1 éves lett az én angyalkám

Most ez még nem egy szünidős-túlélős bejegyzés lesz, hanem egy torta, ami a számomra egyik legfontosabb embernek készült.
1 éves lett ugyanis az én kicsi, drága kincsem, aki annyi örömet okoz nekünk, hogy általa szebb lett a Világ! Nincs még egy ilyen élettel teli, kedves, mosolygós, vagány, huncut kislány, mint a mi Léna babánk, aki folyton mosolyra késztet mindenkit! Egyszerűen olyan a kommunikációja, hogy ezt kellene a TVben mutogatni és nem lenne ennyi kretén a Földön! Nem csak a szája jár folyamatosan, hanem mutogat, számon kér, megmagyaráz, elzavar, kér, kérdez, vígasztal, elcsábít és levesz a lábadról! Nem csak gyönyörű, de okos baba is és minden nap meglep valami új dologgal minket! Ma pl. bemutatta, hogyha ő felakar mászni a tesójához a nagy ágyra, akkor fel is mászik! Kitartó és türelmes és tényleg mindig mosolyog!!! Most a legújabb, hogy magában kuncog vmin. Mászik, vagy nyomkodja a nyomtató gombjait és közben kuncog huncutul! Nagyon vicces! A pasik meg már most rettegnek tőle, mert konkrétan átmászik a másik babakocsiban, ha abban egy helyes kis hajas baba fekszik, de simán lefogja a babakocsit is egy másik nagy szemű hajas baba miatt és közben folyamatosan magyaráz valamit! Ha zenét hall, azonnal táncol vagy épp ritmusra rázza a játékokat! Beszélni még nem tud, de a hinta-palintát már énekli. Most tanulna járni, ezért egy édes behízelgő szuperöleléssel kezdi, majd a következő pillanatban már az ujjaimat fogja és indul is! Enni mostanában nem nagyon akar, csak a tápszerért van megveszve, meg a papírért... A nagy tesóval nagyon szeretik egymást, Léna már a Lili látványától kurjongatni és vigyorogni kezd, Lili pedig mindig kapható egy kis csiklandozásra. Bár a kisasszony mostanában egyre többször veszi elő az eddig ismeretlen féltékeny, akarnok énjét, mégis ő a legcukibb baba a Föld kerekén!
Amióta köztünk van, úgy érzem, hogy teljes ember vagyok, de a szívem kettészakadt és már csak ezzel a két résszel vagyok képes együtt élni! Úgy érzem, hogy talán valamivel jobb anya lettem, aki többet törődik a gyermekeivel és aki mindent megtesz értük, amit csak tud! Sajnos soha sem leszek az a türelmes, játékra bármikor kapható anyuka, aki szeretnék lenni és ezért sajnálom is a lányokat, de igyekszem más területeken helyt állni, hátha az is elég lesz... A szülinapjuk környékén mindig újra élem a terhességem, a szülésem és az első időszakokat, ami ilyenkor már nagyon nosztalgikus, kellemes időutazás! Akkor bezzeg...:) Nem egyszerű szülőnek lenni, de nem annak lenni, maga lenne a pokol!

Amikor Lili lett egy éves, kapott egy jó kis családi bulit, tortával, ajándékokkal, vidámsággal. Gondoltam, Lénának is megadom ugyanezt, de sajnos a bulit most apósékhoz szerveztem, ami azért nem volt annyira jó ötlet... Merthogy az én apósom, az a bolhából elefántot (vagy inkább nap méretű bolygót) kreáló tipus, aki bár mindent egy maga akar megoldani, ezt jó sok hisztivel, türelmetlenséggel és morgással teszi meg! Szegény, nem tehet róla, sajnos kb. 40 éve nem volt elég határozott a házasságon belüli szerepeket illetően, így egyhamar ő lett a mindenes a családban! És teszi mindezt úgy, hogy az sohasem lehet elég jó azanyósomnak... na, persze azuramat sem kell félteni, mert a kedvenc mondása, hogy majd Apám elintézi! Ez persze ezen a napon is érvényben volt, asszem ezért is volt morci az após pajtás...Joggal, jegyzem! Én bírom nagyon az öreget, mert van humora és tényleg nagyon segítőkész, de ki nem állhatom, hogy nem bír nem-et mondani! De ha már nem bír, akkor legalább maradna csendben, mert ezek ketten úgysem hallják, ha morg, csak az a lényeg, hogy az legyen, amit ők akarnak! Na, ebben nem merülnék el jobban, holnap lehet törlöm is ezt a részt, mert könyv lenne a vége, meg családi perpatvar, így a lényeg, hogy azzal kezdte a bulit azapós, hogy jó hangosan összevesztek azurammal a nyársalás problémáján.  Mert van akinek ez probléma... Aztán Lilkónak meglett tiltva a homokozás, mert homokos lesz a fű, aki erre kilopott egy adag homokot a homokozóból és a lépcsőn kezdett bele a játékba. Na, erre anyós közölte, hogy ő egész nap a lépcsőt (!) sikálta, így a gyerek abba is hagyta az egészet és letelepedett a pihenőszékre. 7 embernek volt 2 szék és egy mini asztal, mert a garászba nincs vagy 20 db. elfekvőben, majd jó lesz vmire címmel. Aztán az én drága jó anyukám elégedetten számolt be arról, hogy bezzeg náluk mi mindent megcsinálnak az unokák, majd az egész kiteljesedett Léna anya-mániájával, ami főként sok-sok sírásból és nyűglődésből állt. Na, de az áldomás elfogyasztása után enyhült a hangulat és mire Léna végre megkapta az ajándékát, ő is megnyugodott! Egy sütifalót kapott, ami nagyon. de nagyon tetszik neki, csak Lili volt kicsit írigy, mert ő aznap épp nem kapott semmit. Mert amúgy majdnem mindennapra kitalál vmit... A tesókám megcsinálta a kiskonyhát hokedliből, amit majd meg is mutatok nektek, ami szintén nagy öröm volt mindenkinek. Hazafelé Léna kidőlt, aztán persze feléledt, de összességében azért elmondható, hogy nem így képzeltem ezt a napot! Tudom, hogy ő nem így fog emlékezni rá, de én tudom, hogy ez volt az eslő szülinap, soha többé nem lesz ilyen, jó lett volna, ha kicsit több benne a nevetés, mint az idegbaj!
Mindegy, a torta jó lett, így azt megmutatom nektek, hátha valaki szeretne legalább egy emlékezetes tortát az első szülinapra.
A kedvenc vizes piskóta alapomba tettem sok-sok meggyet és megsütöttem. A tetejére túrókrém jutott, amibe tojás helyett natúr joghurtot és citromlevet tettem, ami így is nagyon finom lett. A kerek piskótámat aztán lekentem a krémmel, majd félbevágott piskótákkal körberaktam. A tetejére kész marcipánfigurákat tettem és leszórtam színes cukorkával és végül körbe tekertem egy szép szallaggal. Léna nem evett belőle, szóval jöhetett volna a tojás is, de azért szerintem tetszett neki:)

Boldog szülinapot Angyalkám! Maradj velünk mindig és teljesítsd a küldetésed, hisz céllal jöttél eme Világra, érzem...

ui.: Lili, téged is imádlak:)