Két torta

Nagyon vártam, hogy végre leülhessek írni egy bejegyzést, de most valahogy nem jön az ihlet... Biztos, mert megint kiújult a lustititiszem és egyszerűen ahhoz is lusta vagyok, hogy lusta legyek... Sok volt a pörgés, meg hát elkezdődött a vakáció is (ezt csak a gyerekek és a pedagógusok írják nagy betűvel), két gyerek szívja itthon a véremet és egyszerűen örülök, ha őket lerendezem, másra már nem marad energia. A kisebbik ráadásul kőkeményen dackorszakol és olyan dolgokat csinál, hogy az Apjával csak mazsolázunk. Szerdán még normális volt, csütörtök óta meg egy kis fúria, aki az egyik pillanatban még ezt akarja, de a következőben már a szöges ellentétét! Ordít, toporzékol, elobja magát, nem fogad szót, kimarja a testvérét, dobál és még sorolhatnám! Bár nem panaszkodom, két évig elkényesztetett minket a jóságával, így már itt volt az ideje egy kis rosszaságnak. Mondjuk, remélem ez nem állandósul, mert azért nem akkora buli ez:) A Nagy, aki ugyebár közben elballagot az oviból, lekopogom, nagyon aranyos és segítőkész, így szerencsés vagyok, hogy egyszerre csak egy gyermekem bolondul meg teljesen! Tavaly ilyenkor emlékszem sokkal nehezebb volt, de azóta én is egy évvel öregebb lettem és bölcsebb is talán és már nem parázom túl a nyári szünetet, inkább csak lustán sodródom az árral! Bár a lustititisznek azért vannak hátrányai is, mert már nagyon nehéz rávenni, hogy két gyerekkel hosszabb távot tegyek meg, így sokat vagyunk itthon és élvezzük a semmit! A Nagy amúgy is azt mondta, hogy azért van a nyári szünet, hogy itthon legyünk, én meg csak szótfogadok:) A jövő héttől reményeim szerint már heti pár napot dolgozni fogok, így ők nagyizhatnak, de valamiért azt érzem, hogy a ngyszülők két hét után már a centiket vágják majd, hogy mikor lesz már szeptember. Külön-külön nincs nagy baj velük, de együtt veszettek, főleg a Picike! Na, de nem "fényezem" már őket tovább, mert ha ezt pár év múlva visszaolvassák, lesz majd durcimurci, meg ajtócsapkodás, meg amúgy is túlságosan lusta vagyok most... :)

Alkotni azért még volt idő eme komoly "betegség" előtt, így mutatok két tortát.

Az egyik szép - de ehetetlen

A másik ronda - de nagyon finom

Na, bár csökkent képességű konyhatündér lettem (nem szeretek mostanában főzni, oda a tűz és a szenvedély), azért ehettelen dolgot nagyon ritkán hozok létre. A torta, amit mutatni akarok, egy doboz torta, esküvőre, dekupázzsal és csipkével. A neten láttam egy hasonló ötletet és azonnal megakartam csinálni! Mivel a legjobb barátosném épp lakodáréra készlült, gyorsan rá is beszéltem, hogy ő ilyet akar vinni ajándékba, csak azért, hogy én elkészíthessem:) A legnagyobb probléma a papírdobozok beszerzése volt, ugyanis itt nem voltak méretek, így beutaztunk busszal Egerbe Lénácskával (olyan cuki volt, mint egy angyal!!), meg ha már ott jártam, csak szembejött egy-két ruhadarab, ami nem volt túl jó hatással a vásárlásmániámra, így mondhatom, ezek a dobozok nagyon sokba kerültek:)

Miután megvolt az 5 darab, akrill festékkel lealapoztam őket, majd száradás után dekupázsragasztóval felvittem a méretre szabott szalvétákat. Ahogy ezek is megszáradtak, arany akrillal és egy füllpiszkálóval bepötyöztem a tetejüket, a szélére pedig puncs színű akrillt kentem szivacsecsetel. Az alját egy kis antikolópasztával átdolgoztam, majd legvégül felragasztottam a csipkét és a gyöngyöket. Aztán csak egymás tetejére raktam őket, átkötöttem és kész is lett életem első dekupázsolt tortája:) A mennyasszonynak tetszett, azt tudom, de innen üzenném a vőlegénynek, hogy azért került a legnagyobb dobozra a sütike, mert azt majd az ő kis felesége telepakolja édességgel és az csak az ő doboza lesz majd:)

Egy lánybúcsúra pedig egy ilyen kis füzetke készült, szintén dekupázs technikával:

Na. és akkor most jöjjön a csúnya, de finom torta. Ez volt az eredeti ötlet:

Az enyém meg ilyen lett... No comment:)

Előljáróban annyit, hogy az AgnesSdesign oldalamon még egy, csodálatosanhosszadalmasmunkávalkészült termékem sem kapott ennyi likeot, commentet vagy oldalmegtekintést, szóval el is gondolkodtam rajta erősen, hogy mostantól csak csúnya dolgokat készítek vagy legalábbis posztolom az összes odaégetett süteményemet:)

 

Egyébként készült egy egyszerű, de nagyon finom meggyes piskótából, amit a minta alapján felvágtam, majd rákentem az előző nap, nyílván kevés vajjal összedolgozott puncspudingot, amibe löttyent egy kis rumaroma is, de már az elején láttam, hogy ezt a tortát bizony erősen kell sminkelni, hogy legyen ember, aki megkóstolja. Így kerültek oda a meggyszemek, a cukorka, a dekortapaszból készült girland, a fagyitölcsér és a marcipánbigyók. De a lényeg: az én drága, imádnivaló, csodálatosan tökéletes kis 2 évesem nagyon örült neki és nekem csak ez számított:) Olyan cuki volt, azt hittem megzabálom hálám jeléül. Amúgy a poén az volt  az egészben, hogy azember áthívta azon kedves barátainkat,akik már húsvét után is hülyére röhögték magukat valamelyik béna sütimen, hogy egyenek ők is belőle, szóval assem ez egy újabb magaslabda volt :)

A Pcike egyébként egy babaházat kapott (mindeféle dizájnolás nélkül) és azóta is valami fantasztikus, ahogy játszik vele! Léteznek nagyon jó kis játékok, hát ez pont ilyen lett:) A Nagy viszont nem ússza meg  dizájnolást, ugyanis vetünk neki egy régi asztalkát íróasztalnak, amit majd azanyja fog neki felújítani, ajándék festékkel:) Na, de mindezt majd a lustititisz után, most megyek, mert már legalább egy fél órája nem lustálkodtam! :)