hogy egyszer majd velem is megtörténik a csoda és valaki felfigyel a munkáimra...

Aztán valahogy úgy alakult, hogy a Nyitott Akadémián keresztül, szinte féláron, dedikálva sikerült meglepnem magam ezzel a könyvvel karácsonyra, közben jött a hír, hogy mehetek a Gasztroangyal forgatásra, így már akkor tudtam, hogy ez az én évem lesz!

Annával a facebook-on ismerkedtünk meg. Elsőre is nagyon kedves és közvetlen volt, de már előtte is ezt hallottam róla. Jöttek a beszélgetések, míg végül oda jutottunk, hogy meghívtam március 6-ra Mezőkövesdre egy előadásra. nagyon izgultam a találkozástól, egész nap készültem, rám nem jellemző módon enni is alig bírtam. De nem kellett volna izgulni. Annamária egy hihetetlenül kedves, közvetlen, nagylelkű, jópofa nőszemély, akinek olyan pozitív a kisugárzása, hogy szerintem bárkit levesz a lábáról! Juditka barátnőmmel tartottunk neki egy kis idegenvezetést, még matyóba is beöltöztettük, ő meg "cserébe" a fél vagyonát nálunk hagyta:), így sanszos, hogy a férje a város közelébe sem engedi többet:))))))) Az előadása lehengerlő és gondolat ébresztő volt, egy kis humorral megfűszerezve. csak azt sajnálom, hogy nem voltak többen, mert ezt mindenkinek hallania kellett volna. Egy olyan előadás volt, ami után elgondolkodsz az életeden és azon, hogy merre indulj tovább. Nagyon tetszett a "mézmocsár" kifejezés, amit itt hallottam először és ami annyit jelent, hogy lépjünk ki a megszokott, kényelmes életünkből és tegyünk magunkért, a családunkért. Sok nőt ismerek, aki "beleragadt" az anya-szerepébe és bár azt mondja, hogy ő menne, valójában mindenkinek kényelmesebb, hogy ő otthon van és megoldja mindenki problémáját, akár a saját maga kárára is. Vannak évek, amikor szinte kötelező a családunknak élni, de egy idő után mindenkinek hasznosabb, ha a Jótündér nem oldja meg a gondokat, hanem megtanít a saját lábunkra állni és közben akár önmegvalósítás révén, még ő is boldogabb.

Az előadás után elmentünk vacsorázni, ami szintén nagyon kellemes volt, bár azt gyanítom, hogy a Pizzériába többet nem engednek be minket. A hatból négy gyermekünk ugyanis úgy felpörgött, hogy inkább 10 részeg foci drukker, mint "ezek". Szegény pincér csaj, szerintem azóta is kezelésekre jár... Mi meg jól bemutatkoztunk a hisztis, nevelnénk, de nem használ tipusú gyerekeinkkel a pszichológus előtt, pedig csak elfáradtak. Kár, hogy nem volt egy kanappé, úgy lefeküdtem volna és mondtam volna, csak mondtam volna....

Összegezve egy csodálatos és felejthetetlen fél napot sikerült eltöltenem Kádár Annamáriával, akit nagy szeretettel várunk majd vissza, mert egy igazán szuper nő!

Persze kapott ám kézműves ajándékot, mert máshogy meg sem hívtuk volna. Én sütöttem és főztem neki, illetve kapott egy szép képkeretet angyalszárnyakkal. A máskos üti receptjét itt találtam, bár én a tetejére csak tejszínes pudingot raktam, meggy darabokkal. Hihetetlenül könnyű és finom a tészta, csak ajánlani tudom! Annamáriának is ízlett, meg a palóc gulyásom is:)http://magyarkonyha.network.hu/kepek/edes_es_sos_sutemenyektesztafelekedittol/kekszesmakos_sutemeny

Az egyik Anyukánk, Gál-Molnár Anikó, aki egyenlőre csak hobby selyemfestő, de remélem elmélyed a művészetében, mert nagyon tehetséges, megfestette Tündérbogyót. Bugac, vagyis Tündi barátném pedig egy nagyon kedves filc képet készített, aminek szintén nagy sikere volt! kapott még mézeskalács szivet, matyós bögrét és egy csomó prospektust, "visszavárunk" felírattal.

Én nagyon élveztem ezt az egészet, újra tanulni támadt kedvem, csak közben úgy elfáradtam a gondjaim terhei alatt, hogy most sok "pizsama napra" lesz szükségem, hogy újra lelkesen küzdjek meg a sárkányaimmal. De megküzdök, mert a sült galambra én nem bírok várni, az nem én lennék:) Hamarosan tehát újabb bejegyzéssel jelentkezem, ha kell-ha nem:)))))))

Fecskék

Pénteken a Mese foglalkozáson Kabóca és Manócska még mindig a tavasz után kutatott, amikor Kabóca érdekes hangzavarra lett figyelmes. Ereszük alá beköltöztek Ficseriék, akik nem rég tértek haza a meleg Afrikából. Aztán, hogy milyen kalandba keveredtek, egyszer reméljük kiderül...
Mert hogy megint mesét írtam a foglalkozásra, ami kb. 5 mp-ig érdekelte is a gyerekeket.... Ugyanis olyan rohangálásba és bújócskába voltak, hogy nem tudtam őket leültetni egy percre sem:) Így fogalmam sincs, hogy hogy sikerült az "alkotás", hisz nem volt közönség, aki visszajelezzen...
A foglalkozásra is fecskékkel készültem, bár igaz, még kicsit korán, hisz ráuk még várni kell egy kicsit! Hogy őszinte legyek, én már oda vagyok, hogy végre itt a tavasz, imádom a napsütést!!!! Ebben az időben szárnyalni tudnék és menni és menni és menni!!! Bár a fagyizók még zárva vannak, én már nyitott vagyok rájuk:)
A repülő fecskénk modelljét itt találtam és külön köszönet érte, hogy leírta az elkészítés módját, mert így nem kellett kísérleteznem a vonalzóval.
http://kreativszakkor.blog.hu/2010/08/22/fecske_13

Na, gondoltam, hogy tovább fejlesztem ezt a modellt és elkészítem a saját fecske fészkünket fiókákkal. Két papírtányért használtam. Az egyiknek a tetejét félkör alakban levágtam, majd megfordítva ráragasztottam. Így lett üreges a fészkünk. A fecske fejekhez 2,5 cm széles, 13 cm hosszú fekete lapokat használtam. Miután kör alakba feltekertem és összeragasztottam, "feldíszítettem", a szeme pl.: lyukasztóval készült. A sárgolyók lejárt szavatosságú kölesgolyók voltak, de használtunk pl.: pattogatott kukoricát is, illetve krepp-papírból készült galacsinokat, amiket aztán fekete vízfestékkel lefestettünk. És már kész is volt, szerintem nagyon cukik:)

100. bejegyzés ajándékot hoz magával:)

Na, kérem szépen, peregjenek a dobok, álljon fel a tánckar, jöhet a harsona, mert hogy ez a 100. bejegyzésem!!!!!
Úgy örülök ennek, meg annak is, hogy lassan az oldalmegjelenítések száma is eléri a 100.000 és lett néhány új követőm is, hogy úgy döntöttem játékot hirdetek! Készítettem ma egy ajtódíszt, amit a követőim között fogok kisorsolni március 14. este. Persz csudijó lenne elérni a 100 követőt is, de erre talán még várnom kell.
Köszönöm, hogy vagytok nekem! Sok erőt merítek ebből a blogból és bár nem kapok annyi hozzászólást, mint mások, az a néhány valahogy mindig a legjobbkor jön:)
Amúgy egy kedves ismerősöm felajánlotta, hogy kijavítja a helyesírási hibáimat, de félek, hogy akkor már nem szeretnétek, ezért csak a "ti kedvetekért", ez a blog marad olyan tökéletlen, mint én magam is! Most meg még szemüveg sincs rajtam... :)
Játékra fel drágáim és köszönök mindent!!!

Íme az ajándék: