kreativ ötletbörze: Koszorú sok rózsával

Úgy örültem, amikor a barátnőm névnapjára kézzel készült ajándékot kért, mert az az igazság, hogy már nem okoz akkora örömet a vásárlás, mint régen, amihez gondolom nagyban hozzájárul, hogy a pénztárcám egyre soványabb. Gondolom drasztikus fogyókúrába kezdett, hogy beleférjen a kis piros táskámba:) Szóval most nem jándékok után kajtatok boltról-boltra, csupán a Papírboltba kell elmennem az alapanyagokért. Reni egy őszi ajtódíszt kért, amit ugyebár már készítettem nem is olyan rég, így gondoltam, hogy megy majd, mint a karikacsapás! Szerdáig elment a hét a festés utáni takarítással, amivel persze közel sem vagyok még kész, de gondoltam, hogy majd csütörtökön ripsz-ropsz összedobom a koszorút és még a szekrények belsejében is elmerülhetek. Kitaláltam, hogy lesz rajta filcrózsa, meg vmi természetes, egy kis masni és kész is. Eredetileg türkiz-barna párosítás lett volna, de nem találtam türkiz filcet, így maradtam az ősz színeinél. Jó szokásomhoz híven bebugyoláltam vászonnal a szalmakoszorút, rögzítettem pici gombostűvel, majd kezdtem a filcrózsákkal. Ez kb. egy-másfél órát vett igénybe, mondom még belefér legalább egy szekrény. De aztán jött az alkotói válság. Pakoltam így, pakoltam úgy, de sehogy sem tetszett az eredmény. Mire észbe kaptam, már az esti színházra(!) kellett volna már készülődnöm és ez a drága koszorú még sehol nem tartott... Sajnos az ihlet a darab alatt sem jött meg, gondolom azért is, mert ezer éve nem voltunk kettesben azurammal:) meg még kb. 500 emberrel...

Éjszaka megint alig aludtam, mert ezek a jányok vmiért úgy gondolják, hogy én oda vagyok a kialavatlanságért, de most nem panaszkodhatom, mert csak háromszor kellett kelnem... Délelőtt Baba-mama klub volt, de még előtte próbálkoztam a oszorúval, persze el is késtem innen is, megint. Mind hiába, ez a drága koszorú csak nem akart összeállni!!!! Ebéd után a délutáni foglalkozásra kellett volna készülnöm, ehelyett a koszorún dolgoztam, így nem győztem szégyenkezni, hogy mivel mertem ma kiállni az anyukák elé... Ráadásul annyira fáradt voltam, hogy arra szavak nincsennek. Picike közben gondolta, hogy feldobja a napomat és cirka 15-20 perc alatt (persze indulás előtt, már így is késésben) letekerte az összes WC papírt, kivette a fogkeféket, szétkente a tápit a frissen felmosott (na jó, amjdnem frissen) padlón, jóízűen rágcsázta a WC papírt galacsint a szájában és még pakolni is elkezdett... Hát, nem voltam ideges, de tényleg nem... A játszóházba késve érkeztem, teljesen szétesve és ott sem voltam a toppon, főleg, hogy a Picike az oldalamra nőtt és nem hagyott dolgozni! Nem haragszom én rá emiatt, csak rosszul érzem magam a családok előtt, akiknek jó programot ígértem, erre csak egy szétesett, gondolkozni sem képes nőszemélyt láthattak. Aztán történt valami, ami nagyon, de nagyon jól esett! Az egyik anyuka a foglalkozás végén a porszívót kérte, a másik az asztalokat rakta rendbe, egy harmadik sepregetett vagy pakolt és azuram is megjelent azzal a hírrel, hogy elmosogatott és a pizza az asztalon! Tudjátok ez milyen volt? Mint amikor a hideg, szürke, esős napok után egyszercsak kisüt a nap és egy csodás szivárvány jelenik meg az égen csak is kizárólag neked! Én sok mindent elbírok és megcsinálok, de ha elfáradok, akkor sajnos nagyon elfáradok, szinte elhagyom magam! És az, hogy ezek a drága emberek (mellesleg ha mégegyszer szidom azuramat, emlékeztessetek erre a posztra. Tehát kb. holnap reggel 10-kor:) minden kérés nélkül a segítségemre siettek és nem azt várták, hogy majd ezt is én oldom meg, na ez nekem mindennél többet ért ma!!!! nem is tudom, hogy pl. azuram és az Anyukám nélkül hogy tudnék létezni, ennyi mindent csinálni és hogy hogy érdemeltem meg az ő feltétlen elfogadásukat, amikor néha én vagyok a hétfejű sárkány?! Hogy hogy lehetne megköszönni, hogy minden rendezvényemen ott vannak és mindent megtesznek azért, hogy az én munkámat megkönnyítsék? Nagyon szerencsés vagyok, mert olyan családom és barátaim vannak, akik miatt örökké hálás leszek a sorsnak!!! Ettől boldogabb már csak akkor lehetnék, ha ma végre átaludhatnám az éjszakát... De ne álmodozzunk, inkább mutogatok nektek és nem csak a koszorút:)

Készült ugyanis egy-két új dolog is az AgnesS Design termékpalettájára, de sajnos még annyi, de annyi minden van bennem, amit meg akarok valósítani, hogy a végén azt veszem észre, hogy nem mosogatok minden nap... jajj, hogy tudnám én azt elviselni? :))))))))))))