Kaspók, megint...

Ígértem Nektek, hogy kicsit szétszedem az utóbbi bejegyzésem és mivel a mosogatás helyett ismét inkább a gép előtt ülök, így kezdjük ma a kaspókkal.
Szóval azt történt, hogy sikerült eladnom néhányat közülük, ami hihetetlenül boldggá tett. A haszonról inkább nem beszélnék, mert ha órabérre lebontanám, kiderülne, hogy még én fizettem, hogy megvegyék, de olyan öröm, amikor látom, hogy valóban tetszik Nekik! Örülök, hogy engem választanak arra, hogy egy általuk fontos személy valami különleges ajándékot kapjon, és ne a 100. bonbont (amit amúgy a szomszéd Júli néni indított útjára kb. 2 éve:) és az is jó érzés, hogy külön kérik, hogy ez vagy az legyen rajta. Úgy érzem, hogy kezdek kialakítani egy fajta stílust, ami talán egyedi, talán nem, de az biztos, hogy én vagyok!!! A napraforgós kaspónál egy darabig bajban voltam, mert narancssárga szín kellet és vmi hasonló, mint a rózsás. De aztán addig formáltam, amíg sikerült beleadnom magam és úgy láttam, hogy tetszett a vásárlónak is.  Azuram is felbátorodott és a múltkor egy csomó cseréppel állított be, hogy legyen mire dolgoznom! Nagyon jó fej, mert nem szól, hogy kupi van, mé' nem főzté' asszony, he, oszt má nehogy má én fürdessem meg a kölyköket, meg izé, hanem szépen átveszi a fürdetést, öltöztetést, esti hancúrt és hagynak engem dolgozni. Én meg miközben egyik részemben kiugrok a bőrömben a festék és a cserép illatától sé a munkától, a másikban azon őrlődöm, hogy hogy a fenébe juttt egy ilyen munkamániás banya az én gyerekeimnek anyaként! Mert hiába éjszaka dolgozom inkább, csak átcsúszik másnapra vmi, a levelekre válaszolni kell, a boltba cipelem őket is és sokszor azt veszem észre, hogy pl. később eszünk, mert a gép előtt ültem! Asszem kezeltetnem kell magam, mert ez így nem normális...
Szóval nem vagyok egyszerű, sajnos, de igyekszem helytállni mindenhol. Most pl. nem fogok új dolgokat gyártani, csak ha rendelés van, mert a nyári szünet, az nyári szünet! Bár már van 4 vagy 5 szülinapi meghívásunk, ahová persze kézzel készült ajándék kerül és az én lánykám is 1 éves lesz lassan, meg lesz Lili és Nóra névnap, szóval nem teszem le azt az ecsetet egy darabig:)
Léna baba kezd olyan örökmozgó lenni, hogy ma erőteljesen elgondolkodtam azon, kell-e nekünk kimenni a házból egyáltalán? A kisasszony ugyanis feláll a babakocsiban, akár hl vagyunk, mászni és járkálni akar, a medencétől meg egyenesen megvadul! Hihetetlenül okos, mert ha látja, hogy kicsit is mérges vagyok, máris dob egy csábító mosolyt és már elolvadtam... Beszélni még nem igazán tud, bár e nem áll a szája, de a hinta-palintát már tudja! Eddig csak azt mondta, hogy hinta, de mostmár követi a dallamot és a régi Dunát is ki halljuk belőle:) Amúgy tök jó beszerző, mert egy pillanat alatt begyűjti a kocsikulcsokat és pénztárcákat, csak az a baj, hogy vissza kell adni őket... Lili nagyon édesen anyáskodik felette és tök jókat nevetünk együtt! Imádom őket, nagyon, de tudom, hogy lehetne ezt jobban is csinálni...
Szóval íme a kaspók: Még megyek a Meskára, mert még mindig nincs bolt, aztán egyszercsak egy lesz egy szünidős-túlélős bejegyzés is, ha el nem visznek addig net-elvonóra...