Pénteken a Játszóházban a tavaszt köszöntöttük. Hatalmas boldogság, hogy végre kisütött a napocska, velem ilyenkor madarat lehetne fogatni. Az egyetlen gondom, hogy nálam a tavaszi fáradtság éjszakai nem alvással párosul, amitől másnap tiszta kóma vagyok és néha még a szavakat is keresnem kell! Pénteken a szélcsengő volt ez a bonyolult szó, legalább 10 perc volt elmagyaráznom, hogy mit is akarok. Olyan jó sokan voltunk, hogy mosolygott a szívem! jelentem, már 4 apukánk is volt, ebből 2 aktívan a kézműves szobában:) Szerintem nagyon jó kapcsolaterősítő tényező lehet egy ilyen élmény, ami tökéletes lelkitáplálék lehet majd a kamaszkor viharaihoz. Az egyik kislány nagyon édes volt: kiabált nekem, hogy- Ágica, szólj már rá az apukámra, hogy ne úgy ragasszon! :) Mondanom sem kell, hogy aztán végig ezen mosolyogtunk. Az apukák amúgy legalább olyan ügyesek, mint az anyukák, vagy a gyerekek, sőt, ők túl is merik gondolni az alapötleteket! A gyerekek mostanában inkább játszani szoktak, mert úgy látom, hogy ők is kikapcsolódni akarnak és számukra ehhez a legjobb eszköz a játék! De aminek külön örülök, hogy a szülők ezalatt az idő alatt szintén kikapcsolhatnak egy kicsit és tök jókat beszélgetünk, miközben kézműveskedünk. Ez volt az alapcél, amikor létrehoztuk az egyesületet, hogy legyen egy hely, ahol a család minden tagja elengedheti magát! Azt hiszem, ez sikerült...
Nos, most a szélcsengő volt az "új" dolog, mert bár már készítetem korábban is, azért kifogott rajtam. A gyerkők lefestették a cserepet és egy díszcsomagolóról levágott mintát dekupázsoltak rá. A szélcsengő fémdarabjait egyesével kötöztük össze, azonban úgy lett volna az igazi, ha belül és a tetején is a cserépnek egy-egy fagolyóval rögzítjük a szálakat, hogy ne csússzanak ki. Azonban nem volt fagolyónk, így a szekrényben talált gyöngyös nyakláncokat használtuk rögzítésre, de nem volt egyszerű! Szó szerint kisérleteztünk, hogy hogy érjük el, hogy ne csússzon szét az egész. De aztán nagyon szép munkák születtek!
A másik asztalnál hűtőmágneseket készítettünk csipeszekkel, ami nagyon egyszerű, mégis jól mutat! Lefestettük a facsipeszt, filcből vagy dekorgumiból tettünk rá pl.: virágot, a hátoldalára pedig öntapadós mágnes került. Ha nincs mágnesetek, akkor sincs baj, mert egy kis kétoldalú ragasztóval vagy apró szögekkel a falra is tehető, ami aztán fényképtartóként vagy a gyermekrajzok tartójaként is funkcionálhat, feldobva ezzel a falat! Szerintem ez egy nagyon egyszerű, de nagyszerű ötlet, agy külön bejegyzést is szentelek majd a csipeszeknek:) A lépeket Mónika Anyuka készítette, köszi neki, de a csipeszes képek még nem értek át, így azok később csatlakoznak!
Az update-tal, vagyis a sajátverziós update-tal egész jól elvagyok, bár lassan ölni tudnék egy sütiért! A hasam már nem 6 hónapos, csak 4 hónapos terhesként mutat, így talán megúszom, hogy a "levetkőzős" időszakban (na, itt a strandra és nem a sztriptíz bárra gondolok!) megkérdezzék, hogy jön-e a harmadik... Végre játszózhatunk a gyerekekkel, meg abalakot pucolhatok, meg takaríthatok, mert tavasszal új élet kezdődik, amiben minden nap ajándék, hiszen SÜT A NAP!!!! Anne Shirlyvel ebben is hasonlítunk, bár ő egy kitalált személy, mégis rajong a tavaszért! Én annyira szeretem a fényt, hogy el sem tudnám képzelni magam pl.: Angliában, mert valószínűleg egy idő után depi lennék a szürkeségtől...
Na, megyek, mert a Picike gondoskodott egy kis "ajándékról" a csomagjában:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése