Újabb matyós...

Jaj, végre itt a Tavasz!!! Erre több okból is rájöttem: 1. Végre, végre, végre süt a nap és sokat lehetünk a szabad levegőn; 2. túl vagyunk az első bográcsozáson, ami szakadó hóesésében nem lenne akkora buli 3. a szomszéd gyerek ezerrel döngeti a zenét a haverjaival és vadul alapoznak az esti partyra (na, nem mintha télen nem ezt csinálná, de most nyitva az erkélyajtó és így még hangosabbnak tűnnek) 4. egyre többen veszik észre, hogy ne a pulcsi volt vastag, hanem mégis van néhány plusz kiló és bőszen edzeni kezdtek 5. a gimis lányok, akik eddig sem voltak túlöltözve, most már mindennap rövidebb és rövidebb ruhákat vehetnek fel, elfelejtve, hogy a suliba igazából tanulni járnak és nem pasizni 6. aki eddig szimplán lusta volt, most ráfoghatja a tavaszi fáradtságra (na, én persze nem ilyen vagyok:) 7. kibújtak a cserebogarak, hogy rettegésben tartsanak 8. végre dolgozni megy azuram!!!! 9. a játszóterekre lassan ki lehetne tenni, hogy "teltház" 10. olyan hihetelenül csodálatos illatok és színek bombáznak egész nap, hogy úgy érzem, én is újjászületek minden nap!!! Sajnos van rá némi esély, hogy a napsütéses órák számának növekedésével a blogbejegyzéseim is ritkulnak majd, de mivel az oldalmegjelenítéseim száma ma mélypontra jutott, így azt gondolom, hogy az olvasók is aktívabbak a hidegebb időkben:)

Kiderült, hogy az update-eskünk leggyengébb láncszeme valójában én vagyok... Annyira szeretek enni, sütni-főzni, hogy számomra fizikai és lelki megterhelést jelentett lemondani az ételek adta élvezetről. Amióta elkezdtük, lehangoltabb és feszültebb voltam az átlagosnál, amit természetesen a drasztikus cukor megvonással hoztam kapcsolatba... Persze nem mondom, nem lenne rossz pótcselekvésként vásárolgatni járni, de sajnos Chalrles Simonyi még mindig nem jött rá, hogy valójában az elveszett lánya vagyok, akinek sűrgősen dollármilliókat kell adományoznia. Szóval úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom az update sütivel, biztos az is finom! Igaz, még csak egyet készítettem el, de nagyon megrázó volt... Eheteő volt, nem mondom, dehogy boldogabb nem lettem tőle, az tuti! Ilyen zabos-almás "kókuszgolyót" készítettem Schorbert Norbert "receptje" alapján, de ahogy a süti, úgy a Norbi sem került közelebb a szívemhez. Holnap sütök valami finomat, de azt azért eldöntöttem, hogy csak módjával eszegetek belőle és a futásra is megpróbálom rávenni magam, mert van egy pár ruhám, amit szeretnék felvenni a nyáron!

Léna babának már barnult az arcocskája, amitől még szebb és édesebb! Túl vagyunk az első kavics kóstolón, hintázunk ezerrel, ismerkedünk a többi babával és persze rendületlenül pakolunk: ő szét, én össze. Lilkó kezd újra kiszőkülni és esténként már altatni sem kell, ma már pl.: nyolckor az ágyban volt. A Játszótér lett a második otthonunk, így itthon nem haladok úgy, ahogy kellene. Már a tavaszi nagytakarítást elkezdtük (a férjem szokott segíteni, mert azanyós betanította) és vár egy csomó félkész kézművesmunka, félkész vagy meg sem írt mese, és egy jó pár nagyrendezvény! Lassan befejezem az utolsó Anne könyvet, de húzom-halasztom, mert ha elolvastam az összeset, akkor végetér az a világ, amiben addig léteztem. Ezt a mondatot talán csak a megrögzött könyvmolyok értik, a többiek már a neten kutatnak és analizálnak...:) Szóval nem unatkozom továbbra sem és ha tudok, írok ide is, mert azért jól esik a lelkemnek, hogy van, akit ez az oldalam érdekel!

Na, de ma mutatok valamit: az egyik kedves ismerősöm, aki csodálatos példája annak, hogy az időskor új ajtókat nyithat meg az ember életében, csodálatos, kézzel festett matyó mintás medálokat fest. Olyan szépek és nemesek, hogy az én példányomba konkrétan belezúgtam, ezért vettem is egy párat az ismerőseimnek ajándékba. Az egyik barátosném, aki jó példája annak, hogy egy nő lehet egyszerre szép és okos is, mostanában ünnepelte a szülinapját, így ő is kapott egy ilyen nyakláncot. De gondoltam, nem adom oda csak úgy, ezért készítettem hozzá egy díszdobozt. A dobozt a papírboltban vettem, majd kb. egy fél órás válogatás után kiválasztottam ezt a pávás szalvétát, amit rá dekupázsoltam a tetejére. Az alját lekentem metállilával és a névtábláknál említett csillámos festékkel és azt hiszem így sikerült egy mutatósabb darabot összehoznom. Sikere volt mindkettőnek:)