Jaj, annyi mindent írnék, hisz már olyan rég volt új bejegyzés, de most s már itt kopogtat az álom manó a vállamon, így mennék lassan aludni. Mert hogy fáradt vagyok... Nagyon... Hogy miért? Hát nem azért, mert beleszakadnék a munkába, hanem mert megállíthatatlanul elindult az 1 éves és most nagyon érzem, hogy két gyerekem van! Még a kávéra is rászoktam... meg a magne B6-ra...
nem rosszak ők, csak döntenem kellett, hogy velük vagy mással foglalkozom, mert a kettő most együtt nem megy és én inkább most velük vagyok. A Picike kis husigolyó, be nem áll a szája, minden érdekli és mindent megkóstol, mindenkinek köszön, úgy táncol, hogy a hasamat fogom a nevetéstől és annyira aranyos, hogy megőrülök érte! A Nagy sokat komolyodott, már nem akar állandó figyelmet, türelmesebb, segítőkész és nagyon kedves, olyan "nagylányos" már. Jól megvagyunk együtt. Tegnap épp mesekönyvet írt és rajzolt, így este már abból kellett olvasni neki. Nem volt egyszerű, hisz minden mondatra emlékezett, amit nekem le kellett volna írni, csak épp nem tudtam olyan gyorsan írni... Sokat csavargunk, mint család, de sajnos többre most nem vagyok képes. Ma is bográcsozni voltunk a barátainknál, ami azonban felért egy edzéssel, hisz megállás nélkül mentünk a Picikével, csak épp beszélgetni nem sikerült egy jót senkivel. Most amúgy is megrekedtem egy kicsit, mert egyszerűen nem tudom, hogy mit akarok csinálni. Szerintetek nem lehetnék főállású lustálkodó? Azzal jól lehet keresni? Mert sajnos nem sok kedvem van most a munkához, pedig jövő nyáron már bevetésen leszek... Remélem addig vágyni fogok rá, mert most olyan jól el vagyok itthon:)
Az agyam azért elkezdett kattogni és ki is találtam, hogy felújítom a konyhát. Mondhatni ma megtettem az első lépést és végre kinéz valahogy az egyik falam. lesz majd festés, bútor átalakítás, egy-két új dolog és a végére igazán vintage-skandináv konyhám lesz, az unalmas szürke helyett!
Szóval: volt nekem vagy 8 éve megvásárolt fedő tartóm, amit azonban semmire sem használtam, sőt tavasszal ki is dobtam. De: a szomszédasszony megőrizte, mert valahol sejthette, hogy kell az még nekem. Az egyik este azon bosszankodtam, hogy hová tegyem a könyveimet, amikor megvilágosodtam: a fedőtartóból legyen könyvtartó!
Az alapot lefestettem fehérre, majd pöttyös és csíkos szallagokkal feldobtam, na meg némi csipkével és kész is lett a konyhám új kedvenc része! A szallagban az a legjobb, hogy drótos, így még varrnom sem kellet:) De persze ha vkinek tetszik ez az ötlet, akkor az adott szoba hangulatához igazíthatja.
Na, jövök még, csak meg kell várnom, hogy levegőt vegyek a gyerekek mellett:)
Az jó, ha az embernek vannak tervei, még ha rövidebb távú is. Az élet pedig biztosan meghozza a döntésed útját meglátod, és tudni fogod merre tovább!!!:)))
VálaszTörlésNagyon jó ötlet ez a könyvtartó!!!:))) Egyébként nekem rögtön a "dédi-féle" régies jutott az eszembe:)
Az jó, ha az embernek vannak tervei, még ha rövidebb távú is. Az élet pedig biztosan meghozza a döntésed útját meglátod, és tudni fogod merre tovább!!!:)))
VálaszTörlésNagyon jó ötlet ez a könyvtartó!!!:))) Egyébként nekem rögtön a "dédi-féle" régies jutott az eszembe:)
Szupi ötlet:))Hát gyerekek mellet nem könnyű az időt megtalálni magunkra is,de majd kialakul ez is!Én nemrég kezdtem újra dolgozni a 2.gyerkőc után,de jól esik egy kicsit mást is csinálni,mint az itthoni rutinit:)Nem mondom,hogy nem vagyok időnként "zombi",de hát ez van....:))Jó pihenést és élvezd a gyerekeid közelségét,légy velük,a többi dolog úgy is megvár!:)
VálaszTörlésNa ez eszembe nem jutott volna...de jó!!!
VálaszTörlésÉdesek ezek a gyerekek...persze fárasztóak, de mi meg egyre erősebbek leszünk! D:))
Köszönöm a kommentjeiteket, nagyon sokat jelent nekem!
VálaszTörlés