Na, ma én vagyok Ego Anyu, ugyanis megkértem, na jó, utasítottam azuramat, hogy menjenek el a gyerekekkel a Mamáékhoz, hogy én 2 órát egyedül lehessek, csendben, magányban, magamnak. A férjem anyira nem volt boldog, de a gyerekek biztos, hogy jól ellesznek, hiszen a Mamáék akár fejen is állnak, ha a Nagy azt kéri. Szerencsénk van a nagyszülőkkel, mert imádják az unokákat és minden percnek örülnek, amit velük tölthetnek, így ha nekem dolgom van, nem kell azt éreznem, hogy leterhelem őket, sőt... ! Amikor a Nagy még kicsi volt, mindig borzasztóan megviselt, ha másra hagytam, de aztán megtanultam, hogy egy Anyának is szüksége van olyan időre, amit önmagára szán, ráadásul a gyerekek így új helyen, új szabályok között, más korcsoporttal új tapasztalatokat szerezhetnek. Az egyik ismerősöm mondta egyszer és szerintem nagyon igaza van: miért gondoljuk azt, hogy csak nekünk van elegünk néha a gyerekeinkből, nekik is elegük lehet belőlünk! Mint írtam már, én nem vagyok Mártír Anyu és ezt nem szégyellem! Próbáltam az lenni, de egy percig sem bánom, hogy nem sikerült! Nekem így teljes az életem: gyerekekkel, munkával, házimunkával és önmagammal, sütivel.
A sütikről jut eszembe, jön a tavasz, fogynom kell!!!! Nincs rajtam sok plusz, de ahhoz pont elég, hogy megkérdezzék: jön a harmadik? Én meg továbbra sem akarok börtönbe menni, mert a 10. ilyen kérdésnél már szakadna a cérna... :) Szóval most 3 süti helyett csak egyet eszek, ami már egy lépés, a 10 milliárdból...
Ma Anyukám csodálatos palacsintájával üdvözöltem a tavaszt (jól van na, majd hétfőn kezdem a fogyókúrát... valamelyik hétfőn...:), sétáltunk a Picikével egy nagyot, akinek ma már a mózeskosarát le kellett cserélni, mert már annyit nőtt, hogy kell neki a sétálós verzió... Nagy bánat ez, mert nem rég még a pocimba volt, most meg úgy ül, mint a nagyok! :( Miért nőnek ilyen gyorsan?????
Szóval Anyukámnál voltunk, akinek nem régen volt a névnapja és gondoltam megmutatom nektek is, hogy mit kapott. A képkeretnek története van, ami egy kicsit a jellememről és a képességeimről is képet ad.... Szóval történt, hogy az öcsém novemberben 30. éves lett és gondoltam készítek neki egy képet a falra. Na, már majdnem el is készült, amikor sikeresen ráléptem az üveglapra, ami csodálatosan darabjaira hullott, így gondoltam, majd kitalálok valamit, mielőtt belegondolok, hogy mennyibe is került az a sz....! Na, akkor legyen belőle Anyukámnak családfa, üveg nélkül, majd szép lesz úgy is! Hát nem lett.. és kari ajándék sem lett belőle, mert nem lettem vele készen... Hogy mi lett a lapból, ami megmaradt, hamarosan megmutatom nektek!
Így vettem egy még drágább keretet, de azzal sem lettem kész időben. Anyukámnak azért megmutattam félkészen, aki hát finoman szólva sem mutatott nagy lelkesedést! De, február 19-én megembereltem magam és neki estem. Lefestettem az egész lapot repesztőlakkal, majd krém színű akrill festékkel, így kicsit antikosabb lett. Aztán elrendeztem a képeket, némelyeket csipkével kiemeltem, majd virágokkal díszítettem és felkerül majd a "titkos" vizes piskóta és tejfölös pogácsa recept is. Az egész nagyon szép lett, azonban csak miután átadtam, akkor derült ki, hogy az egészet fordítva csináltam, így most már csak azt kell kitalálni, hogy megy fel a falra... Hát ilyen vagyok én...
Bugactól rendeltünk még egy falidíszt, ami nagyon jól mutatott az általam már kidobásra szánt, de anyukám által megtartott régi tányérok között. Viszont ha már megtartottuk, akkor legalább egyedi elrendezésbe akartuk feltenni, így lett a szív alak, mihez tökéletesen passzol az otthon, édes otthon felirat. Persze a konyhának is története van. Úgy gondoltuk, hogy anyu 60. születésnapjára kap egy vízmelegítőt a konyhába. Na, de nekünk ez sem ment egyszerűen. Kiderült, hogy ki kell bontani a falat, mert valahol elfolyik a víz. ha már bontunk, új falicsempe, ha már új falicsempe, új szín, tehát festés. De akkor már a szekrényeket és a kamrát is átkellett festeni. Hát, anyu finoman szólva sem volt túl boldog... Közben én megszültem a babyt, az ő kezét begipszelték, így 2 hónapig kupi, kupi és kupi mindenhol, a nemlétező pénz meg csak folyt mindenfelé... Így szülés után 2 hónappal én már ott festettem nála, hogy ne lássam a szomorúságot az arcán. Aztán hamar végeztünk, sk minden, nagyon szép lett az eredmény! Kiderült az öcsémről, hogy szorult bele is egy kis kreativitás, mégha nem is sok, de hogy ezt mikor fogja újra megmutatni, azt nem lehet tudni! Merthogy a képkeretnek az ő keze által kellene felmásznia a falra. Elmélkedni elmélkedik, mint minden pasi, de aztán valószínűleg a húgom fogja feltenni...:)
na, jöjjenek a képek:
A 100. ajándékot tartogat majd:)
Gyönyörű, és nagyon nagyon szép ajándék! A tányérok mesések! A férfiakat néha nagyon nehéz kivárni, én már megtanultam glettelni, most a fúró használatának ismeretét tervezem elsajátítani az egy éve sarokban várakozó karnis és a képtelen falak miatt:) Kérlek áruld el nekem hol tehetem a kezem ilyen szuper pöttyös terítőre!!!
VálaszTörlés