Szünidős-túlélős

Figyelem! Ezt a bejegyzést ne olvassák azok, akiknek minta gyereke van! Azok se, akik szerint a vakáció jó móka és akár egész évben is kitarthatna. Merthogy ez a bejegyzés azoknak a lestrapált anyukáknak szól, akik úgy érzik, hogy a 2,5 hónap, az 2,5 hónap, amit meg kell oldani, túl kell élni. A gyereknek is, de főleg a szülőnek. Mert a 2,5 hónap igen is iszonyatosan hosszú idő azoknak, akik dolgoznak; akiknek nincs nagyszülő vagy állandó sitter; akiknek nincs pénze Földkörüli túrára, de még táborokra sem; vagy akiknek annyi türelme van, mint egy marék döglött hangyának vagy épp mint nekem...

Merthogy nem ám a gyerekkel van a baj. Az normális. Az anyja már kevésbé. Amíg ő életkorának megfelelően viselkedik, (kivéve ha kinyitja a száját, mer' akkó' aztán legalább 15 éves, abból is a rosszabbik fajta), addig az anyja néha lemegy dackorszakos 3 évesbe, nevelés címén.

A szünidős-túlélős valahol egy terv, nekem, is, erre az időszakra, amikor az iszonyatos hőség miatt 18 óra előtt ki sem dugjunk az orrunkat a lakásból, csak ha enni kell a angyinál, mert én nem tudok palacsintát sütni... Így viszont van kemény 10 órát kell megoldanom úgy, hogy az én jányom fekszik az ágyon, látványosan unatkozik és parancsokat osztogat. A múltkor is: haza hozom délbe, erre eldől az ágyon és felszólító módban közli velem: inni, mesét és csokit! Most! Na, és ilyenkor legyek békés és türelmes az én olaszos temperamentumommal! Ilyenkor jól kiordibáljuk magunkat, ő szajkózza ugyanazt, én próbálok hatni rá, hogy azé' má' mégsem én vagyok a házi rabszolgája, de a vége mindig az, hogy én berekedek, ő meg megkapja, amit akar... Most már ugye a Kicsi is öntudatra ébredt, borzasztóan féltékeny, amire a Nagy még direkt rá is segít azzal, hgy direkt az ölembe ül, majd elkezdi szólingatni Lénát, hogy nézze meg, hogy hol van, aki erre keserves nyafogásba kezd és kezdődik az ölbéli csata, hogy ki legyen közelebb Anyához... Édesek, de tényleg:)

 Most amúgy elkezdtem végre használni, így lassan 6 év után, amit a fősulin tanítottak és ordibálás helyett, inkább érzelmeket közvetítek és sokkal, de sokkal hatásosabb, mint a rekedtre ordítás. Olyanokat mondok neki, hogy ez nekem rosszul esett, most szomorú vagyok, ettől te sokkal ügyesebb szoktál lenni stb. és képzeljétek el, hogy sokkal nagyobb változást érek el vele, mint az ordítással! Na, nem akarok itt tanácsokat adni, hisz ez sem működik mindig és igenis legyen néha "rossz" egy gyerek, mert életre valóbb, aki huncut és rafinált, mint az, aki mindig azt csinálja, amit mondanak neki. De néha azért áldásos a csend...

Naszóval. Az én stratégiám vagy bejön, vagynem alapon indul. Szerintem a legfontosabb, amire végre én is kezdek rájönni, a napirend fontssága. Most nem csoda, ha a gyerek megvan zavarodva, hisz eddig reggelente oviba indultunk, így megvolt a napirend, de itthon meg addig alszik, amíg jól esik, akkor eszünk, ha éhesek vagyunk stb. A gyerekek nem a változatosságot, hanem az állandóságot szeretik, mert az kiszámítható és biztonságos. Így ha nem is hajszál pontos, de egy kb. napirendünk lesz, hogy tudjuk, mi miután következik.

Az első, amit lefixálunk, az a TV nézés időpontjai! Merthogy az ki van zárva, hogy egész nap a mese csatornákat bámulja üres tekintettel. Nézheti reggel, a délutáni pihenő időben és este fürdés után. Tudom, ez is sok, ezen is próbálok faragni, de mivel ő az az egésznap le kell foglalni, különben meghülyülsz tipusú gyerek, én meg nem vagyok az az egésznap prüntyőkézünk tipusú anyuka, így ezekben az időkben próbálok majd eleget tenni a házvezetőnői kötelességeimnek és erőt meríteni a nap többi részéhez. Az ebéd utáni pihenést én amúgy kötelező jeleggel bevezetném a felnőtteknek is, mert esküszöm, több felnőtt aludna el, mint gyerek :)

Aztán: a következő lépés, hogy összegyűjtök egy csomó ötletet, amit megvalósíthatnánk közösen és amikor úgy van, és általában úgy van, akkor kézműveskedünk egyet. Ezt délelőttre tervezem, hogy a Picike tudjon aludni, de ha délután jön az ihlet, akkó' akkor lesz.

Aztán: kezdjük az úszást (nekem se ártana, úgy úszok, mint a nyeletlen balta), így nem árt azt gyakorolni, ezért amennyit csak tudunk, megyünk a Zsóryba délutánonként, persze csak a gyerek fejlődése érdekében és nem azért, hogy én is élvezzem a hűsítő medencéket és finom koktélokat. (na, nem nyertünk a lottón, nem azért van ekkora arcom, csak itt van vállalkozás és remélem most fellendítem ezzel a bejegyzéssel:)

Na, és ne feledkezzünk meg azokról a barátnőkről sem, akiknek az anyukájuk hasonló bajban van, így hívjuk a gyerököt szeretettel játszani és garantált a nyugodt délután. Kivéve, ha az a másik gyerek, még a miénket is übereli... Mer' akkó' csak rosszabb lesz:)

Aztán: irány a könyvtár! Ott mindig jó, mert vannak szép könyvek, amikért még fizetni sem kell és pont addig maradhatnak, amíg a gyerök meg nem unja, na meg aztán néha készülnek gyerekfoglalkozásokkal is, ami külön jó nekünk! Mi az egyesületbe most elvileg nem terveztünk semmit, de szerencsére vannak lelkesebb anyukák, így lesz egy-két foglalkozás, amit beiktatunk kötelező jelleggel, hisz ez is egy élmény, amire majd nagykorában párás tekintettel fog visszaemlékezni, amikor épp arról győzködi magát, hogy az anyja nem is akkora barom, mint az anyósa.

Nálunk a nagyszülők is be lesznek vonva a nyáriszünetbe és nem csak azért, hogy én dolgozhassak ez idő alatt, hanem azért, mert az nekik is és a gyerekeknek is jó. Mer' hogy ott lehet fára mászni, meg kutyát nézni tisztes távolságból (mert amilyen nagy a szája, olyan beszari. Pont, mint én:), meg van papagáj, meg más játékok stb., így egy-egy napot heti szinten majd nagyiznak egy kicsit. Mivel a Picike nem eszik másnak, így ő max egy sétára lesz kapható.

Na, meg ne feledkezzünk meg a jó kis nyári programokról sem, amik pont azért vannak, hogy a gyerek jól elfáradjon. Na, jó, nem ezért, de így is lehet nézni:)

Aztán: irány fagyizni, a piacra, közös sütés-főzés, játszó, nyársalás, nyaralás, szúnyogcsípések begyűjtése, bibik a térdre, mert az kell a felnőttéváláshoz, busszal menni a Tescoba 2 db sajtos kifliért, vonattal a szomszéd városba, majd onnan vissza stb, stb,stb.

Az AgnesS Design facebook oldalamon a jövő héten ötletbegyűjtő játékot hírdetek a túlélés érdekében, de itt is kérlek benneteket, hogy ha van vmi jó ötlet, program, hely, amit gyerekeseknek ajánlanátok, akkor jelezzétek felém és mentsük meg egymást!!!! :) Az ötletekkel hamarosan jelentkezem!

Szép nyarat!

 

ui.: lányaim, ha ezt a bejegyzést 10-20 év múlva elolvassátok, tudjatok róla, hogy imdálak Benneteket és biztos vagyok benne, hogy szuper nyarunk lesz együtt!!!! Reméljük jó sok! Aztán majd lecseréltek vmi pasira, én meg nosztalgikusan gondolok vissza ezekre a pótolhatatlan 2,5 hónapokra...Puszpusz