Az eset így indult:
- Apa, gond lenne, ha antikolnám a vadiúj konyha bútort, amit a házassági évfordulónkra vettél?
- Mi? Aha, ja!
- Komolyan?
- Ja!
Tíz perc múlva, amikor már a bútor fele lekenve rondán barnára, Apa belép a konyhába és dob egy hátast! - Te mit csinálsz? - De hát mondtam, antikolok! - Mikor mondtad? - Az előbb, amikor a gépnél ültél! - Komolyan?
Tanulság: ha akarsz valamit, azt mindig akkor kérdezd meg, amikor azember a gép előtt bambul, mert gondolkodás nélkül igent mond, csak hagyd már békén:)))))
Szóval vettünk mi egy kis bútort a kis konyhánkban még szeptemberben. Sokat kerestem, mire a Ysk-ben rá találtam elég kedvező áron. A boltos bácsi azt mondta, hogy 2 éve áll ott, a kutyának se kell, így még kedvezményt is kaptam rá! Rám várt, nincs kétség, bár akkor még nem is sejtette, hogy mi lesz a sorsa. Merthogy én eredetileg fehéret akartam, vagy valami régit, de azok nagyon drágák voltak, így már az első percben sejtettem, hogy át fogom alakítani. Annyit, de annyit nézegettem a facebook-on szebbnél-szebb konyha bútorokat, hogy tudtam, akarok én is ilyet. Így alakult át a konyha és ez a bútor is. A konyhában még hiánycikk a függöny és az egyéb kiegészítők, így arról azért nem teszek még fel képet, de már most teljesen más, mint régen!
Tegnap a Nagy barátnőzött, a Picike nagyot aludt, Apa meg foci meccset nézett, így én kicsit beindultam és egy csomót kézműveskedtem. Született jó sok doboz már Mikulásos és karácsonyi hangulatban és ez a bútor... Valószínűleg nem alszom, ha nem fogy el a festékem és a dekupázs ragasztóm, de szerencsére elfogyott és holnapig nem is lesz, így ma még pihenni is tudtam délután egy kicsit!
A bútort először lekentem barna akrill festékkel. Aki ért hozzá, most fogja a fejét, hogy miért ilyen festéket használok, de szerintem ez is fed úgy, mintha a festékboltban vettem volna és tartós is, na meg ismerem már, így bátran neki estem. Ahogy a barna réteg megszáradt, rákentem egy réteg egykomponensű repesztőlakkot, ami kb. 1-2 órát száradt. Aztán ecsettel elkezdtem felvinni a fehér festéket. Olyan volt, mint egy varázslat, a repedések azonnal kijöttek és csodás antik hatást adtak a bútornak. Mivel a festékem elfogyott, még nincs teljesen kész és a hozzávaló dekorációt sem találtam még ki, de már most nagyon szép!!! Persze azember kiakadt, mint a Taxi óra és én is vívódom még önmagammal, hogy jó döntés volt-e, de aztán eszembe jut, hogy pont ilyet akartam, így meg is nyugszom. És mögötte az álomtapéta.... na, abba konkrétan beleszerettem, esténként megsimogatom, csodálom, lassan meg is csókolom:)))) Úgy gondolom, hogy a bútor és a tapéta tökéletes összhangban vannak egymással, ami csodás harmóniát áraszt. Szerintetek is?
Most már csak azt kell kitalálni, hogy hol legyen az óra éd milyen legyen a függöny???????
Az én uram sem fogadta volna szívrepesve, ha ilyesmire "vetemedem", de Te nyugodj meg ESZMÉLETLENÜL JÓ LETT!!!!
VálaszTörlés