Anyák Napi készülődés a Manócskáinkkal

Van az a nap, amikor érzed, hogy nem úgy alakul, ahogy eltervezted. na, nekem ma pont ilyen volt!

Mivel ma a Maszatoló klubban is a vasárnapi Anyák Napjára készültünk, kitaláltam, hogy zsugorfóliával készítünk majd medált! Nincs is kedvesebb egy kézzel készült ajándéknál a gyermektől, de milyen jó, ha azt még büszkén hordhatjuk is. Úgy terveztem, hogy a zsugorfóliát feldarabolom, készítek néhány lekicsinyitett színezőt, vagy hagyom őket rajzolni szabadon az anyagra, majd a szendvicssütőmön szépen összezsugorítjuk, láncra fűzzük és kész is a szép ajándék! Azonban ez a tervem már ott megdőlt, hogy sehol nem találtam fóliát, csak feketében, azt azért már mégsem.... Aztán amikor végre indultunk volna a két nyűgös gyerkővel a foglalkozásra, leszakadt az ég és Léna baba is elaludt, így persze késtünk, nem kicsit! Aztán eszembe jutott, hogy a keresztlánymnak még nem vettünk ajándékot a 6. szülinapjára, ezért bementünk a papírboltba, ahol úgy emlékeztem, hogy 650 Ft-ért láttam egy kis kabalát, amiből persze Lilinek is kellett, aki már annyira rákészült, hogy már neve is volt a süninek. Erre kiderült, hogy valójában 1350 Ft volt és a gyerek csak azért kapta meg, mert nem akartam összetörni a szívét! Bár így utólag ismét nem sok értelme volt, hogy új játékot kapott, mert szerintem már most nem tudja, hogy hol van a legújabb kedvence. Kész vagyok a követelőzésétől! Mindig megfogadom, hogy soha többet nem viszem boltba magammal, de aztán csak oda kerül, ami súlyos forintjaimba kerül. Mert nekem egy sz.r póni is drága, mégha 700 Ftba is kerül, mert tudom, hogy valójában csak megszerezni akarja, birtokolni, de hamar ráun mindenre! Szóval nagy nehezen beérünk a Játszóházba, erre kiderül, hogy összesen van 6 gyerek, beleértve Léna babát is, merthogy a többiek már inkább a Játszón nyomják. Mindegy, én soha sem a létszámot nézem, hanem azt, hogy milyen a hangulat és ismét nagyon jó volt a közös alkotás.

Először levegőn száradó gyurmából szaggattunk ki szivecskéket, majd a gyerkők belenyomták az ujjukat, hogy Anyának mindig meglegyen az ujjlenyomatuk. Ez ha kiszárad, akár medál, vagy falikép része is lehet. Aztán jött a klasszikus kézlenyomat, ami szív formára került. A teljesen kész verzióban úgy néz majd ki, hogy egy nagyobb, színes szívre ráragasztjuk és körbeírjuk vagy egy kedves idézettel, vagy a gyerek aranyköpéseivel. Végül készítettem egy képet, szintén ujjlenyomatokkal, amit belehelyeztem egy CD-tokba és feldíszítettem pálcikával és papírvirágokkal. Ezt lehet sokkal szebbre is pl.: saját rajzzal, versikével vagy fényképpel, de nekem csak ennyire tellett... Olyan fáradt lettem, hogy este neki is estem egy óriási, friss és ropogós, update 28-as kiflinek, ami baromi jól esett és amit holnap nagyon fogok utáni, amikor épp "buggyos" felső után kutatok!!!!

Kezdek belefáradni a végetnemérő házimunkába... Tudom,tudom, ezt sokan átérzik, de én már tényleg bedilizek!!! A Kicsi ugyanis mindent, de mindent szétpakol, darabjaira szed, megkóstol, szétszakít és eldobál. A Nagy meg szimplán lusta és valamiért úgy gondolja, hogy neki nem kell összepakolni azt a sok játékot, amit azért hagy szerteszét, mert épp egy 1 cm-es játék után kutatott buzgón, ami 10 percig volt érdekes. Aztán jön a szokásos joghurt és tea kiborogatás, így belőlem csak annyit látni itthon, hogy villogó szemekkel próbálom menteni a menthetőt. Mert engem sajnos zavar, ha járatok vannak a lakásban és az is, ha ragad a padló. Értem én, hogy gyerek, ez a dolga, meg minden, de én olyan hihetetlenül feszült vagyok, ha rendetlenség van, hogy robbani tudnék! Mostanában ráadásul időm sem volt egy rendes takarításra, pedig minden nap porszívózok és felmosok valamit... Nekem olyan hihetetlenül jó érzés, amikor ordít a zene, én meg végre jól  kitakarítom magam! Tök gáz, hogy erre vágyom, de én amúgy sem vagyok teljesen százas:) Szóval kivagyok és imádnék egy hosszú hétvéget egy olyan helyen, ahol senki után nem kell összepakolni, takarítani, senki fenekét nem kell kitörölni és végre úgy ehetek meg egy ebédet, hogy nem kell hatszor felállnom közben, vagy épp egyedül ülhetem végig azt a röpke 2 percet a WC-n....Persze tudom, hogy pár év múlva mindent megadnék, hogy ezeket újra átélhessem és nem is panaszkodnék, ha nem ragadna most is a padló, amit tegnap mostam fel...:)

Szóval Anya fárad, érzi a súlyát a hiperaktív életének, ami most kezd csak felpörögni igazán! Hamarosan lesz egy rendezvényes bejegyzésem, merthogy pörög az élet Kabócáéknál és beindult a Sunset Terrace Koktél Bár is a Zsóry-Fürdőben, amihez szintén van egy kis közöm, csak előtte kitakarítok...:)

 

Jöjjenek a képek, de még lesz hasonló bejegyzés, ami szerintem tetszeni fog nektek:)