Első nap: Adventi naptárakkal és mesével...

Első nap, első mese és néhány ötlet Adventi naptárakra....

 

Az Adventi naptárak története:

mindenki által jól ismert adventi naptár kitalálója egy Németországban élő édesanya volt 1900-as években.

Az ötletet a kisfia, Gerhard adta, aki minden nap azt kérdezte tőle még hány nap van karácsonyig? Az anyuka a türelmetlen gyermeknek 24 darab, kétszárnyú ablakokat vágott egy kartonra, egy másik papírlapra minden ablak elé helyezett egy cukorkát. A kisfiú minden nap kinyithatott egy cukorkát rejtő ablakot, a napról napra kevesebb meglepetés jelezte neki, hogy nem sokat kell aludnia a Jézuska érkezéséig.

Gerhard idő múlásával felnőtté válva üzleti vállalkozásba kezdett, az édesanyja ötlete alapján adventi naptárak gyártásba kezdett. Az első csokoládét rejtő adventi naptárnak nagy sikere lett, azóta is folyamatosan készítenek adventi naptárakat a gyerekek számára, megédesítve a várakozás időszakát.
(Forrás: http://szepkaracsony.hu/index.php?page=karacsony&k=7&id=186)

Mi ilyen naptárakat készítettünk a lányommal:

Ehhez 28 darab WC-papír gurigára, egy cipősdobozra és csomagolópapírra volt szükségünk. A gurigákat egyesével betekertük különböző zöld papírokkal, de előtte egy darabka cellux segítségével rögzítettük az ablakokat. A számokat én írtam rá, de színezés Lili dolga volt. A tetéjénél kezdtük a ragasztgatást, az aljára pedig egy becsomagolt cipősdoboz került. Lili nagyon szereti és alig várja, hogy az idén is kikerüljön.

 Találtunk egy ehhez hasonló ötletet a Neten, így ezt is megvalósítottuk még tavaly. Nagyon szuper volt, ahogy egyre rövidebb lett a szakálla a Télapónak. Lili azóta teljesen egyedül is elkészítette és szerintem szuperebb lett, mint a közös művünk.


 

Kívnáncsi lennék, hogy ti milyet készítettétek már, így ha küldtök fotót, szívesen megosztjuk!
Akik viszont ötletre vadásznak, megmutatom az én kedvenceimet a Netről! Alkotáss előtt egyet soha ne felejtsetek el: ez a ti munkátok, ezért nem kell pont ugyanúgy kinéznie, ahogy a képen látjátok! Legyen olyan, amilyen a családod vagy csak te magad, mert ezek csak ötletek!

(Forrás:www.urban-eve.hu )

(www.barkacskucko.hu)

 

( Forrás: gyermekszoba.blog.hu )
 (Forrás:kreativfeszek.blog.hu )
 (Forrás:galeria.scrapbook.hu)
(Forrás:kiflieslevendula.blogspot.com)
 (Forrás: www.kreativvagyok.hu)
 (Forrás: erezdmagadjol.hu) 

 

 

 

(Forrás: www.nlcafe.hu)

 

http://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&frm=1&source=images&cd=&cad=rja&docid=B_2erYeSHbICcM&tbnid=z0CiNj89rkL9CM:&ved=0CAQQjB0&url=http%3A%2F%2Fclublatte.blogspot.com%2F2011_11_01_archive.html&ei=I1-aUu6KKImbtQaapIHICA&bvm=bv.57155469,d.Yms&psig=AFQjCNE2T8vh94RgMLd2oNn5xxfRJgXC1Q&ust=1385934465372457

(Forrás:batorba.blogspot.com) 

 Forrás: canadahun.com) 

 

Ráadásnak egy-két színező is ebben a témában:

 

 

 

Az első mese:

A negyedik gyertyaláng

Az a bizonyos este ugyanúgy kezdődött, mint a téli szünet bármely más estéje. A fehér háztetőkön ünnepélyesen csillogott a holdfény, minden csendes volt, csak a szomszéd kutyák csaholása hallatszott néha. Hetek óta vastag hó takarta a tájat. Ahogyan minden este  és reggel, a madarak most is odagyűltek a kisszoba ablakpárkányára, hogy felcsipegessék a magokat. Csőrükkel szapora ütemet doboltak a bádogon, mintha azt üzenték volna:

- Apró magot szórjál, jó tettedért jót várj!

Adrienn, a gondos kislány, most sem felejtette üresen az etetőt. Figyelte a madarakat, jól ismerte őket. Miután az utolsó is elrepült, a párnájába fúrta kis fejét, s a csillagszórós szentestére gondolt. Napközben az adventi koszorún három láng pislákolt, és már csak egy éjszaka volt hátra ahhoz, hogy az utolsó gyertyát is meggyújthassák.

Ez a várakozás azonban más volt, mint az előző évben. Kevés szóval telt a karácsonyi szünet. Apa, a kislánya és a kisfia csendben, óvatosan jártak a lakásban, a televízió is csak alig hallhatóan szólt este, amikor odaültek az édesanya ágya mellé. Korán lefeküdtek, pedig az álom nehezen lett úrrá a gondolataikon.

Mint az elmúlt hetekben mindig, édesapjuk kis idő múlva megigazította a gyerekek takaróját, és puszival kívánt jó éjszakát. Adrienn még mindig nem aludt. A félig nyitott ajtón át odaintett anyukájának. Hangtalanul kívántak egymásnak mielőbbi szép álmokat.

Az apa újra megsimogatta Adrienn buksiját, és az ajtó felé indult.

- A negyedik gyertyát Anya gyújtsa meg!  szólalt meg váratlanul a kislány, és reménykedve nézett az édesapjára.

- Tudod, hogy nagyon beteg, a doktor bácsi is azt mondta, hogy nem kelhet fel. Napok óta lázas. Azért ne félj, majd meggyógyul ! válaszolta az apa, de vigyázott arra, hogy tekintete ne találkozzon a kislányáéval.

A csend lassan mindent betakart, de Adrienn hiába erőltette, nem tudott elaludni. Arra gondolt, hogy mennyire megváltozott az életük, amióta az édesanyja ágyban fekszik. Azóta már egyedül tart rendet a szobájában, és nem szórja szét a holmijait a lakásban, sőt még Balázsnak is segít elpakolni.
Egy kis huncutság ült ki az arcára, amikor eszébe jutott, hogy az apukája milyen ügyesen mosogat, és hogy már azt is megtanulták, hogy a fehér és a színes ruhákat külön kell mosni. Gondolatai még sokfelé kalandoztak, aztán nagyot sóhajtott, és egy kockás füzetet vett elő. A kisvillany fényénél, göcsörtös betűkkel írni kezdett. Hosszú ideig tartott, amíg végzett a néhány sorral. Néha elgondolkodott azon, hogy egy-egy szót hogyan kell leírni, itt-ott véletlenül átbökte a ceruza hegyével a papírt, de végül elkészült a levéllel. Óvatosan kitépte a lapot, apró borítékot készített belőle, olyant, amilyent még az év elején, az első osztályban tanultak meg hajtogatni.
Már nagyon álmos volt, de kikecmergett az ágyból, kinyitotta a kisablakot, friss magot szórt az etetőbe, s a párkány és a tálka közé odatette a papírt. A hűvös szél befújt a szobába, néhány hópelyhet hozott magával. Gyorsan becsukta az ablakot, bebújt az ágyba és a fejére húzta a takarót. Összekulcsolt kezekkel aludt el. Egy kisfiúról álmodott, aki jászolban született, és álmodott még arról a madárról is, amelyik mielőtt elrepül a párkányról, mindig bekopog az ablaküvegen.

A reggeli napfény a redőny rései között lopózott be a szobába. Sugarai éppen gyerekek arcára vetődtek. Hunyorogva ültek fel az ágyban. A konyha felől halk neszek hallatszottak.

- Apa biztosan valami finomat készít - gondolták, s már a szájukban érezték a meleg kakaó ízét. Adrienn a levélről is megfeledkezett, kiugrott az ágyból, hogy mielőbb bevihesse anyukájának a reggelit. A konyhában nagyon meglepődött. Hihetetlen boldogság töltötte el, amikor az ünnepi asztalnál ott találta az édesanyját is:

- Gyere, ülj ide mellénk! Már jobban érzem magamat! mondta az édesanyja, és hosszasan megölelték egymást. Balázsnak is felderült az arca, el sem akarta engedni anyukája nyakát.

A friss kalács illata betöltötte a konyhát. Nagyokat kortyoltak a kakaóból, és sokáig beszélgettek, mint azok az emberek, akik hosszú idő óta nem látták egymást. Még soha ilyen vidám reggel nem köszöntött rájuk. Az adventi koszorún a negyedik gyertya lángja is fellobbant. Csak Adrienn vette észre, hogy a pislákoló fények ismerős ütemre remegnek: "apró magot szórjál, jó tettedért jót várj!?"

Forrás: http://karacsonyidolgok.mindenkilapja.hu/html/19121901/render/karacsonyi-mesek