Madáretetőket készítettünk

Minden évben készítek madáretetőt, bár megmondom az őszintét, hogy ezek ritkán keülnek "éles bevetésbe". Az oka ennek az, hogy mi a 2. emeleten lakunk, elég kevés fa van itt nekünk:), a nagyszülők meg nincsennek éppen elragadtatva, ha náluk helyezzük ki. Szóval nem tudom, hogy mennyire tartósak ezek, de az idén keresek vmi kósza fát, aki alig várja, hogy legyen rajta egy madáretető.

Mivel imádok hulladékból aalkotni, most is ezt tettem, tejesdobozokat használtunk fel. Jól kiöblítettük, majd kivágtuk a lyukat. Lefestettük akrill festékkel, majd díszítettük falevelekkel, gesztenyével, termésekkel, fa gyallyakkal stb. Azért beszélek többes számban, mert az egyesületünkben járó gyerekek és anyukák is beszálltak a munkába az őszi szünet keretében. Mindig azon nevetünk, hogy a gyerkők már rég a Játszó szobában játszanak, mi meg még mindig csak ragasztunk, meg vágunk, meg festünk, meg... pletyózunk:) Nagyon jó kis közösségünk van, feltöltődés ott lenni, így mindig hálás vagyok, hogy úgy alakult az életem, hogy ezt létre hozhattuk.

Azért van egy-két gyerkő alkotás is. A kedvencem a 4 éves Kolos munkája, aki kifestette a tökös színezőt (egészen művészi módon), majd az anyukáával, Anikóval ragszgattak rá tökmagot, terméseket. Volt tökmag mozaik is a legkisebbeknek: lerajzoltunk egy falevelet és ők teleragaszgatták tökmagokkal. A cél az lett volna, hogy ki is fessék, de hát nem értek rá:)

Természetesen készültek gesztenyefigurák és tobozbábok is, mert nagyon belendültünk.

Íme a munkák:

A lyukas harisnya új élete

Nem tudom, hogy másoknál hogy van ez, de az én 5 évesemnél olyan gyorsan fogy a harisnya, mint máshol a cukor. Volt, hogy napi szinten jött haza lyukas harisnyával az oviból, de mivel még újjak voltak, nem volt szívem kidobni őket. Több dologra is használtam, de most egy koszorút mutatok be nektek.
Két különböző harisnya lábszárait levágtam és osszecsavartam, majd a végénél elvarrtam. A díszítése nagyon egyszerű volt, ugyanis a virágok alapja egy egyszerű kör alap, amit a szélénél körbevarrunk és ahogy körbeértünk, összehúzzuk. Erre került egy-egy gomb, a koszorú alapra pedig még néhány gyöngy és szatén szallag.

Honlap ajánló

Megkeresett a www.minelli.hu weboldal szekesztője, hogy ajánljuk egymás oldalait-egymás oldalain:) Miután megláttam a Spanyol almatorta receptjét és meg is sütöttem, mondhatom bátor és igaz suívvel ajánlom figyelmetekbe ezt a nőknek szóló honlapot!
A sütiről a család véleménye csak ennyi volt: ez elképesztően finom!!!!!
A recept:
Hozzávalók:
20 dkg cukor, 1 cs. vaníliás cukor, 20 dkg vaj, 4 tojás, 12,5 dkg darált dió ,1 tk. fahéj
1 tk. sütőpor, 20 dkg liszt, 2 ek. kakaó,4 alma, 3 kanál rum

Elkészítése:
Az almát meg kell hámozni, eltávolítani a magházakat, majd kockákra felvágni. Rummal meglocsolva állni hagyni.(én a rumot a tésztába kevertem, így fantasztikus volt már nyersen is:) Eközben a vajat és a cukrot + vaníliás cukrot habosra össze kell keverni. A tojásokat beleütni, majd néhány perc keverés mellet hozzáadni a dió, a sütőport és a kakaóval kevert lisztet.Ebbe bele kell forgatni az almákat és sütőpapírral bélelt formába önteni a masszát. 180 Fokos, előmelegített sütőben 40- 50 percig kell sütni.

Ötletek őszre az apróságnak:)

Az ősz a gyermekek olvasatában talán ezt jelentheti: ahhoz már hideg van, hogy sokáig a játszótéren legyünk, de ahhoz még nincs eléggé, hogy essen a hó. Mégis élvezetessé tehetjük a sétáinkat, ha közben színes faleveleket, gesztenyét vagy makkot gyűjtünk és közben erről a csodálatos évszakról beszélgetünk. Azonban, hogy haszna is legyen a gyűjtögető sétánknak, használjuk fel az összegyűjtött növényeket a kézműveskedéshez.

Bemutatok néhány ötletet, amit már egy bölcsődés korú gyermekkel is el lehet készíteni. Mint már említettem, ne erőltessük, ne legyenek túl nagy elvárásaink, élvezzük az együtt töltött időt és hagyjuk, hogy szabadon kísérletezzen a színekkel és a formákkal.

 

Levéllenyomatok: az összegyűjtött falevelekből nagyon szép képeket készíthetünk, ha a hátoldalát, ahol az erezete van befestjük (temperával vagy vízfestékkel) és rányomjuk a papírra. Itt a gyermek jól megfigyelheti, hogyan keverednek össze a színek, hogyan hagyhat nyomot a papíron és megfigyelheti a különböző méretű és formájú leveleket is.

 

Ha már eleget "gyakoroltunk", készíthetünk mi is őszi fát. A gyermek kezét rajzoljuk körbe, majd fessük be barnára, aztán jöhetnek a lenyomatok. Szerencsésebb nagyobb papírt választani, mert az A/4 kicsi és nem ad elég teret a gyermeki alkotásnak.

Ez itt a jó öreg satírozás, amikor is a papír alá tesszük a falevelet (vagy pl. pénzérmét) és egy zsírkrétával elkezdünk satírozni a lapon. A gyerekeknek azt is mondhatjuk, hogy most varázsolunk:)

Ajtódísz színes falevelekkel: nagyon egyszerűen készíthetünk ajtódíszt, ha pl. fogunk egy nagyobb papírtányért, kivágjuk a közepén lévő kör formát és máris kész a keret. Ettől egyszerűbb, ha fogunk egy nagy tányért, körberajzoljuk, majd a közepébe teszünk egy kisebb tányért, azt is körberajzoljuk és a kisebbik kört kivágjuk. Ha kész a keret, akkor használhatjuk a lenyomatainkat, ha körbevágjuk őket (mögé esetleg tehetünk színes papírt, úgy hogy kb. fél cm-re látszódjon a széle) és a gyerkővel együtt felragasztjuk a keretre. Ha az igazi faleveleket akarjuk használni, érdemes előtte pár napig préselni, így tartósabb lesz és a színe is megmarad. Díszíthetjük még gesztenyével (ezt is érdemes néhány napig szárítani), makkokkal, madártollakkal, vagy bármivel, amit az utcán vagy az erdőben találtok.

 Itt préselt leveleket használtunk, amelyeket egy a lányom által színesre festett papírtányérra ragasztottunk. Gesztenyével, makk-kal és kisebb tobozokkal, raffia szalaggal is fel lehet dobni.

 Ezt a lányomék készítették az oviba, de olyan egyszerű, hogy itthon is elkészíthető, csak maradék csomagoló papír kell hozzá.

Hát így néznek ki a lenyomatos faleveleink, ha funkciót kapnak:)

Gesztenyefigurák: úgy gondolom, hogy minden felnőtt szívesen emlékszik vissza gyermekkora gesztenyefiguráira, vagy eszébe jut Marék Veronika Kipp-Kopp meséi, így igyekezzünk gyermekeink számára is hasonló élményeket biztosítani. Ha pár napig száradnak a gesztenyék, könnyebb lesz majd átfúrni pl.: szöggel és ez egy olyan tevékenység, amibe Apát vagy a nagypapát is bevonhatjuk. A gesztenyebabák összeállításában a gyerekek is segíthetnek, hiszen az előre kifúrt lyukba a gyufaszálat vagy a fogpiszkálót már valószínűleg ők is betudják majd dugni. Ha nagyon belejövünk, vegyük elő Bartos Erika: Gesztenyék című versét, mert ő volt olyan kedves, hogy előre megrajzolt nekünk néhány gesztenyefigurát, amit közösen elkészíthetünk(www.bartoserika.hu) . Közben mondogathatjuk a verset vagy meghallgathatjuk a www.kiskalasz.hu weboldalon is, így igazi buli hangulatot varázsolhatunk.


GESZTENYÉK


(Zsákbamacska című verseskönyvemből)


Gesztenye van kosaramban,
gömbölyű és barna,
kiborítom nyomban mindet,
ide az asztalra!

Készüljön a gesztenyéből
elsőként egy cica,
papírból lesz két kis füle,
négy lába pálcika!

Süni háta csupa tüske,
gömbölyded a medve,
malac farka kunkori lesz,
szakállas a kecske.

Lovacskának lófarok kell,
keress hozzá cérnát!
Csíkozd be a gesztenyéket,
formázz egy kis zebrát!

Katicának fess hét pöttyöt,
kukacnak adj csápot,
oroszlánnak vörös sörényt,
készíts kerek rákot!


Zsiráf nyaka hosszú legyen,
alkoss dühös pókot,
tegyél mellé kisegeret,
s betöltik a polcot

Őszi fa: Nagyon jó móka az ujjfesték egy kisgyereknek, így az őszre hangolódva ezt a technikát is kihasználhatjuk. Rajzoljunk egy fát vagy fogjuk meg a kicsi kezét és kb. a könyökétől kezdve rajzoljuk körbe. Fessük ki barnára, majd az ujjunkat a színes festékekbe belemártogatva tegyünk pontokat a fa köré, így megteremtve az őszi hangulatot. Használhatjuk a levéllenyomatokat is, így is nagyon szép lesz. Ha teszünk köré keretet, nagyon szép dísze lesz a lakásnak vagy épp ajándék a nagyszülőknek.
 

 

Természetes mozaik: nagyon szeretek képkereteteket természetes anyagokkal díszíteni, így pl.: tökmaggal, napraforgómaggal, szegfűszeggel stb. A képkereteket kartonpapírból is el lehet készíteni, de az is jó ötlet, ha egy nagyobb kifestő képet (pl.: egy házikó) így díszítenek a gyerekek.

Süni gyurma: a só-liszt gyurma bármilyen évszakban használható, így ősszel pl.: kiválóan alkalmas, hogy készítsünk egy süni formát, amibe a gyerekek teszik bele a fogpiszkálót.

Madáretető: az ősz egyik legjobb és leghasznosabb kézműves terméke a madáretető, amivel a gyermekeket környezettudatosabban nevelhetjük. Én a legjobban azt szeretem, ha veszünk egy gyümölcsleves dobozt, amit akrilfestékkel lekenünk (vigyázzatok, nem jön ki a ruhából!), de előtte vágunk rá egy lyukat a madaraknak+ alá behelyezünk egy pálcikát vagy fadarabot, amire ráállhat a madárka. A tetejére, mintha háztető volna ragasztópisztollyal felragasszuk az összegyűjtött gallyakat. De ha egyszerűbbet akartok, akkor csak egy PET palackon vágjatok egy lyukat, legyen itt is „álldogálló” és csak spárgával tegyük fel a fára. Nagyon figyeljünk arra, hogy mindig legyenek benne magok, mert ha a madarak odaszoknak, akkor akár éhen is hallhatnak, ha nincs táplálékuk.

Tökfaragás: na, ez nem egyszerű, de ha adunk a kezébe egy kanalat, biztosan szívesen fogja ő is kivájni a tök közepét. Ha töklámpást akarunk, kérjük meg Apát, hogy vágjon szemet és szájat is a tökfejünknek és este nézzük meg együtt, hogyan világít a sötétben.

Ablakdíszek: nagyon egyszerű módja ablakdíszeink elkészítésének, ha nyomtatunk ki őszi témájú színezőket, a gyerkő kifesti vagy kiszínezi, mi meg kivágjuk. Ezeket egy szép, vastagabb szalagra, egymás alá téve szép díszeket alkothatunk. Természetesen ehhez is használhatjuk a levéllenyomatokat.

Az alkotó munka fejlesztő hatásai

Mert kell egy kis elmélet...

Nem attól lesz a gyermek kreatív, hogy mi felnőttek megmutatjuk, hogy mit is kellene neki leutánozni, hanem attól, ha hagyjuk őket szabadon alkotni. Azzal, hogy nem irányítjuk a tevékenységet nagyon sokat segítünk neki kreativitásuk, gondolkodásuk, emlékezetük, problémamegoldó képességük, szem-kéz koordináció fejlesztésében. Neki magának kell felfedezni, hogyan hagy nyomot a papíron, hogyan kell megfogni az ollót vagy használni a ragasztót. Kezdetben ez egy játék. nyomot hagyni a papíron. Később már szeretne érzéseket, élményeket, személyeket, tárgyakat megjeleníteni, így a játékból hamarosan alkotó folyamat lesz, az önkifejezés egyik eszközévé válik.

Nagyon jó példa erre az ausztráliai Aelita Andre, aki négyéves, de már 24 000 dollárt kér egy festményért. Első kiállítása 2011. június 4-én nyílt New Yorkban. A szülei művészek, akik hagyták, hogy a gyermek azt csináljon a vászonnal és a festékekkel, amit akar és ennek meg lett az eredménye: 4 éves korára Picassóhoz hasonlítják.

Jöjjön egy kis elmélet…

A barkácsolás egy művelet, hiszen új produktumot hoz létre valamilyen szabály alapján, egy szerephez igazodva. Ez már jelzi, hogy a gyermek számára maga az alkotás is egy játék. Az alkotások elkészítéséhez különböző anyagokat használnak, amelyek lehetnek természetben megtalálhatók és mesterségesen előállított anyagok. Minél változatosabb az anyag használata, annál fejlettebb a kreativitása. A barkácsolás alatt ismereteket szerez a különböző anyagok tulajdonságairól. A gyakorló játékoknál, amikor ugyanazt a műveletet többször is elvégzi, a kisgyermek a játékokkal tapintás, ízlelés, stb. során ismerkedik. A barkácsolásnál is ez történik, de itt egy magasabb szintre lép a gyermek, hiszen nem csupán megismerkedik a különböző anyagokkal, hanem újra alkotja őket, új funkciókat talál ki, tartalommal tölti meg.

A barkácsolás fajtái:

1. Játékeszköz készítése. Ez a legismertebb formája a gyermeki barkácsolásnak, hiszen a gyermek saját kezűleg hozza létre a játékhoz hiányzó játékokat.

2.Ajándékkészítés, díszítés: leggyakrabban ünnepekhez kapcsolódóan készítenek a gyermekek ajándékokat.

3.Tárgyak készítése: előfordul, hogy csupán az alkotás élményének átéléséért készít a gyermek különböző tárgyakat.

A barkácsolás fejlesztő ereje

Mint a játéknak, a barkácsolásnak is van személyiségfejlesztő hatása. Az alkotás folyamatában a gyermek megismerkedik a saját képességeivel, alakul én-képe, hatással van az önbizalmára és hatással van a magabiztosságára, önállóságára is. Mivel ezt a tevékenységet gyakran közösségben végzik, így helyet kap az önálló munka mellett a csoportmunkában való részvétel is. Az alkotómunka hatással van az érzékelés-, észlelés-, emlékezet-, képzelet- és figyelem fejlődésére.

Az alkotás folyamatában fejlődik a gyermek kézügyessége. Ez azért fontos, mert a gyermekek finommotorikus képességeinek fejlődése elengedhetetlen az iskolában a helyes ceruzafogáshoz, illetve finom, precíz, pontos munkát eredményez. Kezdetben a kisgyermekek a ceruzát marokra fogják. Azonban azzal, hogy 2-3 éves koruktól élvezik, hogy produktumokat hoznak létre egy ceruzával a papíron, fokozatosan elsajátítják a helyes ceruzafogást, amely megkönnyíti az iskolában a különböző alakzatok, betűk és számok írásának megtanulását. A gyurmázás során a tapintásos észlelést fejlesztést támogatjuk, amely során a kisgyermek felfedezi az anyag formálhatóságát, amely alkotásra serkenti. Az alkotás fejleszti a vizuális emlékezetet is. A gyermek emlékszik az anyagok tulajdonságaira, felhasználhatóságaira, amelyek szintén az írás-olvasás előfeltételeit teremtik meg. A térészlelés során a gyermek szemével és kezével is „bejárja” a teret, így megtanulja, hogy rajzolni, majd később írni, csak egy bizonyos területen lehet. Ez segíti abban, hogy később a gyermek nem téveszt össze bizonyos betűket, vagy nem írja fordítva a számokat. Fejlődik továbbá a szem-kéz koordináció is, ami azért lényeges, mert megtanul a szem és a kéz egyszerre mozogni az alkotás során. Ilyenkor a szem ellenőrzi, hogy mit csinál a kéz. „A rendezett írás, a biztos vonalvezetés a gyermek szem-kéz koordinációjának fejlettségétől függ. A gyermeknek akkor is föl kell ismernie a betűt, ha más színű, nagyságú. mint ahogy először látta. Ez az alak-és forma állandóság fejlettségétől függ.” A barkácsolás során fejlődik a gyermek kreativitása.

A kreativitás fogalma: „másképpen alkotó gondolkodás. Az egyénnek az a képessége, hogy problémamegoldó műveletek során új összefüggéseket fedezzen fel, viszonylag folyamatosan és rugalmasan újszerű ötleteket és eredeti megoldásokat produkáljon. A kreativitás csak viszonylag függ az intelligenciától. Ösztönzéséhez messzemenően hozzájárulnak a szocializációs tényezők is.” A kreativitás nagyon lényeges tulajdonság, amely azonban nem csupán az alkotó készséggel hozható összefüggésbe. Az életben számtalanszor adódik olyan helyzet, amikor a problémák megoldásához a kreativitásunkra van szükség. A gyermek az alkotás folyamatában a kreativitását használja az új produktumok létrehozására. Minél fejlettebb a kreativitása, annál egyedibb alkotásokat hozhat létre. Azonban a kész sablonok, a másolás, az irányított foglalkozások „megölik” eme képesség kibontakozását. Ha nem hagyjuk a gyermeket önállóan dolgozni, hanem minden mozdulatát felügyeljük és irányítjuk – akár, mint nevelő, akár mint szülők – a gyermek bizonytalanná válik a saját képességeit illetően és nem lesznek önálló megmozdulásai. Hagyni kell fantáziájukat szárnyalni, mert hosszú távon nagy eredményeket érhetnek el ezek a gyermekek. Az öcsém 7 évesen festett egy képet egy mese alapján. Egyedül a rajztanára látott benne fantáziát, mert mindenki számára egy értelmetlen festékpocsékolásnak tűnt az „alkotás”. A tanárnő beküldte ezt a rajzot egy versenyre, ahol a testvérem második helyezést ért el vele. Bár nem lett képzőművész, mégis megtanult bízni önmagában. Az egyik anyuka azonban arról panaszkodott nemrég, hogy 4 éves fia még nem képes az üvegfestékkel tökéletesen követni a rajzsablont, így neki kell megrajzolnia helyette. Bevallom, én 31 évesen sem tudom tökéletesen követni a mintákat üvegfestékkel és úgy gondolom, hogy egy 4 éves kisfiúnak nincs is erre szüksége. Nagyon jó dolog, hogy alkotásra buzdít az anyuka egy új anyaggal, de számolni kell a gyermek képességeivel is ilyenkor. Azzal, hogy számára megoldhatatlan dolgokat tűzünk ki feladatul, elérhetjük azt is, hogy a gyermeknek csökken az önbizalma és a későbbiekben nem csupán az üvegfestéstől, de az alkotó munkától is elmegy a kedve.

 

Mit „tud” a bölcsődés korú gyermek?

A ceruzát vagy krétát kezdetben marokra fogja, fokozatosan alakul ki a három ujjas ceruzafogás. A keze kezdetben nem emelkedik fel a lapról, együtt mozog a ceruzával, később már képes lesz arra is, hogy alkalmanként megemelje a kezét rajzolás közben. Egyre ügyesebben fogja meg a tárgyakat, már képes apróbb tárgyak felvenni vagy önállóan, evőeszközökkel enni. A gyermek kézpeferenciája, azaz hogy melyik kezét használja, kezd kialakulni, így már kezd kirajzolódni, hogy jobb vagy bal kezes lesz-e gyermekünk, ami egyébként körülbelül iskolás korára dől el. Nagyon fontos, hogy a szülő sohasem erőltesse például a jobb kéz használatát, mert lassíthatja a fejlődést vagy hatással lehet a beszédfejlődésre.

Rajzfejlődés tekintetében nagyon fontos lépés, hogy a gyermek felfedezi, hogy képes nyomot hagyni a papírlapon. Kezdetben inkább firkál, ezt „firka korszaknak” nevezzük és szeret egy színt használni. A körök és vonalak egy idő után elkezdenek ábrákká alakulni és egyre színesebbek lesznek. Nagyon fontos, hogy a szülő támogassa a gyermekét, akármit rajzol, dicsérje meg, mert ezzel építi az önbizalmát és további alkotásokra készteti. A gyermek még semmit sem rajzol méretarányosan, ami fontos a számára, azt nagyobbnak rajzolja. Nálunk az első családi kép 4 évesen készült, de büszkén raktuk ki és mutogattuk a 2 éves korában rajzolt firkákat is. Adhatunk színezőket is nekik, de itt is fontos, hogy csak fokozatosan vezessük rá, hogy maradjon a vonalon belül, hiszen egy bölcsődésnek ez még nem feladata. A rajzolás tökéletes módszere a szem-kéz koordináció fejlesztésére és előkészíti az íráskészség kialakulását. Az ábrák felismerése, majd lerajzolása az olvasás elsajátításának képességét segíti elő.

Óvodás korában már kezdi kitölteni a lapot, rajzai érzéseit, vágyait, félelmeit is tükrözhetik, illetve emlékeket jelenítenek meg. Még mindig nagyon színesek, ami azt jelzi, hogy elégedett, kiegyensúlyozott gyermek. Persze akkor sem kell megijedni, ha a gyermek fekete színnel rajzol, mert valószínűleg számára ez egy új, felfedezésre váró szín lesz.

Az alkotás azonban néha feszültséggel jár, mert dühös lehet, ha valami nem úgy sikerül, ahogy ő elképzelte. Ilyenkor próbáljuk megnyugtatni (pl.: öleljük meg, beszélgessünk vele, esetleg csiklandozzuk meg, hogy jobb kedve legyen) és segítsünk neki abban, hogy megtalálja a megoldást, de ne dolgozzunk helyette! Ha azt kéri, hogy rajzoljunk neki egy autót vagy egy almát, tegyük meg, még akkor is, ha nem tartjuk magunkat elég ügyesnek, mert a gyermek megpróbálja majd leutánozni, amit lát.

Mit tehet a szülő?

 

Úgy gondolom, hogy elsősorban a lehetőségek megteremtésében van jelentősége egy édesanyának és ez nem kézügyesség függő. Az első, amit véleményem szerint tehet egy édesanya gyermeke „alkotó-én”-jének támogatásában, hogy létrehoz egy alkotó dobozt.

Kislányomnak másfél éves korában ceruzákat, zsírkrétákat, festéket és ecsetet vettem, amit egy dobozba raktam elérhető magasságba, hogy amikor kedve támad, ismerkedhessen a papírral és a ceruzával. Az első „rajzot” együtt készítettük, ugyanis megmutattam neki, hogyan hagy nyomot a ceruza a papíron, majd megdicsértem a munkáit. Bevallom, ritkán nyúlt a doboz tartalmához, de én nem erőltettem (bár mostanában gyakrabban, magától leül rajzolni). Később kapott egy gyurma készletet, amivel szívesen játszott. Ez a tevékenység már hosszabb időre képes volt őt lekötni. Megmutattam neki, hogyan formázható a gyurma, majd hagytam, hogy önállóan ismerkedjen az anyaggal. A következő lépés a festés volt. Az első „mű” egy kézlenyomat volt ajándékba a nagyszülőknek, de már akkor megtetszett neki a festés. Azóta többször is festettünk papírra, legutóbb tojásra, és látom, hogy nagyon élvezi az intenzív színeket. Mivel nagyon értelmes kislány, a tojásfestésnél észrevette, hogy a kék és a sárga szín összekeveredése után zöld szín lett belőle. Nagy örömmel tölti el, hogy alkothat és mostanában a ceruzáimat és filctollaimat is használja, hogy rajzolhasson az apukájának. Jelenleg az ollóval ismerkedik, amit még nem képes megfelelően használni, de van sikerélménye, mert a lapot képes vele elvágni. Ezeket a tevékenységeket mindig felügyelet mellett végzi. Mellette vagyok, figyelem, dicsérem, bíztatom. Az elkészült „műveket” mindig megmutatjuk valakinek, aki megdicséri, hogy mennyire ügyes volt, ezzel támogatva alkotó munkáját. Nálunk a süti készítése is kézműves tevékenység, mert részt vesz a tészta gyúrásában, nyújtásában, majd a formázásban. Ezen kívül, mivel én „kézműves” anya vagyok, gyakran látja, hogy itthon dolgozom, ebbe is bevonom, ahogy csak lehet, így együtt készítettük például a bölcsődébe a csoport díszeit. Nagyon fontosnak tartom, hogy fejlődjön a kézügyessége és a kreativitása, de mint minden másban is, rábízom a döntést, így csak akkor „kézműveskedik”, ha ő úgy akarja. Néha előfordul, hogy amikor nagyon unatkozik, javaslom neki, hogy gyurmázzon vagy rajzoljon, de nem erőltetem.

Azonban nem szabad teljesen kivonulnunk az alkotás tevékenységéből. Az új technikák, eszközök használatát érdemes megmutatni a gyermekeknek, hiszen például így „taníthatjuk” meg a helyes ceruzafogást is. Ezen kívül, nagyon jó hatással vannak ezek az együttműködések az anya-gyermek kapcsolat erősödésére. A két fél egymásra hangolódik a munka során, kiegészítik egymást és hatással vannak egymás munkájára. A közös munkának nagyon jó közösségformáló ereje van, amely a későbbi életkorokban gyakran megjelenik. Az óvodákban, iskolákban a gyerekek gyakran kell, hogy közösen alkossanak, amely erősíti a gyermekek közti kapcsolatot, az együttműködést, a segítségnyújtást és a közösségi összetartozást.

Az alkotó doboz tartalma:

-      Festékek (vízfesték, tempera, ujjfesték), ecsetek

-      Ceruzák és kréták (vastagabbak, vékonyabbak)

-      Lapok( lehet pl.: csomagoló papír is), színezők

-      Flitterek, csillámragasztók

-      A kenőfejes ragasztót és az ollót inkább külön tároljuk!

-      Gyurma és az ehhez való eszközök (pl.: gyerekeknek való nyújtófa, sütikinyomók)

Az Alkotódoboz lehet készen kapott tároló doboz, egy karton doboz (pl.: fénymásoló papír tároló doboza), amit feldíszíthetünk csomagolópapírral vagy bevonhatjuk színes anyaggal.

-      Továbbá: legyen a lakásban egy olyan hely, ahová a gyermek munkáit kitesszük. Ezzel jelezzük számára, hogy büszkék vagyunk rá és további munkára sarkalljuk. Ez legyen az Alkotások fala, ahol azért néha cserélgessük a műveket.

-      Hogy megmaradjanak ezek az alkotások, érdemes gyűjteni őket egy mappában, vagy az ügyesebbek esetleg be is szkennelhetik. Nálunk az a szokás, hogy veszek a gyerkőnek egy vázlatfüzetet, az elejére ráírom, hogy hány éves éppen és így gyűjtjük a műalkotásokat.

-      Ha a gyermek kézműveskedni szeretne, készüljünk elő. Legyen egy olyan felső vagy festő kötény, ami a ruháját megvédi, az asztal terítsük le régi újságokkal és vegyük elő azokat az eszközöket, amit használni szeretnénk.

Tehát a barkácsolás egy nagyon fontos játéktevékenység, amely hatással van a gyermek képességeinek és készségeinek fejlődésére. Az alkotás során előkészítjük a kezünket és a szemünket az írás-olvasás elsajátításához, fejlesztjük kreativitásunkat, formálódik személyiségünk, és megtanulunk egyedül és csapatban is dolgozni. Ezért nagyon fontos, hogy megteremtsük a megfelelő körülményeket a gyermek számára, hogy bármikor alkothasson, amikor csak akar. A kisgyermekeket viszont soha ne hagyjuk felügyelet nélkül, mert egyes tevékenységek veszélyesek is lehetnek.

kifli és levendula

Szerelmes lettem... Már ha az ember lehet szerelmes egy blogba. Ma végre elmerültem a www.kiflieslevendula.blogspot.hu csodálatosan fantasztikusan kreatív oldalban és csak ajánlani tudom mindenkinek. Nem mondom, hogy jót tett a mostanában amúgy is egyre lejebb csúszó önértékelésemnek, hiszen nem csak kreatívabb a hölgyemény nálam, de maga a blog is sokkal igényesebb az enyémnél... Ezek után még hálásabb vagyok, hogy egyáltalán van, aki kedveli a posztjaimat és ígérem, hogy hamarosan jobbnál-jobb ötletekkel bombázlak benneteket (már amennyire összejön majd a kamaszodó 5 éves és a lassan öntudatra ébredő 4 hónapos mellett:)

De: merüljetek el a fennt említett blogban, én meg majd igyekszem:)

Szép napot!

Vár papírból

Ezt a várat egy édes 5 éves kisfiúnak készítettem a születésnapjára. Az ötlet a Praktikában volt, így érdemes átlapozni a régebbi számokat is.

A vár elkészítéséhez csak WC papír gurigákra, üres papír dobozokra, "szilviás" gurigára, ragasztóra, színes papírokra vagy temperára lesz szükségetek. Befesteni talán egyszerűbb, mint papírral bevonni és a festésben a gyerkők is részt vehetnek. Aztán már minden nagyon egyszerű.

 

De ha valami egyszerűbb kell, ezt a neten találtam.