Pralinés pite, némi újrahasznosítással

Süti recept - tehát ilyenkor szoktam sírni, hogy de szar mán ezazanyaság!

Na, jó, igaziból nem szoktam sírni, csak elmorzsolok pár könnycseppet, meg persze eszek egy kis sütit! Mert a süti az kell! Mindig, mindenhol! Aztán meg azért sírok, hogy már megint úgy nézek ki, mint egy etióp kismama.... Ördögi kör, de mihez kezdhetnénk a sütik nélkül, mi nők és anyák? Amikor olyan édes és krémes és annyira tudja, hogy hogy kell kényeztetni a lelkünket! Mert arra ám szükség van, nagyon! Csakhogy azember, mint a legtöbb hozzá hasonló hímnemű, egy idő után jól elfelejti, hogyan is kell kényeztetni azasszony lelkét, csak a saját kis lelkivilágát ápolgatja, mert azt gondolja, jól van ez így! Ezért kell a süti, meg a csoki. A férfi, az FÉRFI, kemény legény, virág helyett inkább pizzát rendel, romantikus film helyett inkább horrort nézne, családi kirándulás helyett inkább meccsre vagy sörözni menne! Aztán megy is, mert azasszony jó hozzá, csak az a baj,hogy azasszony gondolkodik is néha és egy idő után rájön, hogy ez így nem frankó ám! Szegény zember aztán haza jön munkából, fáradtan, csak csendre, egy sörre, 45 perc budizásra, egy óra fürcsizésre és persze egy jó kis pornóra vágyik, erre jön azzasszony, aki már megint rinyál, hogy keveset van a gyerökökkel, nem segít semmit, meg amúgy is csak ordibálni tud, ha itthon van, meg amúgy se normális senki ebben a családban! Szegény zember nem érti, hogy mi van, hisz jó volt ez így, mindenkinek, legalábbis neki biztos, akkor most mit raplizik itt azzasszony, hogy változnia kellene? Csak, hogy azasszony okos zasszony... Tudja, hogy ha ordibálással nem ér el semmit, mert azember legyőzi a rutinjával, akkor jön a lelkizés, írásban persze, mert azember aztán nem hallgat végig egy két szóból álló mondatot se anélkül, hogy bele nem szólna, meg nem magyarázná, le nem szarná vagy mind három egyszerre! Így ír, rí azzaszzony, azember gondolkodik, kell neki ez a család és ha három embernek nem jó, ahogy van, akkor még az is lehet, hogy változnia kellene egy picikét! Na, nem nagyon, mert az genetikailag képtelenség, de azért csak jó lenne, ha normális apjuk lehetne a lányainak és talán azasszonyt is jó lenne megtartani, mert hát olyan finom a pogácsája azanyjának, meg jó a segge is! mármint azzasszonynak, nem azanyósnak... Szóval azember fűtfátbokrot ígér, azzasszony meg türelmesen vár továbbra is, mert hát na, mi mást tehetne?! és hogy hogy jutott ideáig azember és azzasszony? Azzasszony észrevette, hogy a nagyobbik gyerök állandóan csak ordít, mindig, mindenért, őrületbe kergetve ezzel azanyját, de tényleg szó szerint, azanyja már nem bírja!!! Már sír, ordít ő is, nem bírja tovább, segítség kell neki! Család támad, szaranya vagy, segítség kell! Beszél a védőnővel, beszél azanyukákkal és szépen lassan rájön, hogy először azemberrel kell tisztázni a dolgait, mert a gyerök tükröt tart a kapcsolatukról. Csúnya tükröt, ordibálós, tiszteletlen tükröt... Azasszony, aki okos zasszony, így nem a gyerököt veszi elő először, hanem azembert és őt kéri, hogy segítsen! Ne kolonc legyen most már, hanem társ és zapa, mert azzasszony nem bír el a gyerökkel egyedül, meg minden mással sem, mert elfáradt, nem akar minden nap harcolni! A gyerök persze tiszta Apja, harcos, önző, akaratos, de nagy a szíve, neki is, meg azapjának is. hat rá a szó, csak néha nagyon hangosan kell hozzá szólni, úgy, hogy már megijedjen, mert más fegyver egyenlőre nincs vele szemben! Nem bántom, még, de kárt okozok benne és ez fáj. Nagyon! És persze azzasszony szomorú, mert amúgy meg annyi mindent megtesz a büdös kölkéért, csak épp nem áll a rendelkezésére minden áldott másodperceben! Merthogy a gyerök, mint azapja, kitüntetett figyelmet követel ám magának, persze mindketten azzasszonytól, nem nézve, hogy azzasszony is ember, esetleg más is érdekli! Mert a "más", nem ordít vele, nem beszél vissza, nem elégedetlenkedik és nem követelőzik! A "másban" azzasszony egyedül van, alkot, mert az jó neki, meg főleg a lelkének! Olyankor a süti se kell, csak az ecset... Meg persze itt van a Picike, aki édesebb bármilyen sütinél a Világon és aki azegyetlen, aki az azzasszonyra oda figyel, de úgy igazából! Ő nem követelőzik és nem ordít, ellenben mindig mosolyog és vicceskedik, mert tudja, hogy azanyja szeret nevetni. Ezért persze azanyja máris szaranya, mert csak a Picikét szereti, pedig azzasszony csak úgy érzi, hogy csak a Picike szereti...

Naívan harmóniáról álmodozik és hisz benne, hogy megtudják csinálni! Együtt. és nem egyedül! Mert azzasszony hiába emancipunci, gyenge és gyámoltalan, férfi kell mellé, nem egy kisfiú! Azember így megígérte , hogy FÉRFI lesz végre, jó apa és hétvégén a borkóstoló helyett, inkább az állatkertbe viszi a családot! nem a haverokat, a családot... 35 éves, nevelni kell, na, újrahasznosítani, ha így jobban tetszik! nem kidobni, mert már nem tetszik, amilyen, kicsit "dekupázsolni", hogy használhatóbb legyen. Így azzasszony most ismét elővette az ecsetet és dekupázsol, egy szép családot, jó családot, ahol jó gyereknek lenni... És talán zasszonynak is, meg zembernek is...

De azért süt tovább és reméli, hogy már nem a lelkének, hanem azembernek, meg a gyeröknek, meg a Picikének, meg persze az úszógumijának... Mer az is van, természetesen... :)

Szóval, itt a recept, innen:  

http://divany.hu/alapkonyha/2014/09/21/dedmamam_receptje_magnas_dios_pite

Hozzávalók egy nagy piteformához:

Omlós tészta:

250 g liszt (nálunk most felesben finomliszt és teljes kiőrlésű tönkölyliszt)
80 g zsír
75 g nádcukor
1 púpos tk. őrölt fahéj
1 tk. sütőpor
egy csipet só
1 tojás
kb. 3 ek. tejföl

Töltelék:

120 g darált dió
80 g nádcukor
1 tojás
kb. 3-4 ek. szilvalekvár

1. Az omlós tésztához a lisztet, a nádcukrot, a fahéjat, a sütőport és a sót összemorzsoljuk a zsírral. Hozzáadjuk a tojást és a tejfölt, és összeállítjuk a tésztát. A tejfölt érdemes fokozatosan, kanalanként hozzágyúrni a tésztához, ugyanis csak annyi kell bele, amennyitől össze fog állni a tészta.

2. A tészta kb. kétharmadát lisztezett felületen jó fél centi vastagra nyújtjuk, majd óvatosan beleigazítjuk a piteformába. A piteforma oldalát nem kell teljesen fednie a tésztának, csak kb. félig. A tésztát megkenjük a lekvárral.

3. A dióhabhoz a darált diót összekeverjük a nádcukorral és a tojás sárgájával. A tojás fehérjét habbá verjük, majd két részletben beleforgatjuk a diós részbe. A diós tölteléket egyenletesen szétterítjük a lekváros rétegen.

4. A tészta maradékát kinyújtjuk, majd csíkokra vágjuk. A tésztacsíkokkal berácsozzuk a pite tetejét.

5. A pitét 175°C-ra előmelegített sütőben kb. 25-30 percig sütjük.

Én a tészta receptet mentettem magamnak, mert olyan nagyon finom, hogy nincsenek rá szavak! Persze jól feltúrbóztam egy kis reszelt citromhéjjal és jó sok fahéjjal, de tökéletesen passzol pl. az almás pitéhez is, így nagy kedvencem lett! Mivel volt otthon akciós darált török mogyoróm, így dió helyett azzal készült, lekvár nélkül, mert hát na, azért én is oda figyelek a kalóriákra:)