Tápszeres dobozok új köntösben

Szombat este azt mondja azuram: - Jó lenne, ha végre eltüntetnéd ezt a sok tápszeres dobozt, mert nem férünk tőlük! Hát, gondoltam, kivételesen szót fogadok és kezdek velük valamit. Elég későn, 21 óra után kezdtem neki, amikor a csajok már kidőltek és eredetileg csak két kaspót akartam megcsinálni a virágjaimnak, mert nagyon fáradt voltam, de aztán elkapott a "gép", így hajnal egyig meg sem álltam.... Beteges, tudom, de olyan jól esett!!! Az igaz, hogy másnap olyan voltam, mint aki éjszaka bulizott, ráadásul azember hajnal egykor közölte, hogy másnap meglátogatnak bennünket az Amerikában élő unkatestvéréék, ami azonnali pánikrohamot eredményezett nálam! A lakás ugyanis mostanában elég gázos, mert már értem, hogy gyerekek mellett elég nehéz a múzeumi rendet tartani. Így élünk boldogan, csak épp vendégeket nem látunk szívesen:)))))))) Na, csak viccelek, bárki jöhet, aki hoz egy kis sütit:) Ráadásul füllgyulladás miatt a héten betegek voltak a lányok, így nem is csináltunk túl sok mindent, de azért sikerült elfogadható állapotba hozni a kéglit. Próbálkoztam az angollal, ment is egy-két szó, a mondatokhoz nem volt elég bátorságom, pedig egész délelőtt gyakoroltam magamban, de a lányom csillogó szemekkel nézett fel rám, hogy - Anya, én nem is tudtam, hogy te tudsz angolul! Még jó, hogy ő még nem, így dagadt a mellem a büszkeségtől! Nekem egyébként nagy vágyam felfedezni Amerikát és talán laknék is ott egy kicsit, de mivel egy hetes balatoni nyaralás után is honvágyam volt, így valószínűleg a közeljövőben még nem fogok kiköltözni.. Mivel beszélgetni nem nagyon sikerült a Jessicával, ezért mutogattam neki mindent, amit csináltam, így jó beképzeltnek nézhetett, hogy dicsekszem a munkáimmal, pedig csak zavarban voltam. Miután elmentek, Anyuéknál ettünk, sütöttem birthday cake-et (na, ez már majdnem mondat:) és Lilivel kimentünk a Városi Gyermeknapra. Nagyon hideg volt és szakadt az eső, így nem élveztük annyira, bár a programok jók voltak. Lili imádja a Mizu-t, ezért azt hittem, hogy ha meglátja a Partyállat fiút, majd kiugrik a bőréből. Hát tévedtem... Mivel nem tudott ugrálóvárazni az eső miatt, közölte, hogy nagyon unatkozik, így a kb. egy órát ült az ölembe. Persze, lehet, hogy az is közrejátszott, hogy a Picike Anyuéknál maradt, így csak ketten voltunk, mint régen:)
Szóval: a tápszeres dobozokkal nem volt olyan könnyű dolgom, mint ahogy elképzeltem. Az akrill festéket ugyanis ledobta, így több rétegben kellett felvinni, egy csomó ideig száradt és volt, hogy még így lepattogott! Kezdetben csak az Anyukám cukor és liszt-tartóit akartam befejezni, amiknél egyébként repesztőlakkot is használtam, de aztán 6 db lett belőle és még van egy csomó ötletem!
Miután lealapoztam őket, jött a szalvéta. A festésnél egyébként jobban működött a szivacsos ecset, mint a normál, jobban fedett és hamarabb is kész lett. Anyunak a két egyedi szalvéta mellett még két fa cica is felkerült és valószínűleg még csipke is fog, csak az már elfogyott, így még ha teljesen kész, teszek fel új képet is!
Készült a lányoknak is. A Lilié már nagylányosabb, szép szalvétákkal és selyem szallaggal, míg a Lénáé játékosabb. Ez utóbbinál filc és dekorgumi csíkokat használtam (5x17,5 cm, 8 db), hogy amikor megfogja, érezze az anyagok különbözőségét. nagyon nem díszítettem, csak tele raktam mindenféle kupakokkal, kisebb játékokkal. Nagyon meglepődtem az eredményen. Lilinek tetszett, de nem nyúlt hozzá különösebben. Léna viszont minden egyes darabot külön megmutogatott, görgette a dobozt, kipakolta, én bepakoltam stb. Szóval el mondhatom, hogy a kézzel készült ajándék már a 11 hónaposoknak is bejön:)
A fekete pillangós egy barátnőm szülinapi ajándéka. Ő énekes és azt hiszem, hogy ezen a dobozon minden rajta van, ami ő... A lila virágos az egyik kedvencem lett! A lila alapot csak annyira pamacsoltam össze a fehér festékkel, hogy a szalvéta mintája jól látszódjon, de szerintem marha jól sikerült! Azért tettem bele virágot, hogy megmutassam, hogy akár kaspó is lehet belőle, nem csak tároló doboz.
Hamarosan új darabok is érkeznek, mert sajnos nem tudok lenyugodni...:)