Újabb "szemét styling"

Azt hittem, hogy lesz végre 5 perc csend a lakásban és nyugodtan megírhatok egy bejegyzéset, de tévedtem! Néha nehezen hiszem el, hogy csak négyen lakunk együtt, mert sokszor olyan érzetem van, hogy egy koedukált koli buli semmi ahhoz képest, ami nálunk zajlik! Legkisebbik gyermekünknek most már kifejezetten alakul a beszéde, az -Jajjajj, csegítcség! a kedvencem, amit olyan édesen mond, hogy menten elolvadok a közelében! Továbbra is egész nap énekel és mondókázik, játszik és persze követ mindenhová! Már lassan a gondolataimban sem lehetek egyedül annélkül, hogy valaki ne mondaná, hogy -Anya, ami azért nem mindig olyan nagy happy, mondhatni egyre többször gurul el a gyógyszerem... Persze, édes dolog, meg minden, amikor a gyerek(ek) az árnyékoddá válik, de azért nem akkora buli, mint amilyennek elsőre tűnik! Főleg, hogy én kifejezetten szeretek néha egyedül, csendben molyolni vagy legalább egyedül kezet mosni annélkül, hogy az "árnyékom" ne pocsolná tele vízzel a fürdőszobát és önmagát! Ma már azuram is megjegyezte, hogy -ezektől egy perc nyugta sincs az embernek! én meg megértően bólogattam és kértem, hogy nézzen szét a lakásban és nyugtázza, hogy egy pár évig még ezt a kupit kell néznie, mert ezektől tényleg nincs egy perc nyugta sem az embernek! A Nagy meg válságban volt, merthogy itthon maradhatott két napra és az úgy megtetszett neki, hogy gondolta ő már nem menne többet óvodába! Ez eszébe jutott 6,5 évesen!!! Így volt sírás este, reggel, egész nap az oviban, míg úgy meg nem ijesztett mindenkit, hogy már a lázát mérték és a pszichológust emlegettük! Végül kialkudott heti 3 nap délbe hazajövetelt, vagyis ebből kettő mamázósat, de mint telheteten gyerek, neki ez kevés! Aztán haza hoztam és olyan "kedves" volt Velem, hogy megbeszéltük, ennek így nem sok értelme van, mert én csak berekedem, ő meg megsüketül, így úgy tűnik, most már kezd bele nyugodni, hogy még egy pár hónapig oviba kell járnia! Bár már suliba sem menne, szóval mondtam neki, hogy akkor gazdag férjet kell találnia, mert a közmunka nem opció! Azuram meg vicceskedik, gondolta felhívja a telefonján saját magát és ezt mondja bele: - szia Helga, még ne gyere, még itthon vannak! Na, nem mondom, kikerekedett a szemem, de ahogy ránéztem, röhögő görcsöt kaptam, mert pont úgy nézett ki, mint amikor egy kisfiú megtréfálja az anyukáját és várja a reakciót! Azóta "Helga" az életünk része lett, napi szinten poénkodunk vele, bár mosogatni még egyszer sem sikerült neki:) A két gyerek szó szerint darabokra szed, teljességemben akarnak, így egyre kevesebb idő jut a munkára, főleg a házi fajtára! A múltkor volt is nagy döbbenet, mert gondoltam alszom én vagy 20 percet, amíg a gyerekek szétszedik a házat és majd megmutatjuk apának, hogy 20 perc alatt mekkora kupit lehet csinálni! Pechemre csöngettek és a Sárkány, akarom mondani a kedves Anyós állított be váratlanul megnézni az onokákat! Hát na, ha rend lett volna se jött volna jókor, de ez így azért kicsit ciki volt! De rendrakásban Világbajnok vagyok, így 10 perc múlva már voltak közlekedésre alkalmas járatok  a lakásban:) Viszont az kicsit zavar, hogy nem haladok a munkával, semmivel nem készülök el akkora, ahogy elterveztem és persze ahonnan csak lehet, elkésem továbbra is! Szétszórt és feledékeny vagyok és ha nem süt a nap, kedvetlen is... Szóval nagyon várom  a tavaszt, mert akkor talán használható leszek valamire... :)

Nagyobb ház kellene, meg egy bejárónő, meg belőlem vagy kettő-három és akkor mindenki nyugodt lenne:) Na, de nem rabolom tovább az időt, meg legalább 5 perce nem hangzott el az Anya!!!, így mutatom, hogy miket stylingoltam át mostanában.

 

Az elsőt Kovács Annamáriának készítettem, ő volt a múltkori szép fotóim készítője, modhatni ez volt a "fizetése". Adott egy régi fekete papírdobozt, hogy csináljak belőle spagettitartót. Szokás szerint lealapoztam fehérre a Pentartos alapozóval, majd jöhettek a minták. Ilyenkor örülök, hogy nem dobom ki a szalvétadarabokat, mert most nagyon jól jöttek. Kiszabtam, felkentem, egy kis farkasfog és kész is lett!

A másik, a whiskys csak úgy készült itthonra, szintén hasonló eljárással és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel! De az igazi kedvenceim a konzervdobozból készült kaspók lettek, mert annyira egyszerűek és mégis olyan jól mutatnak, hogy csak ajánlani tudom, hogy ne a kukába dobjátok a fémdobozokat, hanem vonjátok be valamivel és legyen a lakás dísze a "szemét". Itt elég volt egy rétegben alapozni (szivaccsal kell felvinni a festéket), aztán már jöhetett is a minta! Még majd kerül rá egy kis csipke, meg gombok, de én már befogtam őket, mert kellett a tavasz érzet!!!

Íme az eredmények: