Bögrés kedvenc

   A múlt héten volt egy darab tojásom, nulla vaj, émi liszt, cukor és túró. Arra kértem az AgnesSdesig oldalam követőit, hogy küldjenek nekem recepteket, amelyek ezeket az összetevőket tartalmazzák. Kaptam jó sok, finom receptet, de rám tört egy iszonyatos fejfájás, így a legegyszerűbbet kellett kiválasztanom! Nos, olyan jól sikerült a választás, hogy azóta már háromszor megsütöttem a sütit, különböző adalékokkal és ez tényleg egy nekem való gyors és finom recept.
A bögrés süti receptjét Judit küldte nekem, aki három tizenéves nagy srác anyukája, zseniális nyelvtanár és nem mellesleg egy igazi bombázó. Azt írta, hogy számára is hasznos ez a recept, mert amikor a fiai haverjai beállítanak és gyorsan kell valami, akkor ezt veszi elő.
Most jön az a rész, amit ugorjanak át azok, akiket a recept érdekli, nem egy szaranya nyavajgásai!

De mielőtt belekezdek és végre használható információkhoz jutnátok, muszáj csepegtenem életem morzsáiból, mert azt remélem, hogy lesznek egy páran (mondjuk egy millióan), akik felsóhatanak és azt mondják, de így érzek én is!
A a helyzet, hogy ez a nyári szünet szerintem egy hatalmas szívás! Szívás a gyereknek és legfőképpen szívás nekünk, anyukáknak! Hát mondja már meg nekem, hogy mi a franc igazolja, hogy a vakációnak ilyen átkozottul hosszúnak kell lennie? Ez tényleg jó a gyerekeknek? Az ide-oda pakolásuk, az ilyen tábor, meg olyan mama vajon nem zavarja meg a fejlődésüket? miért van az, hogy más (fejlettebb!) országokban ez az időszak 6 azaz hat hétből áll és nem 2,5 azaz kétésfél hónapból?! Persze, élvezem, hogy nem kell korán kelni, de hogy már kilenckor szó szerint rajtam veszekednek és verekednek, pedig lányok és az egyik csak 2 éves, majd mese, játék, újabb verekedés, nemakarokalukálni, nemakaroklemenni, hívdáteztmegazt, ajtócsapkodás és satöbbi! Ha dolgozni megyek, nyígnak, hogy ne már, én meg tele vagyok lelkiismeret fordulással, amiért már megint mamázniuk kell (egy héten ez két alkalmat jelent), amit egyébként utólag mindig nagyon élveznek! A ház romokban, hiába próbálom rendben tartani! Főzök, de minek, alig esznek! Ha itt vannak a barátnők, elvannak, de a Picit kizárják, amiért ordít! Egyébként a Picike lett az árnyékom, minenhová követ, már fogat mosni sem tudok egyedül! Jelenleg kitalálta, hogy altatni kell, amire születése óta nem volt példa, így esténként már fél tizenegy előtt neki se tudok kezdni semminek, utána meg már minek?! Hisztizik, dobál, verekedik, ordít és nem eszik! A Nagy a pofátlanság határait nemhogy súrolja, konkrétan kilométerekre van tőle, kikészít teljesen! Ordít, hisztizik, követelőzik, érzelmileg zsarol! Pffff! Együtt kibírhatatlanok, már az a csoda, ha van egy óra nyugi! Voltunk 3 vagyis inkább 2 napot "nyaralni" is, 2 év kihagyás után, de maga volt a pokol! Vagy a kicsi gyerek hisztizett vagy az Anyjuk! Most egy hétre készülünk a Balcsihoz, de lehet már előző nap lemondjuk... Apa sokat dolgozik, én csak dolgoznék, mert akkor legalább senki nem hív anyának, ami a jelenlegi állapotban kész felüdülés! Jájj, tudom, tudom, az anyák többsége nem nyilatkozik így, de az én lányaim egy ilyen kíméletlenül őszinte nőszemélyt kaptak maguk mellé! Szívás, mi?
Azért persze vannak jó pillanatok is, bár most egy sem jut az eszembe:) Szóval nem egyszerű és tudom, hogy ha jobban rájuk hangolódnék és nem venném magamra az érzelmi zsarolásukat, könnyebb lenne, de egyszerűen most úgy érzem, hogy nincs hozzá energiám! Már lélekben a dolgozó nő szerepére készülök, ott valahogy ügyesebb vagyok!
Na, mivel már látom, hogy az ősanyák közössége hegyezi a vasvilláját, befejezem és legközelebb igyekszem kevésbé kimerült állpotomban nyilatkozni...

Itt a recept:

2 bögre liszt (vagy 1,5 bögre liszt, fél bögre kakó/mák/dió stb.), 1 bögre cukor, 1 bögre tej, 1 tojás, 1 sütőpor, 1 vaniliás cukor, 1 kk szódabikarbóna, 1 csipet só és egy pici vaj vagy olaj.
Az egészet összekevered, ízesíted túróval (a reszelt citromhéjat ki ne hagyd belőle, különben meg sem kóstolom), gyümölcsökkel (mi cukros-fahéjas szilvát és nektarin dobáltunk belőle és valami csúcs lett!), csokival, nutellával, lekvárral ésatöbiésatöbbi... Másnap is finom volt és a lányok ésazember azóta is követelik!
Tényleg nagyon könnyű elkészíteni, tényleg nagyon finom és tényleg egy olyan recept, amit tovább kell adnunk! Jó sütkérezést lányok és remélem, ti nem hegyeztétek a vasvillát:)