Szivárvány udvar projekt- avagy megszépül a suli udvar

Az egész ott kezdődött, hogy a nagyobbik leánykám iskolába készült és szerettem volna olyan helyre vinni, ahol tudtam, hogy jó helyen lesz, ahol szeretik és vigyáznak rá! Egy darabig vacilláltam két iskola között, mert az egyikben a tanári kar volt szuper, meg főleg a várható tanítónéni, de a suli elég lerobbant; a másik viszont egy jól felszerelt iskola, a fél óvodai csoport oda ment, viszont a tanárokat itt nem ismertem. A két bemutató óra, valamint a fogadtatások és szülői ajánlások annyira meggyőztek, hogy végül tanítónénit választottam neki. Ő a barátai után ment volna, szomorú is volt miattuk, de bevallom, egyenlőre nem bántuk meg a döntést, mert látom és tapasztalom, hogy jó helyen van a gyermek!

A legnagyobb probléma az iskolával az udvar volt, ami nagyon hajazott egy börtön udvarra, legalábbis a sivárságot és kopárságot figyelembevéve. Már az első szülői tájékoztatón rákérdeztem, hogy tehetünk-e valamit, amivel színesebbé tehetjük, de amikor először végig sétáltunk, nagyon megijedtem és elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy a lányom egy ilyen környezetben töltse a szüneteket és testnevelés órákat, valamit tenni fogok!!! Az ötlet egyre jobban formálódott, ezért első körben megkerestem egy-két szülőt, hogy segítenek-e nekem a megvalósításban, mert már előre tudtam, hogy erre egyedül édes kevés lennék! Ők azonnal és örömmel mondtak igent az önkéntes munkára, így az iskola vezetőségét kellett megkeresnem, hogy mit szólnak hozzá, ha a szavakat végre tettek is követnék! Az igazgató úr, Lázár Zoltán, az első perctől lelkes támogatónk volt, több feladatot is magára vállalt és azt hiszem az ő támogatása, illetve a vezetőség és a tanári kar támogatása nélkül el sem tudtuk volna kezdeni ezt az egészet! ha azt láttam volna, hogy őket sem érdekli, szerintem júniusban meghal az ötlet, de úgy örültek neki, hogy ez csak tovább szította a lelkesedésünket! A következő megelepetés a történetben a szponzorok aktivitása volt! Mindenki azt mondta, hogy úgy se kapunk pénzt, ne is próbálkozzak! A levél kiküldés után kb. két nappal kaptam egy telefont, amiben a Leox Kft. 50.000 Ft-ot ajánlott fel,a helyi festék bolt kedvezményeket és ingyen festékeket, majd sorra jöttek a további felajánlások is magánszemélyektől, akik szintén nagyon örültek, hogy megszépül az iskola! Az X-Té Kft-től például eredetileg néhány nagyobb virágládát kaptunk volna, de aztán félve hívtak fel, hogy azok sajnos már nincsenek meg, nem-e haragudnánk, ha egy faházat kapnánk tőlük! bevallom, azt hittem elájulok, amikor meghallottam!!! Összesen 130.000 Ft jött össze, ami nem tűnhet soknak, de mi még ezt sem költöttük el, hála a felajánlásoknak! 

A munkákat agusztus 20 után kezdtük el és augusztus 29-re már be is fejeztük.  Először csak hatan voltunk, aztán már annyian, hogy munkát adni is nehéz volt. Első két nap a gazolásról szólt, na, ez nem volt a kedvencem, bár a végeredmény szép lett, de azért az én területem a festés!!!!

Aztán Dudás János festő apukával megvettük (felét kaptuk a Festék Áruháztól) a festékeket, nélküle nem is tudom, hogy hogy lehettünk volna ilyen színesek! Petrán Lajos ültetett rendületlenül, otthonról hozta a fákat, így ő volt a növény felelősünk! A mintákat, színeket többnyire közösen beszéltük meg, együtt rajzoltuk festettük őket a gyerekekkel! Merthogy szerencsére volt belőlük bőven, nagyon lelkesek és izgatottak voltak, alig várták a feladatokat! Két festés között szaladgáltak egyet, majd mentek pingálni tovább! A szülők is nagyon megleptek! Azt gondoltam, hogy lesz egy-két kötelező körös, de a munka majd néhányunkra marad! ezzel ellentétben szinte minden nap gyarapodtunk egy újabb családdal vagy önkéntessel (volt diák, jelenlegi és volt dolgozó), akik aztán jöttek mindig, sőt, azzal fogadtak, hogy jövőre majd ezt+ezt kellene megcsinálni, lefesteni:) nagyon szuper kis csapat lettünk a végén, a hideg, hűvös idő ellenére nagyon jó volt a hangulat! Az anyukám és az Öcsém is szinte minden nap ott voltak, valamint a lánykáim is, bár sajnos ez idő alatt valamelyikük mindig beteg volt! Sokan az egész napos munka után jöttek oda, aztán sötétedésig maradtunk is! Volt, hogy már a tornateremben kapcsolták fel nekünk a lámpákat, hogy lássuk még, mit festünk:)

Mivel az iskolákban csak speciális engedélyekkel lehetnek játékok, erre meg nekünk nem volt pénzünk, ezért inkább a színekkel variálhattunk, de az eredmény még így is elképesztő lett! A börtön udvar suli udvarrá változott, ahol most már jó diáknak lenni! Előtte az egész egy nagy, semmilyen tér volt, néhány rozoga, barna paddal! Most területek vannak, színek és egy csomó lehetőség a játékra! nem véletlenül festettünk fel ugróiskolákat, köröket a szabályjátékokhoz, a nagy gumik a fogócskában segítenek, van felfestve foci kapu, lett homokozó, a táblákra rajzolhatnak kedvükre, a padok ezekkel a színekkel sokkal több lehetőséget kínálnak a  játékra, a falakon a minták fejleszthetik a képzeletet ésatöbbiésatöbbi. 

Nagyon jó látni, amikor a pedagógusok megosztják a képet, hogy a gyerekekkel milyen jókat játszanak itt és persze a lánykámat is jó látni, ahogy szaladgál az udvaron! Szóval összességében elmondható, hogy nagyon megérte a befektetett munka és energia, és a visszajelzések is mind ezt igazolják!

A poszt nem önajnározás végett jött létre... A célom az vele, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy ha valami nincs, nem mindig azt várjuk, hogy Valaki majd megcsinálja, mert a titok az, hogy mi magunk is lehetünk a Valaki!!! Mi sem azt kérdezgettük, hogy ez kinek a feladata, Xy miért nem csinálta meg, cselekedtünk, mert így láttuk jónak! Itt kellett egy ember, aki összefogja és elindítja a munkát, de egyedül én sem lettem volna Valaki, mert egy csomó mindenhez nem is értettem, így nálunk a Valakiből Valakik lettek, gyerekek, felnőttek, nyugdíjasok egyaránt, önkéntesen, tenni akarásból, csak a jó szándék által vezérelve! Igenis ez egy olyan példa, amit lehet követni, hisz itt is csak színeket használtunk, de teljesen megváltoztattuk az eddigi látványt! Egyszerű, ugye? És nem állt meg a munka, vannak még ötleteink, a lelkesedésből is maradt valamennyi, így a gyerekek/ a gyermekeink egy számukra minden szempontból ideálisabb helyen lehetnek! Értük meg mindent meg kell tenni, ugye?

Előtte fotók:

A koncepció

Ezer ötletünk lett volna, hogy raklapokból, gumikból és egyebekből milyen játékokat készítünk majd, de ez sajnos nem engedélyezett, így az volt a lényeg, hogy még a játékok hiányában is játékos és színes lehessen az udvar. Olyan helyet szerettünk volna, ahol a szabad játéknak, a szabály játéknak,a testnevelés óráknak és egyéb, hasznos időtöltésnek is helye lehet. 

Én készítettem néhány "tervrajzot", ezek nagyjából meg is valósultak, bár tényleg az egész kivitelezés közös megbeszélésen alapult. Itt már látszanak az ugróiskola,a  körök, a falfestések, a táblák stb. vázlatai, amelyek aztán meg is valósultak. A nagy, hosszú falra az iskolára jellemző dolgokat képzeltünk el, majd meglátjátok, milyen szép lett!

 

 Néhány kép a munkavégzésről és persze itt is még egy nagy köszi mindenkinek, aki részt vett benne!!! A kedven mondatom: Apa, a B betűt én festettem ki!!! és amíg isti oda jár az iskolába, ha ránéz a B betűre, eszébe jut majd, hogy azt bizony ő festette ki:) Kis műhelyünk is lett, ugyanis az egyik Apuka a padokat hozta rendbe, a másik pedig raklapokat hozott és a helyszínen ötletes kis ülőkéket fabrikált belőlük! Én lehidaltam az ötlettől, olyan szuper lett!

 

 

Mint látható, sokan és sokat dolgoztunk, de tényleg megérte:) A fotók nem adják jól vissza az eredményt, de azért látható, hogy milyen is lett összességében:) Az egyik falra el is helyeztük a kézlenyomatainkat, hogy a gyerekek láthassák, hogy a társaik is részt vettek a munkában.

Ilyen lett végül... Színes, vidám, olyan igazi iskolás! 

És íme az udvar játék közben:) nagy öröm hallani, hogy milyen jókat játszanak itt! 

 

A legnagyobb probléma továbbra is az árnyék hiány, ugyanis sajnos nincsenek nagy fák az udvaron (bár ültettek a fiúk sokat, de azért kell nekik pár év, mire megnőnek), de kitaláltuk, hogy a meglévő padokra hegesztetünk tetőszerkezetet és az majd ad legalább némi árnyékot! A gond csak az, hogy még a hegeszteni tudó apuka hiányzik a történetből, de mint mást sem, így ezt sem adom fel, találok majd ilyet! Szeretnénk virágokat is ültetni, amiket kapunk is majd a Mezőkövesdi VG Zrt-től.  Az Önkormányzat megígérte, hogy leaszfaltozzák az udvart, így addig nem kezdünk neki az ültetésnek, de utána még sok szép színes árvácskával szeretnénk beteríteni az udvart. Vettem játék kapát, gereblyét és locsoló kannát is, mert az lenne a cél, hogy a későbbiekben ezeket a gyerekek gondozzák! A kerítések mellé ültettünk néhány futó növényt is, mert a fő cél egy "zöld kerítés" lesz, a környezet tudatosság jegyében! A házat még le kell festeni, de szerintem a gyerekek a nagy játékban hamar leamortizálják majd:) A támogatásokból játékokra is futotta, pl.: labdára, ugrókötélre, tollasütőre stb.  Még szerettünk volna az ablakok alá színes girlandokat készíteni, de ez az ötlet valahogy nem került kivitelezésre, de ami késik, nem múlik:)

Szóval megszépült az udvar... Önkéntesek és támogatók egy lelkes kis csapatával... A gyerekek örömére...  És nem kellett hozzá túl sok, csak egy kis összefogás... Ez biztos máshol is menne, lehet utánozni minket:)