Bár ez elvileg egy kézműves blog, mégis a legtöbb visszajelzés azzal kapcsolatos, hogy szeretik, ahogy írok, ezért most nem a saját alkotásaimat mutatnám be, hanem a keratív Nagy munkáit.
Tudni kell róla, hogy tőle rafináltabb és akaratosabb nőszemélyt még nem hordott hátán a Föld, így naponta lehetne posztolni a huncutságait, hogy jobb kedvre derítsük a társadalmat.
Karácsony előtt pl.: mély áhitattal beszélt arról, hogy ő esténként angyalokat lát, nem is egyet, hanem kettőt és beszélget is velük. Mi mély csodálattal áhítattal hallgattuk és közben persze dagadt a mellünk a büszkeségtől, hogy milyen jó is ez a gyerek. Már vagy 10 perce áradozott az ő anygalkáiról, amikor megkérdeztem, hogy mit is mondanak neki. Ő néhány másodperc után rávágta: Hát, azt mondják nekem, hogy vegyetek nekem világítós sellő barbiet, meg pónit, meg.... Na, az apjával dőltünk a röhögéstől és megállapítottuk, hogy ez valóban a mi gyerekünk.
Nem rég rajzolt egy táblát, Babáknak belépni TILOS! elnevezéssel, ami természetesen az ő kíváncsi és pakolós Hugicájának szólt. Ha Léna baba közeledik, becsapja az ajtót és közli, hogy: -Anya, ott a tábla! Hát nem kreatív?
Aztán készített nekem egy feladatlapot is. Rajzolt rá gyümölcsöket, játékokat és az volt az én feladatom, hogy a kosárba húzzam a gyümölcsöket. Leültetett az asztalhoz, amíg készültem, ő fontoskodva pakolászott (mint a felnőttek szokták), majd amikor elkészültem, elvette, egyesével kijavította, kipipálta és a végén adott egy piros pontot és egy mosolykát.
Most újra tombol a Micimackó szerelem, ezért az egyik délután lerajzolta az összes szereplőt. Bevallom, könnyes lett a szemem, amikor megláttam. Mostanában azt játszuk, hogy élnek a játékai. Egyszer, amikor haza jött az oviból, máshol találta a Micimackóját, én meg azt találtam mondani, hogy ő ment arrébb és még a mézet is kinyalta. Láttátok volna, hogy milyen boldog lett! Persze, azért ugrál még a képzelet és a valóság között, ezért néha megjegyzi, hogy biztos én pakolom át, de aztán megbeszéljük, hogy ez nem így van. Tudom, hogy ez nem teljesen korrekt eljárás vele szemben, de így szabadon szárnyalhat a képzelete.
Amúgy nagyon "olaszos" a mi kapcsolatunk. Még csak 5 éves, de úgy felesel, mint egy 15 éves. Sokszor mondom is, hogy egyik nap angyal, a másik nap kisördög, de nincs köztes állapot. Harcolunk mindennap, aztán este békésen összebújunk. Mostanában a fejünkre húzzuk a takarót, bekapcsoljuk az elemlámpát és úgy olvassuk a mesét. Nagyon jó buli!
És itt köszönném meg neki, hogy annyi jó ötletet adott a mesék megírásához. A vasárnapi séta közben ugyanis mondott egy csomó mindent, amiről írhatnék és úgy belelkesedett, hogy azóta újabb és újabb ötletei vannak. Összesen kb. 6-7 ötlet volt, de ő már 25-re emlékszik, így lesz dolgom bőven.
Tudom, hogy nem tisztességes az interneten bemutatni az ember lányát. De én nem írok naplót és azt remélem, hogy pár év múlva örülni fog ennek a bejegyzésnek.
Remélem mindig örömét leli majd az alkotásaiban és ilyen kis kreatív huncutság marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése