Ismét IKEA tuning

Elmondhatatlanul hiányzik a rendszeres blogírás, de sajnos a munka és a család mellett erre már olyan kevés időm marad, hogy én is csak hébe-hóba találok ide az oldalamra. Ezzel együtt persze egy kicsit néha hiányzik a nyugalom is, ami kb. egy éve vett körül, amikor a Picike még tényleg Picike volt, a Nagy még rajongott a tesóért és az AgnesSdesign még csak készülőben volt. Nem voltam akkor sem boldogabb, mint most, de nem legalább nem égettem két végén a gyertyát. Hangsúlyozom, NÉHA hiányzik, de az az igazáság, hogy ez vagyok én. Egyszer odaadó háziasszony (na jó, ez elég ritkán), egyszer szerető édesanya, aztán dekoratőr, majd foglalkozásvezető vagy szervező, aztán pultoslány, még aztánabb "főnökasszony", sokszor utálatos házisárkány, néha művésznő és oly sokszor bohóc. Nem tudok egyfajta ember lenni, ahogy nem tudok egyfajtát sem érezni. Egyszer imádok, a következő pillanatban már utálok valakit vagy valamit, de ami biztos, hogy nálam semmi sem állandó. Nap mint nap hatások érnek, amiket aztán felhasználok a munkámban és az életemben, ezer fokon égek, néha meg napokra lefagyok és csak fáradtan nézek ki a fejemből. A munkahelyemen az egyik kolléganő mindig azt mondta, hogy én igazi művészlélek vagyok (talán burkoltan célzott arra, hogy szétszórt és kapkodó is tudok lenni), de azt hiszem igaza volt. Néha, amikor nagyon beképzelt vagyok, úgy érzem, hogy én máshogy látok dolgokat vagyis inkább máshogy élek meg mindent! Nekem minden, ami velem vagy a szeretteimmel történik, az nagy dolog, beleértve akár egy húzósabb munkanapot, egy születésnapot vagy egy elkészült alkotást. Én ilyenor tüzijátékot látok és szivárványt egyszerre és nem értem, hogy ezt mások miért nem érzik?! Másoknak miért olyan természetes és elfogadott minden, amikor egy kis dolog is lehet nagy dolog?! Én például a mai napig képes vagyok az arcom az első tavaszi napsugarakba dugni és percekig csak élvezni vagy gyönyörködni a temészetben, elájulni egy íztől, nevetve szaladni az esőben vagy táncolni egy bolt közepén, mondókázni és énekelni a gyerekkel a főutcán, 25-ször meghallgatni ugyanazt a számot és sírni egy bugyuta reklámon. A mai napig úgy alszom el, hogy álodozom valamiről, elképzelek valamit és akkor is végig olvasom a mesét, ha a gyerek már az elején elaludt. És igen, képes vagyok torkomszkadtából ordítani még akkor is, ha belül tudom, hogy én vagyok a hülye, tudok írigy és önző is lenni és persze néha talán kegyetlenül őszinte is. Azt nem tudom, hogy ezeket miért írtam le nektek, de azt igen, hogy még számtalan tervem van és annyi dolgom, hogy még itt akarok lenni nagyon, de nagyon sokáig!!! Nem baj, ugye? :)

Na, a hosszú önvallmás után, jöjjön végre a lényeg: a kis IKEA-s szekrényke, ami az én legfőbb kreatív tárolóhelyem lett és amit magammal viszek, ha süllyed a hajó:)

A szekrénykét az IKEA-ban vettük, de a dizájn váratott magára, mert sokáig filóztam, hogy mit tegyek rá. Aztán megláttam a szalvetauzlet.hu oldalán ezt a magnóliás mintát és tudtam, hogy nekem ez lesz a főmintám. Nem akartam fehéret, színekre vágytam és akkor jött szembe velem vmi kép, ahol  rózsaszín és a türkíz színek domináltak és akkor döntöttem el, hogy ez lesz ami most nekem kell

Először is Apa és a lányok összerakták nekem a bútort, bepakoltam, majd kipakoltam, gombok le, jött az alapozás. A Pentart barna matt és az alapozó fehér matt színeit felvittem egy vastag ecsettel és száradás után már a szalvéta következett. Kivágtam a megfelelő darabokat, felvittem a dekupázsragasztóval és a minta lényegében kész is volt. Aztán az egészet az oldalára fordítottam és jöhetett a stencilezés. Hópasztám volt itthon, amit menta és türkíz színekkel színeztem, majd egy kis kés segítségével felvittem a stencílre. Száradás után még a két szélére is került a kedvenc stenciles mintámból és mondhatom, hogy csakúgy vibrálnak a színek, csodás a barna és a türkíz együt!!! Aztán, mivel nincs vékony ecsetem, úgy döntöttem, hogy az lesz a legbiztosabb, ha füllpiszkálóval és antikoló pasztával festem meg a fa ágait. Hát, nem egy korszakalkotó ötlet, de így legalább elégedett vagyok az eredménnyel:) Ahogy ez elkészült, felragasztottam a fa kalitkát, meg a madárkát és jöhettek a végső símitások. Ezt a szép türkízes hátteret úgy értem el, hogy egy festőszivacsot először a fehér majd a menta színben tettem bele és elkezdtem összedolgozni a két színt. Végül még egy kis stenciles minta előre is és kész lett és imádom!!! Nem piros-fekete és fehér, amiért szintén rajongok most, hanem egy dinamikus, de ugyanakkor nagyon romantikus kis szekrényke lett belőle. Azt már bánom, hogy az oldalát nem repesztettem meg, de a két gyerek és a dizájnolás mellett inkább nem estem neki:)

Most vannak szép képek is, Gabi barátnémnak hála, mert én egyenlőre csak álmodozom egy jó fényképezőgépről, mint ahogy egy olyan laptopról is, aminek még jó a billyentyűzete és nem ragadnak be rajta a gombok!!!! Na, de a mosogatógépről már csak ne is beszéljünk... !

Tehát Ő volt az alap. IKEA, asszem 7000 Ft volt. Nem túl nagy, de nekem pont megfelelt:)

És kezdődött a munka. Először az alapszínek jöttek:


Aztán a dekupázs:


Ezt követte az oldalra borítás és a stencilezés:


Sajnos ezen a képen nem érvényesül, hogy milyen szép lett a színe...

Ezt követte a kedvenc stencíl mintám, menta színnel:

És igen, itt festek füllpiszkálóval és antikoló pasztával...

A színek összedolgozás igazán jó móka volt:

Itt még gombok és stenciles minta nélkül:


És végül ilyen lett: