Bögrés kedvenc

   A múlt héten volt egy darab tojásom, nulla vaj, émi liszt, cukor és túró. Arra kértem az AgnesSdesig oldalam követőit, hogy küldjenek nekem recepteket, amelyek ezeket az összetevőket tartalmazzák. Kaptam jó sok, finom receptet, de rám tört egy iszonyatos fejfájás, így a legegyszerűbbet kellett kiválasztanom! Nos, olyan jól sikerült a választás, hogy azóta már háromszor megsütöttem a sütit, különböző adalékokkal és ez tényleg egy nekem való gyors és finom recept.
A bögrés süti receptjét Judit küldte nekem, aki három tizenéves nagy srác anyukája, zseniális nyelvtanár és nem mellesleg egy igazi bombázó. Azt írta, hogy számára is hasznos ez a recept, mert amikor a fiai haverjai beállítanak és gyorsan kell valami, akkor ezt veszi elő.
Most jön az a rész, amit ugorjanak át azok, akiket a recept érdekli, nem egy szaranya nyavajgásai!

De mielőtt belekezdek és végre használható információkhoz jutnátok, muszáj csepegtenem életem morzsáiból, mert azt remélem, hogy lesznek egy páran (mondjuk egy millióan), akik felsóhatanak és azt mondják, de így érzek én is!
A a helyzet, hogy ez a nyári szünet szerintem egy hatalmas szívás! Szívás a gyereknek és legfőképpen szívás nekünk, anyukáknak! Hát mondja már meg nekem, hogy mi a franc igazolja, hogy a vakációnak ilyen átkozottul hosszúnak kell lennie? Ez tényleg jó a gyerekeknek? Az ide-oda pakolásuk, az ilyen tábor, meg olyan mama vajon nem zavarja meg a fejlődésüket? miért van az, hogy más (fejlettebb!) országokban ez az időszak 6 azaz hat hétből áll és nem 2,5 azaz kétésfél hónapból?! Persze, élvezem, hogy nem kell korán kelni, de hogy már kilenckor szó szerint rajtam veszekednek és verekednek, pedig lányok és az egyik csak 2 éves, majd mese, játék, újabb verekedés, nemakarokalukálni, nemakaroklemenni, hívdáteztmegazt, ajtócsapkodás és satöbbi! Ha dolgozni megyek, nyígnak, hogy ne már, én meg tele vagyok lelkiismeret fordulással, amiért már megint mamázniuk kell (egy héten ez két alkalmat jelent), amit egyébként utólag mindig nagyon élveznek! A ház romokban, hiába próbálom rendben tartani! Főzök, de minek, alig esznek! Ha itt vannak a barátnők, elvannak, de a Picit kizárják, amiért ordít! Egyébként a Picike lett az árnyékom, minenhová követ, már fogat mosni sem tudok egyedül! Jelenleg kitalálta, hogy altatni kell, amire születése óta nem volt példa, így esténként már fél tizenegy előtt neki se tudok kezdni semminek, utána meg már minek?! Hisztizik, dobál, verekedik, ordít és nem eszik! A Nagy a pofátlanság határait nemhogy súrolja, konkrétan kilométerekre van tőle, kikészít teljesen! Ordít, hisztizik, követelőzik, érzelmileg zsarol! Pffff! Együtt kibírhatatlanok, már az a csoda, ha van egy óra nyugi! Voltunk 3 vagyis inkább 2 napot "nyaralni" is, 2 év kihagyás után, de maga volt a pokol! Vagy a kicsi gyerek hisztizett vagy az Anyjuk! Most egy hétre készülünk a Balcsihoz, de lehet már előző nap lemondjuk... Apa sokat dolgozik, én csak dolgoznék, mert akkor legalább senki nem hív anyának, ami a jelenlegi állapotban kész felüdülés! Jájj, tudom, tudom, az anyák többsége nem nyilatkozik így, de az én lányaim egy ilyen kíméletlenül őszinte nőszemélyt kaptak maguk mellé! Szívás, mi?
Azért persze vannak jó pillanatok is, bár most egy sem jut az eszembe:) Szóval nem egyszerű és tudom, hogy ha jobban rájuk hangolódnék és nem venném magamra az érzelmi zsarolásukat, könnyebb lenne, de egyszerűen most úgy érzem, hogy nincs hozzá energiám! Már lélekben a dolgozó nő szerepére készülök, ott valahogy ügyesebb vagyok!
Na, mivel már látom, hogy az ősanyák közössége hegyezi a vasvilláját, befejezem és legközelebb igyekszem kevésbé kimerült állpotomban nyilatkozni...

Itt a recept:

2 bögre liszt (vagy 1,5 bögre liszt, fél bögre kakó/mák/dió stb.), 1 bögre cukor, 1 bögre tej, 1 tojás, 1 sütőpor, 1 vaniliás cukor, 1 kk szódabikarbóna, 1 csipet só és egy pici vaj vagy olaj.
Az egészet összekevered, ízesíted túróval (a reszelt citromhéjat ki ne hagyd belőle, különben meg sem kóstolom), gyümölcsökkel (mi cukros-fahéjas szilvát és nektarin dobáltunk belőle és valami csúcs lett!), csokival, nutellával, lekvárral ésatöbiésatöbbi... Másnap is finom volt és a lányok ésazember azóta is követelik!
Tényleg nagyon könnyű elkészíteni, tényleg nagyon finom és tényleg egy olyan recept, amit tovább kell adnunk! Jó sütkérezést lányok és remélem, ti nem hegyeztétek a vasvillát:)

Az erkélyem, a büszkségem

Szeretném megmutatni Nektek az erkélyemet, ami valahol már a reménybeli kertem előfutára:) Továbbra is nagyon szeretnénk kertes házba költözni, de amíg ez nem megoldható, addig marad ez a néhány négyzetméteres, főutcára néző erkély, amit kedvemre csinosítgathatok. Nincs sok pénzem, inkább kreatívan oldom meg amit szeretnék, mint mindig:)

Fontos szempont volt, hogy egy olyan helyet alakítsak ki, ahol a két lánykám (és néha a kis barátaik) is jól érzik magukat, mert ők is nagyon szeretnek a szabadban lenni, de azt nem tudom megoldani, hogy mindig a játszón üljünk vagy csatangoljunk, így ki kellett találnom, hogy ha kedvük tarja, kimehessenek játszani. A hokedli konyha már tavaly kikerült, de az idén az erkély ajtó mellé tettem, hogy mindig rájuk lássak és kaptt egy kis enetriőrt. Jelenleg nagyon büszke vagyok rá, hisz megnyertem vele a Spektrum Home nyereményjátékát és úgy néz ki, hogy egy igen zuper kis magazinba is bekerül majd, de erről majd később írok:)

A régi, rossz szőnyegre felfestettem egy ugróisolát, de lehet rajzolni a virágtatókra, vettem nekik egy dobálós játékot, készült egy kis tündérkert is és persze van sok-sok virág, amit gondozhatnak, na meg a paradicsom, amit a kislányom vett 150 Ft-ért a picon (akkor ennyi pénze volt összesen és azt palántára akarta költeni, bár azt nem tudta pontosan, hogy mi az a palánta:) A madárkáink jönnek minden nap többször is, de nagyon redetlenek, szétdobálják a magokat, aztán meg reklmálnak, ha nincs a tálkában! Nagyon szeretem, amikor megjelennek, mert azt mindig hangos énekléssel jelzik és a gyerekek gyorsan az ablakhoz rohannak. A madáretetőről már írtam, azóta is imádom, de rendmániásoknak nem ajánlom:)

A nagy kedvenceim a hortenziáim <3 Egész egyszerűen csodálatosak!!! A nyár elején kettő még rózsaszín volt, egy meg kék, most meg már az összes bezöldült, de az egyik már a bordó színnel kacérkodik! Naponta többször is megcsodálom őket és már most azon aggódom, hogy vajon kibíríják-e majd a telet! A falra is tettem egy-két dolgot, mert szerettem volna megteremteni egy kis romantikus hangulatot.

A rattanszékek, na, azokat a kidobástól sikerült megmentenem! Még a férjem nagymamája készítette őket, de már elég kopottak voltak és ő le akarta cserélni őket. Szinte könyörögtem neki, hogy had próbáljam meg átfesteni, hátha szebb lesz, de ő valami műanyagot akart. Aztán átfestettem és maradtak:) Ezt nem ajánlom kezdknek, én sem voltam boldog, amikor elkészült, azonban nagyon boldog voltam:) A festő barátom azt tanácsolta, hogy fújjam le festékkel, egy alapos tisztítás után, de én vagány vagyok és neki estem ecsettel! Nagyon nehéz volt így festeni, szívta be a festéket, nehezen haladtam vele, az asztalra kellene még egy réteg, de jó ez így, leglábbis nekem megfelel! Természetesen piros pöttyös terítő került rá, mert nálam mást el sem lehetne képzelni! Valaki a múltkor meg is jegyezte, hogy gondolta, hogy mi launk itt, mert látta a terítőt!

Az idén megfogadtam, hogy nem lesz petúnia az erkélyen, de megláttam ezeket a gyönyörűségeket és persze ezek kerültek ismét a ládámba! A kövirózsám egyre szebb, már ültetgetek belőle mindenfelé, de az a nagy terv, hogy ha egyszer elmegyünk innen, jönnek ők is velem! Van borostyán is, aminek az az érdekessége, hogy tavaly teljesen kiszáradt, Anyukám visszavágta, Lili locsolgatta és meghálálta, egyre szebb! Szeretem a virágokat, talán sok is van belőle, de számomra csodálatos élmény esténként kimenni locsolni és gyönyörködni bennük! Szeretnék majd fapadlót és a falakat lefesteni, meg sok-sok kavicsot, esetleg egy kis csobogót, de egyenlőre ennyit sikerült kihoznom belőle! A lányok is sokat vannak kint, de azt tudnotok kell, hogy ők itt is képesek 3 másodperc alatt összeveszni és egymás hajának esni, ami persze "jót" tesz az idegeimnek... De akkor is, csodás érzés azon dolgozni, hogy szebb legyen a környezetünk és megéri a munka és az energia, mert így olyan helyen pihenhetünk, ami pont olyan lett, amilyet elképzeltünk!

 

Lesznek szép fotók (Gál Péter fotós) és nem szép fotók (Ágica, telefonos fotós)

 

Ez az egyik vége:

 

 

 

 

Ilyen középről:

 

És ilyen a másik vége:

 

Kövirózsák:

 

(ezeket Lili ültette, titokban, egy konzervesdobozba, amit harisnyával vont be és farkasfoggal kötözött meg)

 

 

A Tündérkert:

 

A madáretető:

 

Egy AgnesSdesign tábla a falon:

 

Az ugróiskola (akrill festékkel festetem):

 

Lehet rajzolni is:

 

 

 

 

A kedvenc bútoraim:

 

A hokedli konyha:

 

 

 

 

 

 

 

Az isteni paradicsomunk:)

 

Szép fotók Gál Pétertől valók:)

 

 

He tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is és kövess engem a facebookon is!

https://www.facebook.com/agnessdesing