BennevoltamaTV-ben:)

Tudom, tudom, a cím alapján úgy tűnhet, hogy dicsekedni akarok, de ne értsetek félre, nem vagyok én olyan, hiszen én most tényleg csak dicsekedni akarok:)

Sok minden történt az utolsó blogbejegyzésem óta, nem volt egyszerű, mondhatni fennt és lennt voltam egyszerre, de az utóbbi hónapokat leginkább a bizonytalanság és a sötétben tapogatózás jellemzi, talán ezért is akarok most dicsekedni, hogy megerősítsem magamban, semmi nem történik hiába...

Történt ugyanis, hogy mire újra megszerettem dolgozó nőnek lenni és újra sikerült lelkesen belevetnem magam a munkába, december 1-jével felmondták a szerződésem, mindenféle konkrét magyarázat nélkül... Először örültem, mert tele voltam karácsonyi megrendelésekkel, amelyekre így kényelmesen maradt időm, de másnap már nem bírtam bemenni a munkahelyemre, csak bőgtem egész nap... Mivel egy-két kisebb időt leszámítva, én mindig is itt dolgoztam, mondhatni két gyereket és egy egyesületet szültem ide, minden ide kötött, olyan érzés volt, mint amikor kiderül, hogy életed szerelme elhagy, minden magyarázat nélkül... A december jól telt, sok munkával, családias karácsonnyal, sok-sok tervvel, de aztán január 1-jén jött a pofon, meghalt imádott keresztanyám, így mondhatni ez az év nem idnult túl vidáman és előrevetítette a rám váró hónapok küzdelmeit.

Egyrészt imádtam itthon lenni, másrészt borzasztóan hiányzott, hogy tartozzak valahová, fontosnak érezzem, amit csinálok és legyen látszata (ne úgy, mint a takarításnak, ami két perc múlva már nem látszik, vagy az ebédfőzésnek, amit végül senki nem akar megenni...)

Sokáig vívódtam, hogy keressek-e munkát vagy az AgnesSdesignba fektessem-e az összes energiámat, de nem tudtam mit akarok, ami számomra borzasztó érzés, mert szeretem tudni a következő lépést és most nem tudtam... Még jósnőnél is jártam, de nem lettem okosabb! Végül hosszas vívódás után úgy döntöttem, hogy nem döntök, inkább várok, lesz-ami lesz! Ettől kicsit boldogabb lettem és jobb híjján, belevetettem magam az AgnesSdesignba. Elkezdtem vásárokon kipróbálni magam, új termékeket készítettem, posztolgattam és valahogy egyre több lett a megrendelés, a dícséret és a bíztatás! Mindig, amikor elbizonytalanodtam, jött valami megerősítés, hogy ezzel kellene kezdenem valamit, állásajánlat viszont egy sem! Bár, bevallom őszintén, én sem törtem magam, mert két gyermek mellett azért már nem lehet csak úgy ugrálni!

Na, a gyerekek... Hát, na ők aztán tornáztatják minden nap az idegeimet! A kicsi alig jár bölcsibe, mert mindig összeszed vmi betegséget, így többet van itthon, mint az intézmény falai között!Mondanom sem kell, így sokra haladtam az elmúlt időszakban... És persze egy imádnivaló kis dacos mackó, akire kb. 3 másodpercig lehet haragudni, mert annyira cuki, hogy egy mosolyával elintéz! A nagyobbik imád suliba járni, de borzasztóan féltékeny, így sokat balhézunk! Nagyon jó tanuló, szeretik a tanítók és a gyerekek is, ráadásul fantasztikusan rajzol, művészetis, nagyon büszkék vagyunk rá!  Imádom őket, de Vekerdynek igaza volt, tényleg lerágják a húst az emberről... Mostanában kicsit könnyebb, mert anyukám és a tesóim sokat segítenek, aminek a hozadéka: nyugodtabb gyermek, nyugodtabb anya:) Innen is puszi Nektek:)

Én is betegeskedem március óta, rossz a gyomrom, így már tükrözésen is voltam, meg neurológushoz is megyek, így igaz a mondás, ha beteg a lelked, beteg lesz a tested is... Alig van már étel, amit megbírok enni, ami elég kellemetlen, főleg egy zabagépnek... DE: legyőzve minden félelmemet, fogorvoshoz járok!!! Korábbi követőim talán még emlékeznek, hogy hamarabb mentem volna önkéntes donornak, mint fogorvoshoz, de találtam egy olyan nyugis dokit, akinek olyan a kisugárzása, meg a lidokainja, hogy már nem félek és nyugodtan megyek hozzá minden hónapban! gyökérkezeléssel kezdtem, majdnem elájultam a székbe, de végül semmit nem éreztem az egészből és megmaradt egy fogam:)

Az egyesületben is csökkent a lelkesedésem, mert vhogy úgy éreztem, hogy hiába dolgoztam annyit, önként és dalolva, ha nem kellek, meg nem is bírok már mindent egyedül, így csak annyit vállalok, ami jól esik

!

Szóval nem volt egyszerű időszak, de azért azt el kell mondanom, hogy egyre több olyan ember vett körül, akiktől rengeteg szeretetet és bíztatást kaptam, ami miatt erős tudtam maradni!

És a sok blabla után jöjjön a cím mögötti story:)

Szilveszterkor Pesten buliztunk és éjfélkor, amikor a tüzijátékok megszínezték az eget, elhatároztam, hogy ebben az évben többet leszek ebben a varázslatos városban és minden lehetőséget elfogadok, ami engem és a karierremet építheti! Így gondolhatjátok mennyire boldog voltam, amikor a Fem3 Cafétól megkerestek, hogy szívesen látnának a műsorban! A blogom alapján találtak rám, így gyorsan fel is írtam magamnak, hogy gyakrabban kellene írnom... :) Én nagyon megörültem, de aztán mégis  nagyon meglepődtem, amikor valóban felhívtak, hogy szerdán ráérek-e?! Én azonnal igent mondtam és belevetettem magam a kavicsfestés művészetében, mert hogy ez volt a téma aznapra! Nem, nem vagyok festőművész, de igyekeztem olyan ötleteket megvalósítani, amit használni tudnak majd a nézők és mivel én a kreativitás osztogatásánál álltam tovább sorban, így gondoltam ezt is megoldom! Kavicsot egy kedves ismerősömtől kértem s.o.s.-ben, amikről kiderült, hogy amúgy ha többen is vannak, egész nehezek tudnak lenni... :)

Hú, én úgy izgultam, ráadásul a gyomrom sem volt túl jól, így szerda reggel inkább hasonlítottam egy szellemre, mint egy kreatív bloggerre!Még enni sem bírtam, ami lássuk be, rám egyáltalán nem jellemző:)

A studióba taxival vittek. Ott egy gyönyörű, szőke lány köszöntött, ő vitt a sminkbe, meg a fodrászhoz (menő, mi? :), aztán meg várakoztam, hogy adásba kerüljek! Nagy szerencsémre ott volt Varga Feri és Balássy Betti is a kislányukkal, akikkel nagyon jól elbeszélgettünk, így a bennen lévő összes feszültség feloldódott! Innen is köszi Nekik, mert számomra szó szerint jókor voltak jó helyen! :) Mire kamera elé kerültem, már ez volt a világ legtermészetesebb dolga, bár azért a kezem remegése csak jelenthetett valamit... Mónika és Joshi nagyon kedvesek és érdeklődőek voltak, nagyon élveztem a velük való beszélgetést! Az egész csak pár percig tartott, de számomra egy hihetetlenül fantasztikus élmény volt, amit azt hiszem, soha sem fogok elfelejteni!!!! A hab a tortán Márk volt, a Spektrum Home és Tv2 lakberendezős, kert átalakítós műsorainak vezetője, akinek azt hiszem minden műsorát nézem, aki közvetlenül utánam következett, így én élőben nézhettem végig, hogyan készti a spagetti palántáját! A végén még beszélgettünk is kicsit, nekem is adta, amit készített, de sajnos a vonatra nem akartam felszállni egy órási, beültetett kaspóval, főleg úgy, hogy már a kavicsaimat is gurulós bőrönben húztam, mert olyan nehezek voltak... 

A Tv2 épületében egyébként mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, így növelve az élményt és sikerült teljesen elvarázsolniuk! 

Ami eztután történt, azt még most sem fogtam fel, ugyanis olyan hihetetlen szeretet hullám indult meg felém, amit nem is értek azóta sem! A telefonom lemerült, mert annyian hívtak és írtak, rengeteg dícséretet és kedvességet kaptam!!! Ha összeadjuk a szereplést, meg ezt, akkor gondolhatják, hogy milyen leírhatatlan érzés volt ez az egész! 

Este, amikor visszanéztem a felvételt, nagyon fura volt látni magam, de mégis jó volt és remélem nem tartotok beképzeltnek, de nem láttam magam bénának, egész jókat mondtam:))))) A gyerekek is csak csodálkoztak, de azt hiszem tetszett nekik és remélem 10-20 év múlva is büszkék lesznek rám, hogy egyszer még egy országos TV-ben is voltam!

Nagy örömömre utána többen mondták, hogy kedvet kaptak a kavicsfestéshez és valóban jó móka, így még boldogabb voltam, hogy hozzájutatthattam őket ehhez az élményhez!

Szeretném megköszönni a Fem3 stábjának, azon belül is Tábori Bettinának a meghívást és reménykedem, hogy találkozunk még és sikerül újra olyan ötletekkel előállnom, ami hasznos lesz a nézők számára!

Szerda este persze már nekem kellett itthon összeszedni a szemetet, bepakolni Rozit és kicserélni a büdi pelust, szóval hamar a földre kellett újra lépnem, de nem bántam, mert újra tele lettem energiával és boldogsággal, mintha feltöltötték volna az aksimat, így most újjult erővel vetem bele magam az alkotásba és a jövőm építgetésébe! Van ugyanis egy álmom, ami úgy néz ki, hogy akár még meg is valósulhat és ami nem csak nekem, de Nektek is jó lesz! Többet nem mondok, de szorítsatok, hogy minden jól alakuljon:)

Itt a videó felvétel rólam:)

 http://fem3.hu/musoraink/fem3cafe/12182_dekoralj_kavicsfestessel.html

És néhány kép, már a helyükön, a teljesség igénye nélkül, ugyanis sajnos a felét elosztogattam a stúdióban, mert olyan happy voltam:)

Amire szükséged lesz:

- szép, formás kavicsok, megtisztítva

- akrill festék

- lakk

- alkoholos filcek és festőfilc

- mozgó szemek

- ecset- és szivaecset

- szalvéta, szalvétatechnika

- képzelőerő

A kavicsokat vedd a kezedbe és nézd meg, van-e köztük olyan, ami hasonlít valamire. Ha igen, használd bátran és kreatívan! Az egyikben én például szív formát láttam, így ezt keretbe foglaltam, mert a falra néha képek helyett ilyen emlékek is kerülhetnek!

Volt, amire autót festettem, mert azt láttam benne, de születtek kavics szörnyek , katicák és egy teljes mese falu is:) Dekupázsoltam is persze, hűen a kedvenc technikámhoz, de készültek játékok is, amikkel a lányaim tök jókat játszanak, főleg a kisebbik!

Kipróbáltam a táblafestéket is, jól mutat rajta, de készültek hűtőmágnesek is, amik meg a hűtőmön mutat jól! Nagy kedvenc volt a kavivs kaktusz, ami nem szúr és a növény gyilkosokat is túl éli:)

Az ötletek jöttem maguktól, de persze sok már amúgy is fenn volt a neten, mert másoknak is eszébe jutott a többsége, de amint az elején említettem, nem vagyok művésznő, használható ötletekkel akartam előállni, amik alkotásra késztetnek!

Jó munkát:)