Nyáron már dolgozgattam a vállalkozásunkban és úgy terveztem, hogy a nagy októberi kezdés előtt még a szeptember csak az enyém lesz, amikor is majd pihenek, olvasgatok, takarítok és dizájnolok! Na, az egész azzal indult, hogy hétfőn elvittem a gyerekeket iskolába(első nap), bölcsikébe, kedden meg már a mentő vitt az egri sürgősségi osztályra... Benyaltam egy kedves kis HF vírust, amitől olyan gyorsan kiszáradtam, hogy a végtagjaim teljesen begörcsöltek, órákig használhatatlanok voltak, de szerencsére néhány infúzió+injekció helyre rakott, így délután már ki is engedtek. Egész héten szarul voltam feküdtem, majd csütörtökön csatlakozott a nagyobbik lányom is (pont a 7. szülinapján), de nála inkább szerintem szorongásos hasfájás volt, meg anyaszerelem a diagnózis. A következő héten azember maradt otthon, mert esett az eső, nem tudott dolgozni. A 3. hétre a Picike lett beteg, köhögés, orrfolyás, ami azért kitartott két hétig... Októberben halál fáradtan, feszülten és erős nemakaromezt érzéssel kezdetem a melót!!! Szerencsére visszavettek a volt munkahelyemre, de hiába alkudoztam a négy óráért, maradt a nyolc, ami két kisgyerek mellett nem legelőnyösebb, hisz szinte semmire nem marad időm! Annyira kivoltam, hogy még sírtam is, jó lett volna otthon még egy kicsit! olyan voltam, mint az ovisok az első hetekben, tudják, hogy jó ott nekik, de mégis nagyon rossz anyától (esetemben az otthontól) elválni! Szerencsére nagyon pöpec kis főnököm van, a kollégák valami szuperek, nagyon jól elvagyunk itt, így már kezdek oldódni és visszatérni... Már szervezem a programokat, december pl. teljesen tele van már, de azért még mindig bennem motoszkál, hogy még kellett volna egy kis idő a magánykodásra és az anyaságra! Most mindig rohanunk, otthon úszik minden, a megrendelésekkel nem haladok, a gyerekekkel alig vagyok, nagyon hiányoznak! Szedem a magneb6-ot gőzerővel, mert az iskola kezdés és ez a sok minden a Nagyobbikat is nagyon megviselte, voltak hatalmas csatáink, amiből asszem mindketten vesztesen kerültünk ki... Küzdünk minden nap és minden nap rájövök, hogy nagyon nehéz a kisgyerekesek élete...
De nem panaszkodom tovább, főleg, hogy már kezdek végre helyrerázódni és tele vagyok ötletekkel!
Nem tudom, hogy írtam-e már róla, de épp egy adventi kézműves mesekönyvön dolgozom:) Kiírtam egy meseíró pályázatot, amire nagyon sok szuper mese érkezett, már csak azokért megérte kitalálni ezt az egészet! Amikor olvasom őket, mindig nagyon meghatódom és beleélem magam, mint egy kisgyerek a történetekbe! A kézműves részével nagyon lassan haladok, ami azt hiszem a bátortalanságomból fakad, mert nagy a kockázat, sok a munka és kérdéses a haszon! Azt hiszem, az ötlet jó, csak attól félek, hogy nem sikerül úgy kiviteleznem, ahogy szeretném, mert nem lesz rá kapacitásom!
Közben elkezdtem WorkShopokat is tartani, ami számomra nem várt sikerekkel működik, jelenleg a 3. és a 4. WSre készülök/készülünk és nagyon szuper kis csapat jött össze, akikkel öröm együtt lenni! Persze azért egy héten egyszer-kétszer azért dizájnolok is gőzerővel, mert ha nem tenném, megbolondulnék, ugyanis még mindig ez a legjobb alternatíva az alkoholizmusra vagy a nyugtatókra:)))))))
Mutatok képeket az elmúlt időszak történéseiről. lesz benne WS, őszi szünetes megbolondulós foglalkozások, új termékek és minden ilyesmi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése